Békésmegyei közlöny, 1878 (5. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1878-01-24 / 7. szám

V. évfolyam. 1878. 7. szám. B.-Csaba, január 24-én. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik lietenl^órit k.étsze>: vasárnap és osütörtökön. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkeszíség és kiadó-hivatal: Vasut-utcza, közbírkossági épület. Egyes szám ára 10 kr. kapható Biener B. urnái B.-Csabán Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken mindé a postahivatalnál 5 kros postautalványnyal. * „Ez volt az utolsó tisztújítás." K. — Az egyszeri főpapnak kocsisa nagyon szeretett káromkodni, mit gazdája nem türt. Történt egyszer, hogy a jó erőben levő püspöki négyes leragadt a feneketlen sárban. Hiába volt a kocsis szelid nógatása, a lovak csak nem indítottak. „Miért nem indítnak lovaim — János ?" kérdi a sárba rekedt főpap kocsisát. „Hát méltóságos uram, nem a magam nyelvén beszélek velők; hej! pedig ha szabad volna. . . „Isten neki fiam — mond a főpap füleit befogva — beszélj hát velők a magad nyelvén, csak a sárból kiránts!" Ki is kereste aztán János jobb időkre eltett czifrábbnál czifrább frázisait, a kocsi pedig kirepült a sárból s haladtak minden baj nélkül tovább. — Igy vagyunk államéletünkkel is, — csak hogy fordított viszonyban. Valahanyszor a kormány a megye autonómiáját érinti, a jó közigazgatásnak ezen autonómiát részben feláldozni akarja: felindult a közönség, szidta a kormányt, mint a bokrot és az türelmesen megvonult, nem indított; mert ezt a bangót nem értette, nem szerette. Maradtunk aztán a régi táblabírói korszaknál, a helyett, hogy haladtunk volna előre — odáig: hol az emberileg feltehető jó közigazgatás feltalálható volna. A nagy közönségnek gyűlt meg ebből a baja Látta és érezte egy időben azon hátrányokat, melyeket csökönyös m aradisága miatt' a közigazgatás terén tűrni kénytelen. A majdnem azsiai alapotunk kezdett sokaknak már nem tetszeni; szűkebb körökben bizalmasan suttogtak is erről; de még mindig csiklandozta az oppositio szelleme magyarjainkat, kik már megszokásból sem akartak, vagy talán szégyenlettek — nem opponálni, nem szidni a kormánynak a közigazgatás terén keresztülvinni szándékolt gyökeres reformjait. De hát a sár nagy volt, az állam szekerének megkelle feneklenie; a szidás mit se használt. Végre utat tört magnak a jobb meggyőződés és Zólyommegye tistujitása alkalmával, e megye lelkes közönségéne: osztatlan tetszésével találkozott azon nyilatkozóban nyert kifejezést, hogy: „Ez volt az utolsó isztujitds Mit szól ehhez az orság? Olvassuk a központi lapokat, ösmerjük az ország polgárai értelmi tölbségének óhaját, s igy merjük állítani: hogy a tö)bség örömmel fogadta és osztja Zólyommegye nylatkozatát. Ma már tehát e téreii törekvéséért a kormányt nem szidni, hanem buzdítani fogjuk és igy van reménynük arra, hogy a nagy sárból majdcsak kieviczkélünk, mert a buzdító hangot már meg fogják érteni kormány-férfiaink, még annál inkább, — mert szükségét ók is érzik — de nagyon! Zólyommegye nagyfontoságu szavát széles hazánk összes polgársága meghallotta. A hamu alatt senyvedő tűz felélesztésére ugy hatott, mint a fuvallat. Minden jó hazafinak minden gondolkodóbb főnek vágyai vannak abban Rirejezve. A „RÜZ-^ULU^ « oe a nagy m— fog most már nyilatkozni, s nemcsak engedni de sürgetni fogja a kormányrudnál állókat, hogy teremtsék meg végre a jó igazgatást, rántsanak ki a sárból: legyenek ezentúl kinevezett közigaz gatási tisztviselőink. Beszéljünk csak a kormány nyal ezen a nyelven s a közel jövőben — hiszszük és szeretjük hinni — meg lesz az óhajtott eredmény. — Kossuth egy ujabb nyilatkozata jelent meg az „Egyetértés" keddi számában a keleti kérdésről. Kossuth e nyilatkozatában a modor majdnem egészen elüt eddigi modorától. — A vámügyi törv. javaslatok ellen a képviselőházhoz Apponyi Albert gr. különvéleményt nyújt be, melyben batározatkép kimondani ajánlja, hogy „A képviselőház a monarchia másik felével feníorgó közgazdászati kérdéseket békés egyezség utján ós a vámterületi egyesóg alapján óhajtja rendezni, de oly föltétel mellett, hogy a fogyasztási adók rendszerében és a közös kereskedelmi politika irányzatában az ország pénzügyi és közgazdászati érdekei megóvassanak. " — A német Reichsbank Berlinben elhatározta, hogy a magyar 6°/

