Békésmegyei közlöny, 1878 (5. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1878-04-21 / 32. szám

„BÉKÉSMESYEI KCZLÖNY" 1878. 32. SZÁM­nem tartják helyesnek, mert szerintök ez sokkal drágább, mint az állandó bíróságok általi tör­vénykezés. Ha ez tény, ugy nem bizonyos tana ez institutio behozatala mellett. Azonban egészen másként áll a dolog. Mert a tapasztalat bizo­nyítja, hogy ahol ez intézmény behozatott, évről­évre kevesebb lett a büntettek száma; de tovább megyek. A büntető statisztika azt bizonyítja, hogy a fenyítő ügyek egy része a felső bíróságoknál feloldólag intéztetik el, miből következik a tár­gyalások ismétlése, mi szintén nem csekély költ­séget igényel. 1872-ben a Curián feloldólag intéztetett el 819; a királyi táblán 2090. Mig ha a külföld bármely esküdtszóki intézményét tekintetbe vesszük, azt találjuk, hogy a megsem­misítések alig ütik meg a másfél perczentet. Es ez nagyon természetes, mert a tárgyalások csak lényeges alaki sérelmek alapján támadhatók meg. Továbbá az esküdtek közreműködése igen kevésbe kerül az államnak; mert ezek időmulasztásaikért sohasem kapnak kárpót'ást. Hogy ez institutio nem felel meg történelmi jogfejlődésünknek, mert idegenszerű. Erre nézve utalunk Olasz, Németország és Schweiczra ott is idegenszerű volt, s most mégis meg vannak vele elégedve. Azt mondják továbbá az esküdtszéki intéz­mény ellenzői, hogy hazánk még nem jutott a műveltség azon fokára, hogy ez intézményt életbe léptethetnénk. Erre nézve azt kérdjük: hát An­golország hogy léptethette életbe századokkal ez előtt, mikor még a műveltség azon fokán bi­zonyosan nem állott, hol jelenleg — hála az égnek — hazánk áll. Ali bátran bizhatunk népünk józan eszében, mire nézve frappáns például szol­gálhat községi bíráink által hozott ítéletek, me­lyekből ha néha a törvényes igazság hiányzik is, de ritkán az equitás, mi az igazságnak legmaga­sabb eszméje. Statisztikai adataink azt mutatják, hogy hazánk a műveltségnek meglehetős magas fokán áll, és igy ez intézményre már megérett. Az 1871-ki magyar jogászgyülés is foglal­kozott ez eszmével, mely alkalommal Ritóók Zsig­mond a nagyváradi ügyvédi kamara elnöke el­ösmert jogi kapaczitás határozottan az esküdtszék behozatala mellett nyilatkozott. Ez intézmény nemcsak jogos és életképes, de mint művelődési tényező, rendkívüli horderő­vel bir. Általa a jog közszellem terjesztetik, s az önbecsérzet növesztetik. Ez az ész szülötte, a sza­badság társa. Absolutismussal nem fér össze, alkotmány pedig nála nélkül nem állhat fenn. Nagy befolyással bir a közerkölcsiségre is; mert azaz esküdt, ki az esküdtek lajstromába be­iktattatott, bűntény elkövetése esetén maga is az esküdtszék elé állíttatik, s állásától megfosztatik; terjeszti az értelmiséget, valóságos jogiskolául szolgál, s az igazságszeretetet s honfiúi érzelmet nagyban előmozdítja. Kant is ez intézmény mellett fog tollat. „Mözer pedig így szól: és szavai indokolásául felhozza, hogy jogtalannak, kegyetlenek tartja, hogy egy ember elkárhoztassák valamely tör­vényszegéséért csak azon okból; mert azon tör­vényt, melyet áthágott, ismernie kellett. E részben tehát, annak, nogy értette-e vagy érthette-e a törvényt, legvilágosabb példája az, ha azt tizen­két esküdt a nép közzül józan eszével itéli meg." Anglia is ez institutiónak köszöni nagyságát. Jól mondja Joung: „Anglia a nagy dicső Albion, mely oly magasan áll minden más népek fölött, mint nap az égen: mostani felvirágzását, szellemi és anyagi jólétét, esküdtszóki intézményének kö­szönheti. " Chriszto Miklós. A békés-bánáti helv. hitv. egyházmegyének f. évi ápril hó ll-én Gyomán tartott közgyűlésé. Az 1878-ik é? ápril hó 11-ón, reggeli 8 órakor méltóságosan szólalt meg a gyomai ref. egyház tornyá­ban a nagy harang, majd ezt követöleg */ 4 óra múlva összeolvadt ennek hangja a másik kettőnek hangjával, s harmóniai zengósben hivta imára a vidék szép számmal egyházi s vidéki küldötteit, s a gyülekezet tagjait a diszes templomba. A vidéki küldöttséget méltóságos id. gróf Ráday Gedeon egyh. megyei s. gondnok ur vezette, a helybelit pedig az egyházi gondnok, a szentegyház falai közzé. Megjelenvén ezután a gyomai ref. lelkipász­tor urak is, s ugy a gyülekezet áhítatos éneklése, mint az orgona megható szava elnémulván: Garzó Gyula lel­kipásztor ur lépett fel a szószékbe, imát bocsátott fel az ég és föld hatalmas urához és istenéhez, imát, mely mig egyrészről cz ünnepélyes nap méltóságának nemcsak tel­jesen megfelelt, hanem nagy mérvben fokozta is azt, addig másrészről ezen imánál alkalom és korszerűbbet nézetem szerint alig lehetett volna előállítani. Ezt követte m.