Békésmegyei közlöny, 1878 (5. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1878-09-08 / 72. szám

V. évfolyam. 1878, 72. süm. II.-Csaba, szeptember 8-án. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Mefijelenlk. hetenként kétszer : vasárnap és osütŐrtök.ön. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 60 kr. Kéziratok nem adatnak,vissza. Szerkesztőség és kiadó - lxivata.1: Vasut-utcza, közbirtokossági épület. Egyes szám ára 10 kr. kapható Biener B. urnái B.-Csabán. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken mindeu postahivatalnál 5 kros póstautalványnyal. A mai elíen/iéki sajtó. A czivilizált világban s különösen oly államban, hol a szónak és gondolatnak szabad születése és szabad terjesztése gátolva nincs, a sajtó egy erkölcsi és szellemi nagy hatalmasság. Teremt eszméket, érvényre juttat elveket, előkészit nagy eseményéket, rombol düledező oszlopokat, hogy a romokból s azok fölött az uj lét alapját emelje fel. Serkentője, figyelője s egyszersmind ellenőrzője a kormányhatalomnak ; Ítélőszéke a közvéleménynek ; leggyorsabb terjesztője a közélet napi eseményeinek. Ezen különösen kiváltságos helyzetnél fogva a sajtó szava a nagy közönségben nemcsak hogy hitelre talál — s Kell is hogy találjon — de képes a nézetre, felfogásra és meggyőződésre oly ellenálllutlan hatalommal hatni, hogy végre képes még az egészséges gondolkozású olvasót is — jobb tudomása ellenére, a különben kézzel fogható ellenkező tények megtagadására, meghazudtolására vezetni. Ha figyelemmel kísérjük a napi sajtót, különösen a politikai ellenzéki pártárnyalatok orgánumait, azon sajnos tapasztalatot szerezzük, hogy rövid néhány év óta, de különösen a legújabb időben magasztos hivatásának magaslatáról óriási mérvben aiásülyedt. Ma — értjük leginkább az ellenzéki sajtót — nem az elv győzebneért való tisztességes kitartó küzdelem, nem az igazság érvényrejuttatásaért való kötelességszerű törekvés s nem is a törvény és törvényes hatalom iránt tartozó alkotmányos tisztelet a czél és irány, mely a napi sajtó nagy részének munkásai kezébe a tollat adja, hanem ellenkezőleg a hazugság, a rágalmazás, a tények szándékos elferditéséuek, az alkotmányos törvények és kormányhatalom elleni nyílt engedetlenség szitásának s a kormány tendencziozus gyálázásanak ördögi ingere mártatja a tollat a harag, bosszú, irigység s önérdek epés keverékü tintájába. Valóban sajnálatra méltó, hogy a magyar sajtónak csak még néhány év előtt is tiszta, egészséges és nemes termékei közé silány salak, ragályos métely vegyült. A hiba nemcsak abban rejlik, hogy némely nagyon olcsó értékű :hazafiak, anyagi bajaik miatti elégedetienségökben — számítva a zugolódásra mindig könnyen hangolható nép támogatására, betolakodnak a sajtóba s ott fellépnek oly modorban és oly hangon, melyhez a nép kedélye és felfogása nem is nehezen idomítható ; de czéljok nem egyéb, minthogy a sajtót közönséges megélhetési, kenyérkereseti forrásul lealacsonyítsák. De egyik főbaja a sajtó elcsenevészedésének szerintünk leginkább azon abnormitás, hogy ama szentély, mely azelőtt csak a hivatottak számára volt nyitva és tentartva. mai napság iskolába járó, vagy onnan alig kikerült serdülő, pelyhes állú ifjak első irodalmi kísérleteinek teréül nyittatott meg. Ezek, kiknek még életismeretök sincs, nem hogy politikai meggyőződésök, megcsontosodott, meggyökösödött nézetük, megállapodott elvök s megszilárdult jellemök lehetne, — kiknek merő nyegleségből, nyers, kiforratlan hajlamoknál fogva s a rend törvény és felsőbbség iránti természeti engedetlenségi ösztönből mintegy vérökben van magukat a renddel, törvénynyel és törvényes hatalommal ellentétbe, kihivó állásba helyezni, s kik még éretlenek komoly dolgok komoly következményeinek belátására ; — avagy amazok, kik gyülöliK a kormányt és törvényhozást, mert munkátlanságukat, hanyagságuk- vagy tudatlanságukat valamely nyugalmas hivatallal nem jutalmazta meg ; vagy mert lármájuk még nem félemlítette meg a Kormányt annyira — pedig számítottak reá — hogy az érdekében levőnek találta volna őket elhallgattatni, természetesen valami sine curával ; vagy alant, homályban járó ismeretlen nagyságok, kik csak azért verik a nagy dobot, hogy a nagy közönség figyelmét magukra vonják, s egyszerre kiemelkedett hazafiakká avanceirozzanak; vagy végre meghasonlott lelkületű, a hazafi bú miatt legmagasabb fokú pesszimizmusban