Békésmegyei közlöny, 1878 (5. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1878-01-31 / 9. szám

„BBKÉSMEGYEI KCZLÖNY" 1878. N. SZÁM. meg bennünket inult vasárnap reggel, midőn megtudtuk, hogy jeleseink közül ujia kiragadott a kíméletlen halál egy oly férfiút, kit ugy éreztük, hogy nincs többé, de nem tudtuk, hogy mit vesztettünk benne. Szombaton még kedélyesen láttuk a szinház foyer-ében, s ma már nincs, nincs Szigligeti — nincs azon a pályán, melyen a géniusz vezette biztos pont felé. Ledöntve a hatalmas oszlop, ott nyugszik a hatalmas alak! Megdöntve áll előttünk. Hittük-e hogy egy perez annyira összezúzza reményeinket, hogy egy perez leronthatja, megsemmisíti hazánk díszét, egy élet eredményeinek fáradtságát. A fáklya megfordítva., füstjével lefelé áll s világot csak hátra vet nekünk. Mennyi munkásságot, eredményt világosit meg a lefordított fáklya. Az ür tátongva néz felénk s jelzi, hogy pótolhatlan az ür, a hol állott. Szive megrepedt, oly jó szive volt, hogy megszakadt. Mily nagy Oszlop fekszik ketté törve előttünk; nem akarjuk hinni, lehetetlen, hogy Szigligeti ravatalánál álljunk, hogy egyik vezércsillagunk, nemzeti irodalmunk egéről oly hirtelen letűnt volna. Él, él! . . . a halhatatlanság küszöbét lépte át; működése nemzeti életünkkel összeforrott s mig hazánkban — nemzeti színpadunkon egy szál deszka jelzeni fogja a magyar színpadot — s azon hangzani fognak a magyar ige szavai, addig él Szigligeti Ede; soha el nem múló emlékek fogják hirdetni, fényesebben, mint hideg márványszobrok a pantheonokban egy-egy dicső név halhatatlanságát. Ezután fogjuk csak tisztán látni ragyogó szellemét, mely a koporsóból kitör és eget kér — szelid fényt vetve dicsőén fog sugározni. Szigligeti Ede 1814. márcz. 18-án Nagyváradon született. Nemes szülői jómódú földbirtokosok voltak. Gondos nevelésben részesült, s tehetségét korán észrevették. Családi neve Szathmáry József volt. Atyja Szathmáry Ede ügyvéd és földbirtokos, anyja Szerepi Katalin. A Szigligeti nevet akkor vette föl, midőn szini pályára lépett, ezen pályát atyja nagyon ellenezte. Iskoláit Nagyváradon s Temesvártt végezte, hol a múzsák először csókolták homlokát. Kezdetben mérnöki pályára készült s gyakorolta is, később tanulmányait Pesten folytatta, hogy oklevelet nyerjen. A színészet iránt nagy hajlamot érzett, s igy történt, hogy szakítva családjával, Budán Thaliának felesküdött, A színészetnél 12 frtot kapott, s ezért minden volt: színész, kardalnok, tanácsos, tánezos és néma személy. A költészet után nagyon rajongott a szomjas lelkű ifjú, irt, dolgozott, semmi nem tudta megtörni munkásságát. Elkeseredett atyja és szülői tilalom daczára folytatta mesterségét, a bizonytalan útról nem lépett vissza. A Szathmáry név nem kellett többé, lett Szigligeti Ede, ezt a nevet az öreg Eáy kezelte egy vén kalendáriornból. E névnek büszkeséget, maradandó emléket szerzett, s mint Toldy Ferencz nagynevű tudósunk mondotta: büszkesége maradt annak, a ki azt nem örökölte, hanem önmagát tette családja dicső ősévé. A szinirodalom mivelését nem kis érdemmel kezdte meg. Vörösmarty Mihály, kinek szava akkor döntő, befolyásos bírálatai voltak — Szigligetit, mint tehetséget üdvözölte szini bírálatában. Budáról, midőn sok küzdelem után a színészet a pesti nemzeti színházhoz jött át, mely nemzeti jelentőséggel Mrt — Szigligeti nemcsak szellemi áldozataival járult Thalia fölépült templomához, de mindent elkövetett azon épület érdekeiért, melynek utolsó napjáig hű és dicséretre méltó napszámosa voli. A lámpák előtt nem igen jól érezte magát, a láz gyakran elkapatta, s végre belátta, hogy neki mint színésznek a deszkák nem teremnek babért. Ezután a színfalak mögött mint rendező szerepelt sokáig. Nemsokára a szinház titkára, dramaturgja és igazgatója lett. Hogy mily lankadatlan buzgalmat, munkásságot fejtett ki — azt müvei tiszta számokkal magyarázzák meg, melyek a 100 darabot jóval felülmúlják. Sokoldalú munkássága nem méltányolható eléggé. A napot éjjellé áldozta, hol a legprózaibb munkákon, számadásokon dolgozott az iró — a költő Ily lankadatlan szorgalom mellett ragadta ki a halál. « fagyasztá örökre jéghideggé tíz perez alatt. A magyar szini műsort ő alapította meg, s a népszínmű magas válfaja benne bírja megalapítását és mesterét. Első hely jut neki a magyar színészet történetében. Állandó színházunkat neki Köszönhetjük, az ő érdeme, hogy színészetünk szellemi szükséget nem szenvedett, hogy szinirodalmunk termékeny. Irt egy-egy hibás darabot, de azokat két-két jobbal helyre hozta. Régi darabjait ujakkal pótolta, szóval termékenységével mindig meglepett. Kisfaludy Károly, Vörösmarty feledésbe mentek, Ozakó nem tetszett, Nagy Ignácz, Obernyik, Degré, Dobsa, uj müvekkel szaporiták színirodalmunkat. Szigligeti ezek között mindig elől haladott. Azon munkásság, melyet sokoldalú tevékenysége kifejtett, páratlanul áll nemcsak a szinirodalom mezején, hanem a közpálya más ágazataiban is. A nemzet háláját nagy költője érdemeihez méltóan igyekezett leróni. 1838-ban kolozsvári tisztelői ezüst emiéktollal lepték meg, 1840-ben ezüst billikomot kapott szinésztársaitól, 1840-ben az akadémia méltányolta érdemeit, s rendes tagnak választotta meg, a Kisfaludy-Társaság 1845-ben szintén tagjai közé sorozta, a legutóbbi időkben pedig a Petőfi-Társaság. A nemzeti szinház 1872. deczember 27-én fényes ünnepet ültek tiszteletere. Századik színmüvét a „Struensét" mutatták be. Az előadás egész jövedelmét az igazgatóság az írónak ajánlotta fel. A szinház tagjai arany tollat, s ezüst lapon három egymáson nyugvó ezüit könyvet adtak át neki. Toldy Ferencz boldogult nagy szellemű tudósunk a Kisfaludy-Társaság 1873. febr. 9-én tartott ülésén nyújtotta át az elismerés koszorúját. A királyi kitüntetés ugyanez alkalomból érte. Az irodalom terén szerzett érdemei jutalmául — az általános ünnephez méltó magas elismeréssel király ő felsége érdemjellel tüntette ki. (Folyt, köv.) TÁVIRATOK. * Konstantináoly, jant 26. este. Az előzetes békekötést hir szerint ma aláírták Kazánlikban, a végleges okmányt pedig Drinápolyban fogják aláírni. Az itteni rendőrség a cserkeszeknek és basibozukoknak eltiltotta a fegyverviselést. Jelentik, hogy az angol filotta tegnap behajózott a szorosba, tisztelgett a Szultánié erőd török zászlója előtt, ekkor megfordult, és a tengerszoroson kívül vetett horgonyt. * Róma, jan. 27. A pápa még mindig gyöngélkedik, s levert, de állapota nem aggasztó. MEGYEI HÍREK. * J6 gondolat. A mult napokban lefolyt „Károly-* estéjén, egy csabai fiatal embert illetlen magaviselete miatt jól elpáholtak, mire elhatározá magát a naptárszerkesztőkhöz egy kérvényt intézni, hogy jövőre a „Károly" nap elmaradhatna. (?) Hogyan ütött ki Gyulán Pál napja. Gyulán is több előkelő háznál, megtartották igen kedélyen a Pál estélyét a többek közt egy Pál ur, hol nem csak névnap, de disznótor is volt, annyira át volt natva az ünnepélytől hogy szintén az „illusiótól" beszámithatlan állapotba jutott; midőn látta, hogy több kettőnél; vitte haza a sátorfáját, Otthon még jobban megártott a „bor-gőz," s ijedtében ugy neki ment a kályhának (különben állítása szerint a kályha jött gorombán neki), hogy szőke arczát elrútitotta, annyira, hogy több napokon át szobáját kellett őriznie. Alkalmasára emberünk ezt meg nem érdemelte, mert „in vino vérhas." (?) Ne hitegess ne csábitgas. Gyulán a felolvasási estély a tervezett határidőtől ismét elvonták s erre ujabbi határnapul, mint talán végleg bizonyosat, február 6-át tűzték ki, mikor is a „Korona" vendéglő termében fog megtartani. Ha már ekkor sem sűl kel, akkor mindörökre csütörtököt fog mondani; hisszük is, hogy ily hoszszu vajúdás után e felolvasás egyike a legjobbaknak kell, hogy legyen. (?) Karnevál. Gyulán átalában véve bufelejtésül-e, vagy miért nagyon belejöttek a „bálhatnékombaj" Gyulán már ez időszerint február 10-ig 5- 6-rendü bál van kitűzve, igy február 10-ón Tóth Ferencz eléggé ismert tánczmester rendez egy tánczmulatságot a „Korona" vendéglő termében. Rajta tehát kedves olvasóim, mulassunk! (?) Lesben. A legközelebb Gerendásán el követetett gyilkossági bűnesetben a gyulai rendőrség is e hó 28-án megkezdte nyomozását; a rendőrségnek a legszigorúbb utasítás van adva a tettes fölfedezésére; ha ez a gyulai rendőrségnek sikerülne érdemét egy babérkoszorúval jutalmaznák. (?) Vég István gyulai lakos a hordárintézetet átvesse s ezt kellőleg rendezte; ideje is, hogy a gyulai hordárságot egy kissé jobban dreszirozzák. * Folyó 1878. évi február hó 3-kán a „Korona" vendéglőben a gyulai polgárság által a helybeli polgári fitanoda javára, polgári tánczvigalom rendeztetik. Belépti jegy személyenként 1 irt. Családjegy 3 személy után 2 frt. Családjegy több mint 3 személy után 3 frt. B.-Gyula, 1878. jauuár 25. A rendező bizottság. Jegyek előre válthatók: Alcser János és Kutschera Jakab kereskedő uraknál, este a pénztárnál. Pelülfizetések köszönettel vétetnek, s a „Békési Lapok"-ban nyugtáztatnak. Kezdete pont 8 órakor. — A tánczvigalom, melyet a szarvasi „Polgári kör" saját könyvtára javára f. hó 26-án rendezett, szépen sikerült; nem mintha ezzel a stereotyp kifejezéssel „jól vagy szépen sikerült- a tudósítói rendes szokásnak akarnánk hódolni, hanem valóban sikerült, mégpedig „szépen," mert kedélyes tánczvigalom volt, ós „jól," mert a meghívón kitűzött czél e bálról nem inentel kotillion-rendjelekkel terhelve és — üres tarisznyával, mintáz nem egyszer történik. Uti jegyzetek Olaszországból. — A római colossaeum romjairól. — rvége.] A közönség zene-szó mellett lesi az első mozdulatokat, a veszélyes helyzeteket, a halálos csapásokat, és ha valamely iiarczos meghátrál, dühösen kiállja a segédekre: üssétek, vágjátok, korbácsoljátok, égessétek! Ha pedig valamelyik az első összecsapásnál esett el, rendesen azt kiáltották: hoc habét! (megkapta!). Kegyelmet a rendező vagy a jelenlevő császár adhatott csak. Az elesettek hulláját Charon álczájával ellátott emberek izzó vasakkal égették a végett, hogy megtudják, hogy az illető nem tetteti-e a halált. És aztán Mercurius-féle álezások hurczolták el a színtérről a halottak kamrájába. Ilyenek voltak a római nép mulatságai a colossaeamban! És minél nagyobb volt az ünnepély, minél hatalmasabb urnák volt szüksége az efféle mulatságok által megvesztegetett tömegekre: annál több volt a bajnok, és az összehordott fenevad. Tekintélyes írók mondják, hogy állatviadal alkalmával Pompeius 500 oroszlánt, 18 elefántot és 410 más fajta ragadozó állatot hozatott Afrikából. Caligula császár 400 medvét, és ugyanannyi más vadállatot bocsátott összt, hogy egymást kölcsönösen marczangolják. III. Gordianis 32 eletánot, 10 jávor-szarvast, 10 tigrist, 60 oroszlánt, 30 páiduczot, 10 hiénát, 1 orrszarvút, 1 vízilovat, 10 struezezot, 10 zsiráffot, 20 vadsamarat, 40 vadlovat és számtalan más állatott gyűjtött össze egy ünnepély alkámával. Ha elgondoljuk, h)gy ily játékok a római birodalom fény- és hanyatlási korában országszerte divatoztak; ha tudjuk, hogy a hatalmas császárok minden nagy népmulatságot a colossaeunban rendeztek: valóban azt mondhatjuk, hogy nincs a föld hátán oly sírkő, mely annyi ezer embernek é-sállatuak halálát jelentené, mint e rettenes rom. A mai kor gyerm&e nem bírná végig nézni a colossaeum hajdani mulatsigait; nem tudna ujjongani az egymást marczangoló valállatok és az egymást öldöklő bajnokok halálos kínai flett. A fantáziának bizayos erőltetése kell ahhoz, hogy eleven képzetet alkossure magunknnk arról az életről, és arról a korról, midőn a gladiátori harezok és az állat ingerlés mesterségének megtanulására külön iskolákat állítottak; a mikor árvi gyermekeket vásároltak össze, hogy kitanítva a bajviváí kettős mesterségében (t. i. emberekkel és állatokkal kisdení), az amphitheatrális mulatságokban szerepelhessenek; a mikor a hadi foglyokat és börtönből kikerült gonosztévőket állították szembe, hogy élethalál-harczot vívjanak egymással a nép mulattatására, a midőn a győztesek diadalát költök énekelték meg, szobrászok és festők állították elő, és előkelő nők szivöket ajándékozták oda a gladiátoroknak. Pedig e kor igen sokáig tartott s még a keresztyén császárok sem bírták kiirtani a népnek ily vérengző játékok iránti szeretetét. Még azok is féltek attól, hogy e játékok iránti szeretet, játékok beszüntetése föl fogja forgatni trónjaikat és veszélyeztetni birodalmukat. A római birodalom hanyatlási korában a kenyér és játékok (panis et circenses) voltak azon eszközök, melyekkel a nép millióit kormányozták; ezek voltak azon villám-háritók, melyekkel a zsarnokok a fejők felett összctornyosult felhők veszélyességét eltávolították. Igen: a kenyér és a játék! E két szóban volt összefoglalva a hajdankor uralkodóinak legfőbb titka. De vájjon csak a hajdankorban ? Vájjon a mai kor hatalmasai nem folyamodnak-e szintén gyakran e két nóditó szerhez, valahányszor eszközül akarják felhasználni a néptömegeket czéljaik elérésére? Váljon a hangzatos eszmék ürügye alatt kezdett