Békésmegyei közlöny, 1877 (4. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1877-01-07 / 2. szám

.BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" 1877. 10. sz. IVSikép voina megyei rendőrségünk szervezendő, hogy czéljának megfeleljen ? A legszabadelvübb államokban a rendőrség nem helyhatósági (ez legfeljebb kisegítő), hanem a központi államhatalomtól függő intézmény és pedig azon egyszerű oknál fogva, mivel a rendőri kihágások is egy nemét a bűnügyeknek képezik, a büntetés joga pedig a felségjogok egyik elvitázhatlan, természetjogi kifolyása lóvén, ezt jogosan csak a legfelsőbb államhatalom nevében lehet gyakorolni; de praktikus oldaláról tekintve is, azon nimbusznál fogva, mely ez intézménynél mindenekelőtt szükség, czélszerübb ha az államhatalom és nem a helyhatóság kezeli a rendőri ügyeket, mivel maga a fogalom „államhatalom" nagyobb tekintélylyel bir s mivel az államhatalom oly eszközök felett rendelkezik, melyeknél fogva rendeleteinek nagyobb nyomatékot és szükség esetén szigorúbb foganatot tud szerezni. De azért nincsen kizárva az, hogy a felség e jogáról lemondva, a helyhatóságoknak saját, az államtól független polgári rendőrökei engedve, ez a rendőri intézmény ezélját korszerű szervezés mellett el ne érhesse. Példa erre Bécs, mely rövid idő óta u. n. polgári rendőrséggel (Civilwachmánner) bir ; azért ez szintén igen életrevaló intézménynek bizonyul be. Példa volt erre ujabb idők óta saját hazánk fővárosa Budapest is, hol a bécsi Civihvachmánnerek-hez hasonló u. n. konstéblerek képezték a rendőrség exekutiv közegeit, mig a fővárosi rendőrség államivá lett. Ez utóbbi sem érte még el a netovábbját, de mindenesetre jelenlegi szervezésében előnyösebbnek mutatkozik fővárosunk rendőrsége, mint az előbbi városi hajdu-rendörség. Mig e tekintetben a törvényhozás állandó intézkedést tesz, nálunk is a bécsi, előbbeni büdapesti minta szerint kellene a megyei rendőrséget szervezni és pedig következő módon: 1. Még a neve se legyen „csendlegény," (perzekutor) hanem rendőr; mert a csendlegény elnevezéshez a nyers, barbár bánásmód előítélete van kötve s mind az, mit a „Pandurenwirthschaft" fogalma alatt értenek. 2. A rendőrség kötelékébe csak oly egyének vétessenek fel, kik irni, olvasni tudnak és legalább némi intelligencziának jeleit képesek felmutatni. Ez azért szükséges, mert sokszor intelligens ember is oly helyzetbe jő, hogy a rendőrség exekutiv közegeivel érintkezésbe kell lépnie, s akár aktiv, akár passziv legyen is érdekelve, a müveit ember udvarias bánásmódot igényelhet, habár mint bűnös kellene is megjelennie. Kihágása, büntette miatt a törvénytmondó közegek meg fogják fenyiteni, de a bánásmód azért udvarias lehet és legyen is. De másrészt azért is legyen intelligens ember a rendőr, hogy a köznéppel, a műveletlen osztálylyal emberségesen bánjék, mert végre valahára itt az idő, hogy ez se tekintessék baromnak, mely csak azért van itt, hogy üssék, verjék, hogy kétszeres büntetésben részesüljön, először a hajdú által, másodszor a törvénytmondó közeg által. — Azt állítják minálunk : a köznéppel nem lehet emberségesen bánni; természetesen, miután verés, zsarnokság által barmokká aljasitották, most ugy viseli magát, mint a barom s épen azért enyhe bánásmód által fel kell benne kelteni az emberi méltóság érzetét. 3. Hogy némileg intelligens emberek vállalkozzanak is a kellemetlen rendőri teendőkre, a fizetés legalább még félszer akkora legyen mint az eddigi. *) 4. Tisztességes egyenruhával, és ha szolgálatban van, kard és pisztolylyal (nem hosszú puskával) legyen ellátva. A szám kalapján legyen látható. Hol egy megye közbiztonságáról van szó, ott nem szabad költséget kimélni. Ha nincs pénz, akkor teremteni kell! Honnét'? Egy erkölcsi testületnek, egy megye iiatóságánának mindig lehei olcsó pénzre szert tenni. 