Békésmegyei közlöny, 1878 (5. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1878-08-29 / 69. szám

V. évfolyam. 1878. 69. szám. li.-Csaba, augusztus 20-én. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY: Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Magyarország hölgyeihez! Az utolsó években határainkon lezajlott véres harczok előjátéka folyt csak, midőn a 48-ki honvédek budapesti egyesülete elsőül a hazában fölhívta Magyarország lelkes honleányait a sebesültek részére tépésben, sebkötőkben segélyt nyújtani. A török fajrokonaink sebesültjei részére érdekközösségünk érzetében lázas lelkesedés között megindult adománygyűjtés fényes eredményre vezetett ; a nemes török nemzet könyek közt fogadta részvétünk e kifejezést, melynek tetemes pénzbeli értékét meghatványozta a gyorsaság a kellő helyen alkalmazás és adományaink erkölcsi jelentősége. Most, hogy a tragoedia végett érni látszott, határainkon uj rémes színjáték jelenetei ismétlődnek ; az óccupáló hadsereg, melynek legnagyobb része magyar, a melynek soraiban önnön édes véreink, fiaink, testvéreink, barátaink vannak leginkább kitéve a csaták pusztitó tüzének, — ,1 dicsőség csillagának eugari nőikül, sebesültekben, rokkantakban nyomorékokban napról napra gazdagabb. Magyarország leányai ! Ne nézzük ez ismeretlen czélok érdekében indított harczi kaland önkénvtelen áldozatainak égő fájdalmát tétlenül ; ne hallgassuk néma könynyekkel szemeinkben szivet rázó jajkiáltásaikat, siessünk balzsamot csepegtetni sebeikre, küldjük el tépésünket, sebkötőinket elhagyott betegágyaikhoz. A nép, mely egy testvérnemzet irányában annyira kitüntette emberszeretetét, saját vérének hullása láttán érzéketlen maradna ? Az országos honvéd-egyletek központi válaszmányából a honvéd menedékház fölügyeletére kiküldött bizottmány reméli, hogy hazánk leányai nem vonják meg részvétőket az osztrák-magyar okkupáló hadsereg szerencsétlen sebesültjeitől. Minduntalan ujabb (s ujabb ezredeket mozgósítanak s visznek a csatatérre. Magyarországnak már-már nem lesz vidéke, mely a mozgósítás által érintve ne lenne. A kit ma szerető keblünkre ölelünk — holnap már — lehet — a halál kemény tusáját vivandja. Magyar nők ! Adjunk a sebesülteknek tépást"; nekünk olcsó jószág az, nekik drágább az aranynál. Ki tudja, nem-e édes testvérünk, kedves gyermekünk sebeit enyhítik holnap vele ? Küldjétek adományaitokat tépésben és sebkötőkben avult de tiszta vászőn darabokban megbízottunkhoz Ghorin Zsigmond 4

