Békésmegyei közlöny, 1878 (5. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1878-09-05 / 71. szám

.BÉKÉSMEGYET KÖZLÖNY" 1978. 71. SZÁM. s a helyet a szó nemes értelmében vett polgár­katonaság állana elö, melynek eszménye az, hogy béke idején ép oly hatalmas tényezőjét képezze a nemzetgazdászati erdekeknek, mint háború ese­tén vitéz, lelkes és gyakorolt védőjét a hazának és annak, a mit keze béke idején szerzett és al­kotott. E. L. — Miskolcz, szept. 2. Miskolcz városának tönkre­tétele a felhőszakadás által iszonyu. Most fogható csak fel a kár, a mely okoztatott; nyolczszáz körül van a meg­sérült házak 6záma, s ezek fele rom. SOK kertnek, háznak iszapréteg jelezi nyomát, hullát eddig 200-nál többet ha­lásztak ki, melyeknek nagy része ma temettetett el. Ha­rangozás a temetésnél be van tiltva. A sajóhidnál a hul­lák közül 60-at fogtak ki : még most is találna* holt embereket. Állatok több ezeren felül estek áldozatul, ki vált sertés, ló, apró marha. A sertéshizlaldákban ós mar­haállásokban minden tönkre ment. A buzavásár graná riumában ós a pinczókben ezer és ezer mázsa gabona pusztul el. A nyomor kimondhatlan. A megyei és városi hatóság a helybeli katonasággal páratlan feláldozással működik. Tegnap kezdődött a belefúlt katonák temetése Soltész Nagy Kálmán polgármester fáradhatlan buzga­lommal éjjel-nappal résen áll. A környékről ezrével ren­deltetnek be a napszámosok ós fuvarosok. A király szárnysegéde 5000 frtnyi sególypénzt osztott ki : Samassa egri érsek szintén 5000 frtot küldött. A szolga­birák kenyeret, élelmi szert szállítanak a városba; a me­gye alispánja épp most nyomatja kérő szózatát a közön­ségkez. Vajha mindenfelől érkeznének könyöradományok a szerencsétlenek számára. Nem látsz itt édes magyarom szegénységet, koldust, vagy vásárról vásárra csúszó részeg és vadon ordítozó nyomorékot : mórt lakossága ki­vétel nélkül, fiatal a, örege egyaránt, jól táplálko­zott, egészséges s tisztesztességesen ruházkodott, vidám és megelégedett emberekből áll, kiknek u-t—: ——tisztán tartvák és — Szerajevóból jelentik: Szeptember l-jén jelent meg horvát nyelven a hivatalos „Boszna" lap első száma Czikket közöl Bosznia jövőjéről ós hivatalos hirdetéseket. Az idei tized beszédesére készületeket. Philippovics re­mélli, hogy ezzel födözni fogja a hadsereg kenyérszük­sógletét. Bródba 450 beteget küldöttek, csak a súlyosan sebesültek maradnak itt, kiknek száma 380 volt augusz­tus 31-kén. Az egészségi állapot nem nagyon kedvez^, a bélhurut ós a typhosus jelenségek gyakoriabbak. A kézmű-iparáqak tanítása, Tyrol egy regényes völgyében, honnét do­lomit-hegyek közé jutunk, az úgynevezett „Grö­dener Thal"-ban, egy kis várost lelünk, melynek ezelőtt husz évvel még kocsi-utja sem volt, s most jómódú, megelégedett és boldog lakosokkal bir, kik itt az olasz és német szó fonalán „la­dinisch" beszélnek, mint ők mondani szokták, s olaszul imádkoznak. E kis városnak Szent Ulrik a neve, 1235 méternyire fekszik a tenger szine fölött. Van neki két vendégfogadója, csinosabb és kényelmesebb mint sok nagy alföldi városnak s van két temp­loma, melyeknek egyike kívülről gyönyörű íarag­ványokkal s belülről sok, szintén jeles faragvá­nyu, festett ós aranyozott szent szobrokkal van gazdagon, mi több, stylszerüleg ékesítve, sőt igen szép festett ablakokkal és egy jó oltárképpel is dicsekedhetik. házai egytől-egyig csinosak, jól berendezettek s tegyük hozzá : emberekből, a kik szeretik a fát, nem mint mi, kiknek házuk tája hagymával van beültetve, vagy ronda, sze­metes és kerittetlen puszta tér. S honnan e jólét, e boldogság? Onnan, hogy a bölcs kormány a mult század elején e szegény lakosságot egy kézmüiparágra tanitatta meg, s ez : a faragzás. E kézmű iparág már egész Tirolban honos, de sehol sem űzetik oly mérvben mint itt, sehol sem hatotta át annyira a népet, mint itt. És e nép igen helyesen, egy különlegessé­get választott magának : a gyermekjáték készí­tést; nem ugy mint mi, kiknek tudománya, gaz­dászata, ipara, kereskedése mind, mind magán hordja ama átkos bélyeget, melyen mottóul e szavaknak kellene állani : „Exomnibus