Békésmegyei közlöny, 1878 (5. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1878-09-15 / 74. szám

4 I „BÉKÉSMBGYBI KÖZLÖNY" 1878. 74. SZÁM. hogy károkat ne valljatok," mint ezt már tapasztalásból is tudhatjuk. Nézetünk szerint a községek és mezővárosok tűzrendészeti viszonyaink szabályozására a megyék vannak hivatva. Ezen nézetnek megvan a maga ellennézete, ugyanis sokan ugyan vélekednek, hogy a tűzoltás szabályozása a községek kebelbeli ügye, minden község intézkedhetik itt ugy, a hogy neki tetszik, a szükséghez képest, s a hogy a körülmények megengedik, a mily jogos a megye részéről ez intézkedésekre felügyelni, ép oly jogtalan lenne, ha a megye a községek vagyonával közvetlenül rendelkeznék, pedig egy tüzőrségi ós tűzoltási czélszerü intézmény felállítása a községek anyagi erejét, vagyonát nem csekély mérvben venné igénybe. Ezen ellenvetés elfogadható volna, ha a községek az ismeretek, az érettség, a fejlődés azon fokán állanának, hogy önállóan volnának képesek intézkedni, illetőleg alkotni. A jelen állapotban kés volna a községek kezében, ha a megye, a szakképzettséget igénylő kérdések megoldásánál szabad tért engedne azoknak. Hogy jelenleg mily fokon áll a tűzrendőrség ? ezt községeink állapota legjobban elbeszéli Elhagyván itt, milyenek azon tényezők, melyek a mulasztást szülik, néhány szóval egy tüzrendőrségi szabály magvát adjuk az olvasó elé. Egy tűzrendőrsegi szabálynak következő reszekre kell oszlani: a) a tüzkitörhetós meggátlására, b) a kitört tűzvész elfojtására, c) az elfojtott tűzvész kigyulásának, azon eszközök beszerzésére, melyek minden községben a helyi viszonyokhoz képest nélkülözhetlenek. A tűzvész elleni óvó rendszabályok alkotásánál figyelemmel kell lenni a következőkre : Egy elöljáró bizassék meg a tűzrendőri felügyelettel, ki felügyelni tartozik : a) hogy a házaknál szükségleten felől takarmány ne legyen ; b) hogy tűzveszélyes anyagok, különösen hasonnemü kereskedelmi és iparczikkek fel ne halmoztassanak és ilyenek szállítása az elöljáróság különös engedelmével történjék ; c) szárazság idején a tűzrendőri szabályok többször hirdettessenek"; d) az uj építkezések csak tűzmentesen épitessenek ; e) a mennyire az utczák szélessége megengedi, fa-sorok ültettessenek ; f) az épités anyagi tűzhatlanok legyenek, s a középületek villámhárítóval látassanak el. A tűzoltási rendszabályok alkotásánál nem lehet szem elől téveszteni a következőket. Tétessék a tűzrendőri felügyelettel megbízott elöljáróknak kötelességévé, hogy az éjjelenként kellő számmal kiállított őrök kötelességeiket betöltsék, ezeket megvizsgálja, szükség esetén a vészjelzést idejekorán tegye, szükség esetén a házak fedelét lebontassa, kik a tűzoltásnál magukat serénység vagy önfeláldozás által kitüntették, ezeknek megjutalmazását eszközölni el ne mulasszák. Ugyanez az elöljáró, a községi lakosokból, különösen az építészek, ácsok, kőművesek, kovácsokból szervezzen egy tűzoltó csapatot, s ezeket gyakorolja be a szükséges és egyöntetű mozdulatokra, ezenkívül a községi lakosokat is beosztja a kellő szakokba, szivattyú, csáklya, vízhordó mellé. Az oltás körül neki mindenki engedelmeskedni tartozik. A tűzőrök jelzésére köteles az elöljáró vagy ennek megbízott helyettese a tűz színhelyén azonnal megjelenni. Ezek képezik a községi rendőrség sarkalatos pontjait, s e sorokat azon reménnyel zárjuk be, hogy azok az elöljárók, kik ezt netalán olvassák, helylyel-közel megtartanak emlékezetükben egy mondatot, és nem fognak késni a lehetőség határain belől az alkalmazhatókat almazni. R H. Suum cuique! Mező-Berény, szeptember 12-én 1878. A „Szarvasi Újság" szept. 