Békésmegyei közlöny, 1877 (4. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1877-03-11 / 20. szám

IV. évfolyam. 1877. 75. szám. B.-Csaba, februárhó 25-én. Megjelenils. hetenként kétszer : vasárnap* és csütörtökön. Előfizetési dij a „Szépirodalmi Lapok"-kal együtt : egy évre 8 frt; félévre 4 frt; évnegyedre 2 frt. A „Szépirodalmi Lapok"-ra külön is előfizethetni, egész évre 2 frt, félévre 1 írtjával. Szerkesztőség: Gyulai-ut, Re ők-ház. Kiadó-hivatal: Vasut-utcza, közbirtokossági épület. Ejyes szám ára 10 kr. kapható Biener B. urnái B.-Csabán Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalb&n, Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken minden postahivatalnál 6 kros postautal ványnyal. Legyünk gyakorlatiak. (Békés-csabai kőút.) Azon mozgalom, mely egy m.-berénybékés-gyula-pankotai mozdonyos vasútra nézve keletkezett — figyelmünket ki nem kerülte ; olvastuk ama füzetkét is, mely e vonal érdekében Gyulán napvilágot látott, de őszintén minden részrehajlás nélkül, mi ugy vélekedünk, hogy nemcsak országos linanczialis siralmas viszonyaink miatt, hanem azért se tartjuk az eszmét gyakorlatinak, kivihetőnek, mert azt a már fennálló érdekek oly lánczolatával találjuk ellentétesnek, mely annak kivitelét csaknem lehetetlenné teszi. De életképesnek se tekinthetjük viszonyaink közt a tervezett vonalat, mely a vasúttal már biró és érdekeivel Arad felé gravitáló Pankotától terveztetik Gyulán, mely szintén közvetlen vasúti összeköttetéssel bir és Békésen keresztül, mely Csaba fotó—van utalva és viszont, s ezzel mégis közvetlen kapcsolat nélkül maradna hátvidékével együtt, honnan számtalanok látogatják a b.-csabai piaczot. És prejudikálna e vonal a Miskolczról a Sárréten át Csabáig tervezett nagyfontosságú vonalnak, mely mig Sárrétünket jelen izolált helyzetéből kiragadni volna hivatva, alföldünket a felföld iparával hozná egyenes összeköttetésbe. Mi jobban szeretjük azt, a mi gyakorlati, a mi kivihető, a mi valódi szükséget pótol. Ilyennek tartjuk mi azt, hogy Békés Csabával csinált-uttal összeköttessék. — Ez szükség, ez kivihető.\ Es mi erre hivjuk fel a megye és az érdekeltok figyelmét. Békés és Csaba egymáshoz oly közel feküsznek s mégis a rosz ut egymástól olykor végkép elszakítja, holott e két városnak érdeke, hogy közlekedési viszonya könnyű, akadálytalan biztos legyen. Ezen vonal a Sárrétnek is érdekében fekszik, hogy a megye legfontosabb emporialis helyével közlekedése legalább részben megkönnyítve legyen. Békés városának határa terjedelmes allodiumot foglal magában, melyet részben csabaiak bérelnek, csabaiak mivelnek, az allodium ós a vállalkozóknak érdeke kívánja tehát, hogy a zavartalan összeköttetés Csaba és Békés közt biztosítva legyen. De a két várost az érdekközösség ezer szála vonzza egymsbd.az, melyek a biztos és könnyű közlekedést követelik. S mi ezen utat klinker-téglából gondolnók építtetni. A klinker-ut nem drágább a kőutnál, fenntartása pedig annyi száz forintba kerül, a hány ezerbe amazé. És a kiállítási költség itt maradna, a mü a tégla-ipar tökélesedését is eredményezné vidékünkön. Klinker utaink a Bánátban és Somogyban már vannak és jóknak, czélirányosoknak bizonyultak. Nekünk régi nézetünk, hogy nálunk ily utak volnának indikálva, melyeknek a köutak fölött, főleg nálunk, határozott előnyei vannak. Egyelőre a csabai élőviz-csatorna partját vélnők klinker-uttá átalakítani, a partnak Békés felé eső végéig. Ez a vonalnak legszükségesebb része, mert ép ezen részen legrosszabb a közlekedés. Ezzel az eszmével foglalkozzunk, mely régi óhajtást valósitana meg, égető szükséget pótolna, valódi érdekeket szolgálna és még a jelen nyomasztó viszonyok közt is megtestesíthető.