Békésmegyei közlöny, 1878 (5. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1878-10-24 / 85. szám

V. évfolyam. Í878. 85. szám. R.-Csaba, október 24-én. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. A jegybankokról és bankjegyekről. ii. Az eddigiekből látható, hogy a jegy-kibocsátó bank a nagy közönségre nézve nem egyéb mint adós ; mert a jegybank közvetítőül lép fel egyes egyének és a nagy közönség között, az egyes egyének a jegybanknak lesznek adósai, a jegybank pedig a nagy közönségnek lesz adósa az által, hogy lekötelezi magát az általa kibocsátott bankjegyeknek érczpénzzel való beváltására. Sokan ugy vélekednek, hogy ha a jegybank mint adós semmi kamatot sem fizet a kint levő jegyeitől, akkor ő mint hitelközvetitő sem követelhet kamatot azoktól, a kiknek érdekében közbejárt ; de ez az okoskodás nem helyes, mert 1. az előbb példa gyanánt fölvett A kereskedő a mint kezéhez kapja a 9850 forint értékű bankjegyet, ezen bankjegyekkel nem is köteles fizetni, hanem átmegy a jegybanknak egy másik termébe s ott a kezében levő bankjegyekért 9850 forintot kaphat aranyban vagy ezüstben, ezt joga van neki megtenni, de ekkor a jegybank többé nem mint hitelközvetitő, hanem mint valóságos hitelező szerepel ; 2. a legnagyobb vigyázat mellett is megtörténik, hogy a jegybank a nagy közönségnél olyanokért is közbejár a kik megbuknak, mielőtt a banknál vállalt kötelezettségöknek megfelelhetnének : de a jegybank az ilyeneknek átadott jegyeket is köteles beváltani, tehát ezek a jegybankra nézve tiszta veszteségek, és igy a kamatokat, melyeket a jegybank szed, ugy is kell tekintenünk, mint ilyen veszteségek némi pótlékát. Hogy a jegybank, mint adós, mért nem fizet a nagy közönségnek a kiadott jegyekért kamatot, annak több oka is van. Ha a jegybank kamatot fizetne saját jegyeiért, akkor külön minden jegyre ki kellene irva lenni azon napnak, a melyen az illető jegy a közforgalomba megy, továbbá minden egyes esetben, mikor ily bankjegy egyiü embertől a másikra átmegy, külön kellene kiszámítani, mennyit ér azon bankjegy kamatjával együtt, a mi nagy időveszteséggel járna, s ez altal nagy mértékben hátráltatná a kereskedelmet ; továbbá ily kiszámításokkal nagyon sok visszaélés, csalás is követtetnék el, s valóban, ha a jegybank saját jegyeiért kamatot fizetne, ez által a bankjegy, mint pénzpótlék, éppen a most elősorolt okok miatt, a közforgalomból eo ipso ki volna zárva. De a másik ok, a miért a jegybank nem fizethet kamatot saját ' jegyeiért, még az is, hogy a jegybanknak saját lényegénél fogva az egész országban a legkisebb százalékú pénzt kell adni; ha tehát a jegybanknak is kellene saját jegyeiért kamatot fizetnie, akkor kénytelen volna a hitelközvetitésért járó százalékot is fölemelni, s ez esetben vagy nem venné igénybe senki sem az ő hitelközvetitését, vagy a kik kényszerítve volnának igénbe venni, csak nagy veszteséggel tehetnék ezt, a mennyiben a jegybank hitelközvetitéseért oly százalékot fizetnének, a mely uzsorának is beillenék. Elmondtuk egyik módját annak, hogy a bankjegy mikép jő forgalomba, de ennek van más módja is az úgynevezett lombard vagy kézizálog üzletben. Ha t.' i. valakinek vannak állampapírjai, ezeket elviszi a jegybankba, s ott hypothékául leteszi, mű kifejezéssel „kosztra adja"; a bank ezen zálogra az értékpapírok valóságos értékének 2/

3-dát adja bankjegyekben, előre levonván a kamatokat. Azért mondom, hogy valóságos értékének 2/

s-dát, mert a névleges érték rendszerint nagyobb, mint a valóságos érték, mert például, ha valamely állampapír névleges értéke 100 forint, a börzén nem adnak annyit, hanem 95 vagy kevesebb forintot, s ezen utóbbi érték az állampapír valóságos értéke; megjegyzendő, hogy az állampapírért járó kamatok nem a jegybankot, hanem a tulajdonost illetik ; továbbá hogy ha a letett állampapírok értéke bármi okból alább szállana, akkor az állampapírok tulajdonosa vagy kiegyenlíti egész adósságát, vagy lefizeti a jegybanknak azon összeg kétharmadát, a menynyivel a papírok ára lejebb szállott, vagy ha ezt nem teszi, akkor joga van a jegybanknak a nála letett állampapírokat eladni, a bekapott összegből saját követelését levonni, s csakis azt, ami ezen felül marad, köteles az állampapírok volt tulajdonosának visszaadni. A bankjegy forgalomba jöhet még úgyis, hogy valaki arany és ezüst értéket tesz le zálogul, a melyért a jegybank a letett fém értékének 3/

