Békésmegyei közlöny, 1878 (5. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1878-01-31 / 9. szám

V. évfolyam. 1878. 13. szám. P».-Csaba, február 14-én. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY. Politikai, társadalmi, közgazdaszati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik, hetenként kétszer*: vasárnap és osütörtökön. Előfizetési díj: helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Vasut-utcza, közbirtokossági épület. Egyes szám ára 10 kr. kapható Biener B. urnái B.-Csabán Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken mindeu postahivatalnál 5 kros postautalvány nyal. A liirlapolvasásról. Az átalakult s egyre alakuló társadalmi viszonyok bármennyire felosztják is az egyes emberek között a mindennapi kenyérért folytatott, s az önfentartásórt űzött napszámos munkát: mindazonáltal alig akad oly boldog s a múzsáknak kiválasztott kegyencze, aki elég fizikai idő s szellemi erővel rendelkeznék már arra, hogy napi teendőinek pontos és lelkiismeretes bevégzése után ínég fentmaradt idejét a klassikai és reál-tudományok mivelésére áldozva fel, egy és ugyanazon ítélet két urnák is tudjon szolgálni, t. i. tisztes és munkás, tevékeny tagja legyen a társadalomnak, más szóval jó kenyérkereső — aztán e mellett még alapos ismeretekkel biró, vagy fenkölt szellemű tudós és bölcselkedő. Nem ritkán hallunk ugyan gúnyos megjegyzéseket öregebb-koru egyénektől, kik az ő régi alaposságukra hivatkozva, a modern nemzedék encziklopedikus irályát megmosolyogják. Pedig szerintünk ez korántsem a félszegség, korántsem a felületesség hajhaszatának előszeretében gyökeredzik. Oly tünet ez, melybe egész egyszerűen a társadalmi s a közéletviszonyok módosulásában leli magyarázatát. Vegyük szemügyre bármelyik osztályt. Tekintsünk bele akár a reál-munkálkodással, akár a hivatali teendőkkel foglalkozó, akár a magasb szellemi tevékenységet kifejtő honoraczior-osztálybeliek napi életébe s meg fogunk győződni, hogy a polgári tevékenység-napi rendje évről évre hatványozza azon végzendők sorozatát, súlyát s az azokkal járó felelősséget, melyek reájok várakoznak. Ily körülmények között az „olvasás" mint az ismeret-szerzések egyik legkiválóbb segédesz^ köze is, nagyon természetesen sok módosulásnak lett kitéve, ugy a menyiség, mint az olvasásra kiválasztott anyag faja, neme s természetére nézve is. A napi teendőkkel agyongyötört családapa, a hivatalos pályára anyagi helyzeténél fogva már ideje korán reá kényszeritett ifjú embertől ugyan lehet-e azt követelni, hogy megtérve a tevékenység műhelyéből, az ismeretek egész nagy véghetetlen birodalmába zárja el magát, hogy megtagadjon magától mindent a mi sziv és lélek felüditésére szolgál s fizikai s szellemi erejének minden tehetségét, a mit az önfentartási küzdelem részére még fenhagyott, egész önfeláldozással a koponya, az agyvelő részére hozza áldozatul? Régen talán lehetséges volt. Nem volt ily nehéz az önfentartás; kevesebbet követeltek az egyestől és kevesebben versenyeztek vele — a kenyérért. Ma a kenyér, a lét drága. Ha biztositni akarjuk magunkat, ki kell aknáznunk erőink legutolsó parányát is, hogy egy netalán erősebbel ne kelljen megosztanunk szerény javunkat. S a ki igy él, pedig napjainkban ki nem él igy? annak több szüksége is van a szellemi felüdülésre, mint a régieknek! Ezt eszközölni hivat vájt hírlapjaink! Felüditni a lelket, a nélkül, hogy a ledérségbe, könyelmüségbe csapjon; mozgásba hozni a napi munkában el zsibbadt szívverést, anélkül, hogy a szenvedélyek, az érzéki orgiák rabjává tegyük; fogékonynyá tenni a kedélyt szép, nemes, emberbaráti eszmék iránt, — de ugy, hogy a bölcseskedő fóltudákosságnak értektelen mázától megóvjuk; a helyzet színvonalán, a napi esemé nyek figyelemmel tartására kedvet adni a kedélynek, anélkül, hogy az események tömkelegében eltévedni engedjük . . . Ezek a hírlapok feladatai. E feladatok lelkiismeretes megoldása roppant munkát ad. De a kinek csak a némileg is sikerült a megoldás, önérzettel mondnatja el, hogy használt a társadalomnak. A hirlapolvasás az emberi szellem napi szükségleteit fedezi — s ez oly szép és áldásos eredmény, mely, ha félszeg útra nem téved, a legszebb gyümölcsöket termi a közművelődés mezején. Polgártárs. — Bécsből a „B. €orr."