Békésmegyei közlöny, 1878 (5. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1878-05-23 / 41. szám

„BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY." I B 78. 41. SZÁM. Ideje, hogv ug.v a sajtó, mint az egyesek minden fegyvert megragadjanak a társadalom hibáinak kiirtására. Ki kell pellengérezni a „lát­szat. rabjait," meg kel! vetni azokat, kik a be­csületes munkát kerti'ík, a kik nem szorítják uftg tisztelettel az iparos kérges tenyerét és hiu gőggel lenézik a dolgozó ruhát, melyben a be­csületes emberek kenyeret keresnek. Kérlel hetlenül keli irtani a hibákat és jó példával járni elő, s mint Csengeri mondá, kiáltó betűkkel irni minden magániák ajtajára e szót: „Takarékosság!" T. - Pótrendelet a torpedó kivitelre nézve. A 111. kir. pénzügyminiszter folyó évi 27277. szám alatt a következő körrendeletet intézte valamennyi pénzügy igazgatósághoz és vámhivatalhoz: Hivatkozással a folyó évi májushó 1-én 24,674 sz. a. kelt körrendeletre, melylyel a torpe­dóknak kivitele az osztrák-magyar monarchia összes ha­tárain megtiltatott: értesíttetik az igazgatóság (hivatal), hogy ezen tilalom a torpedókhoz tartozó inditó készülé­kekre (Laneirungs-Apparate, Lancirungs-Kanonen, Manö­vrir-Luft-Oomprimirungs-Apparate) is kiterjed. Kelt Bu­dapesten, 1878. évi május hó 16-án. Széli Kálmán s. k. — Az, osztrák-magyar Lloyd gőzhajózási vállalatial megkötötte a külügytnjjíiszterium e napokban újra a ha­józási és pósta ,szerződést. Az aradi ügyvédi kanara kérvénye az or­szággyűléshez. (Folyt.) '.itt VI. Az ügyvédi rendtartás 94. §-a világo san rendeli, hogy az alaptalanul bevádolt, meg hurczolt ügyvédnek azon elégtétel adassék, mi szerint az alaptalan panaszló, ki hamis állitásokr; fekteti vádját, 300 , írtig birságoltassék meg : törvényszék által. Ámde, mert a törvény ugy szól, hogy 300 frtig terjedhető birságban elma­rasztalhatja a törvényszék a hamisan vádaskodó felet: több törvényszék nem marasztalja el, még akkor sem, ha az ügyvédi kamara fegyelmi bí­rósága teljesen alaptalannak találván a vádat, hivatalból által teszLaa Jratokaipedie íiózot.ink szenni nyenitor maraszralasniÍK mindig helye völna, mert a törvény azon kifejezése, „marasz­talhatjh " nem lehet azon intencziója, hogy a törvényszék ha akarja elmarasztalja, ha nem akarja, nem: hanem a lehetőség fogalma itt tisz­tán a pénzbírság nagyságára, azaz arra vonat­kozik, hogy 300 frtig is marasztalja, de kevesebbre is! Esedezzük tehát a mélyen tisztelt képviselő­házat, méltóztassék az igazságügyimniszter urat felhívni, hogy utasítsa a bíróságokat a törvény ezen intézkedésének pontos megtartására, azon magyarázattal, hogy az elmarasztalásnak a telje­sen alaptalan vádaskodás esetén mindenkor bekö­vetkezni kell, mert ez nynjt egyedüli satisfactiót az ügyvédnek, az alaptalan rágalom egy ártatla­nul kiáHott vizsgálat után, szabadságában áll­ván az illető törvényszéknek azután akár 10, akár 100, akár 300 frt birságban elmarasztal­tatni a felet, mert a tetszés csak az összegre, de nem magára a büntetésnek alkalmazására vonatkozik. Ezek volnának az ügyvédi rdts. legkiválóbb sérelmes intézkedései, melyek megváltoztatást, egszembeötlőbb hiányai, melyek sürgős pótlást igényelnek, nehogy az ügyvéd e haza mostoha gyermekévé váljék, nehogy anyagi és erkölcsi övője teljesen tönkre tétessék. VII. A törvénykezes lassúságával, az ügyek elodázásának vádjával az ügyvéd sujtatik igazta­aniil a perlekedő közönség által, mely a tör­vényt nem ismerve, az ügyvéd hanyagságában, kötelesség-mulasztásában keresi okát annak, mi­nek legtöbb esetben egyedüli oka a bírói, külö­nösen a segédszemélyzet kellő számának hiánya, a meglevő létszámnak pedig a lényeg elölése mellett, merően bureaukratikus teendőükel, mint hivatalos kimutatások, naplói, előadói, ellenőrzési, ki be és lejegyzési, sor, irattári, posta, letéti, betéti, kézbesítési, törzs- és egyéb könyvek ve­zetésével való tulterheltetése. ÍNein vélünk tehát hatáskörünkön túllépni, ha az iránt bátrak va­gyunk gyönge, de ügyünk igazságának tudatá­ban önérzetes szavunkat felemelni: méltóztassék annak elejét venni, hogy legalább arról ne vá­doltathassák az ügyvéd, miszerint ó a tömérdek perbeli költségeknek okozója, és legalább egy­előre a perlekedő közönséget leginkább sújtó igényhirdetési dijak leszállítása iránt sürgősen olyformán intézkedni, hogy az illető meghirde­tendő igények a hivatalos lapban akkoi .jelenje­nek meg, ha az ingatlanok értéke a 10,000 frtot túlhaladja, és akkor is lehető legrövidebb kivo­natban, csupán a számok, az érdekelt felek ós a tárgy megnevezése mellett, máskor pedig ép ily alakban egy helyi lapban tétessenek köz7Ó, hogy tehát az uj prdts. ide vonatkozó szabványai ez értelemben alkottassanak. Ez által eléretnék az, hogy egy magában véve csekély, 50 - 60 frtos ügyben, melyben a világ méltó csudájára eddig ingatlanok árverése esetén, 80 — 100 írtra rúgott a perköltség, a lehető minimumra leszállíttatnék, de a tulajdonképeni czél, hogy a hirdetések az érdekelt folot •W> ÍJ észrc^álesj/úiek. pc jogaik mes­óvásara felhasználtassanak, ós sokkai inkább mozdittatnék elő, mivel a íöldmíves és iparosnak, mely osztálynak ingatlanai kerülnek tíz eset köz­ziil legalább hatban árverés alá, soha életében szeme elé sem kerül a „Budapesti Közlöny," míg a helyi érdekű lapot inkább tartja, olvassa, vagy legalabb olvasni tudó jóakarója által a reá tartozó tartalomra figyelmeztetik. VIII. Minthogy a bélyeg-illeték és leletezési ügy oly szorosan függ össze az ügyvédi gyakor­lattal, mint egyik lánczszem a másikkal: nem mellőzhetjük, hogy ez irányban is a mindennapi életből, közvetlen tapasztalásból merített meg­jegyzéseinkei, teljes tisztelettel elő ne adjuk és e téren is a melyen tisztelt képviselőház bölcs és gyors intézkedését ne kérelmezzük. Számtalan példával bizonyítható esetek for­dulnak elő, hogy hagyatéki ügyekben az illeték háromszor szedetik be, mert háromszor vettetik ki, a leltározás, a hagyaték tárgyalása és a va­lóságos átadáskor. Sokszor megtörténik, hogy az ítéleti illeték is többször szedetik be ugyanazon ügyben, mert az elsőbirósági első ítélet, ha fel­lebbezted k* is, azonnal közöltetik az illetékszabási hivatallal, mely Kiszabja, ós azonnal beszedeti az illetéket, ha a felsőbíróság által meg is változ­tatik. Igy, hogy csak egy eklatáns példát említ­sünk: a b.-gyulai kir. tszék 186.875. számú íté­letével elmozdítja felperest keresetétől, és az ítéleti illeték megfizetésében elmarasztalja; Ítéle­tét azonnal az illetékszabási hivatallal közölvén, ez kiszab 180 frtot, mely felperesen executióval behajtatik, felperes azonban fellebbezte az ítéle­tet, minek folytán a kir. tábla határozatával az Ítéletet föloldja és tanuhallgatást rendel. Felperes tehát egy nem létező, mert feloldott Ítéletért fi­zetett 180 frtot. Igaz, hogy felperesnek felszólam­lása folytán az aradi 30,026.77. sz. pénzügy­igazgatóságnak végzésével a jogtalanul beszedett pénz visszaadatni rendeltetett, de két esztendő múlva, sok költségeskedés és utánjárás után, s az a legszebb, hogy ez esetben a megejtett tanú hallgatás után a 470.77. sz. egészen ellenkező, felperesnek föltétlenül kedvező ítélet jött létre, a midőn is alperes marasztaltatok el az illeték ki­fizetésében, az ítélet másodszor is közöltetni ren­deltetvén az illetékszabási hivatallal. Ezen és hasonló számtalanszor előforduló anomaliákon, melyek az úgyis eléggé megterhelt adófizető polgárt jogtalanul sújtják, nekie felesle­ges költséget és idővesztegetést okozván, csak ugy lehetne gyökeresen segíteni, ha törvénybe iktatnék, hogy hagyatékok után csak a tényle­ges átadás vagy telekkvi jogérvényes átírás után, azaz akkor, midőn a jogosított fél valósággal tulajdonába vagy hasznába lép a hagyatéknak, perekben pedi.<r csak jogérvényes ítéletek vagy árverések alapján vetendő ki és szedendő be az illeték. (Vége köv.) MEGYEI KÖZÜGYEK. Bákjsmaíjye bizottságának közgyűlése máj, 13. és következő napjain (3. nap). Nevezetesebb határozatok. A csabai kapitányi lak a gazdasági egylet tulajdo­nául ajándékoztatott azon feltétellel, hogy az egylet meg­szűnte esetén a tulajdonjog a megyére visszaszálljon. A szarvas-mezőtúri szárny vasúira vonatkozó ujabbi s/.eizödés jóváhagyva a belügyminiszterhez felterjesztetni rendeltetett. A községi rendőrségi szabályrendeletek közöl csupán a dobozi, sz.-szt.-tornyai, csorvási, békési és mberényi hagyattak helyben; a többi községeké azzal küldetett vissza, hogy azokat a dohozi szab. rendelet nyomán átala­kítsák. A gyülekezési jog tárgyában hozandó szabályrende­letre vonatkozólag bemutatott kiildöttségi jelentéssel szem­ben a szabályrendelet végrehajtás végett a jár. föszolga­biráknak és Gyula város polgármesterének kiadatott, s erről a belügyminiszter értesítendő. közvárakozásnak. Az előleges sérelmek és kivánatok tár­V gyalása oly sok időt vett igénybe, hogy a reform-mun­kálatokra alig jutott sor. Kitűnt, hogy igen kevés európai műveltségű államférfiunk van mi tokakra lehangoló, de másfelől a nagyiatörő fiatalokra ösztönző hatást gyako­rolt. Gr. Károlyi Gy. azok közé tartozott, kik szerettek tanulni, és e végből ismét utazni ment. Különösen Ang­liában és Francziaországban tartózkodott hosszabb ideig, hol sok kitűnő férfiúval kötöt' barátságot. Fr; 1 ncziaország ekkor különösen érdekes tanulmány­tárgyat szolgáltatott tud vágyó fiatal embernek. X. Károly a legoktalanabb rendeletek által kívánta megakadályozni a szabad eszmék terjedését. A nagy forradalom emigrán­sainak ezer-milliónyi kárpótlást adott, s a papságot a reactió e>zközéül használta fel. A nemzet elégiiletlensége hango&an nyilatkozott a napi sajtóban, úgymint az iro­dalomban és a gyülóstermrkben. És midőn az ország­gyűlést, mely válaszfeliratában kijelentette, hogy a Polig­nac-féle minisztériumban a nemzet nem bízik, szétoszlatta, a sajtószabadságot felfüggesztette és a választási törvényt önkényüleg megváltoztatta: jul. 27-kén Parisban kiütött a forradalom, mely a Bourbonokat már harmadszor fosztotta meg a franczia tróntól. Még mielőtt a juIiusi franczia forradalom kiütött volna, Ferencz magyar király országgyűlést hirdetett Pozsonyba, leginkább azért, hogy idősebb fiát Ferdinán­dot megkoronáztassa. Ezen országgyűlésen gr. Károlyi György ugy jelent meg, mint Szathmárvármegyének egyik követe. Bátran harczolt a szabadelvűek táborában; nem osztotta azok nézetét, akik a juliusi franczia forra­dal om demokratikus eredményeitől megijedve azt gondol­ták, hogy most már a magyar arisztokratikus alkotmány megbukása következik, s hogy ezzel együtt romba dől a nemesség összes kiváltsága. Senki sem ragaszkodott erő­sebben a nemesi osztály kiváltságaihoz, mint ö; de az arisztokratikus intézmények erősbödését ő abban látta, ha minél többeknek érdekévé válik azoknak védelmezése. Hogy b. Wesselényi Miklósnak, kinek csak Erdélyben volt birtoka, joga legyen a magyar országgyűlésen meg­jelenhetni, gr. Károlyi György egy rész DTtokot. engedett át neki Szathmárban. Azonban ez országgyűlés is rövid volt. Alig hang­zott fel Lengyelországban a forradalom szabadságkiáltó zaja, a magyar országgyűlés, daczára annak, hogy szám­talan reform várta megoldását, szétoszlott; ós gr. Károlyi György, kit időközben a magyar tudományos akadémia tiszteletbeli tagjai közé sorozta, egy uj, s az eddigieknél is nagyobb utazásra készült, az 1833-iki őszt és telet. Olaszországban, jelesül Nápolyban töltötte, elbájoltatva az elizei természet nagyszerűségétől. A páratlan nápolyi ten­geröböl. a partjait ékesítő pompás paloták és kertek, az örökké füstölgő Vezúv fensége és a távolban violaszinben feltűnő szigetek reá is megtették hatásukat. A tavaszias örökké enyhe lég, a repülő sajkák sokasága, a napontai kellemes kirándulósok kedvet adtak neki arra, hogy át­ránduljon Malta szigetére, melyhez annyi történelmi ne­vezetes tény kapcsolódik. Innét a klassikus világ másik földére Görögországba ment, hogy megszemlélje a régi Akropolis emlékeit. Áthajózott Egyptom partjaira; be­járta Nubia és Arabia sivatagait; és kegyeletes lábbal lépett Palesztina szt. földére, hol a megváltó és aposto­lai működtek egykoron. Kisázsia regényes vidékein át visszajött Törökország fővárosába, mig 1835-ben Macze­dónián és Szerbián át, tapasztalásokban gazdagon tért vissza hazájába. A következő óv tavaszáig, vagyis az or­szággyűlés végé :g Pozsonyban maradt, hol nőül vévén gr. Zichy Károlynak kitűnő szép leányát Karolina grófnőt, ezzel ismét egy h ,sszabb utat tett nyugoti Európában. 1837. jul. 5-kén született első fia Gyula gróf; s ettől fogva gondjait a család és a has,a ügyei közt osz­totta meg. Mindaz, arait eddig tett, nem volt egyéb, mint egy erőteljes és hatalmas ifjúnak nagyszabású elő­készülete azon nagyobb mérvű munkássághoz, melyet mint férfiú a közélet szinterén kifejtendő vala. Zsilinszky Mihály. (Folyt, köv)

Next

/
Thumbnails
Contents