Békésmegyei közlöny, 1878 (5. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1878-08-18 / 66. szám

„BÉÉSMEGYEI KCZLÖNY" ia78. CE. SZÁMReményiem, hogy városi szabályrendeleteink értelmében ezen ügy csakhamar ismét napirendre kerülend s azt akkor — Göndöcs ur nagyobb dicsőségére — győzelemre vezetendjük. Addig is — „világot, több világot" !*) Hazafias tisztelettel vagyok tek. szerkesztő urnák kész szolgája. Jancsovits Emil. — Hajiz pasát, a szarajevói előkelőkkel együtt, fogadta Philipovics főparancsnok a zeniczai táborban. Haíiz pasa szavaiból kitűnik, hogy a porta semmiféle utasítást sem adott csapataink kivonulását illetőleg boszniai és lierezogovinai hatóságainak ; kétségen kivül abban a téves iiitUeu ringatózott, hogy konvenczió nélkül nem kezdjük meg az okkupalást. — Szapáry hadosztálya Dobojig vonult vissza Tuzslától és Gracsaniezánál is makacs harczokat kellett vivnia ja fölkelőkkel. — Báturn kiürítésének elhatározása nagyrészt a német kormány határozott folszólalásának köszönhető. A társulásról. — Minő állást foglal el ma a társadalomban a .munkás s minőt foglalhat el a jövőben? — Irta : Pfeiffer Ede, fordította : Körösparti. I. Plátó, e merész gondolkozású bölcs, ki beliató kutatásaival századokkal előzte meg korát ; a ki nem hajtott a hagyományok tekintélyeire, <és mindent maga állapitolt meg, — mindé teremtő ereje s önállósága mellett sem volt képes korának némely balfogásaitól menekülni. Az elő Ítéletek részben reá is hatottak, ü volt az, aki n hagyományként reánk szállott eszményi köztársaságával útját nyitotta mindazon utópiáknak, melyeKre korunk oly félelmesen gondol. Ezen munkájában egy oly eszményi államot állit elénk mint legjobbat és legboklogabbat, minőt nemes szelleme képzelt és állapított alkotni. Hazájában divó minden eddigi intézmények, alkotások, haigyománvok ps e^rkölo.sök Inmhtárho tnfni« moiutt csak oly intézményeket óhajtott életbe léptetni, melyek — felfogása szerint — a czélszerüség és igazságosság által javaltatnak. Kísérletet tett arra nézve, hogy a vallás, állam, házasság és család hagyományos fogalmi tényleg félre dobassanak, de nem jutott eszébe, hogy lépéseket tegyen a szégyenletes rabszolgaság eltörlésére. Nem gondolt arra — eszébe sem jutott, hogy lehetnek viszonyok, midőn a rabszolgaságra mi szükség sem leszen. — Bár mindent a czélszerüség és igazságosság elve szerint akart rendezni: magát a rabszolgaság intézményét, — embernek ember általi kizsákmányolást, — természetesnek találta. Reá sem *) Igazán fájlaljuk, liogy e sorokat közzé kellett tennünk, de ép ugy a mint készséggel tért nyitottunk oly közleményeknek! melyek a t. apát ur ujabb meg ujabb szép tettoit égig magasztalták : ép ugy kötelességünk ezeket nyilvánosság elé hozni, annál is inkább, mert lapunk független irányánál fogva nincs csupán arra hivatva, hogy dicsérjen : de arra is, hogy a sajtó éles fegyverével verjo vissza azon támadásokat, melyeket bárki is a kor észszerű haladása, a nép felvilágosítását előmozdító nemes küzdelmek ellen intézni merészel. Szerk. gondolt , hogy ha állama a rabszolgaság behozatalával alapittatik meg, ez által a legtöbb igazságot sérti vérig. A polgáriasult Európának mai rajongói e tekintetben helyesebb fogalmakkal birnak , mivel egynek sem jutott, eszébe rabszolgaságra alapított államot alkotni, vagy a rabszolgaságot csak meg is tűrni. A mint közép Európában terjedt a kereszténység, azon módon űzte ki onnan a rabszolgaságot ; csak hogy a kereszténység keletkezése s közép Európában meghonosulása idejében ezen dicsteljes munkát teljes siker nem koronázta, mivel a rabszolgák helyébe a jobbágyok léptek. — Ha a jobbágyság életbe léptét ma már az emberi méltósággal össze nem egyeztethetjük is, mégis ezt oly intézménynek kell tekintenünk, melynek föléje még az akkori ujitók sem emelkedhettek. Rcuchlin, Mutten, Lutter, Zvingli, Calvin és más éles eszű ujitók felösmerték koruk hiányait s a társadalom