Békésmegyei közlöny, 1878 (5. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1878-04-18 / 31. szám

.BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" IÖ

878. 36. SZÁM. Az esküdtszéki intézményről. Ha figyelembe vesszük Európa magasabb mivéltségí folton álló lakóit, azon kedvező eredményre jutunk, hogy mennyiség és minőség tekintetében a polgári szabadság kifejlődésére nézve jelesebb államok legnagyobb része, az állandó Ítélőszékek helyett, az esküdtszéket léptette életb3. S mig amazokhoz Európában 20—25 millió ragaszkodik, addig az utóbbiban 80 millió szabad lakos talál megnyugvást. S honnan e differentia? mi szolgáltat erre alkalmat ? Felelet: a tapasztalás. Milliók és milliók hosszú évek után azon meggyőződésre jutottak, hogy az igazságot csakis az esküdtszékek mellett lehet czélszerüen kiszolgáltatni. Ez institutio czélszerü volta mellett bizonyít az esküdtszékeknek hova-tovább történt elterjedése. E mellett bizonyítanak Poroszország azon rajnamelléki tartományai, melyek egyideig franczia hatalom alatt voltak, s midőn ez alól felszabadultak, a helyett, hogy ez institutiót elvetették Jvolna, örömest maradtak meg mellette. Ennek czélszerüsége mellett harczol országok tapasztalata. Es egy oly intézmény, melyhez annyi millió ragaszkodik, helytelen semmi esetre sem lehet. Az esküdtszékek ellenzői azt állítják, hogy ennek tagjai nem lévén törvénytudók, csak becsületes előéletű polgárok: helyesen nem ítélhetnek. E helyen egy kis tévedés forog fenn. Mert e tagok csak a tárgyalásból mentett egyéni meggyőződés után határoznak a tény felett. Már pedig arra a kérdésre, hogy a vádbeli tény megtörtént-e, vájjon a vádlott elkövette-e azt, s vájjon betudható-e ez neki bünül? mondom e kérdés megbirálásához semmiféle törvény-tudomány nem szükséges, s ezt minden józaneszü polgár megítélheti. Jól mondja Helicze: „Az anyagi igazság nem tudomány, megtalálása nem mesterség. Éppen olyan emberi hajlam Isten által a keblekbe oltva, mint a többi emberi hajlamok." UJ renieuui, kuioubcu mindeneseire elfogult állítással szemben azt kérdem: kitől várhatunk lelkiismeretesebb ítéletet, egy józan eszű független polgártól, vagy egy az állam vagy néptől választott, és igy mindenesetre függő egyéntől, ki inkább ki van téve a befolyásolhatás eshetőségének? ki hivatalvesztés feletti aggodalmában gyakran kénytelen az igazságot az érdek alá rendelni ? Kitől várhatunk lelkiismeretesebb ítéletet: egy igazságérzetü polgártól, vagy egy a törvény paragrafusaihoz szigorúan ragaszkodó bírótól, ki ítéleteit e jogi példabeszéd szerint irányozza: „fiat iustitia et sí pereat mundus." Egy bírótól, ki nem egyszer tudományos formákba fulasztja az igazságot, s e szerint mondja ki ítéleteit, még akkor is, ha ez lelkiismeretével, meggyőződésével ellenkeznék is? Ennek illustrálására szolgáljon a következő példa: A pesti kir. fenyítő törvényszék előtt bizonyos K. J. nevü egyén azzal vádoltatott, hogy ellene hitelezője javára végrehajtás foganatosíttatván, a tárczájában talált egy forintot átadni nem akarta: miért is végrehajtási cselekménynek történt ellenszegülés miatt megfenyítendő. Vádlott azt hozza fel mentségül, hogy nagyon szegény, s otthonn beteg felesége s három apró gyermeke van. Ez az egy forint