Békésmegyei közlöny, 1878 (5. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1878-07-14 / 56. szám

V. évfolyam. 1878. 56. szám. B.-Csaba, julius 14-én. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY. Politikai, társadalmi, közgazuászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként kétszer : vasárnap és csütörtökön. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Vasut-utcza, közbirtokossági épület. Egyes szám ára 10 kr. kapható Biener B. urnái B.-Csabán. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken mindem postahivatalnál 5 kros postautalványnyal. Csak azért is ellenzék . . . (K.) Sajátságos észjárással bir némely ember! Erősen kifejlett logikájával oly következéseket tud levonni, melyek ép annyira jogosultak, mint az, ha állítjuk: a fa él és nő; mivel a deszka is fa, tehát él és nő a deszkakerítés is ; vagy: ncert Sincerus ur csabai és ultramontán, tebát minden szabadelvűnek ultramontannákell lennie, amennyiben szinte csabai; mivel pedig Csaba történetesen Békésvármegye egyik községét képezi, tehát kell, tiogy egész Magyarország lelkesüljön Sincerus ur önzetlen örömére, Apponyi Albert gróf ur ós politikájáért, és igy aztán tovább ad absurdum ! Én legalább a „Békésmegyei Közlöny" f. 54-ik számában Sincerus ur által „beküldetett" nyilatkozatából mást kivenni nem tudtam. Nyilatkozatának veleje az : hogy ha Csaba város polgársága „elv-hű" akar maradni, akkor válaszszon ellenzékit grf. Apponyi Albert ur személyében. Jó hogy nem Oztráky János gróf urat ajánlta. Méltóztassék Sincerus ur elhinni, hogy „elvhű" a volt ellenzéki választó-közönség akkor is, ha hogy időközben parlamenti többségre jutott és kebeléből alakult kormányt — hozták azt létre bármi kényszerű pol. alakulások — egész erólylyel, férfiassan támogatja, s jövőben is támogatni fogja. Szerintem az a következetesség, ha a polgár, az általa eddig támogatott párthoz továbbra is hü marad ; ha a józan okosság és méltányosság által, a körülmények kényszerhatalma alatt szükségszerűen a módosított elvet követi ; ha azon pártot, melyet a legközelebb berekesztett országgyűlésre szavazatával győzelemre segített, egy erőltetett fordulattal az Apponyi-fé/e ellenzéki párt felé, cserben nem hagyja. Hol keressünk akkor politikai helyes érzéket, hahogy a választó-közönség szélkakaskodik ? Ha minduntalan erőtnüvészi ugrásokat teszünk egyik pártról a másikra? Akkor'óp azt az eredményt érjük el, mit az egyszerű ember ki faragáson kezdte, szabóság, harangöntés és kemencze-csinálással folytatta, végezte pedig a kolduláson! Meg van a rendszer, meg vannak emberei, mult szavazatunkkal támogattuk őket; tehát legyünk következetesek, ha tetszik elv-hüek és ne experimentáljunk ismét A jelen kormány nem követett el olyat, mi iiáuta bizalmunkat megingathatná, várjuk be tehát bizalommal, hogy a kezébe vétt nagy felelőséggel járó munkát, állami életünk eléggé kuszált csomojait megoldja. Állami életünk nem laboratórium, ott.nem' lehet határozott anyagi és szellemi kár nélMl experimentálni. Ep azért nagyon sajátságos Sincerus ur abbeli követelése, hogy mert ellenzékiek voltunk, legyünk újból azok, tehát: csak azért is . . . diri diri dongó ! Még hagyján, ha szabadelvű irányban tenne ajánlatot; de hát egy olrcpazett oly.párt fejével áll elő, kinek ugyan intentiója tisztaságát, hazafiságát ós nagy tudományát kétségbe nem vonjuk s kinek személye iránt tisztelettel viseltetünk, de a kiről tudjuk, hogy ultramontán-conservativ. Ez bizon nem szép öntől, hogy ügyes tollát arra használja fel az ellenzékiség foltos köpenye alatt, hogy visszalépést tegyünk, már mi csak, ha menni kell, még áldozatok árán is előre szeretünk haladni. Vagy talán egyesült ellenzék párti az ön melegen ajánlottja ? Ugyan uram ! hogyan hiheti ezt elfogulatlanul ? Ugyan talál-e valakit, ki elhigyje, hogy azon elemek, kik az egyesült ellenzéki párt bó köpönye alá bújtak, komoly, őszinte pártfelek ? Hisz ország világ tudja, még a kakas is Kukorikolja, hogy őket csak személyi indok, egyedül a jelen erélyes kabinet megbuktatása, tehát valószínűleg sértett ambitió, birta egy kalap alá. És minő programmal ? A miben eltér a többség programinjától, azt önök se veszik komolyan, tehát programmjok rosz kópiája a mienknek. Nem határozott, nem életre való és igy nem életre való pártjok sem, annál kevésbé, mivel személyeskedés hozta létre, melyet nem tudtak magasztosabb czélnak alá vetni, nem volt erejük önzésüket elfojtani, hogy állami életünk barátos fejlesztéséért válvetve közösen működjünk. Mi tudjuk mit tegyünk s kire szavazzunk s hisszük, hogy az ország józan többségének akaratából a jelen kormány diadalmasan fog a jelen küszöbön levő választásokból kikerülni. Mi egész lélekkel és erélylyel csak szabadelvű-párti jelölt győzelmét