Békésmegyei közlöny, 1878 (5. évfolyam) január-december • 1-104. szám
1878-10-27 / 86. szám
1 4 magát, hogy a váltón megjelölt értéket három hónap múlva vagy a banknak saját jegyeiben, vagy ha ezt nem teheti aranyban és ezüstben visszafizeti. Az hogy a jegybank 3-szor annyi bankjegyet bocsát ki, mint a mennyi érezfedezete van, nemcsak hogy kárára nincs a közönségnek, hanem inkább nagy hasznára van ; mert hogy fölvett példánknál megmaradjunk, ha csak a fedezetül letett ércz-pénz volna forgalomban bankjegyek nélkül, ez csak 100 millió volna, mig bankjegyekben 300 millió forog közkézen, tehát több levén a pénz, a közönség is nagyobb vállalatokba bocsátkozhatik ; továbbá a banktársulatnak 100 millió értékű tőkéje hever, de ő erre 300 millió forint értéket kamatoztat, tehát a közönség érdekében a százalékot is lehetőleg leszállíthatja, mégis több haszna van, mintha csak a fedezetül szolgáló 100 milliót adná kölcsön ; ha pl. ezen banktársulat 3 százalék haszonért eszközölne hitelközvetitóst, a kiadott 300 milliónyi bankjegyekórt annyi kamatot huz, mintha a fedezetül szolgáló 100 milliónyi érczkészletet 9%-i-a (vagy l%"°t kezelési költségekre, levonva) 8%-ra ad n a kölcsön. K M. Pr. N. — O felsége a delgatiókat, tekintetü l arra is, hogy a nyomtatványok előbb nem készülhetnek el, november 7-ére bivta össze. — A mozgósított 83. és 84. honvéddandár, mely a határon végzi a biztonsági szolgálatot, legközelebb fog hazabocsáttatni. A kormány ntólag fog az országgyűléstől fólmentést kérni a törvény értelmében azon intézkedésért, hogy a honvédsereg egy része mozgósittatott és a határon kivül is alkalmaztatott. A békés-bán. ref. egyházm, uj esperesének, tárcsái lelkész Szabó Jánosnak első körlevele. A nevezett egyházmegye uj esperese az alább követKezö ua£rvé.rílp.ini L-m-lovoiot mtévto az egyházmegye kebelében létező valamennyi egyházi hatóságokhoz : Nagytiszteletü Presbyterium ! Értesülve lenni méltóztatnak ny. h. esperes nt. Hajnal Ábel urnák legközelebb köröztetett hivatalos leveléből a felől, hogy a békés-bánáti ref. egyházmegye esperesévé megválasztatáson] folytán, főt. és nagyságos Révész Bálint püspök ur f. é. 1313. sz. a. kelt ideiglenes lölhatalmazására, az esperesi hivatalt a f. é. szept. 24-én H.-M.-Vásárhelyre egybehívott egyházmegyei bizottság előtt elfoglaltam. A nehéz, de a bizalom nemes virágaival „BÉKÉSMESYBI KÖZLÖNY." I878. 86 SZÁM . behintett pálya kezdetén, kezeimet, mielőtt azokat Isten segedelmével a munkára vetném, üdvözlő szavaim mellett az egyházmegye tisztviselői, egyházmegye presbyteriumai. hivatalnokai felé nyújtom ; könyörgésre emelem föl Istenhez, az erő és kegyelem, a minden áldás örök kútfejéhez. Tudom, hogy a fényes nevü, mert örök értékű alkotások áldásával megkoszorúzott elődök után, mily nagy felelősséggel járó föladatot tüz a különben is igen nagy fontosságú esperesi hivatal elé a multak öröksége s a jövő reménye! Tudom, hogy erős kezek által bölcsen alkotott épület fönnmaradását, tovább-épitesémk lehetőségét, gyenge vagy avatatlan kezek között, a menthetlen elporladás veszélye fenyegeti; tudom, hogy e helyen, hova az egyházmegye bizalma által egyik kormányzóvá emeltettem, a valódi prot. lelkészi jellem, a nélkül, hogy az, a világi elemnek „királyi papság és szent nép" értelmű rendeltetésével ellenkezésbe jönne, bár különleges, de egyik nagyhatású tényező az esperesi hivatal rendeltetésszerű betöltésében. Midőn azért e fényes múltú, virágzó s nagykiterjedésű egyházmegye engem az egyszerű, szerény tehetségű s tapasztaltságban ifjú lelkészt, bizalmának karjain, az esperesi székbe emelt : nem lehet, hogy ne érezzem csekélységemet, szembe a megbízatás nagyfontosságú és nagy felelősséggel járó voltával. Mindamellett, az általam hálás szívvel fogadott megtisztelő elhívásnak, Isten nevében és segedelmével engedni kötelességemben állónak ismertem ; parancsnak kelle azt vennem, mely bizalommal, de épen azért erős köteleztetéssel Isten országa szent ügyének érdekében munkára hivja a legkisebb erőt is, azon a téren, melyet számára az isteni gondviselés kimutatott, hogy a nemes czél felé való futásban, a kitartó törekvés próbára tevő