összes vagyona, s a háznál egy darab kenyér sincs. A végrehajtási jegyzőkönyv ezt csakugyan bizonyítja; de hogy tettleg ellenszegült volna, nem. Az 1869-ik évben hozott igazságügyminiszteri rendelet 18-ik §-ainak pontjai a 15 napra való élelmet kiveszik a végrehajtás alól. Miután pedig a jegyzőkönyv igazolja, hogy vádlottnál egy forintnál egyéb, sem bútor, sem ruhanemű nem találtatott, ezen egy forint, mint a legszükségesebb élelmiszerre szolgáló összeg, kiliagyandó lett volna. A törvény szó szerinti szavai ugyan élelemről szólnak; de kétségtelen, hogy a törvény szelleme szerint ez egy forint, fővárosban, hol a nép naponta látja el magát, az élelmiszerrel azonos. S a müveit jogászokból alakult törvényszék a vádlottat ellenszegülés miatt 8 napra ítélte el. Felhagyatván neki perorvoslattal élni, mi körülbelül 2—3 forintba kerül. Az esküdtszék bizonyosan nem ítélte volna el, s ítélete ugy az anyagi igazságnak, mint a törvény szellemének jobban megfelelt volna. Chriszto Miklós. (Vége következik). Selyemtermelésünk érdekében.*) Ugy a nemzet, mint az állam pénzügyi viszonyaira oly nagy fontosságú selyem ipai alapját képező selyetntenyésztés ismertetése, terjesztése és tökéletesítése czéljából, miként más kulturállamokban, ugy nálunk is 1872. óta a földmivelési ministerium egyéb idevágó intézkedései mellett Szegszárdon egy selyem tenyésztési intézetet tart fenn, melyről azonban épen a közönség alig bir tudomással, nem látszik feleslegesnek tehát, ha néhány szóval a tárgy lontosságáról s az intézet működéséről megemlékezem. Téves vélemény volna azt hinni, hogy a chinaiak által oly kincs gyanánt ápolt, nálunk kicsinlett, életrevalónak nem talált selyem ipar egyedül az azzal foglalkozó nem vagyouos osztálynak szolgál jövedelmi forrásul, mert kellő berendezés mellett nagyobb birtokokban is a ioiq jövedelmét Holdanként 100 írttal emelheti; az alig két megyénk területével biró Lombardia lakóinak egyedül a nyersgubó termés kivitelből évenként 40—50 millió ezüst frt foly be, Angliának a Keietindiai gyarmatokból az utóbbi évtizedekben ezer milliókat ugyancsak ezen ipar jövedelmezett. Nem kívántatik a föld csökkent érteke s jövedelmének ezen gyors és biztos emeléséhez nagy tőkebefektetés, igen jutányos áron ajánl a nevezett intézet alolirt felügyelősége 4—5 éves szederfákat, szívesen veszi azok eladásáróli értesítéseket és díjmentesen közvetíti az elárusitásokat, ugyancsak dijak elfogadása nélkül küldi meg az ültetési tervrajzokat, a tenyésztési s ifjitási kezelés módját, melyszerint a fák kiültetés után 2 év múlva 200 évig értekesithető gyönge leveleket hoznak. A szoros értelmében vett tenyésztés pedig a tenyésztőtől semmi tőkebefektetést vagy munkainulasztást nem kíván, sőt kellemes időtöltést nyújt az idősb nőknek, szoktatja a gyermekeket hasznos foglalkozásra és a tenyészde időnkénti megtekintés által tanulságos szórakozást szerez. Nem kívántatik továbbá a tenyészde berendezéséhez különös épület, alkalmas arra bármely szoba, fészer, csűr, pajta, gyár, műhely, elhagyatott ház, sőt nád. vagy szal*) Közlés végett hozzánk beküldetett. Szerk. mával fedett padlásokon is jó siker tapasztaltatik, minek éréséhez szükséges oktató könyveket a magyar korona területein ingyen küld a nevezett