Békésmegyei közlöny, 1878 (5. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1878-07-21 / 58. szám

V. évfolyam. 1878. 56. szám. B.-Csaba, julius 21-én. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmu lap. Megjelenilt hetenként kétszer : vasárnap és csütörtökön. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Vasut-utcza, közbirtokossági épület. Egyes szám ára 10 kr. kapható Biener B. urnái B.-Csabán. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken mindej postahivatalnál 6 kros postautalványnyal. Válasz (K.) urnák „Csak azért is ellenzék" czikkére.*) A „Békésmegyei Közlöny" 56-ik számában (K.) ur „dili diri dongó"-czikkében Apponyi Albert gróf útnak b.-csabai országgyűlési képviselővé választatásáért a „Békésmegyei Közlöny" t. szerkesztőjének elismerésre méltó szívességéből az 54. sz. közölt felszólamlásomat oly „sajátságqs észjárással" igyekszik czáfolni, melyre előző közleményeimnek alapján nézetem ismét kiféjtve, választ adni el nem mulaszthatom, hogy a b.-csabai t. választó közönségnek alkalma legyen megkülönböztetni, mi Ként voltaképpen ki a szabadelvű és elv hü és kire alkalmazható, hogy nem szabadelvű és elvhü, — végre hogy „csak azért is elleuzéki" vagyok-e ? A haza bölcse Deák Ferencz, 1867-ik évben a közügyi szerződésnek tárgyalása alkalmával az azt rosznak becsmérlő ellenzéknek körülbelől azt mondotta, hogy „csináljatok jobbat és én meghajlok az előtt." A bölcs mondásra az ellenzék jobb szerződéssel nem állott elő, hanem a helyett a törvénykönyvbe vezetett s az által törvényként tiszteletben tartani kellett szerződést folytonosan rosznak nyilvánította, becsmérelte és hazaszerte azon működött, hogy az időnként bekövetkezett országgyűlési képviselők választása alkalmával többségre jusson, s hogy a többségből kifolyó kormánynyal a nemzet elszegényedésére, végromlására kiható szerződés megsemmisíthesse. K-Osaba választóközönsége a kárhozatosnak nyilvánított szerződésnek megsemmisítésére törekedvén, legfőbb feladatának tekintette mindannyiszor azon képviselőt megválasztani, ki a választók érzelméhez képest állhatatosan a kiegyezésnek megsemmisittetésére vállalkozott és legszentebb feladatának tekintette az adózó nép terhein könnyíteni. *j Midőn ezen feleletet közöljük, ismételve kijelentjük, hogy saját nézeteinket a fenforgó kérdésben közelebb elmondjuk, miben eddig csak halmozott teendőink gátoltak. Szerk. A frázisok bőségszarujából szórt Ígéretek, kecsegtetések az ellenzéknek a fúzió folytán bekövetkezett kormányra jutásával mit eredményezett ? Nem egyebet uraim, mint hogy az 1867. évi kiegyezésnél jobb létre nem jött, a nép terhein könnyítve nem lett, hanem még rosszabb, terhesebb szerződés jött létre s azonkívül 24 millió frtot tevő uj teherrel szaporitlatt az ország terhe (?) Ezen eseményekből uraim, azon választó közönség, mely utalva van kenyerének megkéreshetése végett iparüzletének, földjének kellő müvelése s elfoglaltatása miatt a közügyek állásáról tudomást egyedül másoktól, esetleg kezébe tévedt valamely lapból szerezhetvén, minő véleménnyel lehet azon férfiakról, kikhez informáltatásért fordulván — azoktól valahányszor képviselőt választottak, mindannyiszor biztosítottak, hogy az ellenzéknek kormányra jutása esetében az adózó nép terhein könnyebbítve lesz. Megdöbbentő urain azoknak eljárása, kik a választó közönséget szabadelvüséggel össze nem egyeztethető eszközöknek felhasználásával nyerték meg, nem a haza és a közjó