Békésmegyei közlöny, 1878 (5. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1878-06-23 / 50. szám

»BBKÉSMESYEI KÖZLÖNY" I878. 5O. SZÁM. A földmivelő népet s vele a földmivelés és ipar virágozhatását semmi sem tevé annyira tönkre mint az uzsora. De a bajon is lehetne — lassan­ként, lépésről-lépésre segíteni. A zsidó nép — kereskedő nép! Ilyenné kelle lenni! Olvassuk át az egyes nemzetek művelődési történelmét s látni fogjuk azt, hogy a zsidó nép a polgári hivataloktól, mesterség üzhetésétől, föld miveléstől eltiltva, kényszeritve volt kereskedelmi irányban fejlődni. Ezen irány sokszor — különösen a közép­korban — leírhatatlan nyomor és veszélyek kút­forrása leve rájok nézve, mert a pénz kezeikbe jutva, ez által gyakran lettek a pénzszomjas söp­redék áldozatai! Ki nem olvasta a magdeburgi, frankfurti krónikákat? Elmondhatjuk bátran — a zsidó nép ez irány­ban való fejlődésének csak is a nemzetek maguk az okai, mert ha gátakat nem emeltek volna pol­gári irányban való fejlődésük ellen — ma minden máskép volna! Mondják, hogy vannak a zsidóknak olyan tulajdonságaik — bátortalanság, gyávaság — melyek őket ma is megrovás tárgyává teszik — de ezek is az elnyomatás és üldöztetés korszaká­nak maradványai! Ma más viszonyokkal állunk szemben s ha, mint mondám, Istóczy indítványa sensatiót kelt is, de — hála a józan haladásnak — a sensatio mellett derültséget is keltett az országházban! Hozzá tehetjük még, hogy Istóczy ur indít­ványa nemcsak nevetséges, de valóságos esztelen­ség s oly ember, ki a drága időt ily bornírt dolgokkal tölti el országgyűlési képviselő létére, annak helye a Bedlamban van és pedig erős rá­csozatu szobában, mert az ily csendes őrültség dührohammá változik igen könnyen. Meg akarja vétetni Palestinát és nincs senki a ki eladásra kínálja; a magyarországi zsidókat oda akarja te­lepítetni és nem jut eszébe, hogy ha mind ugy menne mint ő akarná, akkor is eredménytelen volna az egész, mivel más országok nem fogják akarni, mert e népfaj, mely azóta, mióta a sza­badság hajnala nekie is virrad, levetkőzni kezdvén a szolgaság jarmával járó hibákat: minden ország ipara, kereskedelme, művészete és tudományossá­gának oly kiegészítő részét képezi, melynek hiá­nyával ha nem is enyésznék el. de nagy csorbát Szenvedne.*) Egy nemzsidó. TÁVIRATOK. * Brüsszel, jun. 20. Az uj kabinet a következőképen van összeállítva: Prére-Orban miniszterelnök és külügy­miniszter, Bara igazságügy-, Vanhumbeck oktatásügyi-, Sainetelette közmunkaügyi-, Graux pénzügy-, Eolin-Jac­*) Éppen most olvassuk egy-két lapban, hogy Istóczy Győző ur kikeresztelkedett zsidó és hogy ezelőtt „Itzeles"-nek hivták. Csak innét magyarázhatók azon bolond gondolatok, melyek agy­velejét gyötrik a zsidók dolgában. Egy „renegát", egy „kikeresz­telkedett" mindig jobban marja azokat, kiknek csontjából és véré­ből származik, mint a tősgyökeres keresztény, különösen mint a magyarországi keresztény, ki nem akar egyebet — s ezt j o g o s a 11 akarja — hogy a zsidó a maga részéről vesse le előítéleteit, melyekkel a keresztények iránt viseltetik, hogy beszéljen és érez­zen magyarul! Szerk. quemyus belügy- és Renard hadügyminiszter, A parla­mentet valószínűleg rendkívüli ülésre lógják összehívni a közoktatási minisztérium helybenhagyása végett, mely ed­dig nem létezett. * Berlin, jun. 20. A kongresszus tegnapi ülésében hevesen ócsárolta Karatheodory a Bulgáriában levő orosz csapatokat, melyek sokkal gonoszabbak a török