Békésmegyei közlöny, 1878 (5. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1878-06-27 / 51. szám

» BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" 1878. 5

I. SZÁM. nősülni. Nyakig begombolt hivatalnoksereggel találkozunk s mintha a gyermekded kedély hullámzása fölött szógyen lepte volna el arczunkat, testünk megegyenesedik, nyakunk megkeményedik és mereven, nehogy az illem szabályait megsértsük, kezdjük köszönteni barátainkat, kedves ösmerősinket. A dijnok, az irnok az idegenekkel teljes arrogantiával félválról kezd beszélni; a hivatalchef állásával meg nem férőnek tartja alantas közegével eszmecserébe bocsátkozni; a kézszorítás a nála egy ranggal alább állóval, vagy nála törvényes jogot igazságot keresővel, hideg borzadályt okoz tagjaiban, a titulus véletlen elfelejtése felségsértésnek, durvaságnak tartatik. (Tisztelet a kivételeknek.) Igy lassankint kivetkezünk az őszinteség, közvetlenség és kedélyességből, mely tulajdonok az életnek oly sok zamatot kölcsönöznek. Még néha néha egy egy romlatlan sziv felsóhajtására: „mily másként volt ez hajdanában," önkéntelenül megdöbbenünk, ós a jelen társadalom fekélyes kinövéseitől megrettenünk. Ha már ezen jelenségek okait fürkésszük: azoknak könnyen nyitjára találunk. Minél szabadabb valamely állam alkotmánya, minél inkább kifejlődve van a polgárok között az egyenlőség ama tudata, hogy minden ember bizonyos személyes jogokkal születve: bölcsőjében köztük különbség nincs, és egyik másik érdemesebbé csakis saját munkája, és szellemi tehetségei által válhatik: annál kétségtelenebb, miként az ily államokban a czim, a rang, becset csakis az egyén által nyer, vagyis érvényesül azon elv: „Hogy nem a hivatal teszi az embert, hanem az ember teszi a hivatalt." Mig ellenben, hol a hatalom a polgárok szabadságszeretetét féltékeny szemekkel nézi, ós a polgárok jólétét az ő existentiája ellenlábasának tekinti: ott gondoskodik módokról és eszközökről, melyek az egyeseket iránta bizonyos lekötelezettségben tartják, tevékenységüket elzsibbasztják és uszály hordozójukká teszik. Az ily államokban a hatalom megteremti a czim-, ranghaj hászatot, a polgárok egymás közötti féltékenységét. A czimhajhászat, a rangkórság, csuszó-mászó szolgalelkeket felfelé, lefelé az emberi jogokat lábbal taposó zsarnokokat teremt. Nincs nagyobb nyomoréka az Istennek, mint az olyan küszöbcsókoló, hizelgő pária, ki, mint az orosz tiszt, tábornoka háza előtt leveszi kalapját, keresztet vet, s földig hajtja magát, azután katonáit minden ok nélkül vérig kancsukáztatja. Az ily hajlongókról mondá Eochdaleban 1867. deczember 23-án Bright a világ legnagyobb élőszónoka : „Mint mikor kutyaszó hangzik az utczákon: a váró kutyák előrohannak rejtekeikből, fénylő tűzzel csillogtatják esdő szemeiket, lecsüggesztik hátsó czombjaikat fölemelik örvendő hangjaikat. Aztán megvadulva a reménytől, vagy a gyorsaság kedvéért kisoványitva, hegyzik gyors füleiket s várva rázzák farkaikat." Varasdy Károly. — A magyar képviselőház végleg elfogadta a 80 milliós bankadósságról szóló törvényjavaslatot. Ezután tárgyalta és elfogadta a zárszámadási bizottság jelentését az 1876-iki zárszámadásokról. — Azon elterjedt hir, hogy Lord Beaconsfield már a legközelebbi napokban el fogja hagyni Berlint, alaptalannak látszik, mivel Beaconsfield tegnap több miniszteri hivatalnokot ide hivott, hogy velők néhány angol kormányügyről értekezzék. Azon orosz engedmény, hogy Bulgária csak a Balkánig terjedjen és a törökök a Balkánt megerősíthetik azon föltételtől tétetett függővé, hogy a déli tartomány területén nem török csapatoknak, hanem csak honi milicziáknak szabad állniok. Szófia ezen tartományhoz fog tartozni, Yarna képezi Bulgáriának fő védelmi positióját. A politikai irály hanyatlása. Le style c'est l'homme! az irály az ember, mondotta ha jól tudjuk Butfon, s igaza van. Mig a közönséges mindennapi beszédben könnyen elbicsaklik a nyelvünk, kevésbé vagyunk urai a felhevülés folytán előtérbe nyomuló gondolatoknak ; addig azt, amit papírra írunk, jól meggondolhatjuk s elháríthatunk magunktól minden olyan befolyást, mely úgynevezett heves érzelmeknek, mint harag, boszu, többé kevésbé közvetett vagy közvetetlen kifolyása. Tisztességes és becsülettudó emberen is megesik, habár csak nagy ritkán, hogy elveszítve önmaga feletti uralmát, nem akként beszél, mint azt tőle megvárhatjuk, de sohasem fog rajta megesni, hogy olyan valamit irjon, mindenki tudja, hogy goromba akart lenni, nem mintha elveszítette volna uralmát önmaga felett, hanem azért, mert annak kellett lennie. Ennek ugyan csak kivételesen lehet helye, s valójában tán nem is helyeselhető, de mindenesetre védelmezhető. A németeknek van közmondásuk, mely azt tartja: Auf einen groben Klotz, gehört ein grober Klei, (faragatlan tuskót faragatlan ékkel hasíts ketté), vagy jó magyar közmondásunk: a hibás mindig az, aki kezdi, s ha a viszályban a rövidebbet húzza, csak az érdemlett büntetésbén részesült. Igy is ugy is baj, ha a vitázok megfeledkeztek magukról, de ily esetben nem szabad a fentebbi mondatot mereven mértékül alkalmazni, ha csak igazatlanok lenni nem akarunk. Ezek azonban a kivételes esetek, s mi nem ezekről szólunk. Ha hírlapirodalmunknak irályát tekintjük, lehetetlen a fennebbiek tudatában el nem szomorodnunk. Mennyi gorombaságot vagyunk kénytelenek naponkint olvasni s hozzátehetjük még, mennyi ostobaságot. S ha kérdezzük miért ? magunk sem tudjuk indokolni. Annyira hozzászoktunk már a tisztességtelen beszédhez, hogy fel sem tűnik s igy naponként szívjuk magunkba az altató-mételyt azon hiszemben, hogy bátor, független, véleményünket himezés hámozás nélkül kimondó emberekké képezzük magunkat; mégis csak derék gyerekek leszünk mi! igy gondoljuk, igy vélekedünk magunkról, lényegében azonban alakoskodó, sértő, kegyet hajhászó szökősökké leszünk, szánalomra méltó szellemi nyomorékok, kik gondolat-szegénységünket a mások jóravalóságának becsmérlésével vélik eltakarni, mert képesek mások hibáját nagyítva, a magukét erény színében feltüntetni. Bizony hálás tért találna ma egy Demosthenes vagy Cato, s nagy szükség volna rá. Hogy a politikában e tekintetben miként állunk, annak feltüntetése végett ide igtatunk a nem régiben sajtóvétség miait elitélt Scháffer Lászlónak czikkéből vett néhány mondatot: „Tisza Kálmán a reakezió bűzhödt légkörében fölnevelkedett kozák hetman. A közmegvetés átkait ellensúlyozzák lelkében a kielégített boszszuérzet kéjei. A nemzetet bolonditó képmutató, ki bűneinek egész meztelenségében mutatta be a világnak a leghitványabb emberét. Hazugság minden szava, gazság minden tette. A gaz politikát gaztettek jellemzik, álnokság uralma hazugsággal, álnoksággal csalta a börtönbe (t. i. Verhovayt). Figyelmeztetjük Budapest polgárait, gondoskodjanak személyes szabadságuk védelméről az erőszak ellen, mert Tisza Kálmán még él és uralkodik." Igy irtak Magyarország miniszterelnökéről, még voltak, akik azt helyeselték. De azt fogja valaki mondani, hogy tulozunk s oly példát vettünk, mely kivételes. Egyáltalán nem, egy másik lapban „Apróságok" czime alatt ezeket olvassuk: „Kedves olvasó, aki falusi magányodban olvasod e sorokat! Azt hiszed ugy-e, hogy mi, kik Budapest aszfaltját tapossuk: nem részesülünk az aprómarha reggeli gágogásának és kukorikolásának felséges élvezetében? Csalódok Jer csak Budapestre s hozasd meg magadnak egy reggel a Hont, Ellenőrt, Egyetértést, Nemzeti Hirlapot, Pester Lloydot, s meg fogsz győződni, hogy gyerekjáték ehez képest az a gágogás, kotkodácsolás és kukorikolás, amit odahaza hallasz hajnal hasadtával. Még a csacsi se hiányzik. Itt van először is a szemétdomb ura: az Ellenőr. Vén kakas már az Istenadta, fogy a tudománya. Pedig ugyancsak jól tartják eddigi szolgálataiért. , A szemétdomb az ő világa, azontúl se nem lát, se nem hall. S itt van a gondos kotló: a Hon. Fut, fárad szüntelen; hivogat s ijesztget. Félti kicsinykéit, hogy megpróbálják szárnyukat. Fél a vércséktől és kányáktól, hogy ugy is megfogyatkozott apróságait megdézsmálják. S itt van a jó hizott Bramaputra Lloyd; és nem hiányzik az Egyetértés sem, aki hogy ugy üvölt és ugy rikolt Vörösmarty szerint: Mint szamárnak vemhe, mely Édes anyját elveszítő, Vagy mint a szamár maga, Mely kemény szelet jövendöl." Mire legyen jó az ilyen beszéd? de ismét azt fogja mondani valaki, hogy politikai irányú czikket veszünk például, holott annál a csin és jó izlés másodrendű kérdés. Igaz, de szolgálunk egyébbel is. A Pesti Naplóban, melybe valamikor Deák Ferencz, Eötvös József, Kemény Zsigmond stb. irt, „Jótékonykodás és jótékonyság" feliratú czikkben ezeket olvassuk: „Megszokott dolog nálunk a nőegyleteket rablóbandáknak s azok elnökeit haramia-vezéreknek nevezni. Az ily „elmés" összehasonlítások semmivel sem ujabbak, mint az a nálunk most divatos hasonlat, hogy Patti az énekművészet napja, Nilson pedig annak holdja. Rendes frázis, hogy a választmányi hölgyek: szabadalmazott útonállók, Damjanichné Rózsa Sándor, Sztupa György: egy „szegénylegény", stb. Ezek a hasonlatok azért olyan kapósak mi nálunk, mert valóban némely nőegylet nem eléggé válogatós eszközeinek megválogatásában, nem tanusit elég bölcs mérsékletet az úgynevezett önkónytes fde valójában erőszakos^ megadóztatásnál s nagyobb zajt üt, mint amennyi a jótékonyság gyakorlásához szükséges. A jóltevés pedig szerény virág, szebben virágzik elrejtett kis helyen, mint gonddal s raffinement-nal ápolt kertekben," Az ily általánosan elterjedettnek mondott nézetről, megvalljuk, mi nem hallottunk még eddigelé semmit; de lehet, hogy ez azért van, mert mi hátrább vagyunk a kulturában, mint a boldog budapestiek, a kiknél a Rózsa Sándorokat és a szegénylegényeket Damjanichné és Sztupa György képviselik. Nekünk legalább még nem jutott eszünkbe Zöld Marczit, Sobri Józsit, Bogár Imrét s a többi hirhedt „akasztófavirágot" a jótékonysággal összeköttetésbe hozni, pedig hát általánosan elterjedett nézet, hogy csak a „gazdag"-ot bántották, de nem a „szegényét, a kin ellenkezőleg segítettek. Idéztünk példákat s azt hisszük lapunk szük keretéhez mérten: elég bőven. Ha jól átgondoljuk tartalmukat, azt látjuk: az efféle czikkek és megjegyzések veszélyessége abban rejlik, hogy megrontják az olvasó közönség jó ízlését, azt a szép és jó helyett a rut és roszhoz szoktatják, elferdítik a valót s hamis fogalmakat terjesztenek, gyarlóságunkra számitva, gyengeségünkre alapítják állításaikat s azokból vont következtetéseiket s igy lassanként gyanakodó rágalmazókká tesznek. Óvakodjunk tőlük! K. L. TÁVIRATOK. * Konstantinápoly, jun. 24. A porta legközelebb kibocsátandó köriratában ki fogja jelenteni, hogy a kereskedelemnek, a csatornázási és vasúti vállalatoknak, a bányászati és erdészeti üzleteknek, úgyszintén a mezőgazdasági bankoknak minden lehetséges kedvezményt, megad. * Páris, jun. 23. Az összes idegen tiszteket, kik a longchampsi szemlén jelen voltak, estélyre hivták az Elyséebe. * London, jun. 23. Majdnem valamennyi lap örömmel konstatálja a bolgár kérdés megoldását s dicséri az angol küldöttek magatartását. A Times ugy vélekedik, hogy az eredmény nagy nyereség Oroszországra és Törökországra nézve. Csak a Daily News sajnálja a megoldást, melyet nem hisz tartósnak. * Bécs, jun. 24. Belgrádból jelentik a „Politische Correspondenznek: Szerbia ibmét 60.000 imperiált kap Oroszországtól a hadi készültségre. Tottleben tábornok több orosz táborkari tisztet küldött a szerb főhadiszállásra az ó-szerbiai ós a nyugat-bulgáriai határok megállapítása végett. Fadejeff tábornok Szerbiába utazott. * Madrid, jun. 24, A királyné állapota rosszabbodott és aggasztó. A királynőnek ma a király és a királyi család jelenlétében föladták a halotti szentséget. * Berlin, jun. 24. A kongressus ma elintézte Bulgária határolásának kérdését. A török meghatalmazott a terem elhagyásakor ezt mondá: „Nous avons perdu la