Békésmegyei közlöny, 1878 (5. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1878-08-29 / 69. szám

- BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY." I87FE. 69 SZÁM. rögtön tudomást vesz és aztán a történet lapjaira feljegyzi ; de nincs ember, ki az ily eszmék keletkezésének helyét, módját és indokát megjelölni tudná ? hogy meghatározhatná, hogy a tények és jelenségek mely alakulása hozta őket létre ? A történet lapjain arany betűkkel van feljegyezve a franczia forradalom, mely az emberi jogokat proklamálta. Volna-e azonban valaki, a ki ezen eszmék forrását biztosan megjelölni tudná ? Ki volna képes azon határozott biztos pontot kijelölni, melyen tul az ily eszmék forrása már kereshető nem volna ? A történelmi tanulmányok egy különös, többek által csak ujabban követett módját képezi, az intellektuális életnek ezen finom, messze ágazó szálait kutatni s oda törekedni : hogy a kiindulási ponthoz mindig közelebb jussanak. Buckle „Angolország művelődés története" czimü munkájával szép szolgálatot tett e téren. Korunkban is látunk részint teljesen kifejlett, részint még fejlődésben levő uj nézeteket, eszméket fellépni a nélkül, hogy keletkezési módjuk és keletkezésök idejére nézve magunknak számot adni birnánk, És ép társadalmi életünk tüntet fel legtöbb uj eszmét, Ezekkel állnak szemben az ókor merev formái. Azon bámulatos, uj igazi élet, mely századunkban kifejlett, — a régitől elütő egészen uj eszméket teremtett ; a régiek ezekhez vagy hozzá simulni, vagy pedig hálásuk alatt megtörni kénytelenek. — Harcz ez, melynek kimenetele kétséget nem szenved, csak az a kérdés : hogy mikor és mily módon fog a végleges győzelem bekövetkezni ? Azon kérdések között, melyekkel társadalmi életünk foglalkozik, főhelyen áll az úgynevezett „munkás"-kérdés. — Az államokban élő nagyszámú munkás osztály*) helyzetének csak felületes megtekintése is annyi anomáliát, kirivó igazságtalanságot tüntet fel társadalmi életünkben, hogy igazán bámulni lehet, miként tarthatta fel magát ez állapot ez ideig ! Nem bizonyitja-e tehát a tapasztalás — a mint föntebb is mondottam — hogy az ember gyakran ép azt nem raija, mi kozveiien Kozeieiien Tan v V4gra ír azonban az igaz, ha feltaláltatik s nyilvánosságra jut, csakhamar utat tör magának és czélra vezet ! A Jezusi tan Európában igy vezetett, aránylag igen rövid idő alatt, a rabszolgaság eltörlésére. A midőn belátták a jobbágyi intézmény *) A munkás osztályhoz szorosan véve mindenki tartozik, ki munkát Végez, tehát majdnem az állam összes népessége — a kiváltságoltak kevés kivételével. Közönségesen azonban ez nem ilyen értelemben vétetik s csak azok foglaltatnak a munkás fogalma alá, kik nyers, gépies munkával biztosítják fentartásukat, főleg tehát a in estei emberek, napszámosok, a gyári munkások, valamint a kis. birtokos osztály. K. vait „ne tudja a te bal kezed, mit cselekszik a jobb kezed" s titokban szeret maradni. Oszkár. Mindenesetre szép tulajdonság s kegyed is sok szépet tanulhatott e rokonától — mind az azonban nem elég ahhoz, hogy én a házassági szerződést aláírjam, azt sem tudom, hogy kegyed hány éves? A 1 v i n. Tizernyolcz tavasznak ébredését láttam. Oszkár. Azt sem tudom, szép-e? Alvin. Azt mondják, de óu nem hiszem. 0 8 z k á r. Jó gazdasszony ? Alvin. Majd elválik. Oszkár. S tudna szeretni engem. Alvin. Kitűnő tulajdonaiért bálványozom rég óta. Oszkár. Nagyan hízelgő, tulajdonai mind olyanok, melyeket egy nőben nem lehet eléggé magasztalni, de én épen azért nem veszem el, mert ha én egyszer nősülni akarnék, az csak azért fogna megtörténni, hogy az a nő kiapadhatlan bosszúm tárgya legyen ; jaj tehát azon nőnek, kinek én leszek a férje. ' Alvin. Éppen ez az, a mi engem önhöz vezetett; nagy nénémtől hallottam, hogy ön gyűlöli a női nemet. Megvallom önnek, hogy ón egy igen derék, bár kissé nyers modorú fiatal embert végtelenül szerettem, de néhány hónap előtt egy áitatlanul s czélzás nélkül ejtett szaváért annyira megsértettem, hogy 6 azóta buskomorrá lett s nem tudom, hogy hol merre van, talán