igánál. Bismark ekkor megvonta tőle a szót, minthogy ez nem tartozott a napirendhez. A török meghatalmazottak han­gulata egyáltalában nagyon izgatott. * Berlin, jun. 21. Az „Alliance Izraólite" küldöttei a kongressusnak majdnem minden tagját meglátogatták és kedvezően fogadtattak. Általánosan hangsúlyozták az összes hitfelekezetek egyenjogúsítását a dunai fejedelem­ségekben és* az uj Bulgáriában. MEGYEI HIREK. * Midőn lapunk homlokán a t. cz. kö­zönségét a „Békésmegyei Közlöny" ötödik évfo­lyamának második felére leendő előfizetésre fel­hívjuk: nem mulaszthatjuk el, hogy megelége­déssel ne konstatáljuk, miszerint, különösen az utóbbi időkben, a megyei közönség hírlapot ol­vasó részének elismerését és pártolását voltunk szerencsések megnyerni. Be kezdi látni a megyei közönség, hogy minden oldalról független sajtóközegre szüksége van egy oly megyének, mely mindenben a haladás zászláját tűzte ki, oly sajtóközegre, mely a teljes függetlenség megóvá­sán kivül, a mennyire a vidéki viszonyok engedik, korszerű, a napi kérdésekkel foglalkozó eredeti olvasmánynyal iparkodik irodalmi színvonalra emelkedni. De épen azért mert lapunk béltartal­mának emelésére nagy áldozatokat kell hoznunk: tömegesebb, általánosabb felkarolásra van szük­ségünk, melyre ezennel megyénk t közönségét azon megjegyzéssel vagyunk bátrak felhívni, hogy mi mindent, mit a lap anyagilag hoz, béltartalmá­nak emelésére fordítunk s igy a közönség, ha la­punkat támogatja, közvetve megyénk egy szellemi tényezőjének emeléséhez járul, mely már eddig is, szerény hatáskörében, képes volt a fővárosi sajtó figyelmét magára vonni és elismerését ki­vívni. Végül mert zsákban macskát árulni nem szoktunk, kinyilvánítjuk, hogy habár tulnyomólag társadalmi lap akarunk lenni ezentúl is és me­gyénk beléletével, társadalmi, tudományos, egyleti, kereskedelmi és gazdászati mozgalmaival foglal­kozni mindenekelőtt: a mennyiben mégis politi­kával foglalkozunk, — minek most a követvalasz­tások küszöbén, vidéki lapnál is speczialis értelme és jelentősége van — határozottan szabadelvű pártiak vagyunk lelkünk legméljebb meggyőző­déséből, illetve a megmásithatlan kénszerhelyzetnek engedve, jobbnak tartjuk ez időszerint a testvér­országgal való egyesség elfogadását, mint az örö­kös viszálkodást ós hazánk iparának ós kereske­delmének emelését egyelőre nem annyira az ön­álló bank és vámterület, mint egyes kereskedőink, iparosaink intelligencziájának gyarapításában, er­nyedetlen szorgalom és takarékosságra való buz­dításában, jó iskolák felállításában véljük felta­lálni, mert az önálló bank és vámterület olyan mint a töltött puska, mely nem gyermekjátéknak való, és fejletlen ipar és kereskedelem mellett többet árthat mint használhat. Ezt politikai tekin­tetben szükségesnek tartottuk elmondani, mert habár minél nagyobb olvasókört szeretnénk la­punk részére hódítani: a világért sem akar­juk, hogy csak egy ember is legyen, ki azon hiszemben fizet elő, hogy mi a követválasztások alkalmával nem a szabadelvű párt jelöltjeit fogjuk támogatni. Ezek elmondása után ajánljuk lapun­kat a megyei közönség szives figyelmébe! (?) És ugy lön. Egy kevésbé életre való újdon­dásznak — mondjá egy barátunk — még a sorok közt is kell olvasni tudnia; Kell. hogy semmi hírből oly hírt teremtsen, miszerint tőle az olvasó közönség rémületbe jöjjön, (na ezt praktizálják is;) igy tehát az újdondász, ha a sorok közt olvas, hogy ne olvasná el magát a sort! A mi újdondászunk is