-berényi lelkipásztor Tury Dániel urnák méltóságteljes imája, melyben az ősz lelkész megemlékezve Szalay Ist­ván esperes ur haláláról, nem egy-két szembe csalt köny­nyekct a másféle tekintetekből is megható ima. Ez ima bevégződvén, mélt. id. gróf Ráday Gedeon s. gondnok ur élénk figyelem közt a gyűlést megnyitá, mielőtt azon­ban ez megtörtént volna, JSzalay István esperes ur korai haláláról ő is megemlékezett, s mint a két lelkipásztor meghatóan szép imájának elmondása alatt a gyülekezet számos tagja könnyezett, ugy most is nagy számmal hullatták ez érzékeny s nagy veszteség feletti fájdalmuk­ban, a kegyelet, a bála igaz gyöngyeit. A gyűlés most már megnyittatván, s. gondnok ur ő méltósága kijelenté, miként a gyűlésnek első s legfőbb teendője az, hogy az elhunyt esperes helyére ideiglenes minőségben esperes választassék, kijelenté továbbá, hogy van ezen egyház­megyének egy 'jyugalomba lépett esperese, kit számos érdemei méltóvá tesznek arra, hogy az esperesi SZÓK el­fogadására felkeressék, mely szavak a jelenvoltak helyes­lésével találkozván, sőt et'eletti örömükben többen éljen kiáltásokat hangoztatván, az érdemekben megőszült lelki­pásztor, a 15 évig esperesi hivatalt viselt Hajnal Ábel ur, ki jelenleg 76 éves, az esperesi széket ideiglenesen elfogadta, mielőtt azonban ez megtörtént volna, agy élénk figyelemben és osztatlan tetszésben részesült beszédben kijelenté, hogy ő már öreg harczosa az anyaszentegyház­nak, s csak azon reményben fogadja el az esperességet, ha a fiatal harczosok támogatni fogják az ő jóakaratát. Mindenesetre szép nyilatkozata ez a szerénységnek, mert tudnunk kell azt, hogy Hajnal Ábel úrban, 76 éves kora daczára, ifjúi szellem és rugókonyság van, ki bár testileg igen öregnek látszik, de lelkileg igen ifju. A gyűlés programmja szerint most következtek a felesketések, mely értelemben Szabó János k.-tarcsai lel­kipásztor, mint egyh. m. egyházi főjegyző, Miklovicz Bálint h.-m.-vásárhelyi lelkipásztor, mint egyházmegyei tanácsbiró, Yattay Miklós, mint világi tanácsbiró, feles­kettettek. Ezek utáu a gyűlés tagjai az egyháztanács ter­mébe vonultak, hol a programm 16 pontja élénk figye­lem közt letárgyaltatott. A gyűlés befejezése után, melyet oly igen tapinta­tosan vezetett s. gondnok ur ő méltósága, s az ő távol­létében id. esperes ur, hogy annak jellemzésére szavakat nem találok: gróf Ráday Gedeon ur azt mondá, hogy igen jó emléket visz magával Gyomáról. Az igazságnak s gróf urnák tartozunk azzal, hogy ezen nyilatkozatával szemben kijelentsük, mikóp a gróf úrban egyházmegyénk oly kormányzót nyert, ki amellett, hogy az egyházmegye minden ügyét szivén viseli, s fáradhatatlan buzgalmat tanusit azok elintézése körül, addig más tekintetben szív­jósága nem tesz különbséget az egyházaknak magas vagy alacsony állású tagjai közt, hanem minden iga/, és jó embert szeretetében részesít. — Adjon Isten sok­ilyen bölcs kormányzót más egyházmegyéknek is! Id. gr. Ráday Gedeon urat pedig az Isten éltesse sokáig minden szeretteivel együtt!! Pásztor József, egyházi jegyző. MEGYEI KÖZÜGYEK. Bekésmegye főorvosának egészségügyi s népmozgalmi jelentése az 1877-ik évről. I. Közegészségi állapot. A közegészségi viszonyok a mult 1877. évben na­gyon kedvezőek voltak, nagyobb kiterjedést nyerni haj­landó fertőző járványos vagy tájkórok alig volta* észlel­hetők. Az előző 1876. évi viszonyoknál annyival kedvezőbbek voltak, amennyiben a nálunk tájkorilag uralkodni szokott váltólázak is ritkábbak és enyhébbek voltak. II. Születések. Született összesen a megye