Békésmegyei közlöny, 1877 (4. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1877-01-11 / 3. szám

IV. évfolyam. 1877. 3. szám. B,-Csaba, januárlió 11-én. CYEl KÖZLÖNY. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként kétszer : vasárnap és csütörtökön. Előfizetési dlj a „Szépirodalmi Lapok"-kal együtt : egy évre 8 frt; félévre 4 frt; évnegyedre 2 frt. A „Szépirodalmi Lapok"-ra külön is előfizethetni, egész évre 2 frt, félévre 1 írtjával. Szerkesztőség: Gyulai-ut, Reök-ház. Kiadó-hivatal: Vasut-utcza, közbirtokossági épület. Egyes szám ára 10 kr. kapható Biener B. urnái B.-Csabán. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken minden postahivatalnál 5 kros postautalványnyal. u Előfizetési felhívás a „Bekésmsgyei Közlöny czimü politikai, társadalmi, közgazdászati ós vegyes tartalmú lap 1877-ik évi folyamára. Megjelenik hetenként kétszer : vasárnapon és csütörtökön. Újévtől kezdve minden hó elején és közepén egy rendes „Szépirodalmi Lapok" czimü belletrisztikus melléklet adatik, mely mulattató s oktató tartalmánál fogva, megyénk hölgyeinek ajánltatik szíves figyelmébe Előfizetési dijak : helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve a , Szépirodalmi Lapok "-kai egyiitt : Egy évre ! • T~ 8 frt Félévre . . . . . 4 „ Évnegyedre . . . . . 2 „ A „Szépirodalmi Lapok"-ra külön előfizethetni egy évre 2 írttal, félévre 1 írttal. Helyben B.-Csabán a kiadóhivatalban (vasut-utcza, közbirtokossági épület) és Biener B. ur főtőzsdéjében, vidéken minden postahivatalnál vétetnek fel előfizetések, ez utóbbiak legczélszerübben 5 kros postautalványnyal eszközölhetők. B.-Csaba, január-hóban. A kiadóhivatal. Budapest, január 7. — a— A szenzácziós hirek ivadját éljük. Nem érjük be a kül- és belügyi bonyodalmak egész sorozatával, de igyekezünk a helyzetet a fantázia bizonytalan kombináczióival és a legellentétesebb föltevésekkel oly bonyolulttá tenni, melynek megoldására még Nagy Sándor kardja is ártatlan peniczílusnak Ígérkezik. A hivatalos és nem hivatalos távíró kétségbeejtően tréfás hangulatban van. Hogy e mulatságos kedélyálla pótnak sok politikus megissza a levét, az kétségtelen. Mai napság csak azért röpittetik világgá oly sok, majd békés szellemű, majd kardcsörtető megoldást jelző tudósítás, hogy legyen mit az elmés hírlapíróknak még melegében megczáfolni. Ily sajnos helyzetben nagyon érthető dolog tehát, ha a közönség az eléje tálaltakat „blind"-re nem veszi készpénz gyanánt, hanem a valószínűt a svindlitől megkülönböztetve, oly eredményt igyekszik magának lehozni, mely a reális igazság látszatával bir. Eddig tanúsított külügyi politikánk bizonytalan s ingadozó természetét látszik e perczben megváltoztatni azon eljárás, melylyel megbizottaink a konstantinápolyi koivjreüczián az utóbbi időben bizonyos nagyhatalmak figyelmét magokra vonták. Örömömre szolgál konstatálni, hogy e magatartás a magyar nemzetnek a keleti kérdésben kezdettől fogva elfoglalt álláspontjával lényegben megegyezik. A félhivatalos tudósítók ismert lakonikus rövidséggel csak annyit mondanak, hogy Austria-Magyarország meghatalmazottai az utóbbi időben erélyes föllépésük által épen nem az orosz érdekek dédelgetését segítik elő. Hogy e rövid közlemény tartalma mily fontos és becses monarchiánk jövőjére nézve, bizonyítgatni felesleges. Sejtenünk engedi azt, hogy külügyérünk az eddigi tartózkodó magatartással, mint czélhoz nem vezetővel szakított, hogy komoly szándéka, tekintélye és hatalma egész súlyával megakadályozni a viszonyok oly alakulását, csoportosulását, melyek az orosz taktika sikere esetén közvetve a monarchia vitális érdekeit is koczkára tennék. A szóban forgó távirat különösen Calicet emeli ki, mint ki a tanácskozások folyamán szokatlan méltányossággal szólott a porta helyzetéről s czélzott bizonyos nagyhatalmasság oly&tén vágyaira, melyeket nem szokás egy második személylyel, annál kevésbbé valamely