segitendjük elő és ezen czélunkban a haza javát ós békéjét szivén hordó minden hazafi támogatni fog! — Bosznia és Herczegovina megszállását illető irják. „A megszálló hadsereg orvoskarának főnökévé Maschek Józsefet nevezték ki, eddigi táborkari tőorvost és egészségügyi főnököt Triesztben. A Gráczban tartózkodó Mahnarics nyugalmazott ezredest bródi várparancsnokká nevezték ki. Mind a ketten már Zágrábban vannak. A megszálló csapatok Brod és Kosztainicza mellett vonulnak be Boszniába. Novitól Banjalukáig a vasutat azonnal forgalomba helyezik. Az alépítmény már kész is, csak a talpfákat és a síneket kell rárakni. Novitól Kosztainiczáig és innét Eszékig szintén rövid idő alatt fogják kiépíteni a vasutat. A megszálló hadsereg főparancsnokával együtt a postai, távírda' és közigazgatási személyzetet is, összesen körülbelül 150 embert, várják Zágrábba." — A vallásszabadság ügye a kongressuson. Sfllisburynak — Törökország vallásszabadságát illető ajánlata A JíkÉugyri Közlöny" tárnája, Egy esernyő s egy kis napernyő meséje. — Morális tanulmány Plútótól. — Az esernyő s a kis napernyő édes testvérek voltak 8 mindketten egy nagy család ivadékai, mely egészen az egyptomi pálmáig tudja felvinni eredetét. A hagyomány másfelől, a nagylevelü uti-lapuban sejteti az emiitett család első ősét rejtőzni, mi ellen azonban a legyezők, napernyők s esernyők nemes famíliája egész megvetéssel tiltakozik. Es méltán. Ha az emberek annyit adnak őseikre, hogy saját kicsinységük feledtetésére ócska pergamentek függő pecséteit hívják segélyül, s a dúslakodó bankárt csaknem a hideg kerülgeti, ha elgondolja, hogy elődei holmi „limlommal" üzérkedtek s a nagyságos úrfi szógyeli bevallani, hogy édes apja bizon küzködött a léttel, mig a szép birtokot, nevét s utódai előkelő helyzetét ineg tudta szerezni: ilyen állapotok közt nem vehetjük zokon az esernyőtől s a kis hiu napernyőtől sem, ha az uti-lapuval be nem érik s családfájukat a Nil völgyében akarjuk keresni, hol a karcsú pálmák hányják szét sudaraik tetején közbe hajló leveleiket. De a mi mesénkre ez — bárhogy legyen is — irányadó befolyást nem gyakorol. Elég az hozzá, hogy az esernyő s a kis napernyő édes testvérek voltak s egy szép kisasszony birtokát képezték mindketten. A kis napernyő kék selyemből volt, szélein köröskörül brüszeli csipkék voltak varva; fogantyúja finom metszésű, hófehér elefántcsont s arról egy ezüst lánczocska függött alá. ügész lényén az elegánczia minden kelléke megvolt s szépségének tudatában az az életvidorság, melyre született: az álmodozó mámor gyönyörérzetóvó vált benne s úrnője kitüntetései s kegyeletei még fokozták is ezen érzelmeket. A kis napernyő nagyon boldog volt. Csak látni kellett volna mosolygó szinét, ha úrnője sétára ment s a szellő mily szelíden játszadozott a finom csipkés szegélylyel s a pillangók hogy repdesték körül s mily szép bókokat mondtak neki. Egy-egy fáradt pillangó reá is szállt, azt hivón, hogy egy szép, nagy kék virágra száll. A kis napernyő boldogságát ki volna képes felfogni, ki tudná azt leirni ? Az esernyő nem volt ily szép. Épen az eső esett, midőn a kis napernyő úrnője a legközelebbi boltban vette s meg se nézte nagyon hogy milyen. Hogy meg ne ázzon s megkímélje magát az udvariatlan eső árjában : vette igénybe az esernyőt s alatta szerencsésen elérte hajlékát. Otthon a kis napernyő a kisasszony szekrényébe került, hol paifümös zsebkendők, szalagok s egyebek voltak, melyekről önöknek, uraim, nem kell épen kérdezősködniük s más egyebek : mint szárított virágok, finom I

hajtású levélkék, a melyről meg a mamáknak nem szokott tudomásuk lenni. Itt álmodozott a kis kék napernyő; az esernyőt pedig egy sarokba állították. Igy ment ez soká, igen soká. Egy izben, épen nagy takarítás volt a házban : esernyő és napernyő egy divánon összekerültek. Mindenkinek másra volt gondja a házban, ilyenformán tanuk nélkül lehettek ott egygyütt s kedvükre kibeszélhették magukat. — Tudod testvér — kezdé a kis csinos napernyő : én valóban boldog vagyok. Az én életem ugy folyik, mint a patak vize, melybe illatos rózsák hullanak s mely felett a lombok árnyán a csalogány zengi dalát. Szép urnöm szeret és kegyel s ha a verőfény mosolyog: én vagyok az, a kit mosolygása illet. Ha úrnőm sétára megy, vele vagyok; ha vasárnap templomba indul, hogy uj ruháját bemutassa a járókelő szép uraknak: mindig magával visz s midőn Gézával a sétány egyik padján találkozk én mindig ölében nyugszom s gyöngéd ujjaival oly negédesen játszik velem. Mert hisz én oly szép vagyok s úrnőm tetszését birom. Múltkor Géza, kiről tudom, hogy szép kis úrnőmet szereti : mellette ült s annyi kedves dolgot suttogott neki. Elmondta, hogy az ő szive mennyire fáj s vérzik s nem akad senki, a ki azt meggyógyítsa. (Folyt, köv.)