aliquid ex toto nihil!" Egy Európa, bátran mondhatjuk, majdnem az egész földnek kereksége, innen veszi nagyobb részt ama sok mindenféle gyermekjátékot, mely egykor apáinkat — ós minket — is ugy örven­deztetett ; különösen pedig a tagos fabábuk több nyire innen kerülnek. Ha végig megyünk az utczán, mindenütt a hajazat alatt a vén anyókákat s öregeket bokáig apró forgácsban, fa-faragással látjuk foglalkozni. Mihelyt kést adhatni a gyermek kezébe, azonnal hozzá lát ő is itt a munkához, s elkezd durva í alakokat, holmi kis állatkákat, vagy sipot faragni, jki milyen munkát lat szüleitől, mert minden csa­lád más-más tárgyat kószit. Fgyik család farag, a másik mázol, a har­madik aranyoz; némely család vagy ember csu­pán csak egy színnel dolgozik, míg a másik a más szint mázolja a nyers faragványra. Az egyes faragók egy vagy több alak faragásával foglal­koznak, mások más alakokat, vagy bábukat fa­ragnak, avagy a bábuknak csupán egyes tagjait készítik. Érdekes e szorgalmas embereket nézni mikor dolgoznak, Ők nem használnak mintát, hanem tisztán magoktól formázzák a legkülönbözőbb alakokat. A hosszú gyakorlat oly biztosságot kölcsönöz ke­zeiknek, hogy a legkissebb gondolkodás vagy té­továzás Délkül azonnal metélik a fát s az alak csakhamar kibontakozik ujjaik közül, oly bámu­latos egyenlőségben, mintha nem szabad kézzel faragták, hanem formában öntötték volna azt. Igy készül ama kis gyűjtemény is, mely a gyermekek által oly kedvelt Noé bárkában szokott előfordulni. Némely család csupa orosz­lánt, tigrist, tevét és elefántot farag, más kizá­rólag madarakat készit. Ismét más család csakis azon hengeralaku bábucskákkal foglalkozik, me­lyeknek Noé apánkat és két kísérőjét kell ábrá­zolni. A színezése s kífestése a faragványoknak megint más ember dolga, s hogy ne veszítsen friss kinézóséből, csak akkor szokott végbe vi­tetni, midőn a kereskedők a megrendelést már megtették. A tagos bábuk készítése azonban már ez iparág magasabb színvonalán áll. Ezzel rend­szerint oly egyének bízatnak meg, kik a helybeli rajz, mintázó és műfaragó iskolában nyertek ok­tatást, s képesek élethű, sőt elegáns alakokat is előállítani. Több boltban ós raktárban vehetjük itt szem­lére e kesitményeket, de a főüzlet nagyban úgy­nevezett „Verlegerek," vagy nagy kereskedők kezében van, kik mint exporteurök engros dol­goznak s a faragványokat vagy magoktól a ké­szítőktől vásárolják vagy pedig ágensek által vá­sároltatják s csekély százalék mellett roppant mennyiségben szállítják. [Vége köv.] A falusi kisded-menhelyekről. Mit kell tennünk, ha állandó gyermek-menhelyet akarunk létesíteni ? Legelőbb válasszunk községünkben egy nőt, ki a gyermekeket szereti és vállalkozik a menhely vezetésére. E nőnél főkellók : hogy egészséges legyen; erkölcsi ma­gaviselete ellen ne lehessen kifogás; tudjon imi, énekelni, olvasni. E nő beérheti 10—15 frt havi fizetéssel, mely­hez a gyermekes szülők sorban szívesen ós megerőltetés nélkül adhatnak neki egy-egy napravaló eleséget. Ily feltótelek mellett a kiadás meg sem érezhető, alkalmas nőt pedig találhatni mindenkor. E nőt küldjük el a leg­közelebbi város rendes óvodájába, hol egy-két hónap alatt annyira begyakorolhatja magát, hogy képes lesz a gyermekeket elfoglalni s gondozni. Ez idő alatt válasz­szunk ki egy alkalmas helyet ós rendezzük be. Milyen legyen a kisdedek menedékhelyének helyisége ? Hogy ez a községnek mely részén legyen, nem lé­nyeges dolog ; lehet a község végén is, ha a központon alkalmas helylyei nem rendelkezhetünk. Legfőbb csak az, nogy a kiválasztandó hely egészséges levegővel ós jó ivóvízzel bírjon. Menhelynek oly helyiség kell, mely­ben legyen : egy jó nagy szoba a gyermekek- és egy kisebb a vezetőnő lakása részére. Ez azonban csak ott tnulhatian szükséges, hol állandó gyermek menhelyet akarunk fenntartani' s hol télen-nyáron gyermekek Tesz­nek. Az épület mellett legyen egy jól befásitott kert, hol a gyermekek na legyenek kitéve a nap hevének. Ha ilyennel nem rendelkezhetnénk, *— az udvart jó nagy ákáczfákkai könnyen beültethetjük; addig is azonban épitünk egy deszka vagy