1-én megjelent 35-ik számában, a Bellarmin franczia értelemben: Szépármin, — (no hiszen ugyancsak szép ?! németből fordítva ugass Ármin — ez aztán helyes! mert ez illik reá) bevégezte a 80-ik számban megkezdett „Mező-Berény, mivelődéstőrténeti tárcza" czimü, émelyítő, hosszú lére eresztett, városunk társadalmi éleién, undok kullancslábbal kapaszkodva, kúszni kívánkozó, valóságos aljas szemtelenséggel kihívó s maga nemében páratlan elvetemültséggel jrott czikkét. Csodálatos, hogy az emiitett újság feltételezett mü veit ifjú szerkesztője ?! hazánk jelen szomorú helyhezetóben, a midőn hazafias összetar tásra van szükség, eme közleménynek lapjában nemcsak helyett adott, de azt ezen szavakkal ajánlotta is lapja olvasó közönségének : „Olvasóink figyelmét fel hívjuk e szellemes" közleményre (na hiszen! szép foga lom a szellemesről) mely a vidéki társas élet, sajátságait (quasi vero!!) finom szatírával (óh ! be eltalálta?!) ecseteli. Ugy hisszük, hogy említett lapnak müveit olvasói, ha upyan volt volna türelmük azon összefórczelt, csömörletes és minden logikai összefüggés nélküli, érthetetlen, de irányában rosszakaratú rágalmakat elolvasni, méltán megbotránkozhattak ilynemű ajánlaton! Azonban „de gustibus non est disputandum;" de annyi bizonyos, hogy a szerkesztő ur gusztusa semmi esetre sem irigylendő. Bellarmin, az ő a 35-ik számú lapban bezáró czikkében, — egy általa — szokása ellenére felmagasz talt (vájjon eza magasztalás, hogy eshetik ?) álnév alatt irni szokott, szerinte „Scepticus" férfira vonatkozólag ezeket irja : „de kilehet az a ködbe burkolt lény? ezt kíváncsi megtudni, s ezt nem tudja egész város, magam sem teljes biztonsággal." „Miudennek daczára tudom, mert, van róla erős sejtelmem, és az ón sejtelmeim nem csalnak soha : megmondom tehát ki ó ?" stb. Mi is azt mondjuk ezen az arczátlanság ködébe burkolt Bellarminra miután az irata ismerietóse érdekében tett tolakodó eljárásaiból, nagyon is kilógott — nem a ló — de a szamárláb, — hogy erős sejtelmünk van ki légyen ő ? pedig sejtelmünk, az ő már több hetek óta, itthon való veszélyes és a társadalmat zavaró fundorkodásai után is, személye kiléte felől, nem csalhat. 0 ugyauis nem más, mint fájdalom! egy hely. beli születésű, önhitségében henczegő nyáladék uracs, újdonsült polgártárs, kire igen alkalmazhatónak találjuk halhatatlan Fáy-nk azon aphorismáját: „Ugy vagyunk vele, mint a pókkal: nem félünk tőle, de iszonyodunk." 0 az, aki hírre hágó hánya-veti gavallér lettére, a közelebb lefolyt augusztus hónap első napjaiban, a város elöljáróságától szegénységi bizonyítványt kórt, és nyert is; ha ugyan azzal más hozzá férhető dolgot nem akar fundálni. És ime! a saját fészkének bemocskolása szerepére, mely az ő családjuk körében nekie sikerült is, büdüsban ka-ként vállalkozó sejtelmes „parvenü," a nyugtalan ,,co m m i s voy ageur" most már az ő esztelen, marakodó közleménye által, minden müveit, tisztalelkü, higgadt gondolkozású emberek előtt, kiérdemelte a saját lelki szegénységéről önmaga által kikovácsolt ekklatáns bizonyítványt is. Miután tebát ő, a most már kétrendbeli, tudniillik anyagi ós szellemi szegénységi