területén 11,809. Volt ezek között finemü t>497. JSőnemü 6312. Törvénytelen volt 324. Ik'-r-szülés volt 85. Meghalt, összesen 6209. Volt ezek között finemü 3148. Nőnemű 3011. Halva szü­letett 215. Levonva most már a szülöttek U,809-et (evő létszámából az elhaltak 6209-et tevő létszámát, mutatko­zik 5600 főnyi szaporulat. III. Kórállapot. A mult 1877. évnek általában semmi kórtani jel­lege nem volt, járvány nem uralkodott. Legtöbb aggályt a roncsoló toroklob gerjesztett, különösen pedig azért, mert megyénk területe több oldalról, különösen pedig a szomszédos Csanádmegye felöl a behurczolás veszélye által fenyegetve volt s a roncsoló toroklobban történt leg­több halálozási esetek oly egyéneknél fordultak elő. Lik a szomszédos hód-mező-vásárhelyi tanyákról hozattak be az orosházi járás területére. Ily körülmények között is azonban az egész 1877. évben a roncsoló toroklobban összesen 14 halálozási es^t adta magát elö. IV. Halálozás. Mint fentebb emlitve volt, meghalt a megye terü­letén 6209 egyén, mely halálozást feltüntető külön minta terjesztetik be. A közegészségügyi szempontból fontosabb halálozási eseteket feltüntető kimutatást van szerencsém beterjeszteni. Folytatás a mellékleten. hogy megszerezze a fényes lakást, czimeres kocsikat, uta­zás költségeit és még a méltóságos mama adósságainak kifizetését is. Ez csak kölcsön. Majd visszafizetik, ha meghal egy amerikai nagybácsi, ki mindig haldoklik, ha a hitelezők számlákról kezdenek beszélni. Albert mindent örömmel tesz. Midőn nejet szép, értékes ékszerrel lepi meg, cse­rébe egy kegyet kér. — Mit nem tennék ez örömért kedves Aloert! — Engedje meg tehát, hogy holnap anyámat mu­tathassam he. — Holnap? Ah! hm . . . hm . . . nem, holnap nem lehet. Reggel 0. grófné matinéejára megyek; aztán egy pár látogatás, kikocsizás a ligetbe, este szinház . . . nem, valóban lehetetlenség, Kedves Albert, — egy szabad •rám sincs, nagyon el vagyok foglalva. Ilyen választ nyer mindennap. Végre ő is kezdi belátni, hogy magos születésű neje nem fogadhat el egy czipésznét, kinek férje a méltóságos mama szállítója volt a jobb időkben. Nem, ezt kívánnia sem lehet. Ő is mindig ritkábban látogatja meg édes anyját, kinél eiykor szívesen nyugodott meg. Nincs ideje. Örökké tart a mulatság. — Most esté­lyek, kirándulások, bálok, szinház; mindenüvé kisérnie kell nejét. Ő viszi szépen utána bemenőjót. csokrát, legye­zőjét, mig neje 20 éves életunt grófocska karján lebeg előtte. Ily életet követel a társaság, melyben élnek. Az a társaság, mely neje iráuti tiszteletből megtűri a gazdag parvenut, most már elveszti előtte minden bűverejét, mert ismeri. Untatja a sivárság, az emberek léhasága. Hívja nejét; menjenek együtt birtokára; éljenek ntt nyugodtan, csendes magányban. Igy még vagyona romjait is meg­menhetnó. A szép Clarisse nevet. Hova gondol?! Csak nem temetkeznek el ily fiatalon^ olyan névvel, mint az övé . . — Majd ha megöregszünk, kedves Albert. És a „kedves Albert" ugy várja a megöregedést! Eljön a megváltás pillanata előbb is. Mikor Albert pénze elfogy. Ekkor a hű nő betegségről kezd panaszkodni. Egész­sége helyre állításával férjének tartozik, hogy egészségesen lehessen szegénységében is társnője. Tengeri fürdőbe uta­zik. Ne aggódjék Albert a költségről. Van egy kis meg­takarított pénze. Azután elmegy — örökre. Igy is elég szemrehányást tett magának a mesallience-ért. Még a nyomorba is kö­vesse őt? Hát nem elég önmegalázás volt az, hogy el­költötte azt a pénzt, mit egy „suszter" nyert valami sze­rencsés sorsjegy gyei ? És Albert? Tőrt szívvel, vesztett reményekkel tér vissza a hű anyához, visszakönyörögni szivében az önkényt elhagyott, elveszettnek hitt helyet. Ott akar nyugodni békében. Az az egyszerű nő, az a jó anya, ha ismerné az angol költő szavait, bizonyossn igy felelne neki: „Stay with me when all the Woods are stíl; Love can sbield you yet from every ill." * * Mily rémült arczczal tekint ön az órára, mely tizet üt. Távozni készül. Isten önnel, uram, válaszszon a négy partié közül, vagy találja meg az ötödiket!

Next

/
Thumbnails
Contents