Békésmegyei közlöny, 1878 (5. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1878-05-05 / 36. szám

,, BÉK É: SMEGYEI KÖZLÖNY" 1878. 3 6. SZÁ M­— A magyar országgyűlésin, mely ismét felvette a tárgyalások fonalát, a közoktatási budget felett Polit Mihály nyitotta meg a vitát. Részéit a szerb nép kultur­fejlődósének elnyomásáról, mivel a kormány kiveszi a Tököly-alapot a Maticza kezelése alól. Trefort a ház átalános helyeslése közben felelt neki, elmondván, hogy miért tartotta szükségesnek a kormány a Tököly-alap anyagi és szellemi kezelésének biztosítását. Irányi a val­lásszabadságról és a polgári házasságról beszélt. — A párisi világ kiállítás megnyitása, k borús ég dél felé kiderült, igy az ünnepély jelentékenyebb mozza­natainak kedvezett az idó. Déli tizenkettedfél órakor kez­dettek a hivatalosak a helyszínére özönleni. Köriilhelől harminczezer vendég jelent meg. Az ünnepély díszét 80,000 főre menő katonaság emelte; egy részük Lever­róre tábornok parancsnoksága alatt az ipar palotától egész a Trocaderóig díszben serfalat képezett. A Trocaderó diszcsarnokát a legelőkelőbb vendégek foglalták el, a mel­lókcsarnokokat pedig nagyrészt nők. A diplomatiai kar a díszteremben gyűlt össze. A táborkar, az államtanács, a senatus es a képviselőház tagjai a főbejáratnál foglaltak helyet. Délután egy órakor szólalt meg az első ágyúlö­vés, és két óra után öt perczczel a csapatok tisztelegtek fegyvereikkel, dörögtek az üdvlövések, és Mac-Mahon tábornagy belépett a páholyba, a walesi herczeg, Assisi Ferencz király, a dán trónörökös, Amadeo és Leuchten­berg herczegek kíséretében. Ezután a kereskedelmi mi­niszter beszédet tartott, és a köztársaság elnöke megnyi­tottnak jelentette ki a tárlatot. Ekkor a zenekar eljátszotta a „Szentiván-éji álom" nyitányát, és a jelen voltak éltet­ték a köztársaságot és Fiancziaorszáeot. — Mit beszél Ignatieff Egy előkelő szt.-pétervári tzalonban minap egy fiatal orosz nagy fogadást ajánlott, bogy Ignatieff nem bir három perczig beszélni, bogy<el ne mondja a következő mondatok valamelyikét: „Én so­hasem mondok hazugságot." „Önök elhihetik a mit mon­dok." „En mondom ezt, tehát igaz." „Olyan vagyok min atyám, mindig az igazat mondom ; becsületszavamat adom rá, pedig tudják, hogy azt ritkán adom." „Higyjék el amit mondok." „Mi érdekem volna az igazság eltitkolá sáb.m." Felesleges a hazudozás, mikor az embernek jó szándékai vannak." „An megtettem mindent, és mégis legerősebben támadnak meg." „Mindig Suvaloff rontotta el terveinket." „A törököK tudják, hogy én ezt az ő ja. vukra tettem, nem szükséges ezt fejtegetnem, ha önök nem hiszik." „Ha rám hallgatnak, mindez nem történt volna még." A legnevezetesebb az, hogy a társaságban, melyben voltak hivatalos személyek is, nem állott rá a fogadásra senki sein, mert a fogadást az ajánló bizonyo san megnyerte volna. — Authentikus hirek nem engednek kétséget az iránt, hogy Bukarest mellett ós az erdélyi határon orosz hadsereget tömegesitenek. Az osztrák kormányra nézve daczára a pétervári kabinettel való barátságos viszonyai nak, fennforog az a szükségesség, hogy katonai elővigyá­zati intézkedéseket tegyen. Hiteles hir szerint ennélfogva fontolóra vették egy osztrák hadseregnek Krdélyben való fölállítását. volt, tetszésének csapongó áradatával tüntetó ki a közön­ség, mely szűnni nem akart, midőn a zajos kihívások nyomán szendén s igénytelenül hajtva meg magát: alig bírta kis kezeiben tartwi a sok virágcsokrot, melyek lábai elé hulltak. Néhány pillanat alatt a terem a tánczolók rendel kezésére lőn bocsátva. Az emelvény most már mamák és apák, meg egynehány nem tánczoló hadi vagy figyelő szállásává lett. A táncz megeredt, a jó kedv megáradt s kikicsapott medréből, magával ragadva but, gondot, s mindeut ami bárhova inkább, csak nem bálba, viga­lomba való. A madarak felébredtek s csevegtek az ablakok alatt, a pirkadó hajnal bekukkant a lefüggönyözött abla­kok szélein, midőn arra gondoltunk, hogy véget vessünk a mulatozásnak s fáradt fejeinket nyugalomra hajtsuk. A diszes vigalom, mely anyagilag sokban járult szerencsétlen polgártársaink nyomorának enyhítéséhez, oly derült benyomást gyakorolt a megjelentek mindeni­kére, hogy hőn kívánjuk, bárha ily sikerű estélyt vagyis inkább est-éjt szerezzen megyeszerte a jótékonyság szel­leme, s kik a károsultak javára sem időt, sem fáradtsá­got nem sokalltak, találják meg fáradozásaik jutalmát a sanyargatottak áldásában! Orion. Titkári jelentés az Eötvös-alap gyűjtöbizottsdg eddigi működéséről. B.-i sabán tartott vándorgyűlésen felolvasta Luttenberger Ágrost, titkár. (Vége.) Rafaj Károly, crdé|yi kartársunk, 100 frtot ajánlott föl az Eötvösalapi a, oly formán, hogy ez összeget — inig él — általa meghatározandó időben és részletekben fogja befizetni, halála ese­tén pedig végrendeletileg fogja az összeget az alap számára biztosítani. Hogy a kp. gyűjtő-bizottság az Eötvösalap eszméjét minél tágabb körökben terjeszthesse, a ezélból elhatározta, h'og^, időnkint egy-egy havi ülését valamely vidéki városban fogja megtartani. A mult évi jul. hó elején ugyan ily ezélból Esztergomban tartá meg a bizottság rendes gyű­lését, az ottani tanitók szives meghívása folytán. E gyűlés uj jövedelmi forrást nyitott az Eötvösalap számára, mely torrás magába véve csekélynek látszik ugyan, de átalános pártfogás mellett évenkint tekintélyes összeggel gyarapít­hatja a nemes intézményt. E gyűlés ugyanis elhatározta, hogy a nagyobb városok iskolai hatóságához kérelmet intéz az iránt, hogy a beiratás idején perzsely kiállításával gyűjtést rendezzen a szülők közt, s az ekként be­gyült összeg részben a gyermekeknek tanszerek­kel és ruhával leendő ellátására, — részben pe­dig az Eötvösalap javára fordittassék. Ez indít­vány a főváros összes iskoláiban alKalmazásra talált és már is szép sikert mutathat fel. Ugyané gyűlésen Bálinth Mihály ur czeg­lédi kartársunk, s a kp. gy.-bizottságnak egyik legbuzgóbb vidéki tagja indítványt tett arra nézve, hogy a kp. bizottság a vidéki tanítókat az Eöt­vös alap javára értékesítendő gabona-gyűjtésre szólítsa fel, — s egyszersmind ajánlkozott, hogy ez indítványt saját körében foganatosítani is fogja. Ezen igéretét hűséggel beváltván, ily módon az Eötvösalapot 20 frt 25 krral gyarapította. Tekintélyes összeg folyt be azon tankönyvek után is, melyeknek mindben egyes eladott példánya után az illető kiadók £ 2 krt ajánlottak fel az Eötvös alap javára Igy a Péterfy és társai által szerkesztett s a Légrády -testvérek által kiadott ABC-és könyv 200 frtot, a Lakits és Neiger által irt s Zilahy S. által kiadott Földrajz 120 frtot, s a Gáspár Imreféle s Tettey N. kiadásában megjelent Föld rajz 80 frtot jövedelmezett. Ez uton tehát 400 frtot folyt be az Eötvösalap pénztárába. Hogy a kp. gy.-bizottság az alap számadá­sait évenkint közzétehesse, anélkül hogy e szá­madások kinyomatása és szétküldése az alap pénz­tárának rovására essék, sőt, hogy inkább ebbö az alapnak némi jövedelme is legyen: Péterfy Sándor indítványára elhatározta az 50-es bizott­ság hogy évenkint egy naptárt ad ki „Eötvös­naptár" czimén; - az első naptár a jelen évre meg is jelent. Minthogy azonban a kiadási költ­ségekről szóló számadások még rendezve nincse nek, arról vájjon e vállalat jövedelmezett-e az Eötvös alapra, — és mennyit, ez idő szerint még jelentést nem tehetek. Ezek volnának a főbb adatok, melyek az Eötvösalap második évi fennállásának történetéből különösen kiemelendők. Hátra van még, hogy e második év ered­ményéről tegyek jelentést a m. t értekezlet előtt. Midőn az alap pénztára f. é. jan. 20-án le­záratott, örvendetesen győződött meg a bizottság arról, hogy a jelen évi eredmény a mult évit majdnem kétszeresen fölülmulta. A második évben ugyanis befolyt: Adományképen 1904 frt 72 kr. Évi járulék fejében 587 frt 37 kr. Költségekre 9 frt 10 kr. Összesen 2501 frt 19 Kr. Igy tehát 751 frt 78 krajczárral több. Ennek alapján a számvizsgáló bizottság azon ajánlatot terjeszté a bizottság elé, miszerint a második évben befolyt összegből 73 frt 3 Kr.