olvasva kiböngészte a száz éves naptárból, hogy e hó 15-én éji 1 órakor nagy esőnek keJI lenni égi háborúval „vegyest,- s nramfia „richtig" ugy lőn, csakhogy nem 1 órakor, hanem már este 6 órakor esett, na de a kalendárium, ha egy pár órát ha­zudik, mi az, midőn gyakran egy egész évet hazudik el, (mint a mi újdondászunk most, de azért mi nem harag­szunk s még kevésbbé gazdáink, kik megfizethetlennek tartják ezt az esőt. A vihar sem tett valami jelentékeny kárt, a villám pedig csak ijesztgetett, ugyan is Gyula felől kétszer csapott le, de kárt nem okozott.) (?) A Gyulára jönni szándékozó színtársulat., mely tudvalevőleg az aradi szinügy-gyámolitó-egylet védnök­sége alatt áll — jövő hó elseje körül — mint biztos kutforrásból értesült levelezőnk irja — mindenesetre megkezdendi előadásait. * Iskolai értesítés. A b.-gyulai polg. fitanoda ez évi zárvizsgálatait a polg. iskola helyiségében f. hó 25., 26. és 27-ik napjain tartja meg a következő sorrendben: 25-én d. e. 8 -12 óráig az I-ső osztály; d. u. 3—6-ig a Il-ik osztály ; 26-án d. e. 8 12-ig a Ill-ik, d. u. 3—6-ig a IV-ik osztály; 27-ón d. e. 8—11-ig ének és testgyakorlat. Az ismétlő iskolák zárvizsgálata ugyancsak a polg. iskola helyiségében f. hó 30-án, azaz vasárnap d. u. 3—6-ig fog megtartatni. Tisztelettel felkérjük a nevelésügy iránt érdeklődő közönséget, hogy nevezett vizsgálatokon minél nagyobb számban megjelenni szíves­kedjenek. B.-Gyula 1878. jun. 19-én. Az igazgatóság. * Az orosházi egyesült ipartársuíat f. ó. jun. hó 23-án (ma) az „Alföld" szálloda helyiségeiben tanoncz­inunkakiállitással egybekötött jótékonyczélu tánczvigalmat rendez. Belóptidij személyenként 60 kr., családjegy 1 frt 50 kr. Kezdete 8 órakor. Felülfizetések köszönet tel fogad­tatuak és hirlapilag nyugtáztatnak. A tiszta jövedelem fele a társulat könyvtára javára, másik fele az iparos tanonezok oktatására fordittatik. (?) A gyulai (uri) körben választmányi ülés hatá­rozata folytán csakugyan jogérvényre emelkedett az, hogy minden hóten egyszer (szombaton) tartassék társas estély, m<dy természetesen tánczczal lesz egybekötve; ezért pedig a gyulai hölgyek aligha fognak haragudni. Társas élet tekintetében Gyula ezzel is egy lépéssel haladt előre. (?) Értekezlet. Gyulán a mostani idényre jönni szándékozó színtársulat érdekében egy szinügyi bizottság van alakulóban, mely bizottság — ha a társulat kellő erejéről tudomást szerez — annak existencziáját akarja biztosítani. E tárgyban e hó 20-án az első értekezlet meg is tartatott, de mivel kevesen vettek részt, e gyűlés el­halasztatott e hó 29-ére, bár az ügy érdemére nézve most is hozatott egy pár fontosabb határozat: nevezetesen „bérlök" illetve „bérletszerzők" küldettek ki, hetenkinti hány előadás megtartása, továbbá e bérletösszegnek meg­határozására. Tehát ha a társulat jó lesz, ugy a szinügyi bizottság is jó lesz. (?) Uyulán az urnapi körmenet a legnagyobb pom­pával kisérve ment végbe. Kinikolt egy sor honvédség, itt volt az eleki fuvó-zenekar, mely ugyancsak kitett ma­gáért. Este hat órakor a „Korona" vendéglőben szólott e zene roppant közönség jelenlétében. Gyulán az ur napja valóban uras nap volt. — Szinészet Csabán. Kiecsányí Ignáez színtársu­lata, mely két óv előtt működött nálunk: néhány hétre gekre; addig gr. Károlyinak éppen nem kisebb büszke­sége soha sem ment azon fokig, hol a néptömeg kegyé­nek megvetése kezdődik. O ügyesen tudta egyesíteni szi­gorúságát jószívűséggel, büszkeségét