felügyelőség, gondoskodik a tenyésztőknek górcsőileg vizsgált egészséges rek ;szpetékről s azoktól a 6 hét lefolyása alatt bekötött gubókat nyers állapotban váltja be a földmivelési minisztérium által meghatározott lehető móltányos, köztudomásra juttatott áron, minek kifizetése, illetőleg megküldésénél netaláni viiszaólések iránti panaszok a nevezett ifiinisteriumhoz intézendők. Minden költség ragy munkamulasztás nélkül jön ez által a tenyésztő vagy tenyészde-tulajdonos jövedelemhez olyankor, midőn legtöbb költsége és legkevesebb bevételei vannak. Ha tehát a szíves olvasó a közjó érdekében megismertetné ezen jótékony állami intézettel a közelében levő tenyésztésre hivatott közönséget, pár óv múlva, midőn netalán felállított szedresét értékesítheti, okszerű tenyésztésre képesített tenyésztők leendnek rendelkezésére. Éghajlatunk állítólagos kedvezőtlensége iránt táplált véleményét eloszlatja a legnemesebb philippini szederfák tapasztalt buja tenyészete ós annak tudata, miszerint minél mérsékeltebb éghajlat alatt termeltetett a selyem, annál erősebb, tartósabb s keresettebb; de megczáfolja ama véleményt vagy előítéletet a nevezett felügyelőség pár évi működésének eredménye is, melyszerint a legközelebb mult normális 1876-ik óvbeq 15 ezer kilogrammot meghaladó nyers termés folyt be, melynek szokott kitűnő minősége éghajlatunkat s népünk ügyességét, tisztaságát e téren is oly előnyösnek tanúsítja, hogy ezen egyedül nálunk ignorált s elhanyagolt iparág meghonosítása a kormánynak más államokhoz hasonló kitartása mellett sikerülni fog. A tenyésztési kedv és bajiam sem hiányzik, a mult évben egyedül ezen intézet által 37 ezer grammot meghaladó pete megkeresés folytán osztatott ki, bár némely községek elöljárói 50-60 jelentkezett tenyésztő helyett 5 - 6-ról értesítették a felügyelőséget. A folyó évi termeléshez a földmivelési minisztérium a mult évi járvány behatása alatt levő rajokból költ peték ragályossága elleni biztonság végett Japánból és Olaszországból elegendő mennyiségű egészséges petéről gondoskodott. Belánszby Dezső. — Értesítés. A nagyméltóságú földmivelési m. k. ministeriumnak 5959. sz. a. kelt rendelete folytán az alolirt intézet felügyelőségénél a selyinérpeték mindazoknak, kik az intézet számára tenyésztenek, vagyis kik a nyert gubókat annak idején az intézet felügyelőségénél fogják beváltani, a gubók árábóli levonás nélkül teljesen ingyen, — azoknak pedig, kik mások részére tenyésztenek, a következő mérsékelt áron osztatnak ki: eredeti japáni iparpete '/i« carton 30 kr., eredeti olasz rekeszpete 1 gramm 35 kr., eredeti olasz iparpete 1 gramm 18 kr. eredeti magyar rekeszpete 1 gramm 18 kr. Kísérlethez elég 5—6 gramm, vagy carton; egy berendezett szobához pedig 20 gram vagy '/a carton. Megrendelések folyó hó 28-ig fogadtatnak el; fizetések legczélszerübben postai utalvány utján történhetnek, melyen a megrendelő neve, lakhelye, utolsó pósta, megye ós a kivánt petefaj olvashatólag feljegyzendő. Ily utalványok minden postán 5 krért kaphatók, melyek az irni nem tudók részére ott szívességből kitöltetnek. A peték a csomagolási költségek felszámítása nélkül fognak az illető megrendelőknek megküldetni és azonkívül minden küldeményhez utmatatás fog csatoltatni, mely részletes felvilágosítást adand a pete kiköltéstől egész a csomagolásig előforduló kezelési munvetettek fölszinre, hogy a jövőre csak azt kívánjuk, hogy az ideihez hasonló fáradhatlan rendpzőt, annyi felolvasót, s még „annyibb'- hallgató s fizető publikumot szerezzen a zúzmarás tél, mint az idén. Akkor aztán nem féltjük a „jövő" telet sem. „Jövö

