Békésmegyei közlöny, 1877 (4. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1877-02-04 / 10. szám

IV. évfolyam. 1877. 10. szám. B.-Csaba, februárhó 4-én. Megjelenik hetenként kétszer*: vasárnap és csütörtökön. Előfizetési dij a „Szépirodalmi Lapok"-kal együtt : egy évre 8 frt; félévre 4 frt; évnegyedre 2 frt. A „Szépirodalmi Lapok"-ra külön is előfizethetni, egész évre 2 frt, félévre 1 írtjával. Szerkesztőség: Gyulai-ut, Reök-ház. Kiadó-hivatal: Vasut-utcza, közbirtokossági épület. Egyes szám ára 10 kr. kapható Bieoer B. urnái B.-CsabAn. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken minden postahivatalnál 5 kros postautalványnyal. B.-Csaba, január 23. Most, midőn közgazdasági politikánk a válság tetőpontját érte el, midőn nem elvekért vagy formákért harezolunk, midőn Magyarország legvitálisabb érdekéről van szó, lehetetlen, hogy el ne szoruljon minden honfi kebele ós elfojtott lélekzetlel ne várná: Mit hoz a jövő ? ! Idestova egy éve hogy minisztereink Bécsből hazajövet az alkunak Magyarország érdekeit kielégítő megkötését biztosnak mondták. Tudtuk akkor, hogy roppant áldozatok árán vásároltuk meg azt a csepp konczeszsziót: a „dualisztikus bankot," de azzal vigasztaltuk magunkat, hogy Magyarországnak, bármily áron is, szüKsége van roppant alásülyedt hitelének rendezésére ós ez csak ugy lehetséges, ha az eddigi szűkkeblű osztr. nemz. bank helyébe bővebb pénzforrás áll rendelkezésünkre, és hogy olcsó pénzzel helyre pótoljuk a vámtariffák- ás adórestitucziónál szenvedett veszteségeket. Azóta folyton terveznek, tárgyalnak. Mi lesz ennek a vége? Igaz hogy találunk ezen kérdésre a napi újságokban feleletet, és nagyon igaz az is, hogy ez urak nálamnál okosabb feleletet adhatnak, csakhogy adott feleleteikben nem a tárgy objektív és higgadt megfontolása, hanem inkább politikai álláspontjuk a mérvadó. Az egyik kormánypárti, és szépítgeti a dolgot vagy fényes oldalát igyekszik csak bemutatni, a másik ellenzéki és még a csekély vívmányt is ugy leliczitálja, hogy csak iszonynyal nézhetünk a jövő elébe. Szerény nézetemet akarom tehát — menten minden pártoskodástól és előítélettől — elmondani. Igen természetes, hogy csak két eset lesz lehetséges. Vagy megköttetetik a monarchia másik felével az egyezség, vagy nem. Ha megkö'ttetik és pedig kormányunk mai álláspontjához képest, akkor megszűnt minden aggály, megkapjuk a bankot önálló igazgatósággal, a Tisza-kabinet megmarad, hisz akkor nincs ok a demiszióra — és a mii a vámadónál vesztettünk, azt kinyerni reméljük a bankon. De hát ha nem köttetnék meg az egyezség? A publikum perhorreskálva van, hogy akkor Magyarország tönkre megy. Pedig dehogy megy; ellenkezőleg . . . Nem kell félnünk, hogy azért a közösügyes dolgokat tárgyazó 1867. 12. t. cz. megbuknék, megmarad a közös kül-pénz- és hadügyünk, szóval megmarad minden a mi közös politikai viszonyainkra vonatkozik, csupán kereskedelmi közösségünket oldják fel. Lesz önálló bankunk ós külön vámterület. A megállapított 30% quota-járuiékot mint a közös intézmények költségeinek minket terhelő hanyadát ezután is csak ugy fizetendjük mint eddig — ós ha hasznunk talán nem is — de kárunk semmi esetre sem lesz az uj intézményből. Mert köztudomásu dolog, hogy kormányunk csak nagy áldozatok árán vásárolta meg az osztr. minisztériumtól a közös bankra vonatkozó májusi bankstipulacziókat; de tudjuk azt is, hogy a két kormány az összes egyezségi pontok szolidáris keresztülvitelét kölcsönösen fogadták egymásnak, tudjuk, hogy a magyar kormány határozottan ezen állásponthoz ragaszkodik; tehát ha a bankkérdésben egyezségre nem jöhetnek, ugy fel vagyunk oldva az egyezség másik feleért adott engedmények terhei alól. Most már vagy közös bankunk lesz, és akkor az engedmények terhe is rajtunk lesz, vagy nem lesz közös, hanem önálló bankunk, és az egyezség újbóli megkötésénél a vámnál és adórestitucziónál sem leszünk kénytelenek engedni. Téves azon már több oldalról hangoztatott nézet, hogy nem kapjuk meg a kellő mennyiségű érczalapot az „önálló magyar nemzeti