Békésmegyei közlöny, 1878 (5. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1878-01-13 / 4. szám

V. évfolyam. 1878. 4. 'szám. B.-Csaba, január 13-án. EKESMEGYEI KÖZLÖNY. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. XI egj el oniR heten lvént kétszer : vasárnap és ostLtör*töl*_ön. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Vasut-utcza, közbirtokossági épület. Egyes szám ára 10 kr. kapható Biener B. urnái B.-Csabin Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken mindem postahivatalnál 5 kros postautalványnyal. Egy álom. ii. — Tehát az ellenzék vette át Magyarországon a kormányt. Nincs oly magyar, ki hazájának üdvét, szellemi és anyagi felvirágzását őszintén előmozdítani ne akarná. Az ellenzék kormányra jutott férfiai utána láttak, és meggyőződésből lévén ellenzékiek, azon hiszernben, hogy lehet: hozzá kezdtek a „nagy" műhöz, melynek keresztülvitele iránt előttük is iparkodtak a kormányok, de sikertelenül. Egy Ausztriától függő nemzeti bankról tudni sem akartak. Felszólitak tehát hazafiasságtól lehelő proklamácziókban gazdagot és szegényt, hogy egy önálló nemzeti bank létesítésére mindenki tehetsége szerint áldozzék és írjon alá részvényeket. A felszólítás nem is hangzott el a pusztában. Tódult apraja nagyja, véne és flatala; az ország magyar érzelmű népe megfeszítette minden erejet, s ki csak tehette, aláirt. Az aláírás végeredménye az lőn, hogy az önálló nemzeti bank létesítéséhez szükséges pénzértéknek egy tizedrésze sem lőn fedezve. Az ország népének pénzforrásait a több évig egymásután következett rosz termés kimerité, és teljes lehetetlenség volt a legnagyobb hazafiság mellett is egy üres kútból vizet meríteni. Egy az európai pénzpiaczokon elhelyezendő nagyobb kölcsönről szó sem lehetett, mert az európai nagy nemzetek nem bíztak az uj kormányban, mely olyanokra vállalkozott, mi előreláthatólag, legalább egyelőre, keresztülvihető nem volt, s mit az előbbeni kormány, mely ép oly kipróbált hazafiakból állott, egy erős többség mellett sem tudott keresztül vinni. De nemcsak hogy egy önálló nemzeti bank létesítése merő lehetetlenségnek bizonyult, hanem az uj kormány ebbeli actiója reactiót szült. A bécsi priv. bank represzáliákat vőn, és a magyarországi fiókokat beszüntette, itt elhelyezett pénzeit tömegesen felmondotta, mi sok kereskedő, kis és nagybirtokos bukásának indoka lőn. Körülbelől igy történt az önálló vámterülettel. Az erre szükséges pénz előteremtésére, az a kormány, mely adóelengedést igért, kénytelen volt egészen uj adó-nemeket életbe léptetni. Az eredmény nem felelt meg a hozott áldozatnak. A nyers terményekre, különösen a -földművelés által előhozottakra, az idegeiig hatalmak oly vámot vetettek, hogy azok ny^kjíiikon maradtak, a nélkül, hogy az európai n^ek hiányukat érették volna, mert más országolt, mint Orosz- és Francziaország, fedezték l/őven és olcsón a szükségletet. / Oly szükségletekre pedig, mint petróleum, kávé, czukor, sat. melyek Magyarországon nem teremnek, oly kiviteli vámok szabattak, hogy áruk a lehető legmagasabb fokig felcsigáztatott. Az uj kormány emberei bekezdték látni, hogy a szó, az ígéret, a frázis, sokkal könnyebb mint a tett, hogy a valóság szomorúan különbözik a tervezéstől, hogy az rni in theoria jó és üdvös, a rni nagyon óhajtandó, sokszor valósággal teljesen realizálhatlan, A nemzetnek két főóhaja, az ellenzék két főigérete nem teljesülhetett; a nép és sajtó zúgolódni kezdett és szidta őket jobban, mint ők most szitkozódnak. Hogy ki ne essenek a nép kegyéből, más „fontos dolgokhoz", eszközökhöz folyamodtak. Azt kívánták, hogy a budai vár ormáról vétessék le az uralkodóház feketesárga családi lobogója. A király jöjjön Pestre az országgyűlést megnyitni, és ne történjék ez Budán. Közös hadsereg, közös pénzügy, tehát dele gáczió nem kell. Nem adunk ujonczot, nem űzetjük a quotát. De azért legyen harcz és háború az oroszok ellen. Voltak ugyan elemek az uj kormányon és többség között, melyek habár kormányra léptükkor maguk is hitték, hogy a hangoztatott Ígéretek létesítésére nem kell egyéb, mint hazafiság és* elszánt jóakarat : most belátni kezdvén a praxisnak a theoriától való különbségét, meg akar tak állani a sikamlós uton, de ezeknek szava elnémult a zaj és anarchiában. És bekövetkeztek a nemzetre a legsúlyosabb napok.. . A bécsi kamarilla, a katonapárt, melynek Magyarország alkotmánya mindig szemét szúrta, győzött. Lám, mondtuk, a magyar hűségében nem leiiet bízni; tudtuk, hogy ez lesz a vége! igy kiálták. A haza kebelében levő kígyók is sziszegni kezdtek, az ellenséges nemzetiségek is ellene fordultak saját anyaföldjüknek . . . Iszonyú, rettentő álomlátás volt, melyet tovább leirni nem akarunk, mert tollúnk reszket kezünkben csak a gondolatra is, hogy e sok csapás által látogatott drága földön ilyesmi még egyszer történnék. Az ország nyögött az abszolutizmus járma alatt, és szorosabbra fűzték a békót, mint valaha. S a nép bölcsebbjei felsohajtoztak, és visszakívánkozva Egyptom húsos fazékaihoz, azt rebegék a szolgaság járma alatt nyögő keblek : S azért buktattuk meg a Tisza-kormányt, mert ily sorsra nem akarta juttatni a nemzetet? Azért buktattuk meg, mert nem igért olyant, amit keresztülvinni nem lehetett, s mert engedett ott, hol a nemzet szabad s békés fejlődésének legmagasabb szempontjából, nem engedni vétek lett volna? Azért buktattuk meg a nemzet legkipróbáltabb férfiait, hogy üres kiabálóknak, szószátyároknak helyet csináljanak, kik ennyire juttattak bennünket ? Az önámitásból az ébredés késő volt... * * Távozott tőlünk a nyomasztó álomlátás, és hálát rebegtünk a mindenhatónak, hogy az egész nem volt egyéb, mint álom. Gondolkodva a dolog fölött, azon meggyőződésre jutottunk, hogy ha csak képzelhető volna, miszerint a nemzet jövőjével ily rut játékot lehetne űzni: a kiábrándulásnak legbiztosabb eszköze volna, ha két három évre, próbára az ellenzéknek engednék át a hatalom mostani képviselői a korraányrudat.... i „Békésmegyei Közlöny" teája. Budapest, ján. 9. Fővárosi tárcza-leveíek, (Heti Krónika.) I. Farsang és farsang mindenütt. A remény és a csalódások évadjába léptünk. Karneval uralnia mindenütt, az ö udvarának hódol ifjú és vén. Uralkodásának idejére elég büszke lehet. Jó hosszú lesz; csaknem másfél hónapig tart, alattvalói hódolhatnak neki, mert sok vigságot hoz nekik, mig a bamvazó-szerda bánatos reggelével beköszön, hozva mentől több — hyment. A fővárosi elit-bálok ma-holnap kezdetüket veszik. Az első a bölcsészek bálja leend, melyhez tavalyi sikere után, uevés reményt táplálnak bölcsészeink ez évadban is. Első levelünket nem tölthetjük be szebb tárgygyal, mint a Petőfi-társaság üléséről ha szólanduuk. F. hó 6-án tartotta második évi közgyűlését az akadémia dísztermében, mely csaknem egészen megtelt a hallgatósággal, kik köz.'itt földszinten és karzaton a nők jelentékeny helyet foglaltak el. Fővárosi tagjain kivül vidékről is jelentek meg sokan, igy K. Papp Miklós (Kolozsvárról,) ki a végből jött Pestre; székfoglalóját tartotta. A hallgatóság közt láttuk: Szász Károlyt, Arany Lászlót, Tisza Lászlót, Tóth Lőrinczet, Nagy Miklóst, Beöthy Zsoltot, Veres Beniczky Hermint, Bulyovszkynét stb. Az elnöki emelvényt Jókai Mór foglalta el, mellette ült Éjszaki Károly alelnök, Lang Tamás s Várady Antal titkárok. Az elnöki megnyitót Jókai olvasta fel, mely élénk >;ljenzéssel fogadtatott. Beszédéből a következő szép részletet emeljük ki: „Óhajtjuk, hogy az uj évben ne tépjenek le minden babért a világharczok hősei; az olympi szellembajuokok számára is hagyjanak fenn valamit. Ha pedig a végzet a nehéz megpróbáltatás korszakát mérné ránk, akkor azt óhajtjuk, hogy szellem-harczosaink tolla ne a pártviszály epéjébe, hanem régi dicsőségünk fényes színeibe legyen má:tva. Mert nem tartjuk azt, hogy „inter armu silent musae." A fegyverek közt is van a költő lantjának magas hivatása. Hitünk szerint a szépirodalom férfiaipak feladata az, hogy a mig lehet, az egymással versengő nemzetek közé álljanak: eszméik kicserélése, kölcsönös átültetése által a népek egyetemét felvilágosítsák, hogy a kerek földön a szeretet a szép ós nemes iránt, a haza és a szabadságszeretet minden nemzetnél egy és ugyanaz legyen; de ha elkerülhetlen a harcz, akkor feladata a nemzeti költőnek, hogy nemzeti zászlóink előtt járjon s miként a walkürok, még a halálban alvókat is feltámaszsza szavával. Ezután Szana Tamás csinos titkári jelentése következett, melyből a következőket adjuk. „Midőn társaságunk egy évi működéséről az elősoroltakban számot adtam, helyén látom a t. közönséget jövő évre tervezett működésűnkről is tájékoztatni. Lapunk, leküzdvén a kezdet nehézségeit, jövőre annál nagyobb buzgalommal folytatja pályáját; könyvkiadó vállalatunk legalább is a mult évihez hasonló számú, s feladatához képest kizárólag eredeti müveket vesz fel keretebe; olvuso üléseinkbeu pedig