Békésmegyei közlöny, 1878 (5. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1878-10-17 / 83. szám

„BÉKÉSMBSYEI KÖZLÖNY.* I878. 83 SZÁM, ben, 1878. évi okt. hó 11-én. Ferenez József, s. k. Tisza Kálmán, s. k. — A szabadelvű párt a képviselőház elnökségére ismét Ghyczy Kálmánt fogja kandinálni. Vadászati törvényeink. Több oldalról történtek felszólamlások, melyekben ezen törvények káros következményei egy és más irányban megbeszéltettek, ezen kifogások azonban tudtommal csak a tárgyat legközelebb érintő és mintegy kézzel fogható oldalát vették szemügyre, egy sokkal mélyebben fekvő és következményeiben nagy horderejű körülmény nem lett ez ideig kellőleg megvilágítva. A nyulak túlságos elszaporodása következtében okozott károk, ugy a dűvadaknak helyenkint már is nagymérvű feltűnésétől eltekintve, szabad legyen egy körülményre reá mutatnom, mely a mind ez ideig említett okoknál sokkal sürgetőbben igényelné ezen törvények módosítását. Emlékezzünk vissza iíjabb éveinkre, amidón mint serdülő ifjak szünidők alatt és minden más egyéb adandó alkalommal fegyverrel kezünkben erdőt, mezőt bebarangolván, cserkészve nyul, fogoly, fürj és más egyébre — ezen férfias és testedző időtöltéset után, megizmosodva, erősödve, piros-pozsgásan kerültünk ismét vissza az intézetbe tanulmányaink folytatása végeit. Alig volt hazánkban község, hol ily növendék nimródok ne találtattak volna. És hogy adandó alkalommal ez mily fontos tényező, — szabad legyen a hazánk történetében örök emlékezetű 1848. évre hivatkoznom, a midőn a veszélyben forgó haza rövid napok alatt nemcsak ujonczokat, de ezek között igen sok fegyverrel bánni tudó, majdnem kész katonát is szólíthatott zászlai alá. Mily másképen van ez ma! A fiatalság ezen férfias időtöltéstől elterelve, szórakozást ott keres, a hol talál — és pedig nem mindig az erkölcs, a mindenre fogékony ifjú test és lélek épülésére. Ma a kártya és más egyéb lélekemelő szórakozás toslalia el jobbadán az előbbinek helyét. A legyver és vadászati aao ügyben 14 frt 50 kr.; ezt egy tehetős ember könnyen megfizetheti, egy szűkebb anyagi körülmények között élő vagy kevésbé szenvedélyes vadász azonban fegyverét a szegre akaszthatja. Ha tekintetbe vesszük az országszerte váltott vadászati kártyák számát, valóban elszorul az ember lelke, látva azt, hogy ezen férfias időtöltés, mely rövid idő előtt még a magyar értelmiségnek legkedvesebb szórakozása volt, ma már ily semmiséggé törpült össze! — És a következmények : hogy az elpuhult generáczió pár órai erősebb gyalogolás után kidől, a katonáskodástól halálos iszony fogja el, és igy jó szomszédaink lesznek hivatva jövőben is magyar ezredeinket tisztekkel ellátni, és hogy mindez végre hova fog vezetni? — a felett jó lesz kissé gondolkozni. A vadászati adónak lejebb szállítása vagy annak végleges beszüntetése, a nemzet életérdekében történnék. Nézetem szerint módot kellene nyújtani, hogy az azzal élni akaró azon fegyvert, melyet ma mulatva használni tanul, ha majdan kell, a haza ellenségeivel szentben is használni tudja. Nehogy oda neveljüK az ujabb generácziót, hogy ránk is valamikor a hét sváb és egy nyul-féle adomát alkalmazhassák. Ha végig nézünk a történet lapjain, látjuk, hogy még minden nemzet az elpuhulá-isal lépést tartva jutott el végre a megsemmisüléshez. l'etrich Lajos. A theaélvezet és annak hatása. — Ivadczikk. — Most a thea-ivad közeledtével nem lesz érdektelen a theáról egyet-mást elmondani. A thea Chinában már ősidőktől fogva, mint kedvencz élvszer áll használatban. Európába azonban csak a 17-ik században hozatott be a holland-keletindiai társaság által. Angolországban már a 17-ik század második felében mérték a kávéházakban, és meg is volt adóztatva. Ugyanezen időben jutott Dánországba, mig az oroszok már előbb megismerkedtek e növénynyel. Lassanként elterjedt az mindenfelé, s rendszeres bevásárlás lett az eredménye. Számtalan kísérletek a theanövényt Európában is tenyészteni, teljesen sikeitelenek maradtak. Indiában nagyobb szerencsével jártak el, és aa ügynevezett ochsamthea a chinainál egyértékünek mondható. Ha meggondoljuk, hogy Anglia magában elfogyaszt évenkiut 36 millió font theát, akkor megfoghatóvá válik előttünk, hogy China és Japan nem képesek a fogyasztásnak eleget tenni. Keletindia, Brazília, Dél-Carolina, Java, Szumatra, a jó reménység foka, Madeira ós Szt.-Helena a thtatermelésre kedvező helynek bizonyultak és Európában DélPortugál hasonló kísérletek tételére alkalmatos lehetne. Sok féle a thea elnevezése; van Pecco, Tonkay, Congo, gyöngy-thea, puskapor-thea, császár-thea egészen le a törmelék-theáig, vagy is a ládákban talált maradványig, mely minden nemét magaban foglalja. Két faját különböztetik legáltalánosabban, a fekete ós zöld theát. Az utóbbi kesernyés, összehúzó s állítólag az idegekre bír fogékony hatással, kis adagban a feketóveli keverésre azonban igen alkalmatosnak bizonyult. A legsajátságosabb korcsfaja mindenesetre a tégla-thea, „ mely nélkül a mongolok, Buratak és a baikaltó melléki oroszok nem is élhetnek, a mennyiben azoknak legfőbb tápszerét teszi. A legrosfzabb thea-fajokból készítik, marha- es juh vérrel keverik ós táblácskákba gyúrják. Tejet, vajat és lisztet is adnak hozzá. A thea-cserjék Ohinának közép vidékein tenyésznek legjobban. A fáknak 3-5 lábnyira kell egymástól állniok és nem szabad azokat magasra engedni nőni. A leveleket négyszer szedik le óveukint, az első gyűjtés a legjobb, az utolsó a legrosszabb theát szolgáltatja. Könnyű nagy kosarakba gyűjtik, s miután a nip az első szárítást már elvégezte, a leveleket lapos, öntöttvaslemezekre teszik, a hol rövid ideig hagyatnak s azután a munkások által összehengerittetnek, a mely eljárás még egyszer ismételtetik. A fekete thea sokkal nagyobb hőségnek tétetik ki, mint a zöld. Itt-ott festőszer is vétetik alkalmazásba. A chinaiak csupán a feketét isszák; egy külön faj kizárólag a császár részére van határozva, s' ebből egy kilogrammnak ára 1000 frankot tenne. Hogy a legjobb fajokat a chinaiak maguk részére tartják vissza, az be van bizonyítva; sőt még azt is pengetik, hogy az a thea, a mit Európába szállítanak, már a mennyei birodalom theakannáin keresztül megtette útját. A thea hamisítása külön iparágat képez. A thea illatositása Chinában, a nők és gyermekek foglalatossága. A theanak az a tulajdonsága van, hogy minden szago' könnyen magába vesz, minélfogva minden olyantól távol kell tartani, a mi zamatját veszélyezteti, s ennélfogva legczélszeriibb bádog dobozban vagy üvegben tartani. A thea-forrázat jósága nem csupán a levelek minőségétől függ, a viznek is lényeges befolyása van arra és főképen hegyes vidékek forrás vize áll előnyben valamennyi felett. E;jy tökéletes thea-reczeptet e század elején a chinai császár Kien-Long szerkesztett, mely igy hangzik : „Tégy egy üstöt egy 7aslábra, gyújts alája enyhe tüzet. Az üstöt töltsd meg hóvízzel. Ugy ez, valamint a vasláb bizonyítékát hordja magán annak, hogy már többször használva voltak. Hagyd a vizet addig főni, a mennyi idő szükséges a rákot veresre és halat lágygyá változtatni, s töltsd át akkor egy porczellán csészébe, a melyben kitűnő fajta thealevelek vannak. Mikor a gőz már nem felhőalakban, hanem ritka ködszerüleg emelkedik felfelé, akkor igyad e felséges folyadékot s az rögtön megszabadít téged a gondnak öt okától. A kéj és nyugalom érzetét, mely bennünket meglep, érezzük és élvezzük ugyan, de leirni képtelenek vagyunk." Itt az igaz semmiféle thea-kannárcl nincs szó; a chinaiak minden csészére külön felöntenek, sem tejet sem czukrot nem adnak hozzá, a leveleket is megeszik vele, vagy pedig magában salátának készítik el. A kéjérzet, a mint a császár festi, semmi egyéb, mint költői cziczoma ; tény az, hogy ugy testi valamint lelki fáradtság és lankadtság semmi más restauráló által annyira meg nem szüntettetik, mint a thea által, melynek élvezete az erőket hamar pótolja. A gondolatok visszanyerik előbbi rugékonyságukat, a lankadtság miudinkább tűnik, friss kedv éleszti fel a lelket és a test újra megkezdi tevékenysegét. A thea nagyobb befolyással van az idegrendszerre, mint a kávé, elűzi az álmot, mértékletesen élvezve hozzájárul a test egészsegének fentartásahoz ós magas kor elérhetéséhez. Túlságosan élvezve azonban épen ugy árthat, mint barna testvére, a kávé; búskomorságot, szívbajt ós idegbajokat hoz