5. Népesebb helyeken, mindenhol állandó rendőri állomásnak kellene lenni. Ezek volnának a, legszükségesebb megkívántatóságok arra, hogy azt mondhassuk „szervezett" rendőrségünk van. Hogy pedig a nagy közönség a csend és rend érdekében kész legyen a kihágó ellenében a rendőr páftját fogni és nem megfordítva (mint nálunk rendszerint történik), a nagy Közönséggel szemben a legkíméletesebb udvariassággal bánjék a rendőrség. Például ne mondja : „A ki e fákat megsérti, az ennyi és annyi birság vagy ennyi és annyi napi fogsággal büntettetik", hanem mondja : „Ezen fák a t. cz. közönség felügyelete alá bocsáttatnak!" — — — A mit itt mondottunk, nem uj dolgok. Minden czivilizált országban ugy van az, mint mi itt nálunk is behozni óhajtanok. *) De honnan!? Szerk. Mindenesetre itt volna már az idő, hogy megyénk területén legalább fokossal felfegyverkezett, kétnyelű korbácscsal ellátott és bőrnadrágos hajdúk, pandúrok, perzekutorok ne legyenek. N—(1. MEGYEI KÖZÜGYEK. begyei statisztikánk érdekében. Anyagi nyomorúságunknak számos oka van, de azoknak egyike kétségkivül az: hogy a számoknak barátai nem vagyunk. Pontos számvitel magyar embernél még mindig a kivételhez tartozik. Többnyire azt cselekszük, hogy a bevételeket fiókba dobjuk, költjük, a mig tart benne és szörnyen elbúsulunk, ha a fiók fenekére jutottunk. „Borzasztó, kiáltunk fel, ugyan hova a manóba lett az a sok pénz! ugy kell lenni, hogy rájárt legyen valaki más is, nincs különben." Év végével aztán egyéb tanulság se marad, mint bogy: volt, nincs. Pedig pontos számadás sokat megfejtene. Mindenekelőtt megnyugtatna, hogy biz arra a fiókra nem járt rá senki, hanem magunk. Megtanulhatnunk belőle, mi volt felesleges, mit lehetne jövőre megtakarítani s áltáljában miként lehetne s kellene a helyes aranyakat alkalmazni. S ha saját ügyeinkről nem számolunk, ugyan hogy taitanánk számban közügyeinket, hogy birnánk érzékkel azon tudomány iránt, mely nélkül öntudatos, okszerű gazdálkodás ma már nem képzelhető; értjük a statisztikát. A vidéki sajtónak egy legfontosabb feladata a vidék statisztikája érdekében közreműködni, s mi e feladatnak erőnkhöz képest igyekezendünk megfelelni. Ámde e feladattal megpróbálkozni csak ugy lehetünk képesek, ha abban, ügybarátainktól támogattatunk. Egyelőre a mult évben születettek és elhaltak számát óhajtanánk összeállitani, *) továbbá a tanköteles és az iskolába járó gyermekeket, végre a községek köz- és házi adóját a mindkét nembeli hátralékkal együtt, valamint a községek állósitott tartozásit, és ingó s ingatlan tulajdonát. Ha az illető iskolai, egyházi ós községi t. elöljárók nekünk a fentirt adatokat beküldeni szíveskednének : mi készséggel összeállítanék a számtételeket és oly kimutatással szolgálnánk a t. közönségnek, *) Az 1-ső számban tett közleményben a halálozás százaléka tévesen lett 41% kiszámítva s az, ha Csaba lélekszámát 34 ezernek vesszük 2'8% ezer lélekszám után 28, ha pedig a lélekszámot 32 ezernek vesszük s valószínűleg helyesebbea, ugy ezer lélek után a halandóság 30. gény adós hitelezőjét pillantja meg szembe jövet, bár sártenger borítja utczáinkat, nem keresi az átjárót, hanem átmegy a legnagyobb csatak közepén is, csakhogy a nem óhajtott téte-á-tóte-et kikerülje. Most derült arczal megy elibe s egy meleg kézszorítás kisérte b. u. é. k.