0-os aranyjáradókkölcsönt a lombardirozható kölcsönök közé felveszi. — Az orotzok hétfőn bevonultak Drinápolyba, melynek kiürítését a békekötés egyik feltételéül tűzték ki. A békealkudozásoí folyamáról azonban mindez ideig egy árva szót sem lehet hallani s ugy látszik, még Konstantinápolyban sem tudnak semmit. A községi népkönyvtárak. A népkönyvtarak érdekében a vallás és közokt. minister következő leiratot és illetőleg körrendeletet intézte valamennyi egyházmegyei főhatósághoz és valamennyi megyei tanfelügyelőhöz: A köznép mivelődhetésének előmozdítására czélzó nép- illetőleg iskolai könyvtárak gyarapítására irányzott törekvésem csak az esetben teremtheti meg a várt gyümölcsöket, ha azok részere a Kormán^-, e mellen autonom hatáskörrel működő iskolai főhatóságok erkölcsi és anyagi támogatása mellett a kormány és a jelzett iskolai főhatóságok anyagi segélyezése is biztosíttatik. Az állampénztár jelenlegi kedvezőtlen állapota közepette nem vagyok azon helyzetben, hogy az említett intézmény részére tárczám költségvetése népnevelési rovatából államsegélyt biztosithassak; mindazonáltal kiváló tisztemnek ismerem az 1874 évi 38., és 1876 évi 28. t. cz., és az ezek alapján kibocsátott utasítások és szabályrendeletek korlátán belől oly módozatokról gondoskodni, melyek mellett a jelzett czélra az állampénztár közvetlen igénybevétele nélkül, a helyi viszonyokhoz mérten, oly anyagi támogatás jelöltessék ki, melynek segélyével az ügy felvirágoztatása érdemében felette jótékonyan lehet hatni. Az 1871 évi márczius hó 4-én 2872 sz. a. az államilag segélyezett községi iskolák költségvetéü Jkfangpi Közlöny" teája. Gyulai élemények. A mult napok eseményei körében, legtöbb port vert s legtöbb vizet zavart a Miletics-féle fölségsértési pör. Minden lap ezzel volt tele; nem csoda, ha mi is. ez események fölött tűnődve váltottuk meg a vasúti jegyet, melylyel Gyulára mentünk. A „Koronába" szálltunk; s nem bántuk meg, hogy az alföldi vendéglök e „mintaképét" vehettük igénybe. Hírlapíró, a ki tudomást akar venni mindenről; még kényelme s yéres verejtéke árán is beszerez néhány adatot, hogy a közönséget megmentse, annak a régi példabeszédnek súlyos adójától, hogy: saját kárán okul az ember. Örülünk tehát, hogy a „Koronába" szálltunk, s csak azt kívántuk, hogy az a Miletics, a kit öt évre Váczra itélt a bíróság szavazata, két hétre a „Koronába" lenne internálva, hogy ott eszibe jusson istenigazába, mi az, ha az ember a haza, a fölség szentsége ellen vétkezik. Mi nem vétettünk egyik ellen sem, mégis megszenvedtünk ugy, hogy Váczott szivesebben lettünk volna mártyrok és rabok, mint Gyulán a „Koronábau" vendégek. Sok volna mindazt leírni, a mit itt tapasztaltunk, egy véghetetlen s örökké pótolhatlan huszonnégy óra alatt. S le is írnánk itt verejtékünk keserű csöppjeibe mártva tollúnkat, ha sokkal érdekesebb s időszerűbb théma nem hívná fel figyelmünket, melynek utasítása szerint számolunk be a gyulai események legfényesebbjével, az uj megyeház termeiben tartott szombat-éjjeli bál lefolyásával. Megyénkben, alig emlékezünk, hogy hasonló fényben s látogatottságban előkelő báléj lefolyt volna. Maga az a körülmény, hogy a megye uj diszes hajléka lőn megnyitva, a jótékonysággal párosult vigalomnak : szolgáltatott első alapot arra nézve, hogy az egész megye közönsége érdekkel viseltessék az előkészületek folytán nagy igényekre jogosító báléj iránt. Nem csalódtunk. A vigalomban, páratlan diszes közönség, gyönyörű hölgyek s a fiatal urak egész légiója vett részt. Bálanya Beliczey Istvánné ő méltósága volt, kit az estén a legelőkelőbb családok üdvözöltek s vettek körül. Láttuk s hódolattal közeledtünk a gróf Alinássy család női tagjai felé, kik legdrágább gyöngyeit képezték az estének a nyájas leereszkedósében tündöklő lady patronessen kívül; gróf Almássyné sötét hajában ékeskedő gyémánt-virág füzért méltán megcsodálhattuk is mindnyájan. Ott láttuk ő méltóságát a főispánt, belevegyülve a közönség zajába, szíves megjegyzéseivel s élénk, keresetlen társalgásával azon alkotmányos véleményének adva mindenütt kifejezést, hogy ő, a megye első fia, senkit sem tart utolsónak maga mellett. — Láttuk ott a kedves főpapot, Göndöcs Benedeket, ki ugy a lelkész szent hivatásában, mint a tudományok s művészetek, a jótékonyaág s a társadalmi élet minden körében tudja érvényesíteni azt a szellemet, mely a jó s a nemes ápolását nem köti külső formákhoz s a nélkül, hogy keresné, magához csatolja a sziveket a ragaszkodás s a bizalom kötelékeivel. Tudósításunk táviratszerü jellege, alig enged módot arra, hogy a fényes estről egy jellemző, részleteiben is találó képet adhassunk olvasóinknak. Mindamellett egyet vallhatunk, hogy a hölgyek elegáns és dús koszorúja csinos, szép ós ragyogó virágokban élénk szinváltozatot mutatott s a jó kedv oly mérvű volt, hogy a vigalom csak reggeli hét órakor ért véget. A báléj egyik sikerét az ügyesen s élénken rendezett kotillionban kell keresnünk, mely újdonságai s találékony fordulatai által, derült mozzanata volt a lebilincselő vigalomnak. Mint félig meddig ismeretlenek a hölgyek körében; alig tudunk beszámolni az est számos szépeiv-1. Köztetszésben részesültek a kis komteszek, kik nyájas egyszerűségükben elragadó jelenségek ; kivülök Jancsovics Jenke