-uak a pénztárban hagyásával. 1050 frt tőkésittessék, a másik 1050 frt ré­szint pd. segély gyanánt osztassék ki, oly formán, hogy a) Egy egyetemi tanuló kapjon 200 frtot. b) Ugyancsak egy egyet, tanuló kapjon 100 forintot. c) Főgyrnn. és főreáltanodák felsőbb osztá­lyaiban, képezdékben vagy akadémiákon tanuló ifjak részére osztassék ki öt ösztöndíj 100—100 írtjával. d) A még fönmaradt összegből alakittassék két segély, egy 100 írttal, egy pedig 50 írttal. E javaslat értelmében a bizottság a pályá­zatot f. é. íebr. 2-án kihirdette, — s a beér­kezendő folyamodványok fölött az 50-es bizottság f. é. pünkösd ünnepeiben tartandó ülésen f<>g dönteni. A második év eredménye világosan tanús­kodik az Eötvösalap eszméjének örvendetes terje­dése mellett. S örömmel jelentheti a bizottság hogy a 3 ik év még kedvezőbb eredményt ígér. A pénztári kimutatás szerint ugyanis már f. évi január 21-től máig (ápr. 18.) befolyt ösz­szesen 550 frt 31. Néhány nap múlva pedig oly tekintélyes összeget nyer az Eötvösalap, mely az eddig be­folyt tételek közt a legnagyobb leend. A fővárosi tantestület VI. köre ugyanis egye­dül az Eötvösalap javát a, febr. 2-án társas va­csorával és tombolával összekötött tánczvigalmat rendezett, mely az alapnak 1370 frt 81 krt jöve­delmet hozott. E jótékonyczélu tánczvigalom sikerülése az emiitett tantestület buzgó elnökén kivül, leginkább a fáradhatlan rendezőknek, a sugáruti képezde igazgatójának s e képezde növendékeinek kö­szönhető. A fővárosi tanitók dalköre február havában szintén tartott hangversenyt és tanczvigalmat az Eötvösalap javára. A budapesti tantestület pedig egyik utóbbi közgyűlésen, egyhangúlag elhatá­rozta, hogy az alap javára, a budai hegyek közt tavaszi mulatságot rendez. Mindezen felsorolt adatok biztos zálogot szol­, Ö galtatnak arra, hogy a tanitók országszerte át­érzik az Eötvösalap jelentőségét s annak felvirá­goztatásán szívvel lélekkel közreműködni óhaj­tanak. Adja az ég, hogy e mai gyűlésünk is e nemes intézmény gyarapodására szolgáljon! Három nap' múlva a szeretet apostolának feltámadását ünnepli meg a hivők sokasága. En­gedje isten, hogy mire az Eötvösalap is harmad izben oszthatja ki a szeretett adományát; öröm­ünnepeket ülhessen az ország tanítósága is. Has­sunk közre mindnyájan, hogy az Eötvösalapot felvirágoztassuk. Ne legyen tanítónk az országban, ki ez intézményben részt ne venne. Minél többen leszünk ez alapnak tagjaivá, annál számosabban lesznek azok, kiknek szenvedésein könnyithetünk Pártoljuk az Eötvösalapot, ue csak mint a sze­retet gyakorlásának eszközét, hanem ugy is, mint a nemzeti müvelődős egyik hathatós előmozdítóját. Ez által emelünk méltó oszlopot azon férfiú emlékének, a ki életét a magyar nemzet müvelé­sére áldozá. Ez által teljesülend Eötvös azon vég­rendelete, melyben azt mondja: Ha majdan átfutottam Göröngyös utamat, S hova pihenni érek A sir nyugalmat ad, Márvány-szobor helyett Ha fenmaradt nevem, Eszméim győzedelme, Legyen emlékjelem. MEGYEI KÖZÜGYEK. Megyei számadás. Az 1870. XLII. t. cz. 14. §-a szerint a megye zár­számadása a tavaszi közgyűlésen megvizsgálandó, ezt 15 nappal megelőzőleg, az állandó választmány véleményével együtt a bizottsági tagoknak kézbesítendő, egyszersmind pedig közszemlére is kiteendő lévén: a törvény e rendel­kezéséhez képest, a megyeházi pénztáráról szerkesztett és számvevőileg is megvizsgált 1877. évi zárszámadás kivo­natait, az állandó választmány véleményével együtt, oly megjegyzéssel küldöm meg, hogy a számadás megvizsgá­lására hivatott tavaszi közgyűlés f. évi májushó 13-án tüzetett ki, s hogy ügyanodáig a számadás okmányaival együtt, a megyei jegyzői tisztségénél — a hol ezek köz­szemlére kitéve vannak — mindenkor megtekinthetők. B.-Gyulán, 1878. áprilhó 25-én. Jancsovltg Pál, alispán. Kivonat Békésvármegye házi pénztárának 1877, évi zárszámadásából, a) Bevételek: 1876. évi pénztári ma­Folytatás a mellékleten.

Next

/
Thumbnails
Contents