bizonyítvány csalhatatlan tulajdonosa, a ki azon önhitt — pöffesíkedésében, hogy az ő „ex omnibus aliquid ex toto nihil," miudenünnen kompilált, szerinte széles olvasottsága komiszkodó hányavetiségót, majd az „ignoto fallit"-féle világ bámulni fo^ja, 5 rendbeli hírlapi számban, fogvicsorgatással keresztül vitt czikkében, a mezőberényi társadalom minden osztályának, sok tisztességben és k özb e cs ü I ó sb en áll ó őr ege b b és i fj a b b érdemes tagjait, azok között különösen, a tótajku egyháznak nem csak derék, lelkes, és tiszta hazafiságáról ismeretes hü lelkipásztorát és iskolatanitóit, de annak, a másnyelvü ós más templomban járó polgár- és lakos-társaikkal, az ő és hozzá hasonló czimboráj vétkes konkolyhintésük daczára is, legszebb barátságban élő adózó polgarait szinte, roszakaratu rágalma nyilainak czéltáblájául tűzte ki, aki a gyöngéd nőnem iránti kiméletességnek, még a legbarbarabb nemzetnél is respektált jogosultságát sem vévén tekintetbe, az érdemes szülők őrködése alatt, társalgás végett összetartó, példányszerü női erényekkel ékeskedő helybeli ártatlan Leány ko szoru h oz is, gyöngédtelen beburkolt czélzásokkal férkeszödni vakmerő kísérletet tenni nem átallott; őt az ugass (Bell) ár mint, akivel azon hagyományos elvből indulva ki, hogy „hoc scio procerto, quod sí cum stercore certo, aut vinco, aut vinco r, sem peregő maculor" ez életben, semmi érintkezésben lenni nem akarunk, átadjuk a müveit olvasó közönség ítéletének és a helybeli tiszteletre méltó társadalom minden osztályú tagjai megvetésének. *) Ttibben. merénylet napja óta egyszer sem vallathatták ; — első vallomásánál egyéb most sem ösmeretes. A „Natíonalzeitung" kívánja, hogy a vizsgálat eredményét napfényre hozzák. * Ragusa, szept. 11. Cettinjei hirek szerint e hó 6-án Ipekben Mehemed Alin kivül még két pasa és egy tábor nizam is meggyilkoltatott az arnauták által, fc'gy más tábort elfogtak ós Ipekbe belebbeztók. A gyilko ság tulajdonképi okát Hussein pasában, Albánia kormányzója s a szövetség fejében kell keresni. * Krakkó, szept. 11. Pétervárról ide számos el fogatásokat jeleznek. — Az elfogottak legnagyobb része egy pörben részes, melynek Mezenzoft'meggyilkolásához semmi köze. A napokban az orosz tengerész-miniszteriumnak Baind gyárából 20 tengeri sajkát adtak át. * Csetinye, szeptembe 12 Oroszország egy millió rubelt bocsátott Nikita fejedelem rendelkezésére hadi czélokra, minthogy a montenegróiak elhatározták, hogy újra megkezdik a harczot. Bozsidár Petrovics, a főparancsnok, Danilovgrádban ütötte fel főhadiszállását. * Trieszt, szeptember 12. Athéni jelentések szerint a király aláirta a mozgósítási paracsot. A korfui bank két millió drachma előleget adott a kormánynak. MEGYEI HIREK. TÁVIRATOK. * Berlin, szept. 11. Nobiling eszmélet nélkül halt meg ; nem ösmerte fel anyját. Nobilinget komolyan a H) „A „Békési Lapok" tek. szerkesztősége tisztelettel felkéretik eme közleménynek, becses lapjába leendő átvételére." A beküldők. * Előfizetési felliivás a „Békésmegyei Közlöny" 1878. évi utolsó évnegyedére. Előfizetési dij: 1 frt 50 kr. Kérjük e hó végéig az előfizetési pénz beküldését, illetve az előfizetés megújítását. — Felliivás ! A behívott katonák családjai s a sebesültek részére, a házankénti gyűjtést f. hó 16-án kezdi meg a segélyző bizottság. Tisztelettel kéretnek a város lakosai adományaikkal a czélt elősegíteni. B.