érdekének, hanem egyedül saját érdeküknek is bámulni kell azon még most is hangoztatott kijelentésen, miszerint a szabadelvű pártnak a volt ellenzékhez tartozott tagjai „elvhü"-ek. Köztudomásu dolog uraim, hogy a szabadelvű párt nyíltan beösmeri, miként az egyesült ellenzék programmja — a kiegyezést kivéve — egyetlen egy pontja ellen sem tesz kifogást. — Mi indíthatja tehát a szabadelvű pártot az egyesült ellenzékhez tartozó férfiak elleni igazolatlan küzdelemre ? hamis állításoknak hangoztatására ? a haza érdeke ? avagy saját érdeke ? Szerintem mindeneseti e a saját érdeke és nem a haza érdeke, mert ez utóbbi esetben a működési tért nem igyekeznék megtartani minden áron a választó közönségnek ujabbi ámításával (?) — Ha a t. választó közönség komolyan megfigyeli B> ,, SZSb" badelvü és elvhü" kórtesek nyilatkozatait bizonynyal meg fog győződni, hogy valamint az ellenzékieskedés ós pártoskodás fénykorában czélj-o.koak elérése végett nem válogatták az eszközöket, hasonló módon jelenleg sem pirulnak bizonyíték nélkül állítani, hogy Apponyi Albert gróf ur „ultramontán-conservativ", nem pirulnak a választók közzül a protestánsoknak azon tagjait, kikről felteszik, hogy elámíthatok, Apponyi Albert gróf úrtól azzal elidegeníteni, hogy buzgó katholikus, hogy jezsuiták nevelték stb. e szerint ártalmára lehet a b.-csabai ág. hitv. egyháznak stb. ily nem méltó, a vallási villongásra vissza emlékeztető módon a XLX. század második, felvilágosodottnak mondott leiében nem pirulnak a vallási villongásnak magvát hinteni. — Ily kritikán alóli eljárásnak szomorú következményei lehetnek ugy a társadalmi élet fejlesztésében mint az életnek más irányú folyásában. — Elítélendők uraim az ily álapostolok, megvetéssel kell az olyanoktól elfordulni, kik a minden felckezetüeknél létező egyenlő tanok ellenére, a felebaráti szeretetet az emberiségnek egymás irányábani türelmességet megsemmisíteni akarják tulbuzgalmukban vaksággal lévén megverve. Annak puszta feltevése is, hogy a b.-csabai protestáns választókat Apponyi Albert gróf úrtól csak azért mert buzgó katholikus - elidegeníteni lehet — megszégyenítő. Becsülni kell uraim azokat, kik, vallásukhoz buzgón ragaszkodnak, bármely felekezethez tartoznak is. Tudva levő dolog, hogy minden felekezetbeliek között számos vallásúak vannak, kik vallási ügyeikben egyenlő buzgalmat fejtenek ki. — Nincs tehát annak értelme, hogy csupán a buzgó katnolikusok tartassanak veszedelmeseknek. — Ha ez áll, akkor a buzgó protestánsok és zsidók is éppen oly veszedelmesek mint a buzgó katholikusok vagy ha ugytetszik az „ultramontán-conservativek." Az állam polgársága a haza és nép érdekébeni közreműködésnél egy felekezetünek tekintendő. Kell, hogy mindannyian egyenlő jó hazafiak A Jkésnmí Közlöny" tárnia, Egy esernyő s egy kis napernyő meséje. — Morális tanulmány Plútótól. — (Vége.) A kis kék napernyőt a szégyen s fájdalom fogta pl a jelenetre s midőn a ládába került a legkeserűbb érzelmek árasztották el s ott busongolt éjjel-nappal. Igy ment ez vasárnaptól-vasárnapig, midőn a molett szakácsné mosogatás után sétára vagy bálba vitte magával a kis kéz napernyőt. A bálban mindenféle ember volt, legtöbben azonban a hadsereg legalsóbb rétegeiből, kik ha a szakácsné tánezosai voltak, keztyütlen kézzel fogdosták össze kék napernyőt s kaszárnya stylusban olyanokat beszéltek, melyeknek ha a szakácsné örült is, ő a finom körökhöz szokott napernyő, sehogysem tudott