bank" felállításához, vagyis nem fog akadni részvénytársaság, a mely ezt előállítaná nekünk. Ez rágalom, legjobb esetben jól kiszámított ijesztés. Sőt ellenkezőleg. A külföld igen jól tudja, talán jobban mint magunk, hogy Magyarország anyagi helyzete azon arányban javul, a mely arányban az osztr. kereskedelmi politika gyámkodása alól felszabadul. Nézetem tehát, hogy mitsem kell félni, mert ha megköttetik az egyezség, nincs ok a félelemre, ha pedig nem köttetik meg, akkor Magyarország csak nyerhet — de semmiesetre sem veszthet — mellette, a nélkül hogy az uj intézmény csak a legcsekélyebb erő megfeszítést igényelné tőlünk, vagy csak bármily csekély rázkódtatást idézne elő. Bizton és aggály nélkül nézhetünk a jövő elébe.*) 31. *) Fájdalom, minden arra mutat, ho<*y a felállított alternatíván kiviil más eshetőségek is kilátásban vannak, melyek épen nem kecsegtetők. Sierk. IVIegye'nk rendőrsége ügyében. (Folytatás.) A rendőrségnek mindenkor alkalomhoz mért, a személyekhez, kikkel érintkezik, illő bánásmódnak cell birtokában lennie. Az udvariasság azonban, s annak nyelve a műveltebb körök tulajdona lévén, ezt ha a rendőrbiztosnál méltán megkövetelheti a czikk irója, a közrendőrnél ne keresse, elégedjék meg a tisztességgel ós tisztességtudással. Továbbá czikkiró a readőrséget vádolja azzal, hogy a népet verés, zsarnokság által, barommá aljasitá, s most az ugy viseli magát mint a barom. Ezt ón kereken tagadom; a mi becsületes, józan és jó gondolkozású népünk, nagyon önérzetes, jogait ismeri, ós védni is tudja — s ezzel könnyű szelíden és emberiesen elbánni; sőt ritkán is van aktiv eljárásában ezzel érintkeznie alkalma a rendőrségnek s így azt barommá nem aljasithatá. — A barommá aljasult része, a józantalan rosz erkölcsű, gonosz elaljasodott népsöpredék, a mennyiben minden jó, szép és nemes iránt érzéketlen: önmagát tevó azzá, bűnben való elmerülése és abban való fetrengése által. S tudjuk, hogy ily népsöpredék, hogy aljas emberek a legczivilizáltabb államokban, még nagyobb számban fordulnak elő mint minálunk, sőt azt is tudjuk, — hogy ezen söpredék nép gonoszságban, szenyben s aljasságban a művelt államokban s a czivilizált európai városokban százszoros mértékben felülmúlja a miénket. Hisz ottan a rendőri viszonyok rendezettek, a népet nem verik, nem zsarnokoskodik rajta senki, s mégis, hogy ugy fejezzem ki magam, sansculotte népe romlottságában, sokkal baromiabb a miénknél. Ezt tehát ki tette azzá? Bizonnyal önmaga elaljasodása, s minden nemesebb iránti érzéketlensége s úgyszólván a bűnnel, s szennyel való szövetkezése által. Czikk irója a rendőrségre kimondott ezen vádját a régi korból és az előítéletekből merité. De nézzük ezek után mi feltételeket szab czikkiró a megyei rendőri szervezetnél, hogy az czéljának megfeljen? 1-ső pontban régi nevét csendlegóny, el kívánja töröltetni azon oknál fogva, mert a nyert és barbár bánásmód, s a Panduren-wirtschaft előítélete van e névhez kötve. Nem vagyok az előítéletnek embere, de megnyugszom czikkiró eme kívánságába, hogy azonban ezen változás a rendőrségi szervezetre annyi hatással lesz, mint a szentelt viz a betegre — annyit ki kell jelentenem. 2-ik pontban azt kívánja, hogy a rendőri közegek irni és olvasni tudjanak, s némi intelligencziával bírjanak. — Jogos s méltányos követelmények. Az első igen csekély kivétellel, ma már teljesedésbe ment; alig van csendlegény, aki irni-olvasni ne tudna. — A második igény, a mai viszonyok között alig teljesíthető. A csak némi intelligencziával biró becsületes józan katonaviselt egyén, mai fizetés mellett azon szolgálat teljesítésére, melyet egy megyei csendlegénynek teljesíteni kell, nem vállalkozik. A félig intelligens, vagy egészen intelligens egyénből pedig, ki szorultságból elvállalná, másként kiiogás alá eső életű, rosszabb rendőr válik, mint a maiak általában. Ilyennek ellenőrzésére, mellé egy másik rendőrt lehetne állítani mindjárt a csendbiztosnak. A 3-ik pontra, mely a másodikkal szoros öszszefügésben áll — t. i. hogy a rendőrség fizetése*