súlya, terhe alatt, az akarat erős elhatározásának nyomán erőről-erőre, nyereségről-nyereségre haladhasson. Ily alapon, ily elhatározással igyekszem megközelíteni a czélt, „gondot viselni a nyájról, melybe a szentlélek vigyázóvá tett," első lenni a szulgó-latt^tolhoa. őr t állani az; evangoliumi hit tiszta hirdetése s az erkölcsiség fölött, „azon az egy alapon, melyen kivül más alapot senki nem vethet, mely a Jézus Krisztus" ; haladni az élő reformatió szellemében, „de nézvén mindenkor a hitnek fejedelmére és elvégezőjére, a Jézusra" ; őrt állani magyar protestáns egyházunk jogai fölött, oly hűséggel, hogy ha kell, „még életem sem legyen drága", őrt állani egyházmegyénk egyházközségeiben és egyetemében az ékes ós jó rend fölött, szövetségre lépvén a törvényességnek, igazságnak és méltányosságnak ama czélra legbiztosabban elsegitő erejével ; őrt állani iskoláink, tudományos intézeteink ügyeinek haladása, fölvirágoztatása fölött, megóva ezekben és féltékenyen őrizve, amennyiben hatásköröm engedi, de távol a merevségnek még árnyékától is, hitfelekezetünknek, meggyőződésünk szerint, nemcsak egyházunk fönnállására, vallás-erkölcsi életünk valódi életnyilvánulására, de az egyetemes mivelődés és haladás biztosítására is évszázadok folyamán alkotó tényezővé bizonyult, erős belolyást gyakorló érdekét, igen! az evangeliumi vallásosság ós erkölcsiség, az ékes és jó rend, a ref. hitfelekezeti egyetemes értékű s igaz prot. jellegű nyilvánulás, az iskolai nevelés és oktatás, szóval az Isten országa terjesztése ügyének szentelni csekély örömet, az élő hitben, munkás szeretetben, a törvényességnek, igazságnak, méltányosságnak gyakorlásában s a józan haladás felé való törekvésben. Ily alapon, ily elhatározásban üdvözlöm esperesi pályám kezdetén egyházmegyénk presbyteriumait, kormányzó és tanácsos tagjait, lelkésztársaimat, a tanári és tanítói kart, az egyházak minden hivatalnokait, minden igaz tagjait ! S midőn ama kincsek által igyekszem s reménylem beválthatni a bennem helyezett nagybecsű bizodalmat, viszont kétségtelen bizalommal kérem és várom mindenki részéről a köteiességneK, a nemes czél elérésére Isten segedelmével biztosan elvezérlő betöltését. Eogadják azért az egyházmegye nt. presbyteriumai hozzájok üdvözlő szavaim mellett, a közügy előmenetelének érdekében, a jelent és jövőt átölelő együttes működés czéljából szövetkezésre nyújtott kezeimet 1 és fogadja különösen elnök-társam, mélt. gróf Rádai Gredeon segédgondnok ur, fogadják a nt. és tek. egyházmegyei tanácsbiró urak, valamint egyházmegyénknek nyugalomra vagy más működési körbe áldás-koszoruzottan lépett órdemültjei, fogadják azon őszinte nyilatkozatomat, hogy ügybuzgóságuk, áldozatkészségük, hűségük és erélyük követésre méltó, ragyogó példányképét, egyik vezérfényemül, lelkembe fogadtam. Engedjék meg kifejezés adnom azon édes reményemnek, hogy ily alapon, ily czélra s ily következésben, bölcsességük és tapasztaltságuk támogatását tőlem megvonni soha nem fogják ! Ily elhatározással, ily remény biztatása mellett kezdem el hivatalos működésemet Istennek nevében! Igen, Istennek nevében ! az ő megszentelő kegyelmét gyámoló erejét kérve, könyörögve segítségül. „Mert ő az, aki által élünk, mozgunk és vagyunk ; ő az, akitől, aki által és akiben vannak mindenek ; ő végzi el erejét az eiőtlenségben ; sem aki plántál valamit, sem aki öntöz, hanem Isten az, aki előmenetelt ád, övé az ország, a hatalom ! Nékie, az ö szent fiának s a szentléleknek legyen dicséret, dicsőség örökkön örökké." Oh töltse be rajtunk mindnyájunkon az ur amaz Aroni áldást, hogy „fordítsa reánk és szüleitől. Szakadozva susogta az „ Isten hozzád"-ot; de hála Istennek, nem utoljára; mert orvosunk reményt táplál felgyógyulásához. Egy kósza golyó engem is megtisztelt látogatásával; természetesen, mint aféle hívatlan vendég az ablakon jött be s összetörve még egyetlen ép üveg táblámat, feldöntve gyertyatartómat, fülem mellett elfütyülve a falba fúródott, nem szégyenlem megvallani, ón bizony hirtelen a padlatra lapultam. Leginkább sajnáltam ablakom üvegét; mert egyedül ez volt az, mi istállóhoz inkább mint szobához hasonló négyfalamnak