semleges vagy pláne ellenséges hatalom képviselőjével előre tudatni. E tárgyról a jelen pillanatig hiányzanak a bővebb fölvilágositások; lesz tehát idő a hír megerősitéseig avagy — a mit nem kívánunk — megczáfolásáig elmélkedni. Ha való mindez, ugy végre megérkeztünk azon pontra, honnét tulajdonképen kiindulnunk kellett volna, hacsak annyira rövidlátók nem vagyunk, hogy nem tudjuk a jót a rosztól, a kívánatost a félőtől, a jó barátot az ellenségtől megkülönböztetni. Andrássy politikája, — ha e hir valónak bizonyult, az óvfordultával szintén más jelleget öltött. Közeledni látszik azon meggyőződéshez, melyet a magyar nemzet — vele ez ideig ellentétben — a keleti kérdésre nézve magáévá tett. Hogy mily örömmel üdvözöljük őt a férfias elhatározás terén, azt átérzi mindaz, a ki tudja, hogy a jelen időben Törökország czime alatt hazánk jövője felett is el lész dobva a koczka. Azért kívánjuk, hogy az instrukcziók, melyek keleten tartozkodó képviselőinknek küldetni fognak, a megkezdett irányban határozott, öntudatos és tisztán nemzeti politikában nyilvánuljanak. Kívánjuk, hogy Calice és társa a török alkotmányt a kérdés megoldására elégségesnek találja; hogy ellenezzen minden néven nevezendő „garancziát," mely különben sem fogná az elhatározott orosz-török háborút megakadályozni. Az alkotmányban meg van A w

É 01 íí A névjegyekről. Nem túlzás vagy rosz viczcz, ha azt vagyunk bátrak állítani, hogy keztyü nélkül mai napság nem lehet a társadalomban boldogulni. Légy akármily szellemdus és tanult, de lépj be egy divathölgy elfogadó termébe keztyü nélkül és száműzve leszesz az ö „jó" társaságából. Telepedjél le valami kis városban, vagy akár nagy városban is, mint ügyvéd vagy orvos. Nem fogják tőled annyira rosz néven venni, ha az illető város elöbbkelő családjait egyáltalán meg nem látogatod, mintha — keztyü nélkül látogatnád. Lépj fel valahol mint leánykérő, és csókold meg leendő anyósod kezét keztyü nélkül s füstbe menend a párthie. Hát még, ha valamelyik iQu olyan oktalan volna s egy „elite"-bálon keztyü nélkül kérné fej a bájos Jankát, vagy Blankát tánczra? Nincs annyi kosár a föld kerekségén, mint a mennyit ő kapna ! S képzelhetsz-e egy uri hölgyet, egy a „jobb" osztályokhoz tartozó nőt, utczán, szálonban, színházban keztyü nélkül? — (Nemde a nők alvás közben is keztyüt hordanak?) De majdnem oly fontos szerepet játszanak a névjegyek a müveit világ „történetében," mint akeztyük; sőt bátran állithatjuk, hogy általánosabb és ismertebb érintkezési közegek a keztyünél is. Még nem láttunk mészároslegényt vagy kéményseprést, a kinek keztyiije lett volna, de olyant már láttunk, a kinek látogatójegye volt, pedig egy fehér-keztyüs kéményseprő nem is lenne valami megvetendő jelenség; mindenesetre nem mindennapi, pedig az elkényeztetett, „müveit" világ a nem mindennapit szereti csak. A látogatójegyeknek azon igen szép czéljuk van, hogy embertársaink iránt undvariasak lehetünk a nélkül, hogy tolakodóvá válnánk, s anélkül, hogy sokba kerülne az udvariasság. Ha valamelyik jó barátnénk bennünket cserbe hagyott és máshoz készül férjhez menni: eljegyzésére küldünk neki egy vizitkártyát — gratuláczióul, azzal iszonyúan lefőzzük. Ha valamelyik ifjú házas párnak első gyermeke születik és fiu, akkor küldünk egy — vizitkártyát s odairjuk a hátára, hogy gratulálunk; ha leány, akkor is küldünk egy vizitkártyit, de nem irunk oda semmit. Ha viazonlátogatást kell tennünk, kilessük az időt, mikor nincs otthon az, kit a viszonlátogatás illet és ott hagyunk egy szegletén behorpasztott — vizitkáityát. Valami nevezetes ismerősünk, kinek az ur isten nagyon felvitte a dolgát s ki a szépmüvészetek, tudományok mezején, előttünk, de előtte is ismeretlen érdemeket szerzett, egy rendjellel tiszteltetik meg. Küldünk neki egy — vizitkártyát. Lapunk mái száma mellé az „Első magyar kertész-gazdászati ügynökség" magárjegyzéke van csatolva.