Békésmegyei közlöny, 1878 (5. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1878-05-30 / 43. szám

V. évfolyam. 1878. 43. s/iám. R.-Csaba, május 30-án. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjeleniíi hetenként kétszer : vasárnap és osíltörtÖbLÖn. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és kladó-hlvatal: Vasut-utcza, közbirtokossági épület. Egyes szám ára 10 kr. kapható Biener B. urnái B.-CBab&n. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken mindem postahivatalnál 5 kros postautalványnyal. A kinek nem szűre, iie vegye magára.*) Sincerus ur „A koldusczikkek és népboldogitók" szerzőjét „ildomtalansággal" vádolja, s előadást próbál tartani a politikai érettség tudományából. Erre felel ma, sincere és igen barátságos indulattal, Vigil, a fentebb hivatolt és kifogásolt czíkk „zengzetes szavakban" ömlengő szerzője. Hogy pedig ily későn, egyszerű oka ennek, több napon keresztül tartott gyengélkedése, s az e miatti nagy kedvetlenség, mely rendesen megszokta őt lepni, valahányszor az ő testi állapotjában fogyatkozást szenved. Bizony nem tudom hogy esett, de arra nagyon jól emlékezem, miszerint „a közjogi" ellenzék ellen intéztem czikkeraet, azon alkalomból, mely ennek irását megelőzőleg, éppen megyénk egyik választó-kerületében készíttetett elő. S hogy a dolog csakugyan igy áll, csaknem kézzelfoghatóig bizonyítják a következő sorok :„.... egy választó-kerületet kivéve, a hol — mint tudjuk — inkább az ő képviselőjük egyénisége, mint a beható politikai meggondolás ad jelleget a törekvéseknek, melyeknek árja által, azr értelmiség némely tagjai is, akarva nem akarva elragadtatik." Csodálom, hogy Sincerus ur figyelmét elkerülték e sorok, holott pedig ezek is eléggé zengzetesen szólnak; olvassa hát most el, s ez legyen nyilvánosságra hozott fáradozásának általam nyújtott honoráriuma. Ezek után pedig most már azt kérdezem: ki vagy s merre jársz; mi vidékről tévedtél a mi birodalmunk, bár magyar nektárral bőven áldott, de mégis igen józan hazafiakkal bövölkedö báttaszéki szép vidékérc ? Egy vagy-e a — tisztesség nem esik, mondván — szélső jobb, vagy talán a mindent hazaárulásnak nevező, de produkálni semmit nem tudó közjogi ellenzék táborkájából ? *) Felelet Sincerus czikkére Ezt volna tudhatnom nagyon érdekes, hogy igy „zengzetes szavakban" áradozó czikkemet tovább folytathatnám, s ne lennék kénytelen ily hamar letenni tollamat, ha már egyszer kezembe vettem. Bizony uram! önök azt sem tudják, hogy tulajdonkép mit is akarnak; mert ha tudnák önök, már valami positivummal léptek; volna elő, s nem légbe hangzó puszta szavakkal. Bontsák ki a zászlót, mondjanak ós — ez a fődolog ! — tegyenek okosabbat, mint minőt a mi minden oldalról szorongatott pártunk tett, és mi követni fogjuk önöket. Míg azonban ez nem történik, puszta szó után indulni nem fogunk, s ugy hiszszük megyénk józanabb közönsége sem. Mi volt a főczél a fusió, illetőleg a szabadelvű párt szervezkedésekor? Nemde: államháztartásunk önerőnkből való rendezése. S mi lett az eredmény? Feleljünk számokkal kézzelfoghatóig : 1874-ben deticzitünk volt 64 millió; most pedig, illetőleg lS7S-bau 16 millió!!! Mit akarnak hát önök, kik oly ildomosak (?) a politikai téren? Elfeledték-e, hogy a fentebb jaizAtt iUö k'T^óüfveté.süuk még' 1Ű-3 millió kölcsön kamataival is szaporodott; elfeledték e, mily óriás tneunyiséget emésztenek fel a vasutak rendezése és birtokba vételére Kiadott összegek kamatai, s a tiszaszabályozás és arany ágió terhei? Azt nevezem már én — ha szabad sincere szólni Sincerus úrhoz — politikai érettségnek, midőn az ily dolgok és tételek előtt nem hunyunk szemet. Uram! a parliamenti ellenzéket ón is szükségesnek tartom; de mikor az ellenzék működése, pusztán csak nevét képviseli az ily tehetetlen vergődésnek, politikai mély elfogultságnak bámulója lenni nem tudok. Es e nyilatkozat nem lovagiatlanság, csak őszinteség, melylyel az ügynek tartozom. Ám lp.o-vp.nl kik. is aláírom — mprt valamikor már ki is mondottam — hogy az orszéggyülési képviselőnek „szelleindus, tekintélyes befolyással biró, ós legalább egy szakmában jól kiképzett egyénnek" kell lenni; csakhogy hozzáteszem még e feltételekhez azon jogom hangsúlyozását is, hogy programmbeszédét az illetőnek nemcsak hallani, de látni is kívánom, hogy igy a szónoki hatás varázshatalina alól menekülve, csendes szobámban is megméregethessem szavait és Ígéreteit! miután „a jelent — mint mondám „ildomtalan" czikkemben — bár nem minden tekintetben kielégítő a helyzet, nem, vetném koczkára egy bizonytalan s csakis ígéretben fényes jövőért." Es midőn én igy szólok, meggyőződésszülte soraimat végzem; a kinek nem szűre, ne vegye magára! S ha mégis felveszi, mert talán nagyon illik reá: ne panaszkodjék, hogy melege van Vigil. — A mohamedán fölkelés az Arda folyó mentében egészen kialudt; az oroszok egészen kitisztították ezt a vidéket a lázadóktól. Rumélia éjszaki részeiben is nagy előuyöket vivták az oroszok, mert elfoglalták a fölkelők tubortU uu»ja luoiitítt, a, Ufre/.KH ioiyomn, es üiuiiruuierue verték vissza a fölkelőket. — Bécsben a magyar delegátió három albizottsága tart ülést. A külügyi felvilágosítások napja még bizonytalan; ugy látszik Andrássy Gyula gróf a helyzet megállapodását várja, hogy a kongressus tekintetében határozott nyilatkozatot tehessen. Az aradi ügyvédi kanara kérve'nye az országgyűléshez. [Vége.] Itt van az aradi pénzügyigazgatósághoz tartozó csabai adóhivatalnál a 24/1876. sz. a. található lelet, mely igazolt szegénység daczára, bélyegcsonkitást lát; a 62/1876. sz. a., mely egy ügyvédet megleletez, ki az illető ügyben érdekelt felek nevét sem hallotta, annál kevésbé képviselte ü Jikbugjgi Közlöny" társzája. Gróf Károlyi György liékésmegye főispánja 1841—1849. (Folytatás.) III. Sok volna itt elbeszélnem, s ugy érzem, hogy nem is rendelkezem anyi tehetséggel, hogy a közélet mindazon fontosabb nyilvánulásait méltóképen vázoljam, melyekben Károlyi gróf ugy tűnik fel, mint egyik leghívebb munkása a hazának. Hiszen nem volt oly nagyobbszerü vállalat, oly nevezetes társadalmi es politikai mozgalom, oly kiváló fontosságú tudományos és művészeti intézet e huzában, melyben S akármint pártoló, akármint buzgó előharezos ne szerepelt volna. Legyen szabad e helyen, legalább uehány vonással vázolnom az ö békésmegyei főispáni működését. Fentebb már emlitém, hogy gr. Károlyi Györgynek főispánná való kineveztetése mily rendkívüli örömet okozott a megyében, Emlitém azt is, hogy e megyében a szabadelvű haladó-párt e kineveztetés tényében a maga elveinek végső diadalát találta fel; ós hogy azért volt oly rendkívüli nagy az öröm, midőn 1842. máj. 16-án a beiktatási ünnepély tartatott, melynek fényét többek közt az is mutatja, hogy állítólag maga az ünnepély költsége 50 ezer írtra rúgott. Az a kérdés, igazolva lett-e utóbb a nagy várakozás, melyet a Rendek Károlyi főispánságához kötőitek? Nem következett-e keserű csalódás az öröm édes perczei után ? Tények bizonyítják, hogy nem. Az uj főispán helyesen fogta fel állását, ugy a megyével, mint az államkormánynyal szemben. Volt érzéke a megye hazafias törekvéseinek jogossága iránt, és ismerte a kormányhatalomnak nem mindig helyeselhető intentióit. Ezek irányában oly állást foglalni el, hogy egyfelől a fejedelem iránt tartozó hűsége, másfelől pedig a megye alkotmányom jogai iránti tisztelete minden kétségen felül álljon, nem volt könnyű feladat; s a közvetítés ezen szerepe annál nehezebbé vált, minél izgatoltabbak voltak a kedélyek a kormány némely rendeletei miatt. Az előrelátásnak ós tapintatnak nem mindennapi mértéke szükségeltetett tehát arra, hogy a felmerült nehézségek a hazai törvények szellemében, a kedélyek megnyugtatására oldathassanak meg. Szókfoglaló beszédében szépen fejtegeti azon elveket, melyek öt a megye kormányzásában vezérlendők valának. Élénken rajzolta azon küzdelmeket, melyekkel a nemzetnek sikerült ősi alkotmányát minden veszélyek között megmentenie. Örömmel utalt azon haladásra, azon óletpezsgésre, mely a társadalmi ós politikai éM minden rétegeiben mutatkozott; de egyúttal rámutatott azon veszélyekre és károki a is, melyek a meggondolatlan tulhajtásokból erednek. „Okos mérséklet — úgymond — az emberi méltóság koronája. Szerenesés, ki azt követni jókor megtanulta, ki jókor el tudván különözni szint ós valót, megismeri a dolgok becsét . . . Okos férfiak a békés átalakulás munkájában a józan haladás áldásait koczkára vetni nem fogják. Számot vetnek önerejükkel, de számot vetnek a körülményekkel is. Az ujat csak azért, hogy a réginek helyébe jöjjön; az idegent csak azért, hogy hozzánk átplántáltassék, előreszámítás nélkül erőltetni nem fogják; jól tudván, hogy minden föld sajátszerű tenyészettel, minden nép, különösen a magyar, sajátságos lelkülettel bir; jól tudván, hogy alkotmányi rendszerünk formák szövedéke, miket pusztán nem mellőzhetni el, macának az alkotmánynak csorbulása, sőt megrenditése nélkül ... Ila alkotmányunkat ós nemzetiségünket az önzés csábító ingereitől szabadon, de szabadon a makacs tulságok lázongásaitól is, tisztábbra ós tisztábbra emeljük: akkor bizton tekinthetünk a jövőbe, bizton várhatjuk e szép haza felvirágzását jólétét, boldogságát. " íme rövid összegezése azon elveknek, melyeket Károlyi mint főispán követett!