*) ilftontenegro békefölíételei. Budapest, márczius 8. —a— Montenegrónak a béketárgyalásokra vonatkozó legújabb hivatalos nyilatkozata az áldásthozó béke derült egét ismét elhomályosítja. A kétszáz falu és kétezer kecske fejedelme eddig kivívott harcztéri előnyein elbizakodva oly merész és kihivó föltételeket szab a porta engedékenysége elé, melyek nyíltan következtetni engednek arra, hogy a nagylelkű orosz protekczió itt is megtermi átkos gyümölcsét. A mily könnyen belement Nikita a háborúba, tudva azt, hogy sokat nem koczkáztathat: ép oly könynyelműen keresi most is az okot és módot, annak folytathatására. Mert a szerencse kedvezett neki. 0 tehát, hasonlóan a szenvedélyes játékoshoz, minden lelki küzdelem nélkül kimondja a végzetes szót: Dupla, vagy semmi. Montenegro egyébiránt nem is igen *] Azután, hogy ezt megírtuk, olvastuk a „Békési Lapodban, hogy a terv mellett az egész vonalon uagy a lelkesedés. Ha igy van, ez esetben természetesen a kivihetőség fölötti kételyeink el vannak oszlatva. Hiszen egyéb akadály sincs, mint ha az eszköz, a pénz hiányoznék. De ha a vasút csakugyan létesülne, mi ezen esetben is fentartjuk a békés-csabai köut körüli nézetünket. Szerk. A íí \mm. A nők az ipari foglalkozásban, Gelléri Mór urnák B.-Csabán febr. 17-én tartott fölolvasásából. A társadalom reális iránya munkába vitte a nőket, elvonta őket a családi élet tűzhelyétől és a materialistikuii korszak követelményeinek megfelelő munkakört jelölt ki azok szá.náia, kik a szükség parancsára a családi körön kivül szívesen dolgoznának kenyérkeresetük biztosítására. Mert nem minden nőnek van a családi élei körében biztos existencziája. Az alsóbb és középosztályokból való leányoknak szintén hozzá kell járulni a család anyagi lételének biztosításához, vagv legalább is saját szükségleteik födözéséhez. De gondoskodniok kell jövedelmi forrásokról azért is, hogy idővel, midőn családi tűzhelyük lesz, de oly férjre nem tarthatnak számot, kinek kereseti képessége az egész család igényeinek megfeleljen, azzal megosszák a családi élet költségeinek viselését. Ezenkívül azon óriási mérvű térfoglalás és haladásnál fogva, melyet az ipar és műiparnál a kulturállamokban legutóbb észleltünk, szükségessé vált a nők munkás kezeinek a termelésbe való bevonása. Így támadt a nőkérdés, melynek megoldásába vajmi sokan avatkoztak, részint a nők helyzetének javítása, részint a nők ideális nymbuszának megóvása szempontjából. A korral haladt a kérdés fontossága is és ma mi is azok nézetében osztozunk, kik méltányosnak, sőt elkerülhetlen szükségesnek tartják a nők számára oly munkakört biztosítani, mely egyéniségüknek megfelel, mely tisztességes keresetforrásokat nyújt azoknak, kik erre uUlva vannak; de viszont nem helyeseljük azon agitáeziót, mely a nőknek teljes mérvű egyenjogositása érdekében keletkezett, mely a nőknek, ha uem is politikai, de teljes társadalmi emanczipáczióját czélozza. Hogy a kérdés ma még nem jutott a fejlődés azon stádiumába, melyben velünk együtt számtalanok látni szeretnék — ennek több oka van. Első sorban okai maguk a nők, másodsorban azon túlzó agitatorok, kiknek tetszett az eszme, hogymint .,nőemnnczipator-vezérek" szerepeljenek, de szereplésükkel az eszmének nem hogy használtak volna, hanem több izben nevetségessé tették. Tekintsük mindenekelőtt liichter K. Tamásnak a bécsi nóiparegylethen tartott előadása nyomán azon mozgalmakat, melyeket Francziaországban a nők társadalmi függetlenitésük érdekében megindítottak, mely kiindulási pontul sz 'Igáit e kérdésnek mmden oldalról való megvitatására, helyeslésére és ellenzésére. A 18. század végén, a franczia forradalom alkalmából, az európai államok mély álomból ébredtek. Uj szellem tört magának utat, megrázkódtatá a konservativismus ajtajait és bebocsáttatást, elterjedést kérve, mélyen behatott a népek életébe. A nők sem maradhattak ezen általános mozgalomban nyugodtan és különösen nyugtalankodott a nővilág Franoziaországban, e nemzetnél, melynek jelleme, könnyen felinduló, gondolkozása változékony, fantáziája pedig lángoló és élénk. A forradalom előtt a franczia nemzet nagyon szét volt zilálva. Szegénység, gazdasági nyomor, és — erkölcstelenség uralkodott mindenütt. Erkölcstelen volt különösen a nővilág. Es ezen nem is lehet csodálkoznunk; hiszen XIV. és XV. Lajos maitresse-ik a trónig emelkedtek, innen igazgatták az alásiilyedt és elégedetlen nemzetet. Ily viszonyok nem lehettek jótékony hatással a nők életére, gondolkodási módját a és érzületére. Végre a forradalom kitört. (Folyt, köv.)