létre. TÁVIRATOK. * London, okt. 13. A Times jelenti : Németország támogatni fogja Ausztria-Magyarországot a boszniai konfliktusban. * Berlin, okt. 13. A török körjegyzők tartalmát és hangját itt annyira elitélik, hogy azt aligha fogják beható válaszra érdemesíteni. nek felső szegélyeit az emiitett gyönsybordür folytatólagos arányban futja körül. Az uszály alját a ruha eredeti színéből s barnaselyemböl egymásra fonódó fodrok diszitik. Madame Levillion emellett egy meglepő ízléssel combinált ruhát mutat be. Az alapszíne tiszta fehér selyem, melyre a ruha sötét veres felső része borul. A fehér selyem alapon a gyöugy-diszitós háromszög-alakokban foglal helyet süriin egymás mellett, s körülvonul az egész uszályfölötti részen, mig elöl leér a földre. A gyöngyök különféle, de valamennyi a vörösbe játszó színben, mintegy rendszeres himzési stylusban alakulnak a ruha díszeire, — A felső ós alsórészt, vagyis a veres és fehér selyemrészeket haragos-vörös bársonyból készült üvszerü bordűrök foglalják össze s a díszítéssel összhangban mindenikről egy-egy csillogó gyöngy-bojt lóg le. Az uszály tiszta fehérselyemböl, szélein apró, százránczu rétegekben tapad a padozatra. A kabátalakra elől szétnyíló ruha ujjai gyöngyhálózatból vannak s gyön gyös czakkokban végződnek, ugy, hogy minden háromszögalaku czakkról egy gyöngybojtocska fityeg le. Madama Depret két szép ruhát állított ki. Az egyik egész virágos kertet képezhetne. A ruha tiszta fehérselyem, minden másszinü szövet díszítése nélkül. A derék egészen sima és szegélye öblös. Ez öblök szegélyeiből csinált (ós mily Ízléssel csinált 1) virágok pattannak ki, melyek köröskörül egész élő guirlanddá tömörülnek. A felsörész czakkos szegélyeit rojtok végzik be. — Minden czakkról más-más szinü bojt lóg alá. A ruha alsó részeit fodrok képezik, melyek szintén virágokkal diszitvék. A virágok körül Ízléses arányban a fodorba selyemszálakkal domboralakra beleszőtt pávák, sphynxek emelkednek ki. Az uszály fektetett ránczokban húzódik végig s gyöngyös virágokkal van kirakva, melyek tenyérnyi szélességben köritik be az egész ruhának a földre érő végeit s folytatólagosan az uszályt. Ujjai igen rövidek, csipkések ; a csipkét ismét virágok veszik körül mintegy körzet alakjában, és hosszan lelógó keskeny virágos fü-guirlandban végződnek. A szinösszeválasztás egyik remekét képezi a másik ruha. Eredeti alapszíne : kék selyem ; ebből van az alsórész. — A felsőrész, mely az alsóval összeöntve látszik, barnás selyemből van. Ugyanezen szin kissé sötétebb árnyalata borul az uszály fölé. Az előrész ránczokba van összefoglalva s a gazdagon kiselymezett uszályre vezetve. A ránczokat jobbra ós balra három-három sárgás bársonycsokor díszíti, melyek virágot ábrázolnak. A ruha ujjának alja az előrész szinóvel megegyezőleg szintén kék. E kék szinre egy remek csipkehálózat borul, mely kiválóan emeli az egésznek tetszetős benyomását. A Jordán és Aubry czég gazdag kiállításából csak egy ruhát írunk le. De ez az egy tökéletesen igazolja, hogy készítőjük valódi mester. A ruha alapszíne : zöld. Sötét, haragos vörös selyem képezi az „oberkleid"*ot. — Ugyanezen színből elöl kötöalakban folyik le a betét, mely alól apró fodrokban végződik. A ruha alól jobbra és balra háromszög alakú nyílást képez, az alsó ruha föltünhetése szempontjából. Az oberkleidnak két oldalt igen gazdagon kivarrt és selymezett bordűrje domborodik ki. A kötényszerü előrószt tengerzöld selyemből ízlésesen kiállított csokrok ékítik. A kötény közepe, mely a derekat az alsórésztől elválasztja, oly apró ránczokban van összeillesztve, hogy kissé távolabbról szinte prémnek tekinthető, mely mintegy páuczólját képezi a ruhának. A pánczél mellett fölül, a keblek fölé ismét a haragos zöld alapszín domborodik ívalakban. A hátsó részre pedig már a vörös selyem borul egész végig a hosszú uszályon ; az oly gazdagon van áttörve aranynyal, hogy ami vörös kilátszik, az viráglevelek, rózsák, bimbók alakját ölti magára. Az elöl, jobbról és balról maradt nyílások ki vannak bodrozva. Az uszályra egy széles zöld csokor öv tapad, mely mintha kétfelé szelné a ragyogó virágtengert. (E levél befejező része a jövő számban.) Gelléri Mór.