szenvedő, vagy épen ellenkezőleg győgyithatlan fanatizmus által veszettül neki kergetett hazafiak azok : kik a lapokban azon czikkeket, melyek a kormány sárban hurczolását, meggyalázását, a törvény és törvényes intézkedések iránti tisztelenséget és engedetlenséget s a felsőbbség elleui lázitást tűzték ki feladatokul, többnyire irják. Ezek, kik maguk jóformán mit sem veszthetnek, mert nincs veszteni valójuk, s csak nyerhetnek : czimét az olcsó hazafiságnak, esetleg — mi még nagyobb tőke — a politikai martyrságnak. Hogy azonban a haza mit veszt, — hogy elveszti a művelt külföld jó véleményét, hol ugyanis a törvény iránti tisztelet minden, ha első polgári kötelességnek tekintetik ; hogy kivesz sokakban s főleg a népben az alkotmány, a törvény, a törvényes kormány iránti hit, bizalom és kötelességérzet, -- s hogy kiirtatik népünk kebeléből a tisztelet- ós beesületadásnak oly szépen s nagy mérvben kifejlett aayaga — mindezt ők nem veszik számba. És akadnak mégis sokan, sajnos igen sokan olyanok, kik az értelmi fejlettség emelkedettebb fokán állanak, akik mégis elég vakok, eléggé csökönyös gondolkodásúak s hisznek a hazugság, alkotmány- és törvénykáromlás válogatott stylű és tárgyú dogmáiban, hisznek bennök azért, mert — feketét látnak fehérre nyomtatva. De legkülönösebb az, hogy ezen legújabb időszaki politikai hitvallás dogmáinak hirdetői és követői erősen igénylik maguknak, hogy csak kizárólag ők tartassanak jó hazafiaknak; mások, kik bátorkodnak a rendet és törvényt tisztelni, kiket a politikában elvek vezérelnek, nem pedig a szenvedélyesség, gyülölés, irigység és érdek Á Jkésigpi Köalöay" iárczája. Egy szívességért. Szinésztársulat ütötte fel sátrát városunkban s Illés ur, Thalia általán elismert moecenása, a megnyitó előadáson ott tündöklött az első széken s mámoros élvezettel csüggöt a zenén, mely borzasztó elkeseredettséggel az ouverturet jajgatta el. Mivelhogy rendkívül ideges volt, gyakorta be kellett dugnia füleit, különösen, inidön a nagy dob belebömbölt. De arezán mindig a tetszés kifejezése honolt s nem egyszer fordult hátra, hogy a zajtütö közönséget csendre intse. Kérdezni fogják szép olvasónőim, miért foglalkozom ép ez öreg, ideges emberrel? A felelet rövid. Mert szép leánya van, ki most is papája mellett ül s csillogó szemeivel keresni látszott valamit .... valakit . . . tán engemet? .... Szerencsétlenségemre csak estefelé tudtam meg^ hogy Illés ur jegyet váltatott a színházba s e körülmény volt oka, hogy az utolsó padban keliett meghunyászkodnom. S bár mondják, hogy a női szem élesen lát, az egyszer ez állítás ineghiusult, mer Gizella — ez volt az imádott neve — minden megerőltetésem s kísérleteim daczára sem vett észre; annál inkább legeltek rajta az én szemeim s élénk képzeletemnek köszönhetem, hogy az előadás alatt egészen másról ábrándoztam. Végtére megtudtam a körülöttem ülőktől, hogy az előadás véget ért. Felugrottam s szemmel igyekeztem kisérni Gizellát, hogy valamikép közelébe juthassák s mély pillantást vethessek nyájas szemei közé. A mint Gizella felkelt valami fehér tárgy tündöklött elébem azon székről, melyen ült vala. Legott oda rohantam, de ezalatt szem elől tévesztem Illés urat s bájos leáuyát. A fehér tárgy nem volt más, mint keztyü, melyet Gizella valószínűleg ott felejtett. En a talált keztyüt nagy gonddal eltevém, hogy másnap vissza szolgáltassam. Keblem dagadt az örömtől, mert ezzel alkalmam nyílt Illés úrral közelebb megismerkedhetni s gondolatim gyors szárnyakon már tovább s tovább repdestek, mig végre fej kötő alatt látta Gizellát képzeletem. Önök csodálni fogják, hogy Illés ur nem ismert engemet. E talány könnyen megfejthető abból, hogy az öreg sokkal inkább féltette leányát semhogy engedte volna, miszerint a fiatal emberrel közlekedhjssék, vagy ilyen házába kerüljön. Altalán igen elzártan élt s mondhatni boldogan, kivéve, midőn az ideggörcsök kínozták. A mi anyagi viszonyait illette, középszerű vagyonnal rendelkezett s ezenkívül nyugdijt is húzott, mely neki, mint volt századosnak, járt. Habár Gizella már a 16-ik évet is eltölté mindig Gizucskájának nevezé s ugy enyelgett vele, mint kiasiny gyermekkel, kivéve, midőn ideggörcsei kínozták, mert ilyenkor borzasztó dühös lett. Néha-néha háza mellett elterülő pompás kertjében sétált leányával s ép ily alkalommal volt szerencsém Gizellát először látni. A megismerkedés eredeti módon történt. (Folyt, köv.)