lakható kinézést adott. A tetőn minden nyakforgatás nélkül gyönyörködhetem a csillagos égben ; a padlaton pedig jól ügyeljek minden lépésemre; mert a sok lyuk között bizony könnyen leessem. Az egész épületen hire sincs az ajtónak vagy ablaknak, képzelhető tehát menynyire szellős. Legjobban irtózom az éjszakáktól! Az egér roppantul sok, valóságos házi állat. Aztán mennyire kon. lindensek, különösen a fiatalabbak! A mult éjjel is egyik olyan szépen kirágta tyúkszememet, mintha csak a legfrisebb mogyoró lett volna! A napokban Tuzlára is belátogattam. Az útszéli gödrökben nem egy török holtteste hever még inost is; egy párt pionnierjeim által eltakaritattam, mely alkalommal lőttem egy farkast is, éppen mikor lakomáját ülte hollók, varjuk nagy seregével egy holttetem felett. Dolny-Tuzla a Majevicza hegység ós a festői Szprecsa völgy tövében fekszik. Eendetlenül épült ós piszkos, mint minden török város némi vonzó külsőt a távolból csakis karcsú mineretjei kölcsönöznek neki. Ódonszerü vára meg sem érdemli az erősség nevet. Bazárai hasonlók a pesti zsibvásárhoz. Bárhova tér be az ember kávéval és czigaretlivel rögtön megkínálják s el nem fogadni sértés volna. Így például a flegmatikus borbély megborotvál egy piasterért s ráadásul még ő főz le egy csésze kávéval és czigaretlivel. Házaikban csakis nejeik lakosztályait rendezik be kényelmesen, melyeknek ablakai sürü rácsozattal vannak ellátva. Egy-egy gazdagabb török házában a hárem titkos folyosói egész labyrinthust képeznek. Maga a családfő elüldögél faloczáján is, csak az ő kedves Zulejkája szobája legyen tömve dagadozó sophákkal és divánokkal, valószínűleg azonban neki is jut e kényelemből ! . . Sibosiczán a tisztikarral külön konyhát tartunk ; mert mindnyájan meguntok már az Eíappeu-koszt folytonos rizslevesét marhahússal. Yan aztán most módunk a pulyka, rucza, csirke pecsenyében melyet valóságos potya áron (10—20 kr) veszteget a környékbeli lakosság. A békésebb rósz primitív, ökröktől vont faszekerén, (melyen egy grammnyi vasszegecskét sem talál az ember) lisztet, kenyeret, általában élelmi szereket szállít. Ideges embernek különben nem tanácsos egy ily bosnyák kolonnéval találkozni; mert ezek kocsijok tengelyét soha sem kenik semmivel, képzelhető tehát az a nagy nyiszorgás! A nép túlságosan buta és lusta. Erővel kell markukba nyomni a csákányt, ásót. Némelyik egytigyüsége annyira nagy, hogy 2 bankó forint napszámuk dija helyett szivesebben fogadnak el 2 ezüst húszast (vagy talán sejtelmeik vannak?!) falvaik 10, maximum 15 házból állanak. A kadi a napokban hirdette ki az egész környéken, hogy a kinek fegyvere van, azt bordja be hozzánk, ellenkező esetben az illető háza felgyujtatik, ő maga pedig átexpediáltattatik mahomed paradicsomába. Azóta kocsiszámra hordják a sok fegyvert (többi közt egy magyar kardot a czimeres koronával 1630-ból is behoztak); az akasztófa előtt roppaut nagy a respektjük ! azt hiszik ez uton nem jutnak a paradicsomba. Az a hires breskai huszár tegnap kisért be hozzánk hat fegyveres bosnyákot. Egy maga fogta el mind a hatot. Kettőt közülök rögtön főbe is lőttek. Egy szóval sem ellenezték az ítéletet, gondolva talán, Allah igy akarta! Ablakom előtt az ezredek jönnek-mennek. Mennyivel derültebb azonban a hazamenők arczo!? A 7-ik huszár ezred Maglajnál megmaradt hősei szintén a napokban mentek erre haza. Csibukoztak a fiuk szörnyen. Abraktarisznyájok még ugyancsak meg volt rakva gyümölcscsel. Szegény fiuk! hisz' sokszor, ha a gyümölcs nincs, koplalniok kellett volna; mert az élelmezés roppantul hiányos! A 29-ik tábori kórház tegnap ment el erre Tuzlába. Az orvosnövendékek közt egy csabai fiatal emberrel Gally Lajossal találkoztam. Mily öröm ilyenkor egy ismerős arczczal találkozni ? hát még baráttal, földivel ?! A mennyivel szebb itt a tavasz, nyár és ősz, anynyival borzasztóbb lehet a tél. Több mint valószínű pedig, hogy a telet itt fogjuk tölteni. Lemondanánk mi a „tűrők ós szenvedők" jussáról, le még mahomed paradicsomáról is — melyért oly fanatikusan küzd némelyik bosnyák — csak már a „Marschbefehlt" nyomnák a markunkba vissza hazafelé! Allah segíts meg bennünket! Mkolics S.