nyájassággal, előkelő­ségét leereszkedéssel. Mikor a nemzetőrség szervezését Pest városában megkezdték gr. Károlyi György a nemzetőrök sorába lé­pett, mint közember; de csakhamar századossá majd őr­nagygyá választották. Mint testvérbátyja István, ő is egy ezredet állított ki a maga költségén, ós az uj honvédeket pesti palotájának tágas udvarán gyakoroltatta. Vezénylő szó, dob és trombita hang viszhangzott a magas falak között, s az ifjúság szive erősebben dobogott annak tu­datában, hogy a nemzet virága, a főnemesség vele éiez ós gondolkodik. Annál nagyobb lett a bánat a izent ügy bukása után. Mikor Wíndischgrátz bevonult a fővárosba, a ha. zafiak menekültek előle. Károlyi, bár sejtette, hogy a „rebellisekkel" való tartása miatt kérdőre fog vonatni, bízva az igazság hatalmában, családjával együtt Pesten maradt. 1849 juniusában Fejórmegyébe csurgósi jószágára vonult. Augustus hóban azzal lepetett meg, hogy egy szép reggelen rendőrbiztos jelent meg nála, aki őt fogollyá tette, s aug. 11-ón Pestre kísérte. Az ujépületi katonai laktanyára hurczolták, hol néhány napig a börtönőr szobájában, utóbb azonban az éjszaki pavillon második emeletén tartatott elzárva. A vizsgálatból nem bírtak vagy nem akartak ellene felségsértési bünt ková­csolni; tehát .szept. 16-án azon meghagyás mellett bo­csátották szabadon, hogy a csurgói jószágon tartózkodjék, mig ügye véglegesen eldűl. Három hónap múlva a hadi törvényszék 250,000 frtnyi pénzbirságban marasztalta el. Minek mondanám a részleteket? Hiszen mindenik egy-egy szomorú emléknek felelevenítését képezi. Nem régen emlegették fel a lapok gr. Károlyinak magatartását a véres emlékű Haynau osztrák tábornokkal szemben, a ki a gróf palotába szálásoltatta magát, s midőn először találkozott vele, kezet akart neki nyújtani. De a gróf visszavonta Kezét s hidegen mondá: „Ne várjanak az urak tőlem többet, mint amennyire kényszeríthetnek. Szállást adok, kezet nem." Tudni való ugyanis, hogy riaynau Pestre jővén a gróf palotájába szállásolta magát, s midőn onnét távozott, azt a goromba tréfát engedte meg magának, hogy meg­kérdezte a grófot mennyivel tartozik a szállásért? „Excellentiád fogja maga legjobban tudni, mondá Károlyi. Én az Újépületben egy szobának egy havi hasz­nálatáért 250,000 Irtot fizettem." Az ötvenes években többnyire Pesten tartózkodott, s az országszerte üldözött szerencsétlen bujdosóknak s más szenvedőknek bátor és kifogyhatatlan kőkezüségü pártfogója volt. Az ö főúri termei a magyar szellem me­nedék helyei valának. Onnan indult ki sok oly hazafias terv, mely később fontos intézeteknek adott tartós életet. Ott tervezték a magyar földhitel intézetet, mely ma már mint a mezőgazdaság egyik főtényezője, virágzó állapot­ban díszlik; ö maga 50 ezer forinttal járult alapításához. Ott kezdte meg a gyűjtést a nemzeti szinház alapjának javára, 20 ezer forinttal adván példát barátainak, kik rövid idő alatt 320 ezerre szaporították ez öszeget, da­czára annak, hogy a bécsi kormány mindent elkövetett a magyar nemzeti szinház megbuktatására. De Károlyi nem csüggedett; ki mondotta a lelkesítő szót, hogy a magyar drámai művészet templomának ledőlnie nem szabad. És midőn az önkényes kormány ráparancsolt, hogy az össze­gyütött pénzeket az illetőknek adja vissza, az alapítók — egynek kivételével — az ö emberségére bízták pénzöket, s megmentették a veszélyeztetett intézetet. Zsilinszky Mihály. (Folyt, köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents