Békésmegyei közlöny, 1877 (4. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1877-01-07 / 2. szám

IV. évfolyam. 1877. 3. szám. B,-Csaba, januárlió 7-én. Vlo^joloni Ív lioton l< ónt liétszer : vasárnap és cstitörtöltön. Előfizetési dij a „Szépirodalmi Lapok"-kal együtt: egy évre 8 frt; félévre 4 frt; évnegyedre 2 frt. A „Szépirodalmi Lai>ok' ;-ra kiilön is előfizethetni, egész évre 2 frt, félévre 1 írtjával. Szerkesztőség: Gyulai-ut, Seök-ház. Kiadó-liivatal: Yasut-utcza, közbirtokossági épület. Eg-yes szám ára 10 kr. kapható Biener B. urnái B.-Csabán. Hirdetések jutányos árou vétetnek fel. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. ur­nái és a nyomdában, vidéken minden postahivatalnál 5 kros postautal ványnyal. czimü politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap 1877-ik évi folyamára. Megjelenik hetenként kétszer : vasárnapon és csütörtökön. Újévtől kezdve minden hó elején és közepén egy rendes „Szépirodalmi Lapok" czimü belletrisztikus melléklet ad^k, mely mulattató s oktató tartalmánál rogva, me­gyénk hölgyeinek ajánltatik szives figyelmébe. Előfizetési dijak : helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve a ,Szépirodalmi Lapok".kai együtt: Egy évre . : . . . 8 irt Fél^Vr g T .. " 4 „ Évnegyedre . . . . . 2 „ A „Szépirodalmi Lapok"-ra külön elő­fizethetni egy évre 2 írttal, félévre 1 frttal. Helyben B.-Csabán a kiadóhivatalban (vasut-utcza, közbirtokossági épület) és Bie­ner B. ur főtőzsdéjében, vidéken minden postahivatalnál vétetnek fel előfizetések, ez utóbbiak legczélszerübben 5 kros postautal­ványnyal eszközölhetők. B.-Csaba, január-hóban, A kiadóhivatal. Fusió előtt és most. A hol alkalmunk vplt, szóval, Írásban el­mondtuk mennyi káros következése van annak, ha a politikai pártküzdoiein a szorosabb ér­telemben vett megyei élet terére is átvitetiK. Ezen következések í közül ezúttal csak egyet emiitünk fel, azt:? hogy a megyei tisz­tikar a többségi pártnak lévén kifolyása és kontingense, ezen tisztikar nem hogy ellen­őriztetnék, sőt a kisebbfcég birálata s eset­leges támadása ellen védelmeztetik. Nem is lehet másképen, ezt a pártpoli­tika hozza igy magává! és mert a tisztikar tulajdonképen a párt maga, annak szine. És az ily állapot % minő abnormis, oly tarthatatlan az, t. i. hogy tisztikar legyen ellenőrizetlen, sőt a politikai többségi párt által védelmezve, ismerve a politikai pártok széles e világon mindenütt mekkora kaliberű lelkiismerettel bírnak. , Nem ringatjuk magunkat a jövőre nézve csalódásban, hogy t. i. a mi volt, az újra ne lehessen. De való, hogy ez idő szerint a jelzett anomal állapot tényleg megszűnt és szünetel. Az országos fusio eddigi eredményét és hatását közgazdászati ügyeink intézésére nézve nem tárgyaljuk. De kétségtelen jó eredménynek tartjuk azt, hogy a megye ön­magának lett átadva, teendőiben pártküz­delmek és — tekintetektől nem zavartatik s csak tőle függ nem engedni, hogy a sy­billa harmadik könyve tűzbe dobassék és hogy a megyei intézmény végleges, oly át­alakuláson menjen keresztül, melylyel elő­déhez előreláthatólag annyira nem fogna hasonlítani, hogy arról senki rá nem is­merne, a ki ezen institutio decadence-ának szomorú históriáját nem tanulmányozta. Mi a megyei intézménynek minden idő­ben meleg barátai voltunk ós pedig nem szivünk, hanem azon meggyőződésünktől ve­zéreltetve, hogy hazánkban, a hol az erős községi élet még a jövő országába tartozik, a megye kimagasló tekintélyére le és föl­felé szükség van ; hogy a megyei autonom intézmény megszűntével más, mint merev közigazgatási centralisatio nem következhe­tik, honnan a bürokratiáig csak egy lépés van, melytől isten minden országot mentsen meg, mert az nem egyéb, mint álló viz, forrás és lefolyás nélkül, melynek eleme, létezésének első perczétől kezdve ; büzhödés­nek indul menthetlenül. És mondtuk, hogy a megye jövője köz­igazgatási kérdés. Örülünk tehát ós mint a fusio tényle­ges eredményét üdvözöljük azt, hogy a me­gye megszűnt a politikai többségi párt egyik eszköze lenni, működhetik zavartalanul és módjában áll bizonyítékát nyújtani annak, hogy jó közigazgatás szabad választás alap­ján nem tartozik a politikai uonsens-ok közé, mint ezt ma már sokan hinni kezdik. i Jtaugpi Közlöny" tárnája. Két hét története. (Egy kis beköszöntő-féle.) I. A régi lap uj folyamával uj emberek békül­nek ki a kávénénikékkel, kötnek szívbeli viszonyt Gutenberg boglyas gyerekeivel s mint zsibongó méhek repdesnek virágról-virágra: vizsgálva mézét és mérgét a virágkelyheknek, melyek az élet meze­jén nyilnak. Én is Árkádiában . . . akaráin mondani a mindig jól értesült s mindenütt jelenvaló ujság­gyártók földjén szívtam az anyatejet, ha ugyan egy nyaláb fizetetlen zöngedelmem s dicsekvés nélkül mondva — mintaszerű stylben tartott piaczi tudó­sításaim feljogosítanak arra, hogy ez atyaílsággal kérkedjem. Akárhogyan is áll a dolog, ma szerződött munkatárs vagyok s szivem nagyokat dobban, vé­rem sebesebben lüktet ereimben, ha elgondolom, hogy báli és szini referádáim írása közben, — me­lyekért teljes világéletemben csak szemfényvesztő szerkesztői kézszorítás vagy legjobb esetben egy ingyen zártszék járta — ma íinom levélkébe zárt zöld keblű banknótákkal áztathatom fel verejtéke­met, melyek az emberiség érdekében csordulnak ki. Szerződött és fizetett munkatárs, két hét esemé­nyeinek Anonymusa, kinek följegyzéseit a „Békés­megyei Közlöny" 3000 példányában — (lásd Neues Pester Journal: Erscheint in 15,000 Aullagen.) fogja olvasni sok kecses úrhölgy s bájos kis nagy­sám, midőn az édes álom után ugy reggeli 10 óra felé a kényelmes zsölyeszékbe merítve őz tagjait: az újdonságokon mereng el, melyeket már 10 féle variáczióban hallott, 5-ben közölt s 11-ikben olvas. A fentebbiekből is láthatják t. olvasok, hogy mi ignoráljuk a magas politikát. Mit érdekel min­ket Abd-ul-Kérim djunisi győzelme s a lázadó rácz hadak veresége, ha N. kisasszonynak a tegnapi pikniken aratott diadalait s összes táncsosai és ud­varlóinak fegyverletételét tárgyalhatjuk. Mi közünk nekünk holmi osztrák-magyar bankszövetséghez, meg a konstantinápolyi egyezkedés stemplis papírba göngyölt Paris almájához, ha X. bantunk a kebel­dus és erényekben gazdag Z. urhölgygyel köt örök frigyet s mi részvétünkkel járulhatunk a szövetke­zés boldog tényéhez 1 Virággyüjtők leszünk az élet mezején s bok­rétába kötve nyujtjuk azt kegyeteknek, csak azt kér­jük, hogy ne tulajdonítsák ízlés hiányának, ha a bájos rózsa és pompás kamélia mellett az egyszerű me­zei virág s egy kis csinált bimbó és levélke vonja meg magát s igényt tart az egyenjogúságra. Ha kopá­rak a keitek, ha a zord ivad elhervasztotta szép olvasónőim szende testvérei a virágokat, kecsesen vállukra omló fürteik közíxt önök is viselnek csinált virágokat; engedjék meg nekem is ezt a kis sza­badságot. Tárczairói udvariassággal lépek kegyetek elé s b. u. é. k. a nélkül, hogy remek alkalmi versel­ménynyel zavarnám meg reggelijöket. Ezt annyival inkább tiltja szerénységem, mert fájdalom: költői színvonalom összes gyöngyeit a helybeli postakönyv ékes füzérbe kötve ideje korán lábaikhoz tette le s én tűnődhetem a régi klaszikus közmondáson: Tarde venientibus ossa. Csak a négy betű maradt meg nekem, a mit a plágium vádja nélkül igtathatok ide: B. u. ó. k. Mily rövid, mily kevés tentát emészt s mégis mennyit mond! „Mily szép vagy te, mentül inkább hallgatsz. Annál többet, annál szebbet mondasz. Újév reggelén szobádban ültél sujjaidon számít­gattad, vájjon tavalyi jövedelmeidet mennyivel halad ­ták tul kiadásaid, a mi vigasztalásul legyen mondva sokunkon megesett; ime, csibukod füstjében megjele­nik a postalegény s egy halmaz kártyát nyújt át ebe­tűkkel: b. u. é. k. Ismert, félig ismert s ismeretlen nevek s te egy pár hitvány forint árán — amit a postalegény elég illedelmes vissza nem utasítani — elgondolhatod, hogy még sem vagy elhagyatva ezen a földtekén. B. u. é. k. a mig el nem kopott, még hite­leződ kapzsi körmeitől is megóv. Máskor ha a sze­Lapunk mai száma mellé Fromiiier A. Hermám budapesti magkereskedésének árjegyzéke van csatolva.

Next

/
Thumbnails
Contents