-nak sürgönyzik, hogy a Rothsehild-csoport az utolsó napokban oly transaktiót létesitett, hogy most az első kibocsátású kincstári utalványok rövid idő raulva teljesen be lesznek váltva, és a 153 millió adósság második felének beváltása iránt is megtörténtek az előkészületek. — A kormányválság Ausztriában mindeddig nem ért véget, az uj kabinet megalakítva nincs, sőt bécsi hirek szerint még az is kétséges, hogy a parlament felfeloszlatása nélkül parlamentaris minisztériumot alakítani lehetséges lesz-e, mert a megkötött kiegyezést a parlamentben változatlanul keresztülvinni semmiesetre sem lehetséges, az uj kabinettől pedig a felség bizonyára meg fogja követelni, hogy programmjába a kiegyezést felvegye. Tehát vagy a parlament oszlattatik fel, vagy inparlamentaris minisztérium neveztetik ki. — Az orosz békeföltételek lényegesen mások, mint eddig jelentették. Uj pontokul megemlitendők : Szerbia királysággá tétele Milán uralkodása alatt; Románia teljes status-quoban marad; formális megszüntetése a párisi szerződésnek, megszüntetése az európai garantiának Törökországra vonatkozólag. — Osman pasának az orosz kormány 2000 rubelt engedélyezett szükségleteinek fedezésére. A plevnai hös ez összeget visszautasította, mondván, hogy ellensége pénzén nem akar élni. A szultán vezérének 1000 lirát utalványoztatott. Ozmán pat>a e hó 17-én érkezett Sarkoffba és a Hotel Bellevueben vett lakást. A pasa sebe már annyira begyógyult, hogy támogatás nélkül járhat. Kíséretében vanak: Tevfik pasa, táborkari főnöke (kit néhány lap öngyilkosnak mondott), Osman orvosa, Tedem pasa, titkára Saduk ezredes, Jusni alezredes, végre hadsegédei Nemed és Izzed kapitány s Jumer hadnagya. Reminisczenczia. Szigligeti meghalt Nem volt egyedül a fővárosé, az ország gyászolt halála hirére, s igy nekünk mint szerény vidéki lapnak is jogunii van róla bővebben megemlékezni. Váratlanul, villámként sújtó csapás rázott ü „Mmgysi Közlöny" tárczája. Az orosházi kaszinóbál. A gyulai s csabai bálok veszedelmes kritikusát, Pluto urat nem találtam Orosházán a kaszinó f. hó 26-án rendezett bálján, s mert a diszes vigalom megérdemli Clio vésőjét, kezembe veszem azt, akarám mondani tompa ludtollamat, hogy legalább halvány képét adjam a fényes estnek. — Hahogy nem tudok oly érdekesen irni mint Pluto ur, annak tehetségem gyöugeségén kivül is több fontos oka van: Pluto ur nem tánczol, nem engedi magát fölhevülni, csak szemlél és fülel — s épen azért oly veszedelmes; — engem föllelkesít a táncz, a zene, s a szép szemek tüze, részrehajlóvá tesz egy szép ajak bűvös mosolya, szemeim kápráznak egy-egy bájos tekintet édes terhe alatt, lelkem kellemes lankadtságba merül, és nem tapasztalatokkal de ábrándokkal leszek gazdagabb, s néha oldal-nyilalásokkal is. Hála a bálhelyiség kissé kényelmetlen voltának, mely a táncz- és éttermek közzé helyezte az udvart ós az ónesős hideg éjet, most mindennel el vagyok látva, oldalnyilalással is. Hogy e nyilalást nem a baloldalon, szivem táján éizem erősebbeis annak igen egyszerű oka fagyon: ugy jártam, mint ama bizonyos bibliai állat — nem tudtam választani; minden oldalról egyenlő nytmást éreztem szivemen, egyik ellensúlyozta a másikat, bála az égnek! Ki volt a bálkirálynő? < kérdéssel ostromoltak a mint haza értem, — mit tudón én? — Párisnak könynyü helyzete volt az tnyémhe2 képpest, neki csak három istennő közt kellet választani; bginkább azonban két nevet hallottam emlegetni, s én sem mondottam ellent a közvéleménynek, mindkettő özbrmetü sugár leányka volt, — de nem mondok többet, - vegyék magokra mindnyájan hölgyeim! Orosháza erős küzdelme' állott ki a vidékkel, s a bálkirálynői korona ha ott maadt is, egy ága bizonyosan P.-Szent-Tornyára, egy Gcendásra lett kiviva, — s lehet, hogy még többfelé is oslott, — de hiszen minden egyes ága egy kis mennyország koronája, egy kis tündérországé, melyben boldog a alattvaló, s pontosan fizettetik a státus-adósság. A bál, a népesség és jöídelem tekintetében nem sikerült, de azután más kifogát nem is tehet reá senki! Olyan volt az a kissé kongó gép terem, mint egy virágoskert, melyben túlragyogja gyinást rózsa, liliom, neíelbjts, kamélia ós őszirózsa, lányok és menyecskék; a rendezőség ügyes, figyelmes, sz itjuság tánczra lelkesült és testesült, — még a csabai banda is ugy játszott, a mint már régen nem. Meggereblyézve ágyát a virágoknak, ültessük el őket; monijuk el tehetségünk szerint a j"Ienvol

f hölgyek névsorát, minden dicséret felesleges lesz aztán: A menyecskék közül ott láttuk Mikolay Istvánné úrnőt — a bálbizottság elnökének kedves nejével szeretetreméltóságban versenyezve, Praznovszky Gyulánót és László Eleknót, a szép Gottstág Istvánnét, Medveczkyné, Weisué, Reisné, Rosenné úrnőket, s Békésről a bájos Bulla Sándornét, ki az estély egyik fénypontját képezte; a lánykoszoru kedves virágai Orosházáról Lubinszky Vilma, Endrey Melanie, Torkos lika, Székács Vilma és Emma, Kalmár Irma, Vitéz Juliska, Pollák Ozili, Sulyok Gizella és Ida; Gerendásról Mokry Juliska; P.-SzentTornyáról Torkos Jolán; Csorvásról Bakos Juliska; Szarvasról Toperczer Irén úrhölgyek voltak ; szánom bánom bűnömet, ha valakit véletlenül kihagytam volna a kedves névsorból, s ha beleestem abba a hibába, kérem beszámítani annak, hogy mint fentebb is bevallottam: a szemeim kápráztak és különben is — ismeretlen vidéki ember vagyok. Plútó Nro 2.