Békésmegyei közlöny, 1878 (5. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1878-09-05 / 71. szám

.BÉKÉSMEGYET KÖZLÖNY" 1978. 71. SZÁM. s a helyet a szó nemes értelmében vett polgárkatonaság állana elö, melynek eszménye az, hogy béke idején ép oly hatalmas tényezőjét képezze a nemzetgazdászati erdekeknek, mint háború esetén vitéz, lelkes és gyakorolt védőjét a hazának és annak, a mit keze béke idején szerzett és alkotott. E. L. — Miskolcz, szept. 2. Miskolcz városának tönkretétele a felhőszakadás által iszonyu. Most fogható csak fel a kár, a mely okoztatott; nyolczszáz körül van a megsérült házak 6záma, s ezek fele rom. SOK kertnek, háznak iszapréteg jelezi nyomát, hullát eddig 200-nál többet halásztak ki, melyeknek nagy része ma temettetett el. Harangozás a temetésnél be van tiltva. A sajóhidnál a hullák közül 60-at fogtak ki : még most is találna* holt embereket. Állatok több ezeren felül estek áldozatul, ki vált sertés, ló, apró marha. A sertéshizlaldákban ós marhaállásokban minden tönkre ment. A buzavásár graná riumában ós a pinczókben ezer és ezer mázsa gabona pusztul el. A nyomor kimondhatlan. A megyei és városi hatóság a helybeli katonasággal páratlan feláldozással működik. Tegnap kezdődött a belefúlt katonák temetése Soltész Nagy Kálmán polgármester fáradhatlan buzgalommal éjjel-nappal résen áll. A környékről ezrével rendeltetnek be a napszámosok ós fuvarosok. A király szárnysegéde 5000 frtnyi sególypénzt osztott ki : Samassa egri érsek szintén 5000 frtot küldött. A szolgabirák kenyeret, élelmi szert szállítanak a városba; a megye alispánja épp most nyomatja kérő szózatát a közönségkez. Vajha mindenfelől érkeznének könyöradományok a szerencsétlenek számára. Nem látsz itt édes magyarom szegénységet, koldust, vagy vásárról vásárra csúszó részeg és vadon ordítozó nyomorékot : mórt lakossága kivétel nélkül, fiatal a, örege egyaránt, jól táplálkozott, egészséges s tisztesztességesen ruházkodott, vidám és megelégedett emberekből áll, kiknek u-t—: ——tisztán tartvák és — Szerajevóból jelentik: Szeptember l-jén jelent meg horvát nyelven a hivatalos „Boszna" lap első száma Czikket közöl Bosznia jövőjéről ós hivatalos hirdetéseket. Az idei tized beszédesére készületeket. Philippovics remélli, hogy ezzel födözni fogja a hadsereg kenyérszüksógletét. Bródba 450 beteget küldöttek, csak a súlyosan sebesültek maradnak itt, kiknek száma 380 volt augusztus 31-kén. Az egészségi állapot nem nagyon kedvez^, a bélhurut ós a typhosus jelenségek gyakoriabbak. A kézmű-iparáqak tanítása, Tyrol egy regényes völgyében, honnét dolomit-hegyek közé jutunk, az úgynevezett „Grödener Thal"-ban, egy kis várost lelünk, melynek ezelőtt husz évvel még kocsi-utja sem volt, s most jómódú, megelégedett és boldog lakosokkal bir, kik itt az olasz és német szó fonalán „ladinisch" beszélnek, mint ők mondani szokták, s olaszul imádkoznak. E kis városnak Szent Ulrik a neve, 1235 méternyire fekszik a tenger szine fölött. Van neki két vendégfogadója, csinosabb és kényelmesebb mint sok nagy alföldi városnak s van két temploma, melyeknek egyike kívülről gyönyörű íaragványokkal s belülről sok, szintén jeles faragványu, festett ós aranyozott szent szobrokkal van gazdagon, mi több, stylszerüleg ékesítve, sőt igen szép festett ablakokkal és egy jó oltárképpel is dicsekedhetik. házai egytől-egyig csinosak, jól berendezettek s tegyük hozzá : emberekből, a kik szeretik a fát, nem mint mi, kiknek házuk tája hagymával van beültetve, vagy ronda, szemetes és kerittetlen puszta tér. S honnan e jólét, e boldogság? Onnan, hogy a bölcs kormány a mult század elején e szegény lakosságot egy kézmüiparágra tanitatta meg, s ez : a faragzás. E kézmű iparág már egész Tirolban honos, de sehol sem űzetik oly mérvben mint itt, sehol sem hatotta át annyira a népet, mint itt. És e nép igen helyesen, egy különlegességet választott magának : a gyermekjáték készítést; nem ugy mint mi, kiknek tudománya, gazdászata, ipara, kereskedése mind, mind magán hordja ama átkos bélyeget, melyen mottóul e szavaknak kellene állani : „Exomnibus aliquid ex toto nihil!" Egy Európa, bátran mondhatjuk, majdnem az egész földnek kereksége, innen veszi nagyobb részt ama sok mindenféle gyermekjátékot, mely egykor apáinkat — ós minket — is ugy örvendeztetett ; különösen pedig a tagos fabábuk több nyire innen kerülnek. Ha végig megyünk az utczán, mindenütt a hajazat alatt a vén anyókákat s öregeket bokáig apró forgácsban, fa-faragással látjuk foglalkozni. Mihelyt kést adhatni a gyermek kezébe, azonnal hozzá lát ő is itt a munkához, s elkezd durva í alakokat, holmi kis állatkákat, vagy sipot faragni, jki milyen munkát lat szüleitől, mert minden család más-más tárgyat kószit. Fgyik család farag, a másik mázol, a harmadik aranyoz; némely család vagy ember csupán csak egy színnel dolgozik, míg a másik a más szint mázolja a nyers faragványra. Az egyes faragók egy vagy több alak faragásával foglalkoznak, mások más alakokat, vagy bábukat faragnak, avagy a bábuknak csupán egyes tagjait készítik. Érdekes e szorgalmas embereket nézni mikor dolgoznak, Ők nem használnak mintát, hanem tisztán magoktól formázzák a legkülönbözőbb alakokat. A hosszú gyakorlat oly biztosságot kölcsönöz kezeiknek, hogy a legkissebb gondolkodás vagy tétovázás Délkül azonnal metélik a fát s az alak csakhamar kibontakozik ujjaik közül, oly bámulatos egyenlőségben, mintha nem szabad kézzel faragták, hanem formában öntötték volna azt. Igy készül ama kis gyűjtemény is, mely a gyermekek által oly kedvelt Noé bárkában szokott előfordulni. Némely család csupa oroszlánt, tigrist, tevét és elefántot farag, más kizárólag madarakat készit. Ismét más család csakis azon hengeralaku bábucskákkal foglalkozik, melyeknek Noé apánkat és két kísérőjét kell ábrázolni. A színezése s kífestése a faragványoknak megint más ember dolga, s hogy ne veszítsen friss kinézóséből, csak akkor szokott végbe vitetni, midőn a kereskedők a megrendelést már megtették. A tagos bábuk készítése azonban már ez iparág magasabb színvonalán áll. Ezzel rendszerint oly egyének bízatnak meg, kik a helybeli rajz, mintázó és műfaragó iskolában nyertek oktatást, s képesek élethű, sőt elegáns alakokat is előállítani. Több boltban ós raktárban vehetjük itt szemlére e kesitményeket, de a főüzlet nagyban úgynevezett „Verlegerek," vagy nagy kereskedők kezében van, kik mint exporteurök engros dolgoznak s a faragványokat vagy magoktól a készítőktől vásárolják vagy pedig ágensek által vásároltatják s csekély százalék mellett roppant mennyiségben szállítják. [Vége köv.] A falusi kisded-menhelyekről. Mit kell tennünk, ha állandó gyermek-menhelyet akarunk létesíteni ? Legelőbb válasszunk községünkben egy nőt, ki a gyermekeket szereti és vállalkozik a menhely vezetésére. E nőnél főkellók : hogy egészséges legyen; erkölcsi magaviselete ellen ne lehessen kifogás; tudjon imi, énekelni, olvasni. E nő beérheti 10—15 frt havi fizetéssel, melyhez a gyermekes szülők sorban szívesen ós megerőltetés nélkül adhatnak neki egy-egy napravaló eleséget. Ily feltótelek mellett a kiadás meg sem érezhető, alkalmas nőt pedig találhatni mindenkor. E nőt küldjük el a legközelebbi város rendes óvodájába, hol egy-két hónap alatt annyira begyakorolhatja magát, hogy képes lesz a gyermekeket elfoglalni s gondozni. Ez idő alatt válaszszunk ki egy alkalmas helyet ós rendezzük be. Milyen legyen a kisdedek menedékhelyének helyisége ? Hogy ez a községnek mely részén legyen, nem lényeges dolog ; lehet a község végén is, ha a központon alkalmas helylyei nem rendelkezhetünk. Legfőbb csak az, nogy a kiválasztandó hely egészséges levegővel ós jó ivóvízzel bírjon. Menhelynek oly helyiség kell, melyben legyen : egy jó nagy szoba a gyermekek- és egy kisebb a vezetőnő lakása részére. Ez azonban csak ott tnulhatian szükséges, hol állandó gyermek menhelyet akarunk fenntartani' s hol télen-nyáron gyermekek Tesznek. Az épület mellett legyen egy jól befásitott kert, hol a gyermekek na legyenek kitéve a nap hevének. Ha ilyennel nem rendelkezhetnénk, *— az udvart jó nagy ákáczfákkai könnyen beültethetjük; addig is azonban épitünk egy deszka vagy zsindely árny-födelet, mely alatt a gyermekek nagy melegben és esős időben játszhassanak. Ez árny-födelet ugy kell építeni, hogy kivált a délutáni nap hevétől legyenek védve a gyermekek, mert a délelőtti nem oly lankasztó. A játszó helyet el kell különíteni minden gazdasági épülettől; á köveket, tégladarabokat, gödröket és szemétdombot el kell távolítani a játszóhelyről és erre tiszta homokot kell hordatni. A kutat födetlen hagyni nem szabad. Ha alkalmas épület nem állna rendelkezésünkre, az még nem elég ok a késedelemre. Legyen csak meg a hely, az épület a szorgos munkaidő eltelte után egy pár hét alatt elkészülhet. Erre ugyan azt mondhatnák némelyek, hogy felépítenék ők, csak lenne miből. De csak „férfi orvos" oly durva utasításokkal rendel meg. Hát még az aranyos ifjúság? Ezek vennék csak leginkább hasznát az emanczipatio üdvös intézményének. Az egyetemen nem olvasna katalógust meg Wenczel sem, mert tudományszomjas honleányaink ós a nem kevésbbé tanülni vágyó ifjaink pontosan jelennének meg az előadásokon, de nem — mint a rosz világ még százszorta rosszabb nyelve mondja — a kollegák — hanem a kollégium kedvéért. Egy híres angol nemzetgazdász azt mondja, hogy az emberiség szebbik része, a nő, ha férjhez nem megy, a nemzet holt tőkéjót képezi. S némileg igaza is lehet egy oly embernek, ki mindig számokkal ós a produktív ós miproduktiv nemzeti vagyonok összeállításával, hasonlításával, viszonyításával — s több előttem ismeretlen nemzetgazdasági tényezőkkel dolgozik. Mert hát bizony nem a tiké mennyisége — hanem annak gyakori forgalma képezi a nemzetgazdagságát. Már pedig tény, hogy a férjnél lóvö nő kiadásai sokkal nagyobbak, az igények sokkal fokozattabbak mint az apai háznál élő leánykáé. Kénytelen tehát a férj akár szellem' — akár anyagi erejét — mindkettőt a nemzeti vagyon közzé sorolva — ugy értékesíteni, hogy kedves felesége nagyon is indokolt kívánságait teljesítse. Itt egy uj kalap, ott egy divatos napernyő, aztán meg egy elegáns csecsebecse, szóval mindig van valami uj, a minek beszerzésére a konditíó sine qua non, pénz kell. A pénz megszerzése egyik — a tárgyak beszerzése a másik faktor, mely kölcsönösen gyarapítja forgalma által a nemzeti vagyont. Und die Morál von der Geschicht : hogy a nemzeti vagyont a nősülés gyarapítja, a nőtlensóg pedig egy holt tőkét hevertet — pardon ez udvariatlan kifejezésért. Egyébként a rómaiak egyik igen jellemző törvénye a nőtlenség ellen ugy akart segíteni, hogy az állampolgárok adófizetése megfordított arányban állott a Hadseregnél levő fiainak számával, vagy is, minél több fia volt valakinek katonának besorozva, annál kevesebb adót kellett fizetnie. Katonák ! szegény katonák ! Azt hiszem, ebben a czudar bosznvák világban, nem egy magyar anya szívesen fizetné még a már is majdnem elviselhetlen adó kétszeregét akár tiz éven keresztül, csakhogv a üarcztóren a halállal szembenéző fiát keblére szoríthatná itthon. Valóban vérfogyasztó jelenetek, midőn Mars nem egy harczias fia, — lopva, — könyet töröl ki szeméből ; ha még ők, a vitéz magyar fiuk is könnyeznek, hát egy szegény öreg anyának, hitvesnek — kinek talán egyedüli támasza ez életben a távozó, — kitől talán örökre búcsúzik — hogy ne esmék meg a szive ! Isten vezéreljen bennetek — derék ifjak, jó szerencsével, és adja az ég hogy e háborúból — melyet békés okkupátiónak hittek, minél hamarább visszakerülhessetek. Mert hogy népszerűtlen e háború, azt szükségtelen bizonyítanom, ezt minden igaz honfi tudja,, ós ha kormányunk a körülmények kérlelhetlen voltától ne szoríttatnék annyira, bizony soha se gondolja senki, hogy a magyar vért oly hiába hagyta volna elfecsérelni. De a politika — a nemzetek ez örökös, hatalmas ellensége a békés fejlődésben, ez az átkozott politika, belesodorta a mi kormányunkat is oda, honnan becsülettel másként, mint ez uton kibontakozni nem lehet, s most a becsületért vivnak vitéz katonáink, és hogy nem hiába fognak küzdeni, arra nézve a magyar katona vitézségébe helyezett bizalom, mely soha meg nem csalt, elég garantia. M.