zsindely árny-födelet, mely alatt a gyermekek nagy melegben és esős időben játsz­hassanak. Ez árny-födelet ugy kell építeni, hogy kivált a délutáni nap hevétől legyenek védve a gyermekek, mert a délelőtti nem oly lankasztó. A játszó helyet el kell különíteni minden gazdasági épülettől; á köveket, tégladarabokat, gödröket és szemétdombot el kell távolítani a játszóhelyről és erre tiszta homokot kell hordatni. A kutat födetlen hagyni nem szabad. Ha alkalmas épület nem állna rendelkezésünkre, az még nem elég ok a késedelemre. Legyen csak meg a hely, az épület a szorgos munkaidő eltelte után egy pár hét alatt elkészülhet. Erre ugyan azt mondhatnák néme­lyek, hogy felépítenék ők, csak lenne miből. De csak „férfi orvos" oly durva utasításokkal rendel meg. Hát még az aranyos ifjúság? Ezek vennék csak leginkább hasznát az emanczi­patio üdvös intézményének. Az egyetemen nem olvasna katalógust meg Wenczel sem, mert tudományszomjas honleányaink ós a nem kevésbbé tanülni vágyó ifjaink pontosan jelennének meg az előadásokon, de nem — mint a rosz világ még száz­szorta rosszabb nyelve mondja — a kollegák — hanem a kollégium kedvéért. Egy híres angol nemzetgazdász azt mondja, hogy az emberiség szebbik része, a nő, ha férjhez nem megy, a nemzet holt tőkéjót képezi. S némileg igaza is lehet egy oly embernek, ki mindig számokkal ós a produktív ós miproduktiv nem­zeti vagyonok összeállításával, hasonlításával, viszonyítá­sával — s több előttem ismeretlen nemzetgazdasági té­nyezőkkel dolgozik. Mert hát bizony nem a tiké mennyisége — ha­nem annak gyakori forgalma képezi a nemzetgaz­dagságát. Már pedig tény, hogy a férjnél lóvö nő kiadásai sokkal nagyobbak, az igények sokkal fokozattabbak mint az apai háznál élő leánykáé. Kénytelen tehát a férj akár szellem' — akár anyagi erejét — mindkettőt a nemzeti vagyon közzé sorolva — ugy értékesíteni, hogy kedves felesége nagyon is indokolt kívánságait teljesítse. Itt egy uj kalap, ott egy divatos napernyő, aztán meg egy elegáns csecsebecse, szóval mindig van valami uj, a minek beszerzésére a konditíó sine qua non, pénz kell. A pénz megszerzése egyik — a tárgyak beszer­zése a másik faktor, mely kölcsönösen gyarapítja for­galma által a nemzeti vagyont. Und die Morál von der Geschicht : hogy a nem­zeti vagyont a nősülés gyarapítja, a nőtlensóg pedig egy holt tőkét hevertet — pardon ez udvariatlan kifejezésért. Egyébként a rómaiak egyik igen jellemző törvénye a nőtlenség ellen ugy akart segíteni, hogy az állampol­gárok adófizetése megfordított arányban állott a Hadse­regnél levő fiainak számával, vagy is, minél több fia volt valakinek katonának besorozva, annál kevesebb adót kellett fizetnie. Katonák ! szegény katonák ! Azt hiszem, ebben a czudar bosznvák világban, nem egy magyar anya szívesen fizetné még a már is majdnem elviselhetlen adó kétszeregét akár tiz éven ke­resztül, csakhogv a üarcztóren a halállal szembenéző fiát keblére szoríthatná itthon. Valóban vérfogyasztó jelenetek, midőn Mars nem egy harczias fia, — lopva, — könyet töröl ki szemé­ből ; ha még ők, a vitéz magyar fiuk is könnyeznek, hát egy szegény öreg anyának, hitvesnek — kinek ta­lán egyedüli támasza ez életben a távozó, — kitől talán örökre búcsúzik — hogy ne esmék meg a szive ! Isten vezéreljen bennetek — derék ifjak, jó sze­rencsével, és adja az ég hogy e háborúból — melyet békés okkupátiónak hittek, minél hamarább visszakerül­hessetek. Mert hogy népszerűtlen e háború, azt szükségtelen bizonyítanom, ezt minden igaz honfi tudja,, ós ha kor­mányunk a körülmények kérlelhetlen voltától ne szo­ríttatnék annyira, bizony soha se gondolja senki, hogy a magyar vért oly hiába hagyta volna elfecsérelni. De a politika — a nemzetek ez örökös, hatalmas ellensége a békés fejlődésben, ez az átkozott politika, belesodorta a mi kormányunkat is oda, honnan becsü­lettel másként, mint ez uton kibontakozni nem lehet, s most a becsületért vivnak vitéz katonáink, és hogy nem hiába fognak küzdeni, arra nézve a magyar katona vi­tézségébe helyezett bizalom, mely soha meg nem csalt, elég garantia. M.

Next

/
Thumbnails
Contents