-kal kivágja magát. Ki volna oly prózai ki a boldogság vásár- napján zsarolna, midőn az unalomig zsaroltatik. Tehát boldog uj-esztendöt! * * * Ha nem is boldogan, vígan kezdtük el az ujesztendöt. A szombati piknik nyitotta meg kilátásba helyezett mulatságaink hosszú sorát. Hirhordói minőségben ón is ott voltam. Hangsúlyozom ezt, mert hogy ott nem, itt legyen észrevehető jelenlétem. A hirlap-tudósitó nem számit a mulató előtt, senki sem veszi észre. Jár-kél mindenütt, hall és lát mindent, élvez többet mint a ki alkonyattól hajnalig koptatja drága czipőit s a nagy udvarlás miatt feledi, hogy a spajz-ban nagy halomban csalogat a finoman feltálalt ennivaló s habzik a nektár, — élvez és okul s még sincs jelen. Én is egy fülkében húzva meg magam, egy pakli, „sákerhets-tandstickor" el-ellobbanó lángjával akartam kapaczitálni, maradék-szivaromat, eredmény nélkül s közbe pislantottam a mulatóknak. Bájas hölgyek lejtettek ajégsimaparquettens ruháikfodrai mint rózsafelhők minden perezben más képet mutattak, szemeik tündököltek s mit sem sejtve pihenteték piezi kacsóikat tánezosaik vallain, kik néha-néha messze ragadták hölgyüket a mama szemeinek látköréből. Mitsem sejtve! Elég indiskrét vagyok — journalistai érdemeim egyike — elárulni, hogy a tegnapi piknik, egy titkos szövetség tervszerű fogása volt. És pedig : Néhány hét előtt szőke és barna, csinos és nem csinos (de szép jövedelmű) gavallérok ültek együtt. Néhányan a theát szürcsölgették, mások „Teli Vilmost" meg „Geszlert" és szinvallóikat usziták egymásra, mi közben egyikök, azzal a rosz viczczel állt elő: Barátim házasodjunk meg. Az eszme mint villám hatotta át a kebleket s hangzék mindenünnen a riszhang: Házasodjunk meg. S azonnal megíratott a szövetségi oklevél, melynek néhány pontját nagy ügy gyei-bajjal sikerült megtudnom. 1. §. Ez év folytán mi alulírottak — voltak vagy 50-en — meg fogunk nősülni. 2. §. A menyasszony hozhat hozományt is; azonban előny adatik annak, kinek idealizmusa az efféle fiHszteri hajlamokat kizárja. 3. §. Társaságunk gyakori összejöveteleket tartand a jövőben is, s a kis feleség oda nevelendő, hogy a vacsorávali várakozás miatt ne zúgolódjék ( s ne durczás arczczal ryujtsa át a kapu-kulcsot stb. stb. Ez alapszabályok ainak rendje szerint aláírattak s kölcsönös csókokká, pecsételtettek meg, annak bizonyságául, hogy az egyesületnek nincs szüksége belügyminszteri záradékra. E szövetséges társak titkos intriguája hozta létre a tegnapi estét illetőleg éjszakát, melyen városunk szépei vidám arczczal kellemet és gondolatot sugárzó szemekkel jelentek meg s átadták magukat ama mámorító s mégis szende örömöknek, minőket csak az élet tavasza nyújthat, melyeknek forrása egyedül az álmodó sziv, a meg nem bolygatott képzelem. Bájos kis dámáim, ha tudták volna önök, hogy e vércse-faj galamb-sziveikre leselkedik, tudom „nem jöttek volna" el s utolsó perezben is, midőn kecses tagjaikat a csinosan megválasztott irigy toilette fogá át s az ablakban nyiló utolsó rózsát fűzve fejecskéjükhöz a tükörből olvasák ki azt, hogy ma jól mulatok : tudom unszolták volna mamáikat az otthonmaradási-a s az én szép gavallóraim szörnyen, de szörnyen felsülnek. De igy utólagosan is, megvan a maga értéke óvásomnak; legalább tudják előre kedves hölgyeim, hogy a jövő pikniken mi vár reájok és (elmaradnak . . .?) még sokkal szebbek, bájosabbak lesznek. A tegnapi mulatság, mely ma reggel ért véget, pompásan sikerült. Általános vélemény volt az, hogy nálunk az ilyen társas összejövetel mily nehezen megy. Istenem, hát meggörbült-e fáradozásai közben csak egy haja-szála is a buzgó rendezőnek, kinek ugy a tegnapi, mint a múltkori pik-