örülni. A bál gyakran reggelig is eltartott s a kis napernyő már a bál közepén ha a kedély csapongatii kezdett — egy sarokban álló szekre, aztán a szék alá került s reggel alig tudtak rátalálni, mikor a vendéglős kijelentette : „hogy most már vége legyen a bálnak, különben majd gondja lesz rá . . ." Szegény kis napernyő! Ennyire kellett jutnia! Fokról-fokra lejebb s lejebb szállt alá. Szépségéből sokat elvett az idő, napról napra búsabban csüngette alá fodrait s a szép brüsszeli csipkefodrok kopni kezdtek s le is valtak az ernyő széléről, kék selyem borítójába pecsétek estek, melyet a benzin hiába akart kivenni, nem sikerült; alakja is kiment a divatból s igy lassan-lassan a mi kis napernyőnk, melynek csillaga valaha oly szépen ragyogott az égen : lejárta magát, kiment a divatból s a kamrába került, a hol mi őt, kávédaráló, szita s befőzött gyümölcsök társaságában találtuk egy szerény zugban. Ott álmodozott egy szerelmes boldog múltról midőn kis úrnője ölében feküdt s a pillangók kaczérkodtak vele s néma éjjeleken, ha a kamrában csönd és sötét van : kesereg a kis napernyő és sóhaj sóhajt ér : Oh bárcsak meghaltam volna akkor, midőn még a boldogság ringatott ölén s ne kellené látnom, hogy szépségem fogytán, magam is pusztulok s mindenki elfelejt. f S az esernyő, melynek oly semmit sem mondó külseje volt, hogy csak a sarokban adtak neki helyet — még mindig meg van. Ha az ereszekről nagy csöppekben hull alá az eső, a szél zug s a Géza nejének menökéje van : a kályha zugából előkerül az esernyő. A Géza neje beléfogódz'k, alá búvik s ugy siet végig az utczán a férje karján. S ha hazakerültek : az esernyő megint szokott-szokott helyére vándorol, hol csendes életet folytatja. S a külső ékességgel nem dicsekedvő esernyő bár bókokat nem kap, szerelmes kalandoknak nem tanuja: még mindig olyan mint régen volt, még mindig a család körében van s ha kint förgeteg dul s rázza az ablakot : az esernyő a kályha zugában eütkórezik, hol vígan lobog a tüz s láthatja Gézát s nejét midőn Iheát főfcvé, egymáshoz simulnak s elmondogatjuk egymásnak, hogy mily szép az élet, mily szép igy együtt lenni boldog megelégedésben s közös szeretetben. S ha az éj beáll, a tűzhelyen a fa hamvvá lett, a háznépe alszik : a ketyegő fali órával kezd halk társalgást, melynek fonalán a ketyegő-kotyogó éber kis óra elmondogatja, hogy az élet egyformasága, a mindennapi munka nem gyötrelem ám, de megnyugtató s ebben rejlik az élet értéke; az tehát ki minden órájának virágit szaggatja s a változatos örömük után eped, az hibás uton jár, annak örömei csalfák, mulandók. S a kis óra ketyegett szüntelen : egy kettő, egy kettő, egy kettő . . . A szegény esernyőnek ez volt az áltatodala s olyan szépen álmodott is rá, s hajnali álomban gyakran megszólalt s vigasztalója a kis ketyegő óra ugy örült, midőn hallá : „Tehát még 6em vagyok én oly boldogtalan! A szegény esernyőnek, ki nem volt szép, de a ki jó szolgálatot tett vénségére is, mesénk végén, megadjuk a költői igazságszolgáltatást, midőn a kis hiu napernyő^ kinek összes érdeme népségében rejlett: már rég letűnt az élet színpadáról s elmúlt szépségének hervadt virágait siratja. Igy van ez, tisztelt olvasóim az emberi élettel is. A kinek összes értéke szépségében rejlik s a ki csak tetszeni akart: könnyen ugy jár mint a kis napernyő; a ki pedig életét hasznosan tölti, bár ragyogó szerepre nem képes is, s kissé megkopott iűhát visel : soká-soká van annak kelete! . . .