4-dét adja kölcsönül bankjegyekben. Az eddig előadott módon forgalomba jött bankjegyeknek meg van a maga fedezete ; az első esetben a kereskedő, aki a jegybanktól hitel közvetítést kér, váltót állit ki magáról s ez szolgál a kibocsátott bankjegyek fedezetéül ; a második és harmadik esetben pedig ott van a kézi zálog, t. i. az állampapírok vagy az arany és ezüst-érték ; fedezetlenül a bank a kibocsátott jegyeknek csak roppant csekély részét adja ki, azt t. i. amit fölszerelésre és hivatalnokainak fizetésül kiad, ezek fedezetlenül bocsáttatnak ugyan ki, de a fedezettel kiadott többi bankjegyekhez képest oly csekély értéket képviselnek, hogy tekintetbe sem vehetők. K. M. Pr. N. — A trónbeszéd. Tisztelt urak, főrendek ós képviselők ! Kedvelt hiveink! Üdvözöljük önöket ezen uj törvényhozási ülésszak kUsasöhén. és pedig annál nagyobb örömmel, minél inkább érezzük szükségét önök bölcs, erőteljes és hazafias támogatásának a jelen viszonyok között. A helyzetnél fogva, melyben az ország kormányzata jelenleg van, nem mutathatunk rá azon fontos teendőkre, melyek önök munkásságát igénybe veendik, de érezve e teendők fontosságát, gondunk lesz reá, hogy az ország kormányzata mielőbb azon helyzetben legyen, hogy azokat megjelelhesse és elintézésükben alkotmányszerű részt vehessen. Ez alkalommal csak is azon két tárgyra hivjuk fel önök figyelmét, melynek legalább ideiglenes elintézése a lehető leghamarább szükséges. Az egyik a véderőre vonatkozó intézkedés, a másik a Horváth- ós Szlavonországokkal kötendő pénzügyi egyezmény, mert az ezeket szabályozó törvények érvénye a f. óv végével lejár. Önök bölcsessége meg fogja találni a módot, mely szerint ez ügyek elintézhetők lesznek ugy, hogy se azok alkotmányszerü vezetése akadályba ne ütközzék, se fontosságukhoz nem illő sietséggel ne kelljen végleges megoldásukat eszközölni. A berlini kongressuson Bosznia és Herczegovina megszállására és kormányzására európai mandatumot fogadtunk el. Sajnálatunkat kell kifejeznünk a felett, hogy a feladat megoldása békés uton nem volt eszközölhető. Hála vitéz hadseregünk legnagyobb elismerést érdemlő magatartásának, a feladat A Jkisigyn Közlöny" tárcsája. Boszniai uti naplómból. Sibosicza völgye, Tuzla mellett „Varintas delectat!" ezt igyekeztünk magunkba disputálni ezelőtt egypár hónappal, midőn markunkba nyomták a „Marschbefehlt." Csakhogy aligha háborús időben tette e tapasztalatot, e példabeszéd felállitója. Az a baj, hogy nagyon is változatos itteni életünk ; de biz abban kevés a gyönyörűség! s ha igaz a/., hogy „tűrőké és szenvedőké a menyeknek országa," annak idején mindegyikünkből egy-egy „kis istent" kell, hogy csináljanak mert bizony-bizouy megérdemeljük! Hónapok óta kemény föld a derekaljunk, csillogó ég a takarónk. Az állam ugy látszik, nagyon is szószerinti értelemben adja ki nekünk ezt a természetbeni lakás-t. Hiszen szép itt a természet, nagyon szép, tudok is benne gyönyörködni, ha éppen rá érek; hanem éjjel mégis csak alacsonyabb tetőt óhajtanék fejem felett látni, nem mindig ezt a csillagos eget! Node, hogy tárgyamhoz térjek, kezdem mindjárt Samacz és Brcska feldulásánál, mert utam, mely Budapestről Bócs-Grácz-Zágráb-Broodon át Szamaczba vezetett, nem volt valami különösen érdekes. Szamacz tönkretétele után a fősereget mi is Brcskába követtük. Az ut itt folytonosan a Száva partján vezet, jobbra kitűnő minőségű, de elhanyagolt földek, beültetve itt-ott törpe kukoriczával. A gyümölcsfákra, kivéve a szilvafát, épen semmi gondot sem fordítanak, ez utóbbit erdőszámra tenyésztik, gyümölcséből szilvóriumot, lekvárt főznek, magvából pedig pótkávét kószit a szerényóbb nép. Estve érkeztünk Orasjebre (Azizijei-zir). A kivilágított moschee gyönyörű látványt nyújtott. A minaret erkélyéről a muezzim épen estimáját énekelte az igazhivők békés seregének ; mert daczára, hogy Orasje tökéletesen török falu, lakói mégis hódolattal fogadták seregünket. Miután az éjjelt itt kellett töltenünk, tábort ütöttünk s egypáran betértünk a kávéházba, mely mint minden tö- rök haz, fából emeletre van épitve, sok apró rongyos ablakkal. A ház belső falát 3 láb széles % láb magas padka t futja körül, itt helyezik el magokat keleti kényelemben . a bosnyák törökök, kibámulva az ablakon, sziva az elmaradhatlan csibukot, s elszürcsölve egy d. u. 20—30 1 csésze „satzos" kávét, mely olcsó ós kitűnő ; — egy . csésze 4—5 krajczár. . Az utat Orasjetől Brashéig egy pompás almás szür• kén tettem meg, mely mint tábori vonal-építésznek lett ; rendelkezésemre bocsátva. Egy béggel ós ezredorvossal • lovagoltunk előre. Szembejövő bosnyákok üdvözlet helyett félelemből kalaplevéve hányták a keresztet. Azután földig rombolt falvakat, feldúlt kerteket s gazdátlanul kó• borgó teheneket láttunk; mert a felkelők mindazoknak, • kik velők nem tartottak, házait felgyújtották, vagyonukat : elrabolták. Brcska előtt láttuk az első sirhantokat. A város alatt szétszórva hevernek borjuk, bajonettek, töltények, konservek stb. A város, mely oly makacsul állott ellent í védmüvekkel van körülvéve. Menekültek elrongyosodva piszkosan naponként százával jelentkeznek. Egész Brcska