betegségeit ; lángoló szavakkal sütötték reá a szégyen belyegét, de — a jobbágyság intézményének eltörlésére szavuk nem volt. Még ezek a független gondolkozású bölcsészek sem tudtak koruk nyügző balfogásainak befolyása alól menekülni. Az ó-kor szégyene a rabszolgaság ; de viszont a közép-kornak sem válik tiszteletére, hogy behozta a jobbágyság intézményét ! Lehet-e azt mondani, hogy egy előhaladottabb utókor a mi időnket mocsoktalannak találandja ? Elég van-e téve jelenleg államszer vezetünkben, az egyházi téren és társadalmi éle tünkben az ésszerűség és igazságosság követelményének ? Ki az, ki korának megrögzött balfogásaitól menekülni képes ? Van-e, ki állihatja magáról : hogy ő több Plátó, Aristoteles vagy Reűchlinnél — mivel előítéleteknek nem hódol, azoktól ment ? . El tehát azon gondolattal, hogy valami, — mert századok hagyománya — hát jó; hogy minden, a mi van, az czélszerü is! Legyen elég erkölcsi bátorságunk eldobni s jobbal helyettesíteni mindazt a mi czél- és észszerütlen ! Az ember lelki tpligtségeinéi fogva képzésre aikaimas lény lévén, inrnt ilyen — tehetségeinek megfeszítésével utalva Van arra, hogy az igazat és jót keresse. Ha hiszi, hogy intézményeink hibásak, siessen azt fáradhatlan tevékenységgel javitni, esetleg pótolni. Ma ép ugy épiti sejtjeit a méh, mint ezer év előtt ; a róka ugyap olyan odút váj most, mint régente és a pók is csak elődei példája szerint fonja hálóját, -r- egyedül az ember ha ladt előre. Mily óriási külömbség van a „mostani városi és a volt nomád élett között! Őseink anyagi szükségleteit az előtt kielógité a vadászni ; ma már az ipar és forgalom terén gőzerővel megy a tevékenység — oly bámulatosan haladunk! Ha őseinktől örökölt szellemi képességünket érintetlenül nyugodni hagytuk volna ; ha ki sem lett volna, a ki elődeink ferde hagyományait javitni törekedik : azok volnánk-e ma, a kik vagyunk ? Lehetséges hogy egyes törekvő lelkek cselekvési buzgalmokbao tévednek, haladás helyett vissza felé mennek; de azért — ha hogy legjobb meggyőződésük szerint tesznek és beszélnek — elösmerésiinket mégis megérdemlik. Csak az előre törekvő, közművelődésünk nagy épületén fáradhatlanul m un kálózom ber érdemli meg az ember nemes nevéí* ellenkező esetben nem több ő, mint az ösztönét követő oktalan, állat. h Őseinktől átszállott hagyományok sfffkaljanak bennünket arra, hogy az abb#- nyeíf' tanulság tőkéjét gyarapitsuk, mert: „Korunk előtti idők találmányai őseinknek érett gyümölcs volt ugyan , de reánk utódokra nézve azonban csak olyan mag, mely virágozni s ujabb" gyümölcsöt teremni hivatott." Bíráljunk meg mindent a mi javítható; mivel intézményeinkben mi sem merev, mi sem hajlithatlan ! Ha hiányt fedezünk fel valahol, addig ne nyugodjunk, mig ezen hiány javítására vezető utat fel nem leltük. Legyen bár csak csepp is egyeseknek szava és működése az örökké hullámzó emberiség tengerén, — ezen sűrűn visszahulló csepp végre még is képes leszen a kor előítélet és ósdi maradás érczkemény szikláját átvájni. MEGYEI KÖZÜGYEK. Alispáni jelentés. Felolvastatott a közigazgatási bizottság f. hó 12-én és folytatva tartott gyűlésen. Méltóságos főispán ur, tek. közigazgatási bizottság! A hatáskörömhöz tartozó közigazgatási ág mult havi állapotáról szóló tiszti jelentésemet a következőkbea terjesztem elő : I. Közegészség. A közegészségi állapot, a gyermekek közt mutatkozó, de nem veszélyes vörös himlő eseteit kivéve, megyeszerte kedvezőnek mutatkozott. A hasznos házi állatok és szarvasmarhák közt a Gyulán- ós Gyulaváriban a sertések közt kiütött üszögös orbánezon kivül, más kórtünetek nem jelentkeztek. II. Közbátorság. A személy és vagyonbiztonság a megyei focsendbiztos jelentése szerint egyes lopásokat kivéve, nagyobb bűntények által meg nem háboríttatott. III. Közutak. A közutak szemléjét az elmúlt hóban a békési,és szeghalmi jái ásókban elvégezvén, tapasztaltam, hogy a juliusi esőzés által okozott rongálások kiegyengettetése érdekében egyáltalában semmi intézkedés nem tétetett. A megyei közmunka felhasználása körül Békésen elkövetett szabályellenes eljárás iránt, melyről mult havi jelentésemben megemlékeztem, a járási szolgabírót ós az ntak megigazitásával megbízott városi mérnököt meghallgatván, konstatáltatott azon tény, hogy a városi mérnök a tek. közigazgatási bizottság batározatatóleltérve, a közmunkaerőt minden ellenőrzés nélkül sajátfaelátása szetTnt elköltötte : minden útvonalra kiszabottnál- tetemesebb flröt használt fel; s a békés-gyulai utat, mely csak kiszelásiténdö lett volna magositotta is; — mely szabályellenes eljárást ón helytelenítvén, azon eredmény* felett s.em''fejezhetem ki megelégedésemet, hogy ezen -utóbb, tfevftfttt keskeny uttöltés csak fél méternyire szélesíttetet,'botolt e czélra a csabai közmunka erőből is 400«igᣠnapszám adományoztatott, mely azonban igénybe vétetni,elmulasztatott; megütköztem azon is, hogy a boros-^yáni ut kiszélesítése s kihasitasa f. évi május 23-ki 493. eln. számú felhívásom daczára még nem foganatosíttatott: mely előmunkálat nélkül ezen útvonal feltöltése s kiépítése meg sem kezdhető. A véletlen. — t sevegés. — Nogáll Jankától. Javithatlan ! Mit tett már megint ? Oh, uram, hát azt akarja, hogy oly érzelmek gyötörjenek, miket a vásott növendékkel biró nevelöket ? — Nézze, nézze legújabb müvét. Tegnap este künn hagyta a lapokat, könyveket, és ma tökéletesen átázva leltem meg. Nézze, mint didereg szegény Byron. Egész éjet töltött künn, esőben — water-proof nélkül. Íme a „B. L." ama száma melyben egy Pestalozzi korába visszavágyó neveléstani ezikk van. Ennek ugyan nem ártott egy kis jótékony nedvesség. Bizonyosan megszánták még a felhők is „szárazságát" és küldtek számára üdítő nedvet. E miatt aztán meg ázott Byron is ; de akármint vesszük a dolgot ez csak az ön ... . No vallja be, uram, hogy ez nagy . . . „Véletlenül" — mondja már megint. Véletlenül, véletlenül ! Hát má

r annyira gyakoroljuk e fogalom név — fosztogatását, hogy a gondatlanság nevét is a „véletlenjével cseréljük fel ? — Persze ehez nem kell a legkegyelmesebb engedély, mint a tulajdonosok változtatásához. — Semmi fáradságba sem kerül, mert meg sem kérdezzük a véletlent : kölcsön adja-e nevét ? Felesleges. Tán hogy tagadó választ nyerjünk ? ! A véletlen nem olyan vállalat, honnan a rőtlovagok vasárnaponkint paripát kölcsönöznek. A véletlen önkénytesen nád-paripát seül ad. Mit tenne a gondatlanság nád-paripa nélkül ? Elvesztené vonzerejét. Egy közönséges vétek lenne, mig igy — érdekes. (Mit nem követnek el szívesen az emberek, ha róla elmondhatják: hogy érdekes?!) Minden kérdezősködés nélkül tulajdonítjuk hát el nevét. Oly ügyesen mintha kölcsön vettük volna némely vidéki lap ollóját, nehagy gondatlanságunk „tárczája" üresen maradjon. Ilye ön is. Es ilyenek vagyunk, kevés kivétellel mindnyájan. Nem egy érdekes, sokszor tragikomikus történetke bizonyítja. Én is mondok egyet. Oh, az ilyen történetkékben kifogybatlan vagyok, mint a milyen lehet a gonosz szellemek szaruja, melyből ránk a „kellemetlenség"-eket szórják — Meg akarom javítani önt, vásott gyermek, hallgassa meg tehát történetkémet. Lotti k. a. a gleichenbergi sétány egyik padján ült és asztal kendő-szalagot hímzett. Tudnia kell önnek, hogy vannak olyan jószívű hölgyek, kik háromszori találkozás után már gyöngéd emlékkel lepik meg szerencsés férfi-ismerősiiket. Ha pedig az illető érdekesebb, vagy „melegebb" ismerős, akkor hazi sapkát hímeznek neki vagy az egyéniség szerint: — asztalkecdőszalagot. Lotti kisasszony tehát asztalkendőszalagot hímezett egy gráczi serfőző számára. — Időközben meglátta P.nét a fasor másik végén. P.-nó igen szép uj felöltőt viselt. Vájjon hogy vette ? E kérdéssel ébredt fel Lotti k. a-ban az az áldott női kíváncsiság és P.-nó leié sietett. „Véletlenül" a padon hagyta munkáját. Néhány perez múlva Béla ur sétált arra. (Folyt, köv.)