8/

49- honvédhadnagyhoz, Budapestre váczi utsza, 13-ik szám alá. Adományaitokról pontos hírlapi kimutatást kaptok nyugtául. Mi, a s/abadsáíibíW^- öreg katonái kerímfe benneteket. A mi vérünk a függetlenség istenének hozott áldozat volt. Vétek minden csöpp vérért must. Kötözzük a sebeket! A honvéd-menház rokkantjai szintén készítenek tépést, ha tiszta vászondarabokat ily czélra kapunk. Budapest, 1878 aug. 22. A lionvéd-menház bizottsága. — Az oroszok már régóta készülnek távozni Konstantinápoly környékéről, de ebből most inár serami sem lesz; még a gárda helyebe is, mely a napokban fog hajóra szállani, más csapatokat fognak küldeni Oroszországból. — Egyszer már kire járt, hogy Anglia teljesen megállapodott, a portával a kis-ázsiai reformokat illetőleg most pedig azt mondja a táviró, hogy a porta kijelentette Angliának, hogy nincs pénze a reformok végrehajtására. — Pestmegye közgyűlése 27-én nagyobb zaj nélkül folyt le. Tudomásul vették, hogy Földváry alispán állásától fel van függesztve és ellene a fegyelmi eljárás megindítva, s felírást határoztak az országgyűléshez a miniszteri rendelet ellenében. Gullner Gyula pattogott a kormány ellen, mely szerinte törvénytelenül jár el. Ezután Földváry átadta a megye pecsétjét Ilkey főjegyzőnek, mint törvényszerinti helyettesének. Mikor Földváry kiment a teremből, hatalmasan megéljenezték, s ezzel vége volt az affairenek. A társulásról. — Minő állást foglal el ma a társadalomban a munkás s minőt foglalhat el a jövőben ? — Irta : Pfeiűer Kde, fordította : Körösparti. '-—• : ,tt,~—- ' ,- -. - ' Eégi dolog az, hogy a mi folyton szemünk előtt lebeg, azt megszokjuk nem csak, de természetes és szükséges valaminek tartjuk, a nélkül, hogy azon csak gondolnánk is, miszerint másként is lehetne. Valamely létező tárgy felett csak akkor kezdünk gondolni, ha .abban változást észlelünk. Rendszerint igen rosz állapotban kell lennünk, midőn annak javítására komoly lépések téteknek. Ennek indoka az : mert államok és népek életében az alakulások lassan, majdnem észrevétlenül folynak. A történet lapjain untalan uj eszméket látunk támadni, melyek — mint minden — felfegyverkezve, harezra készen állanak. A történész az ily eszmékről ü Jkssigyíi Közlöny" tárczája. Az ihlet órájában Szent lángban ég a költő arcza, Abrándképek lengik körűi, Lelkében kél nagy eszmék haicza, S az ifjú költő fölhevül. „Szabadságról" harsog dala . . . -- De, kopogtat künn valaki . . . „l'éns'ram, itt a eswmadia, A kontóját fizesse ki!" B. S. /, álarozosara. (Töredék egy felvonásos vígjátékból.) Személyek: Borondy Oszkár, fiatal ügyvéd. Hóváry Alvin, unokahuga. (Borondy Oszkár szobája.)' I-ső Jelenet. Oszkár, majd A 1 vin. Oszkár, (mereng, az asztal mellett, melyen öszsze vissza üányt könyvek s periratok között égy káúttöö áll. Kivül kopogtatnak.) Szabad ! Ugyan kit hoz -a bálsors ide, a^ hol a; keserű, bánat ütötte fel tanyáját, Alvin. (álarezban. Elváltoztatott hangon) Uram... Oszkár, (megütődve. Félre) Hát e miféle szerzet ? (fenn) Kisasszony vagy asszonyság. Alvin. Kisasszony ! Oszkár. Tehát szép maszk kisasszony mit parancsol ? Alvin. Kérni jöttem. Oszkár. Hm ! hát van még ember a világon, a ki még tőlem is kérhetne valamit. Meg kell jegyeznem azonban, hogy ha pénz kell, azt nem adhatok, mert nincs, a mi kevés volt, prre ment el (a kancsóra mutat); ha örömöt keres, akkor rosz helyen kereskedik, a bánatot pedig, a miből adhatnék, magamnak tartom meg. Alvin. Pénze nem kell, gazdag vagyok; örömöt nem adhat, a bánatból nem kérek, magamnak is van elég, — én önt akarom. Oszkár. Minek ? Alvin. Férjnek ! 0 s z k á r. Férjnek . . . hm . . . kosarat kapsz szép maszk, mert hogy ne szaporítsuk a szót, gyülelöm az egész női nemet, gyűlölöm lelkem mélyéből, Alvin. Talán egy nőben az egész nemet? Oszkár. Vegye a hogy akarja ós most miután már válaszomat tudja .... Alvin. Elmehetek ugy-e bár, csakhogy nem megyek ; a női nem ily megsértéseért az egész női nem nevében elégtételt kérek. Oszkár. Ismétlem nyilatkozatomat, annyit azonban, ha avval beéri, beöstnerek, hogy egy nőben az .egész nemnek dicsőitője, magasztalója, hódolója, szolgája voltam, de- ez az egy, lábbal tapodta a legszentebb érjzékheket és- az/aláza-tós szolgától elkeseredett ellenséget jcsinált. Alvin. Tiltakozom azon nő nevében, hogy á legszentebb érzelmeket lábbal tapodta volna. De ha ugy is volna, egy férfinak nők előtt ajok neméről oly udvariatlanul semmiféle körülmények között nem szabad nyilatkoznia. Elégtételt tehát! Oszkár. S mi volna az? Alvin. Ön aláirja ezt . . . (egy iratot nyújt neki.) Oszkár. Házassági szerződés ! Ilyet még nem láttam. Megvallom, olvastam párbajokról, melyek éveken át húzódtak, de olyanokra, mely egy egész életet vettek volna igónybe, nem emlékszem. Ez pedig nem volna egyéb. A Ív in. Aláirja vagy nem ? Oszkár. De kérem, ne kényszeritsen komolyabb kifakadásra . . Tréfálni pedig sem időm, sem kedvem ! Alvin. Komolyan beszélek, nem tágítok: Oszkár. De csak nem gondolja, hogy egy egészen ismeretlen növel. . . . Alvin. Nevem Johnson Emilia angolnő, atyám Johnson Dávid volt, London nagy kereskedőinek egyike s az Upper Marylebon street 8-ik száma alatt lakott. . . Oszkár. Upper Marylebon street 8-ik száma alatt mondja. Alvin. Igen s mi van ebben, hogy ön azt oly különös hangnyomattal mondja. Oszkár. Semmi, csak hogy mielőtt irodát nyitottam, Londonban voltam s ugyanazon utcza 9-ik sz. alatt három hónapig laktam s igy szomszédok voltunk. Alvin. Örülök, de hogy befejezzem, kedves szomszéd ur, atyám nyolez év előtt meghalt, s bárom hónapra anyám is s én árván maradtam, ügyetlen rokonom, kívánsága folytán azután nem sokára Magyarországra jöttem, hat óv óta' tehát magyar leány vagyok. Nem ösmeri Nagyságos Premontrey Tivadarné asszony? Oszkár. Ösmeretlen e név előttem. Alvin. Lehet, e nőt áldásos bőkezűségeért „jóságos angyal "-nak nevezi a vidék, de ő követi az irás sza-