öngyilkossá is lett már azóta. — E könnyelmű lépésemet egy egész élet keserűségével akarom megbűnhődni. — Az óta, hogy ez törtónt keresem azon férfiút, kihez lekössem életemet s ki a lehető legkegyetlenebbül bánjók velem. Oszkár. Köszönöm a bókot, hogy e kegyetlen lealacsonyító voltát — eltűnt az is s ma már csak a történeté ; igy tözel levő azon idő is, midőn a társadalmi beosztás egészen más lesz, mint a minő most; mikor a munkást nem fogja oly tátongó mélység elválasztani a tőke tulajdonostól ; midőn a munka az őt megillető méltó dijt nyerendi el. Természetesen, a közel jövőbe vetett ezen merész reményeket nagyon lelohasztja az, ha látjuk ; hogy csak r?em nagyon régen volt a rabszolgasági intézméTty megszüntethető és hogy a jobbágyi intézmény Oroszországban még ma is várja végmegoldását, melynek megszűnte ellen Knechte oly konokul harczolt. Ez azonban el ne bátortalanitson,Töert mi egy század a világ történetben ? Aztán mind hiába : már magában a természetben fekszik, hogy a fejlődés terén nem minden nép képes egyaránt haladni. Nézzük meg a fejlődésükben tőlünk elmaradt népeket s akkor tükör lesz előttünk, melyben a mi multunkat megláthatjuk s alkalmunk leszen tisztán át tekinteni haladásunkat és botlásainkat. Ezen összehasonlitás adjon nekünk uj erélyt és sarkaljon a haladásra. MEGYEI KÖZÜGYEK. Alispáni jelentés. Felolvastatott a közigazgatási bizottság f. hó 12-én és folytatva tartott gyűlésen. (Vége.) VI. Községi rendőrség. Körutam alkalmával a községi közigazgatás minden ágára terjesztvén ki figyelmemet, tapasztaltam, hogy a szeghalmi járás községeiben a tűzrendőrség, a mennyiben ott kéményseprők nem tartózkodnak, kellőleg nem gyakoroltatik ; — s a mennyiben minden udvar szalma és takarmány rak helyéül szolgál, ez által a tűzrendőrség a községekben elhanyagoltatik, mely visszaélés a nádkeritések és nádtetők e környéken könnyen veszélyes válságot idézhet elő. — A kéményseprés táigyában 59-1875. szám alatt hozott megyei szabályrendelet végrehajtása körül Gyul«u köveim- eljjfcá&i cprn találtam kielégítőnek, hol a rendőrség a felett, vájjon minden háztulajdonos kéményét tisztán tartja-e, a kellő ellenőrködést czélszerüen nem gyakorolja. VII. Korcsmaűzlet. Tekintve, hogy az 1872. VIII. t, cz. 5. §-a értelmében a közigaztási hatóságok közérdekből a helyi szükséghez képest a korcsmák tartására nézve kötelező szabályokat hozni s igy a korcsmák számát is korlátozni jogositvák, — s tekintve, hogy a korcsmák túlságos elszaporodása a közerkölcsiség érdekeit szerfelett veszélyez teti : miután a bekivánt adatokból meggyőződést szereztem arról, hogy némely községben a korcsmák száma a lakosság számával arányban nincs, — s miután értéembert éppen bennem találta fel, de én ismétlem, hogy nem nősülök soha, legkevésbé pedig ilyen módon. Rám nézve ezután a nők csak mint élettelen árnyak létezhetnek, vagy ha léteznek mint valóságok, akkor csak gyűlöletem tárgyai lehetnek. Alvin. Oh Borondy ur, miután valamennyi nőn ugy sem állhat bosszút, legyek ón gyűlölete tárgya. Oszkár. Megvallom szép kisasszony, ez kissé merész kívánság, tudja-e hogy ez annyit jelent, mint hogy én szerelmét gyűlölettel, gyöngédségét durvasággal, öleléseit brutális bánásmóddal viszonozzam ? Alvin. Épen ez az ón kívánságom, hogy majd ha élet-fáklyám elhalni készül, szemeimet azon tudatban zárjam le, miszerint a nagy bűnért elegendőleg bűnhődtem s igy, azt, mint nehany hónap óta hiába keresek, megtalálom a sir lágy ölén — a nyugalmat. Oszkár. Hr már annyira van, lássuk csak, hogy volna az. Először is, miután a sziv csak egyszer szerethet, és kegyedet nem szeretem. . . Alvin. Én önt imádom. Oszkár. Mióta szivem legszentebb érzelmei kicsufoltattak, azon örvény felé rohanok alá, melynek neve gyalázat. Alvin Ez örvényből ki fogom önt ragadni. Oszkár. Nem titkolhatom el, hogy borral szoktam ölni a bánatot. « Alvin. Én annál józanabbb leszek. Oszkár. Zsarnokoskodni fogok kegyed felett. Alvin. Alázatos rabszolgájával mindent tehet. Oszkár. Testi bántalmazásért nem állok jót. Alvin. Ez ellen biztosit becsületessége. semre esett azon botrányos visszaélés is, hogy némely korcsmák a prostitutio kiváltságos bünfészkéül szolgálnak : ezeknólfogva a járási szolgabirákat és Gyula város polgármesterét felhívtam, hogy a korcsmáknak a népesség számához és a helyi szükséghez képesti kevesbitése érdemében a kir. kis haszonvételek tulajdonosainak és a községi elöljáróságnak meghallgatása után intézkedjenek ; különösen a közbiztosság hátrányára szolgáló pusztai csárdák eltöröltessenek ; a korcsmák nyitvatartásának záros határideje kitüzessék, — s a korcsmákból a prostitutio száműzessék. VIII. Vegyesek. 1) A megyei pénztár a mult hóban is váratlanul megvizsgáltatott, és rendben találtatott. 2) A nyilvános betegápolási alap végkép kimerülvén : a t. megyebizottság f. évi 12. bgy. számú határozata alapján intézkedtem, hogy a mult évi összes állami egyenes adók minden forintja után egy-egy krajczár pótadó aránylag kivetessék, s folyó évi november l-ig beterjesztessék. 3) Végre megjegyzendőnek tartom, hogy Békésmegye orosházi választó kerületében Gróf Károlyi Tibor a gyomaiban Zsilinszky Mihály, Gyulán Gróf Wencküeim Frigyes, Csabán Dr. Szeberényi Gusztáv superintendens, Békésen Irányi Dániel és Szarvason Móricz Pál urak választattak meg országgyűlési népképviselőkül : a választás mindenütt akadálytalanul rendesen folyt le. Gyulán, 1878. augusztus hó 11. Jancsovits Pál, alispán. LEVELEZÉS. Budapesti levelek. I. (Programmom. — A mozgósítás. — A II. kerületi válaiztási népünnep. — A hare/.téri előfogatok és Pestmegye alispánja. — A IV. és IX. ker. uj képviselői. — Horváth Mihály püspök f- ~ Pontos Ígéret.) •• T. szerkesztő ur 1 Hogy a központból egy időszaki lapnak heti tudósításokat küldeni, Dagyon hálátlan munka, az elvitázhatlanul igaz. A „B. K." olvasóközönsége minden fontos és nem fontos eseményről naponként a többnól-több fővárosi közlöny utján amúgy is értesült. Mindamellett nemcsak hogy vállalkoztam „Budapesti levelek" Írására, de sőt jelen soraira élére odatigyesztém az I.-t is, jelezni akarván ezzel, hogy ha ugyan szerkesztő ur jóvoltából ez első is napvilágot lát még többször és pedig hetenként szándékozom becses lapját felkeresni. S ezen feladatomnak annál sikeresebben reméllek megfelelhetni, minthogy a fővárosi napi sajtó talán ép ezen tulajdonságánál fogva minden tekintetben ama bizonyos színvonalon áll, mely nem engedi meg neki, hogy, ha szabad e kifejezéssel élnem — a sorok közt olvasson ; igy reflexiókra ideje nem lóvén, csakis a száraz tények registrálására szorítkozik. Én pedig csekély erőmhöz képest oda fogok törekedni, hogy a főbD eseményeket és híreket mintegy egymással kapcsolatban s esetleg pikantériákkal fűszerezve ugy soroljam elő, hogy a „B. K." olvasóközönségének szebbik felét állandó olvasóul részemre hódítsam. Ezekben programmomat adván, t. szerkesztő ur mandátumát máris birni vélem s kezdem levelemet — Oszkár. Ha van vagyona, azt lelketlenül elpazarlom. Alvin. Menyegző után minden vagyonomat önre iratom át. Oszkár. Hűségemre nem számithat soha. Alvin. Én annál hivebb leszek önhöz. Oszkár. Gyűlöletem szóban tettben nyer kifejezést. Alv i n. Szóval tettel bizonyítom be forró szerelmemet. Oszkár. Kétkedem e bátorságán. Alvin. Szavamat esküm, eskümet tettem erősitse. Oszkár. Jó, ha már végképen kívánja, nem bánom, mindamellett adok egy évi gondolkozási időt & ha egy év múlva is megmarad szándékánál, férje leszek. Alt in. Gondolkozási időnek elég egy hónap. Ez alatt ön is megismerhet egészeD. Jöjjön rokonomhoz, a délutáni órák önnek lesznek szentelve. Csak egyet kötök ki magamnak, az alatt az egy hónap alatt engem álarcz nélkül nem szabad önnek látnia, azon felül jobb kezemen keztyü lesz, valahányszor önnel beszélek. Oszkár. Nem bánom én, ha a másik keztyüt is felhúzza s ha azután is álarezot visel mindig. Alvin. Majd elválik. Most tehát miután jegyesek vagyunk, holnap elvárom édes Oszkárom. Isten önnel (Meghajtja magát.) Oszkár. Ha elmegyek, ott leszek kedves, Emilia 1 GajdácM l

]ál. (Folyt, köv )