Békésmegyei közlöny, 1878 (5. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1878-05-19 / 40. szám

„BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY." IB78. 166 . SZÁM. nevezhetnek csak helyettesekül, gondoskodik arról, hogy az ügyvédek azon túlnyomó részének, kik törvényszékek székhelyén nem laknak, minél ke­vesebb keresete legyen; a f.»évi márcziusho 1-én életbe lepett bagatelltörvény intézkedései is oda terjednek, hogy az ügyvédség egy része, melynek nincs módjában nagyobb városokban lakhatni, elessék: méltányos volna tehát, hogy legalább oly peres és perenkivüli jogügyletek és teendők, melyekre nézve a felek szabad akarata a meg­hatalmazott ügyvéd személyének megválasztásában önakáruk nélkül, megkötve nincs, kizárólag az ügyvédi kar számára fentartatnának, s e tekin­tetben a mélyen tisztelt képviselőház kiváló be­cses figyelmét a kazánkban gyomként tenyésző zugirászatra vagyunk bátrak felhivni. Kamaránk területén, ugy Arad- mint Békés­megyében előfordult számtalan speczialis esettel igazolhatnók, hogy különösen épen a legkevesebb fáradsággal járó, legbiztosabb jövedelmet nyújtó telekkönyvi beadványok legalább 80% szazaiékát nem ügyvédek nyujták be, s habár eleinte spe­cziális példákkal akartunk szolgálni, bővebb meg­fontolás után annak belátására jöttünk, hogy ne­künk nem lehet feladatunk már megtörtént egyes eseteket denuncziálni, hanem arról gondoskodni, hogy jövőben ily esetek elő ne fordulhassanak. Nem arra fektetjük tehát a fősúlyt, hogy ily ese­tek már megtörténtek, de mivel tény, hogy jelen viszonyaink és ebbeli törvényeink hiányossága mellett megtörténhetnek-, intézkedést kérünk, hogy jövőben egyáltalán meg se történhessenek. Mi az egyes eseteket illeti, azért is mellőzendőnek véltük e tekintetben ezeknek szám vagy egyének szerinti felemlitését, mert tán nem mon­dunk szerénytelenséget, ha azt vagyunk bátrak állitani miszerint megvárhatjuk, hogy akkor, mi­dőn mint hivatalos testület ilynemű előterjesztést teszünk, senki sem tarthatja magát feljogosítva előadásunkat a valódival meg nem egyezőnek bé­lyegezni és hitelt kérünk állításainknak ép ugy, mint más hivatalos közeg, például egy biróság vagy közigazgatási hatóság ily előterjesztése mind­addig hitelre számithat, míg előadásának ellen­kezője be nem bizonyittatik. Az aradi vagy b.-gyulai kir. törvényszék telekk. osztálya, vagy magának ez ügyvédi ka­maránk irattárának átvizsgálása által kitűnik, hogy községi jegyzők, közgyámok, írnokok, teleiíkönyv­vezetők és minden egyéb foglalkozás nélküli, par excellence zugirászok, üzletszerűen , tömegesen, meghatalmaztatásuk igazolása nélkül adnak be telekk. bekebelezési és törlési kérvényeket, fe­gyelmi feljelentéseket stb. Nem elég tehát az ügyvédi rdts. 39. §-a, mely a zugirászat egyes megtörtént, bejelentett ese­teire bírságot, esetleg szabadságbüntetést szab, hanem praeventiv szabályok szükségesek, melyek ily esetek előfordultát a priori, kiszámithatólag lehetetlenné teszik. Mély tisztelettel bátrak vagyunk tehát az ügyvédi rdts. 39. §-a helyébe a következőt egész alázattal javaslatba hozni: „A bíróságok és hatóságok csak oly Írásbeli beadványokat fogadhatnak el, melyeket a felek vagy személyesen, két tanú jelenlétében irn ik és alá­írnak, vagy melyek ügyvéd által ellenjegyzvék; másnemű beadványok hivatalból visssautasitandók, a ki pedig a nélkül, hogy ügyvéd lenne, a felfk részére bíróságok és liatáságok elé kerülő bead­ványokat jutalomdijért szerkeszt vagy a felek kép­viseletét, ott hol a törvény nem ügyvéd általi képviseltetést világosan meg nem engedi, fizetés­ért elvállal, az feljelentés folytán a k. ügyész" stb. (mint eddig). Hogy az ügyvédi rdts. 39. §-ának semmi gyakorlati hasznát nem érzik az ügyvédek és hogy a zugirászat eddig soha sem észlelt pom­pában virit, annak oka a 39. §-ában előforduló egy szó ; az mely mondja, hogy csak az zugirász, ki „üzletszerűen" folytatja a feleknek a biróság előtti Képviseletét anélkül hogy ügyvéd lenne, mert azt a legritkább esetben lehet konstatálni, a mennyiben az üzletszerűség látszatát, például az által, hogy nevét nem irja az illető alá, hanem mindig a felek neveit irja oda, és több módon teljesen el lehet kerülni. Tehát a zugirászat is­mérvéül czélszerübb az elfogadott fizetést, jutalmat állitani fel, melynek megtörtént a felek által min­dig konstatálni lehet. Az ügyvédi rdts. 39. §-ának ily módon való bővítése nem sérti a törvényhatóságok azon jogát, hogy bizonyos törvényhatósági tisztviselőket, mint például a községi jegyzőket, helyhatósági szabá­lyok által azon joggal felruházzák, melynek alapján előttük személyesen megjelenő, őket megkereső feleknek jogügyletek alapját képező eredeti okira­tokat szerkesszenek, hanem csak azt czélozza, hogy saját hivatalos helyiségükön kivül igényelt munkát, eljárást ne végezzenek, vagy bíróságokhoz kerülő beadványokat ne tegyenek, mit a törvéayhi­tóságok sem javasolhatnak, ha csak el nem akarják vonni tisztviselőjüket ily, sokszor töme­gesen előforduló teendők által, tulajdonképeni hi­vatásától. Nem sérti az ügyvédi rdts. 39. §-ának eképeni bővítése egyébb a felek képviseltetésére vonatkozó törvényes szabványokat sem, mert ki­emeli, hogy csak ott alkalmazható, hol más tör­vény világosan mást meg nem enged s igy a felek abbeli joga, hogy sommás- vagy bagatell­ügyekben személyes megjelenéseknél nem ügyvéd által is képviseltessék magukat a biróság előtt, csorbát nem szenved. De ezen törvényes szabványok csak a sze­mélyes képviseletre vonatkozván, a bíróságok és hatóságok elé kerülő Írásbeli beadványokra nézve, kell hogy kivétel nélkül a legnagyobb szigor al­kalmaztassék, mert azt egy törvény sem rendeli, hogy akárki is, ha nem ügyvéd, jogosítva volna a felek nevében ily írásbeli beadványok szerkesz­tésére is. De a bagatelltörvény életbeléptetése ál által a biróságok és hatóságok elé kerülő Írás­beli beadványok ki által leendő szerkeszthetésé­nek praecis meghatározása annál fontosabb, mi­vel egy községi jegyző, ki valamely fél részére oly panaszt szerkeszt, melyben esetleg később ó mint az eljáró biróság egyik tagja működik, em­beri gyarlóságnál fogva inkább azon fél felé fog önkénytelenül hajlani, ki hébe-korba egy kis mel­lékkeresettel ÍS ellátja. (Folyt, köv.) Omazta Szilárd emlékezete. SBSMiSIiii Mult napok folyamán a megye egy oly férfiától ve­vénk örök bucsut: ki oem születési előnyök, magas c/.i­rnek s nem is hangzatos nevü működési tér, de egysze­rűen egyéni elöuyei és sokoldalú képességei által szerzett magának maradandó érdemeket s felejtbetlen nevet. Omazta Szilárd élete folyamával és a hatással melyet működése gyakorolt megye' életünk minden irányára, ama felfogás­hoz járult egy bizonyítókkal, hogy a társadalmi élet erő­teljes s viruló fejlődésének hatályosabb feltétele a kitartó munka, a részletekbe ható ügyelem s az ügyszeretet, mint csillogó tények, s ragyogó kép°sségek, melyek ott ahol kellene, nem képesek megásni azt a medret, melyen át az elért siker mint a folyam hömpölyöghetne tovább s mint a társadalmi élet egészséges ere, életnek s fejlő­désnek szogálna kutforrásul, de megtörtént, fönnakadt s kimerült. Omazta Szilárd sokoldalú hatása a csöndes érlelés s a szerves alkatás jellegét viseli magán. A kik ismertük, jól tudjuk azt, mit köszönhetünk neki, hol működött s mennyivel járult szép megyénk s virágzásnak induló Osaba szellemi s anyagi jólétének müvéhez. A kik a mult napok egyikén végbement vógtiszteleten jelen voltak, annak megható színéből kiolvashatták, hogy Omazta Szi­lárd elhunytával nagy veszteség érte megyénket s Osa­bát, mely egy derék férfiúval szegényebb lett. S a könyek, melyek hantjaira hullottak, azt bizonyítják, hogy a sziv is részese a veszteségnek ; százak és százak siratták meg a szeretett férfiút. Omazta Szilárd élete nyitott könyv, melyben értel­mes s összefüggő szöveggel van megir/a, egy jellemes hazafi, rokonszenves ember s a legkedvesebb családapa működése. A kik olvassuk, példát merítünk abból, buzdító erőt s egy intelmet, hogy a hazafiság, a férfias jellem az mely boldogít, mely a legbiztosabb kalauz az élet köves, bozótos utján. Omazta Szilárd B.-Osabán született idb. Omazta Szilárd Zsigmond és Olah Tere/,i i szülőktől 1825-bjn. Tanulmányait a helybeli ág. ev. elemi iskolákban kezdé, majd a szarvasi, debreczeni és kézsinárki főiskolákban folytató, mire Budapestre tnenf, hogy a jogi tautolyamot hallgassa. Az ügyvédi vizsgát 1848-ban mint iíju egyén kitűnő sikerrel tette le, midőn is a szabadságharc/ mint lelkes ifjút magával ragadta s ő az ügyvédi irodából a harcz mezejére lépett. A bókésmegyei önkéntes csapathoz csatlakozott, me­lyet egyéb szomszédos megyek hasonló csapataival együtt Máriássy János őrnagy mint a kormány kiküldöttje szer­vezett. Tiszti rangot nyert s mint ilyen lépett át a 28-ik honvédzászlóaljba, melybe 1849. elején a békésmegyei j'iles önkéntesek beleolvadtak s Aradon kitüntették ma­gukat. Mint honvéd, századosi rangig emelkedett. A sza­badságharcz leveretése után az abszolutizmus bitor keze őt is megragadta s Omazta Szilárd szazados egy osztrák ezredbe soroztatott közlegényi minőségben. Hogy mi tör­tént itt vele: tudjuk ezernyi más példából. Egy évig ette igy a honvéd név legszebb jutalmául, az egyenruhás rabság só­talan kenyerét, mig nem 1850. év folytán kiszabadult. Budapesten leiepedett meg és Simon Florentnél keresett többnyire külföldön neveltette gyermekeit, s külföldön költötte el magyarországi jövedelmeit. A Károlyi-család abban is kivált a többi föuri csa­ládokból. S jhasem feledte el magyarságát, sohasem tagadta meg nemzetiségét, ós soha nem kicsinyelte saját hazáját. A maga sorsát és érdskét nem választotta el az ország sorsatói; bubán és örömben osztozott vele. íme, ezért volt oly általános az öröm Békésvárme­gyóben, midőn e családnak egyik kiváló tagját főispáni székébe iktatta 1842-ben. II. Azonban bármily szerencse ós dicsőség legyen is nagy ósök hosszú sorára végigtekinthetni; bármily nagy előnyt nyújtson is valakinek az elődöktől öröklött mo­csoktalan név és vagyon: mégsem lehet azt érdemül szá­mítani be az utódoknak, ha különben azok a születés véletlen előnyeit a közjónak előmozdítására felhasználni nem tudják, vagy éppen nem akarják. Mert a magas születés ós az öröklött nagy vagyon egyúttal nagy köte­lességeket is ró az illetőkre; és csak az, ki e nagy köte­lességeket hiven teljesiti, számithat embertársainak őszinte becsülésére. Egy jeles franczia iró, La Rochefoucauld, azt mondá, tiogy valamely ember érdemét nem aunak nagy anyagi és yzellemi tehetségei szerint kell megítélni, hanem hogy miként tudja azokat felhasználni ós értékesíteni a közjó­nak előmozdításában. E szavak igazságáról gr. Károlyi György is erősen volt meggyőződve. Erezte mind szel­lemi, mind anyagi tehetségeit, s hogy azokat a haza javára minél jobban felhasználhassa, már fiatal korában tudatosan készült elő a férfikor küzdelmeihez. Neki nem kellett sok időt eltöltenie azon kérdés eldöntésénél, hogy miféle pályát válasszon magának tehetségeinek érvénye­sítésére. Mint főrangú magyar nemes készen találta a tért, melyen működnie kellett, ha hivatásának hiven meg akart felelni. Attól függött minden, minő elveket csepeg­tetnek fogékony lelkébe azok, akikre gyermekkori nevel­tetése bizva volt. Gróf Károlyi György Bécsben született 1802. márcz. 28-kán. Alig mult egy éves, midőn fentebb emiitett édes atyját elvesztette. Az özvegy anyának, ki 1807-ben má­sodik házasságra lépett gróf Keglevieh Ágostonnal, nagy gondja volt arra, hogy a Károlyi-gyermekek *) édesatyjuk végakaratához képest Pesten neveltessenek. György gróf­nak első házi nevelői voltak: elébb Dresmiczer József *) Mária gr. Könígseggné, István, Lajos, F r a n­e z i s k a, gr. Sztáray Albertné, György és Jozéfa. és Schuch Antal, utóbb Elenyák György kegyesrendi atya és Kovacsóczy Ádám egyetemi tanár. Tanulmányainak bevégzése után, midőn a törvény­tudományból id. Majláth György kir. személynök jelen létében a szokott vizsgát letette, 1820-ban az akkori mágnás-szokás szerint katonai szolgálatba állott. Előbb a császári dzsidás ezredben hadapród volt, de mép ugyan­azon év őszén hadnagygyá tétetvén, átment a Würtem­beig huszárokhoz. Innét 1821-ben a Hessen-Homburg huszárezredbe tétetett át főbadnagynatc, hol már ekkor gr. Széchényi István századosi minőségben szolgált. Valóban az isteni gondviselés különös munkájának kell tekintenünk ezt a körülményt, hogy a véletlen sors ily közel viszonyba hozta hazánk egyik legnagyobb em­berével, kinek hatását egy korszak viseli magán. Az a határozottan magyar hazafias szellem, az az öntudatos emelkedett gondolkodásmód, az az erős lelkesedés és törhetlen akarat, mely gr. Széchenyi István egyéniségét már akkor oly élesen jellemezte, nem tévesztette el ha­tását gróf Károlyi György rokonirányu lelkére sem. A későbbi barátság első szálai kétségen kivül e korban szövődtek. Zsilinszky Mihály. (Folyt, köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents