Békésmegyei közlöny, 1877 (4. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1877-01-11 / 3. szám

.BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" 1877. 10. sz. vetve az alap mindarra nézve, a mi a tartós béke — és a török alattvalók jólétének biztosítására ez idő szerint kívánható. Monarchiánk erélyes föllépése bizonyára észre téritendi a koloszl s a törökfalók harczias kedvét mindenesetre mérsékelni fogja. A tizetés-meghagyási ivekről. A tizetés-meghagyási ivek ellen sok méltó panasz van. Nem elég, hogy a törvény megkívánja, hogy az ingatlan átruházását tárgyazó szerződések nyolcz nap alatt az adóhivatalnak, az országos egyenes adónak rávezetésével bemutattassanak, a mi gyakran ki nem vihető s hogy ezekért a tudatlan nep tétetik felelőssé és sujtatik mulasztás esetében telemelt százalékkal, melytől legjobb esetben költséges folyamodással sikerül menekülnie, de a meghagyási ivek magok oly gyarlón állíttatnak ki, hogy azokból írástudó se képes eligazodni, mert: az illeték a szerződésbeli összeg után csak kivételesen, többnyire pedig a legkisebb becsérték alapján vettetvén ki, a fizetés • meghagyási iveken a Kivetési alap ki nem fejeztetik s igy az összegről az abjektumra rá ismerni nem lehet, mihelyt ugyanazon iven az illeték különböző tárgyak és cselekvények után van készítve; mert magáról a fizetés meghagyási ivből ki nem vehető, vájjon az alap'-helyes-e s nem lévén a cselekvény kitüntetve,: az sem kivehető, vájjon a százalék mérve helyesen van-e alkalmazva; mert azon megjelölve nincs, hogy p. örökösödési esetben az örökösök közül a sok tétel közül ki melyiknek megfizetésére köteleztetik? a mi számtalan esetben egyenetlenségre szolgáltat okot.; mert ahhoz valóságos studium kívántatik és az okiratoknak a bíróságoknál levő ügy és okiratok költséges beszerzése, hogy valaki magának alapos tájékozást, meggyőződést szerezzen, s ez a tétel minő cselekvényt jelent, helyesen vane a százalék mérve alkalmazva s végre ha a kötelezettek többen yannak, hogy az érdekeltek megtudhassák, a tételek közül ki, melyiknek megfizetésével tartozik. És igazságtalan, káros az, hogy örökösödési esetekben a százalék megfizetése kívántatik, mielőtt az átadási végzés meghozatott, az osztályterv készen volna, nem csak, de végrehajtás utján be is hajtatik, mielőtt az örökösök papíron legalább a hagyaték tulajdonosaivá váltak volna. Kívánatos volna tehát: hogy a fizetésmeghagyási iven tisztán kitüntetve legyen a cselekmény, az illeték objektuma, ha az összeg a legkisebb becsérték szerint vettetett ki, az objektum egyenes adója végre, hogy melyik tételt, ki tartozik megfizetni külön-külön. És az örökösödési százalékot csak akkor kellene kivetni, midőn az átadási végzés már meg van hozva, midőn tudva van, a hagyatékból ki mit, mennyit nyer osztályrészül. Ha fizetnünk kell, tudni akarjuk mi után, mely alapon s mennyit tartozunk fizetni; ezt tisztán formulázni a kincstár kötelessége ; ellenkező esetben az eljárásnak az a szine van, mintha egyenesen oda volna számítva, hogy csak hadd jöjjön a pénz minden áron; ha a helytelen kivetés ellen valaki folyamodik, he jónak látjuk, elengedjük, ha nem folyamodik annál jobb nekünk, a ini annyit tesz, mint isten bocsáss! majd azt mondtuk, hogy török, akarjuk mondani— muszka gazdálkodás. Ugy halljuk, hogy e tárgygyal a megyei bizottság már foglalkozik. Reméljük, oda fog hatni, hogy e tekintetben jobbra változás történjék. TANÜGY. Gyula városa polgári iskolaszéke f. hó 7-én tartott ülésében elnök többek közt előterjeszti az 1876. évi számadást; mely szerint az összes bevétel 9627 frt 35 kr, kiadás 4757 frt 36 kr, és igy a maradvány 4869 frt 99 kr; — mely összegben azonban legnagyobb részben bennfoglaltatik a polgári iskola teljes kiépítésére gyűjtött alap is; — a városi közpénztárnak eddigi összes tartozása ezenfelül még a mult három évről 4700 frt. Beterjesztetett ezután a f. é. költségvetés, mely szerint a bevétel 4871 frt 60 kr, a kiadás, minthogy ez év folytán a negyedik osztály is fel fog állíttatni 6263 frt 33 kr, és igy 1391 frt 73 kr. évi hiány mutatkozik, melynek fedezéséről a városi hatóság gondoskodni felkéretik. Beterjesztetett továbbá a polgári iskola kiépítésének tervezete, mely szerint az eddigi épület egy rajzterem és tanszerek- s könyvtárral megbővittetnék, és a melynek költségei 5398 frt 65 kr; mig a szintén szükségesnek feltüntetett fedett torna helyiség 4148 frt 18 krra van a bemutatott terv szerint előirányozva; — mindkét terv szintén a polgármester által Gyula városa képviselete, ós onnan az iskolaszékkel egyetértve tanfelügyelő ur utján a nm. vallás és közoktatási minisztériumhoz fog felterjesztetni, és ezek létesítése iránt államsegély kéretni. Az igazgatási jelentésből kitűnt, hogy a tanügy állasa kedvező, a mennyiben eddigelé indokolatlan mulasztás egy sem, betegség miatti mulasztások pedig igen csekély mérvban fordultak elő. A tandíj, mely csak évi 5 forintból áll, 98 növendék közül 13-nak egészben, 3-nak pedig felében engedtetett el. A tanszaknak három részre osztása tudomásul vétetett, és csupán az év végi közvizsgának megtartása — mint czélszerünek vélt — elfogadtatott; az iskolaszéki tagok minél gyakoribb megjelenésre az iskolákban felhivattak; — a tankönyveknek jövőbeni változtatása pedig a tanári testület előterjesztésére iskolaszókileg határoztassék el. MEGYEI KÖZÜGYEK. Békésmegye közigazgatási bizottságának gyűlése. (Januárhó 8-án és következő napjáin.) Elnök: Beliczey István főispán. Jegyzők: Hajóssy Ottó fő- és Márki Lajos aljegyző. Jelen volt bizottsági tagok, a megyei tisztviselők közül: Jancsovits Pál alispán, Kertay Zsigmond ügyész, Nagy Károly árvaszéki elnök, dr. Kovács István főorvos. A királyi államhivatalnokok közül: Bánhegyi István tanfelügyelő, Muller Gusztáv adófelügyelő, J°.nó Sándor kir. ügyész, Ilódy Gyula mérnök. Választott tagok: Karassiay István, Szucsu Béla, Farkas Béla, Szanthó Albert, Ambrus Lajos, Kalmár Mihály és Ladics György. Elnöklő főispán az ülést pont 9 órakor megnyitván, alispán urat havi jelentésének felolvasására szólítja fel. (A jelentést lapunk egész terjedelmében közli.) Az alispáni jelentésnek a legutóbbi téli árvízre vonatkozó részére nézve Farkas Béla felemlíti, hogy az alföldfiumei vasút tisztviselői Gyula és Sarkad közt a hidak alatti medert melyen a viznek lefolyása volt, önhatalmilag betöltették, mi által a szomszédos őszi vetés már is teljesen tönkretétetett. Indítványozza, hogy ezen káros eljárás a közi. miniszter urnák feljelentessék és felkéressék, hogy az orvoslással rögtön intézkedjék; az alispán kinyilatkoztatja, hogy ezen körülményről sem hivatalos, sem magántudomása nincsen, mert különben kötelességszerűen intézkedett volna, mire magát minden felterjesztés nélkül a fennálló törvények értelmében feljogosítottnak érzi, egyszersmind ígérvén, hogy azonnal intézkedend. Az alispán ur nyilatkozata közhelyeslóssel fogadtatott és Karassiay István b. tag ur indítványára, megbizatik, hogy a tényállást kipuhatolva, a tapasztaltakhoz képest intézkedjék. Az alispáni jelentés egyéb tekintetekben tudomásul vétetik. Olvastatnak az érkezett miniszteri rendeletek, nevezetesen a belügyminiszternek decz. 30-án kelt rendelete, melyben kijelenti, hogy a kir. hivatalnokokat, akadályoztatásuk esetén, csak az illető szakminiszter helyettesitheti. Megemlittetik, hogy e bizottsághoz tartozó állami mérnöknek még nincs helyettese, de a bizottság nem tartja szükségesnek a szakminisztert erre figyelmeztetni, azon feltevésben, hogy ezen körülmény figyelmét ugy sem kerülendi el. Közöltetik a bizottsággal azon miniszteri rendelet, mely e bizottság ama felterjesztésére keletkezett, melyben a megyében befolyó bírságoknak megyei jótékony helyi czélokra leendő fordíttatásának megengedését kérte. Miniszter ur kinyilvánítja, hogy ezen kérelmet nem teljesítheti, mivel az erre nézve fenálló törvényeket és t. gyakorlatot rendeleti uton meg nem változtathatja. Olvastatik a szarvasi járás szolgabírójának kérvénye, melyben a B.-Szent-András és Szarvas közti ut javítására kiutalványozott 1525 frt 48 krból ez idő szerint még fenmaradt 460 frt 1 krhoz a munka alapos és tartós megtételére még 368 frt kiutalványozását kéri. Alispán ur a szükségelt öszszegnek a megye közmunkapénztárából leendő kiutalványozását véleményezi. Pollner L. a mostani sáros időszakban az útjavításra adott pénzt kidobottnak tartja ós inkább természetben kívánja a munkát teljesíttetni. Alispán fölvilágosítja előtte szólót, hogy az illető járás községei a köz-munkát pénzzel megváltottak. Farkas B. figyelmeztet, hogy a megváltás 1876-ra és nem ez évre szól. Ambrus Lajos emlékezetébe hozza a bizottságnak, hogy a megye törvényhatósága ezen útnak kiépítését, már elrendelvén, ezen határozatot foganatosítani kell, de ő is inkább természetbeni kiszolgálással kívánná azt teljesíteni, mire a főispán ily értelemben mondja ki a határozatot. X. asszonyságnak reményteljes, egyetlen fia korcsolyázás közben belepotyogott a vizbe és csak a lábát törte el, de bele nem fuladt. Küldünk nekie egy részvétünket és egyszersmind szerencsekivánatainkat tolmácsoló — vizitkártyát. Szomszédnénk 90 éves édes anyja jobblétre talál szenderülni. Ha mentve akarunk lenni attól, hogy egy pár üres vigasztaló frázissal kelljen rontanunk a levegőt, — küldünk a szomszédasszonynak egy vizitkártyát. Újévkor vagy minden ismerősünket lehetne csak meglátogatni, vagy egyikét sem az újévi gratuláczió czéljából, mert különben nagy volna az apprehenzió. Mióta a vizitkártyákat feltaláltak, ezen hínárból is kisegíthetjük magunkat. Szépen otthon ülünk, fogadunk hordárt ós küldünk — vizitkártyá kat, jobbról balra, csáléról hajszra. Szóval, a vizitkártya, nélkülözhetlen kelléke ma már a társadalmi érintkezésnek, felesleges szóáradat hallásától és mondásától megkímél, s igy a földi lét legdrágább portékáját, az időt is megkímélteti veled, miért is nem csoda, ha az angolok, kiknek az idő pénz, legtöbb vizitkártyát fogyasztanak, kifejezve ezekkel legtragikusabb és legörvendeztetőbb érzelmeiket. Különösen ennél az időt-kimélő népnél tesz, alig ismert szolgálatokat a vizitkártya. D'Izraelit ismeri egész London. Londonnak pedig 3 millió lakosa van. Ha valami bú, vagy öröm éri azt az urat: nekie a 3 millióból legalább másfél millió férfi és asszony látogatását kellene fogadnia. Ő is, a látogatók is eltöltenónek egy félesztendőt mig vége volna a vigasztalás, vagy szerencsekivánásnak. Egy pár ezer rizitkáitya segit a bajon. Az inas mindennap reggelén mikor a theáját issza, behoz nekie egy csomó vizitkártyát, melyeket kávéját szürcsölve fél óra alatt emészt meg s egy-két hét múlva tul van a veszélyen. Van reá kilátás, hogy egykor az angolok nem lis íognak idokimélésből beszélni egymással, hanem mindent vizitkártyákkal fejezendnek ki, hogy tehát a vizitkártya-kultusz náluk alig képzelhető tökéletesedés felé fog haladni. Egy vizitkártya gépezetet hordanak majd magukkal, melyet csak meg kell nyomni ós „szükséglet" szerint, előbuvik a megkívántató jegy. Ha köszönni kell; egy kis nyomás a mellényzsebre és előáll egy vizitkártya, melyre egy hajlongó dandy van festve levett kalappal, ezt a négy világrész egyike felé tartva, a mint jó reggelt, jó napot, jó estét vagy jó éjt akar az ember kívánni. Ha szomorú esetnél részvétet kell kifejezni: egy pár gyönyörűen festett köny „csillámlik" — a nóvjegyeD. Ha örömet: egy „tánczoló dervis" fog ott díszelegni. (Vége köv.)