a-ről (tervszerű ludlábak közt) jut eszünkbe a Jövőnk; erről pedig a vasárnap délután megtartott második jótékony estély, melyen a véletlen csodás játéka folytán csupa telivér s félvér „zsidó" szerepelt. Nem vagyunk ugyan Nagy-Kanizsán, de mégis ugy van. A békési tüzkárosultak felsegélésóre, s a helybeli kisdedvédegylet javára, emiitett délután zene,- ének- s felolvasó estély rendeztetett egy kedves s derék úrhölgy kezdeményezése folytán. Ez volt a nyolczadik estély, mit Csaba rendezett, a mivel jó hírnevének emelkedő épületéhez egy kővel járult. Az eredményt ismertük előre is, csalódni nem szoktunk, legalább ebben nem. Meg voltunk győződve, hogy az a mi áldozatkész s műértő közönségünk, müérzékének s áldozatkészségének fényes tanújelét fogja adni, s az öt hatosos belépti dijat nem sokalva, minél számosabban jelenik meg a gazdag programmal csábító estélyen. Erről azonban mai számunk ujdonsági rovata, tárczaczikkünk kiegészitósekép ad részletesebb képet, mert hiszen hivatásunk kötelmei szerint nekünk most tavaszról kellene Írnunk, s nem kalandoznunk szerteszéjjel, hogy felvett thóraánkba derekasan belesülve: ugy ahogy kivágjuk magunkat. Annak az Ígéretnek fejében, hogy a szép kikeletről, ha a fecskék csakugyan meghozzák, még irni fogunk: most bocsánatot, kérünk olvasóinktól, ha czikkünk cziraével félrevezettük, s Mefisztó kollégánknak egy izenetet küldünk, mely szerint csak növelje gyönge virágait hiven, hiszen virági nemsokára nagyra fogna* nőni, s bokrétába kötheti azokat, melylyel elmondhatja mindazt, minek száz tárczaczikk is csak szótalan tolmácsa. (Bárcsak mi is tárczaczikkek gyártása helyett virágnyelven beszélhetnénk.) Addig is, mig a varjuk s vei ebek, e hü madaraink fedeleinken a tél zúzmarájáról, téli éjjelekről s szemfödőről hallatjak kőtára se szedhető dallamaikat: üljünk az ablakfülkébe, s gyönyörködjünk a kaczér napsugár csalóka fényében, öntözzük a virágcserépben nyiló jáczintot és rezedát, s mulassunk az ablak alatt elhaladó uri emberen, ki fülig be van ugyan gombolkozva, de a gomblyukban ibolyát visel, s üdvözöljük a tavasz eljöttét ! De ha nem kenyerünk, ne járjunk még kinnt, mert hiszen — bár a naptárak fehér papíron fekete s vörös betűkkel hirdetik, s tárczaczikkünket el is követtük: — uincs még itt a tavasz! . . . * * Áprilist járat velünk az idő. Czikkünk irása alkalmával csakugyan igazunk volt, s azt hisszük a hírlapi kacsázás vádja nem illik ránk, ha az időjárás nem iizne gúnyt egy hetilap tárczaczikk-irójával, ki jó eleve betöltötte tárczáját — sok szóval. A nap melegen süt, erdő mező ibolyával tele, az esték kellemesek, s a sétáló közönség megnépesiti a járdákat az esti órákban, tél-tavaszi czikkünk pedig fájdalom, ki van szedve. Korrigálás alkalmával tűnődünk azon, vájjon egy-egy sajtóhiba árán nem javíthatnánk e rajta. Legjobban teszsziik, ha egész tárczaczikkünket sajtóhibának ismerjük el! Plútó.