-Csaba, szept. 14-én. Tisztelettel : Bartóky István, a segélyző biz. elnöke. * B.-Csaba lelkes hölgyei egyletté alakultak vitéz harczosainknak tépést készítendők és anyagilag segitendők a harcztérre vonult katonák hátrahagyott családjait. Az egylet elnökségét főispánnó ő méltósága fogadta el. * Holnap tartatik az ez évi Il-ik megyei rendes közgyűlés, melyen többek közt az Omazta Szilárd halála által megüresedett csabai szolgabírói tisztség fog betöltetni. Anuyi derék, képzett férfl pályázott, bogy valóban nehéz lesz a választóknak elhatározni magukat, kire adják szavazatukat ? (?) Tüzesetek. Gyulán e hó 12-óre virradóra özv. Móriczné háza lett a lángok martalékává; a tüz, hogy miként támadt nem tudni. E hó 12-én deli 12 órakor pedig Boldogué házát emésztette fel a tüz. A szerencsétlenség onnan eredhetett, hogy épen azon időben lekvárt főztek, s a tüzelő rosz volta miatt terjedt fel a tüz a háztetőbe. E ház egészen elpusztult, de bele semmi sem égett. A szomszédházakba kétszer is belekapott de az „önkénytelenül önkónytes" tűzoltók ügyessége raegm«ntó mindkét szomszéd házát. — Hej Gyula! mikor lesznek tűzoltóid 1 Megjegyzendő hogy az előbbení ház a német városban, a másik pedig a Körösparton, majdnem közvetlen a városház háta mögött van. — Beküldetett. A sebesültek számára ujabban nvolcz rendbeli adományt vettem át tépésben és sebkötőben n. m. özv. Csetneky Jánosné úrhölgytől 1 kg. és 750 grammot. Szemián Gizella úrhölgytől 2 kg. Hamza Rozália úrhölgytől 1 kg. és 50 grammot. Lővy Sarolta úrhölgytől 220 grammot. Csarejs György ur tanítványaitól 1 kg. Eákóczy Sománó úrhölgytől 770 grammot. Sztaricskay Pálné úrhölgytől 1 kg. Áchim Pálné úrhölgytől 2 végett. Akik is fogadják az illetők nevében a segélyző bizottság hálás köszönetét. B.-Csabán, 1878. szept. 14-én. Badics Elek. — Megkivás. A bókésmegyei régészeti és müvelődéstörténelmi egyesület f. évi szeptember 16-án délután 4 órakor Gyulán a megyeház disztermébon felolvasással egybekötött V-ik évi rendes közgyűlést fog tartatni. Tárgysorozata: 1. Elnöki megnyitó beszéd ós értekezés „Békésmegye a török uralom alatt, és az erdélyi fejedelmek korában." Göndöcs Benedektől." 2. Titkári jelentés. 3. Pénztárnoki jelentés. 4. Muzeumőri jelentés. 5. Indítványok. 6. Elnöki zárszó. Midőn egyesületünk czélja és a megyei közművelődés ügyének, előmozditasa érdekében szerencsénk van (czimedet) e gyűlésen való szives megjelenésre felkérni és meghívni, hazafias tisztelettel maradtunk Gyulán, 1878. szeptember 8-án. Göndöcs Benedek, elnök. Márki Lajos, másodtitkár. * A hivatalos lapból. A honvédelmi miniszter következő körrendeletet intézett valamennyi törvényhatóság közönségéhez : A király személye körüli ministernek folyó évi augusztus hó 20-ről 7997. sz. a. hozzám intézett átirata szerint, ismételve több eset fordult elő : miszerint a külföldön tartózkodó szabadságos s tartalékos katonák ós honvédek részére, az illető parancsnokságaik áhal kiállított behivójegyek az érdekelteknek leendő kézbesittetési kieszközlése végett, a szabályszerű vétbizonyitvány melléklése nélkül terjesztetnek fel a hatóságok által nevezett miniszterhez. Minthogy az ily eljárás a behivójegyek gyors kézbesítését, egyszersmind érdekelteknek hadcsapataiknál a kitűzött időben lehető pontos megjelenését gátolja : hivatkozással 1876. évi május hó 21-ről 20674. VII. sz. alatt kelt köriutózvóuyemre,