Békésmegyei közlöny, 1877 (4. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1877-01-21 / 6. szám

* „BÉKBSMEGYEI {KÖZLÖNY" ÍQH. 6. sz. (?) Virgács. Gyulán — ugy mint mindenütt, az iparos tanonczoknak oktatást tartanak vasárnapi napokon, de e tanoaczok közt sok oly vásott íiu van, liogy a jó szó semmiképen nem fog rajtuk ; két ily tanonczot (Csizmadia Andrást és Pécsi Pistát) jelentett fel a városi tanácsnak a tanár. A tanács őket bűnösöknek találta ós — virgácscsal (?) büntette, meg. (?) Vízmerítő leányok. Gyúl ín szokásban van (nemcsak ott, az egész Alfoldon), hogy a kútra járó leányok rendesen egy két óra hosszáig vannak oda vizórt, mert ekkor folyik a pletyka. — Több ily viz.neritő leány gyílt össze e hó 19-én a városház udvarán, s megállottak diskurálni, de oly heves és lármás vitába eredtek, hogy az egész városi tisztviselői kar figyelmét magukra vonták. Az épen kéznél levő rendőrségnek sem kellett több; két három rendőr kirohan ós korbácscsal az egész leáuysereget szélylyel verik. Ezen idő óta egy szolgáló sem mer még az udvaron sem megállani. (?) A megvetett. Némelyik már születésénél fogva gazdag, s igy is hal meg, némelyik ismét születésénél fogva gazdag, de nyomorultad vész el. Ezek közé fog tartozni „Rózsa néni ' az ismeretes gyulai asszony is, ki már néhány év óta koldulásból fénytelen szenvedéssel telt életét fentartani. 0 mindig egyedül koldul, mert többi társai eltaszítják maguktól. 6—8 évvel ez előtt igen jó anyagi viszonyok közt élt — s most „szabadalmazott koldusnő", de mert konkurrencziát csinál, társnői szemére vetik egykori jó állapotát, s gyűlölik ; ilyenkor „Rózsa néni" sze nei könybe lábbaduak, s csak ennyit mond „Könnyű nektek: ti mindig koldusok voltatokj s igy is fogtok meghalni, de éu nem voltam az !" — Nagy Károly árvaszéki elnök hivatalos kőrútjában Csabán is megfordult vizsgálván itt is az árvapónztárt, melyet rendben talált. Nagyon helyes, hogy a megye ügykörében a helyszínén is vizsgálatokat tart. Csak igy lehet az ügyek valódi állásáról kellő tudomást szerezni. — A csabai kaszinó helyiségét a meginduló bontakozás miatt ott hagyta s ideiglenesen vendéglőbe költözött. Egy negyedszázadot töltött a kaszinó az elhagyott fészekben. Duzzogtuuk e helyiség ellen egyszer-egyszer, most, hogy ott kelle hagynunk — sajnáljuk. Néhány tag az utolsó estét búcsulakomával ülte meg — jól tette. Nagy idő az, melyet változó viszonyok közt benne töltöttünk, jó és rosz időben készséggel magába fogadott, változó hangulatunknak gyakorta tanuja volt, benue nevezetes dolgok mentek végbe és hányszor talált benne enyhülést a zaklatott kebel. Vége mindennek, néhány nap múlva éktelen romjai lógnak a jó hajléknak égnek meredezni, majd ezek is lesimulnak, hogy helyet engedjenek az ujabb kor szülöttjének. S ez igy van mindennel, igy a természetben, igy az ember müveivel, minden mulandó, minden tulóli magát — kivéve az igazságot — hogy helyet adjon egyébnek, másnak, csak emléke marad fenn több kevesebb időre értéke szerint. A csabai kaszinó uj helyisége díszesebb, kényelmesebb lesz mint a régi, fog-e azonban benne annyi időn át tanyázni mint a régiben, fogja-e magát benne csak úgyis érezni mint amabban — ezt a jövő mutatja meg. De jó és balsorsban nem egy tagja fog a régi jó tanyára és az abban lefolyt életre kegyelettel visszaemlékezni. Részünkről egyet sajnálunk nagyon, azt hogy e társas kör nevezetesebb egyéneinek — kiket a halál már elszólított s kik a csabai, a megyei közéletnek is tényezői voltak, arczképét nem birja. Ezt az ügyet egy társas-körnek se kellene elhanyagolni és mi indítványozzuk, hogy jövőre a csabai kaszinó egy-ej-y kiválóbb tagjának, elnökének arczképeit szerezze meg. —h.u. — Rejtélyes látogatók felől tett jelentést a szarvasi szolgibirói hivatalnál egy oda való gazda ember, kik éjnek idején lóháton, fegyveresen s maguk ós lovaik nyakig sárosan s elcsigázott állapotban állítottak be Décsei tanyáján. — Az illető gazda előalása szerint alig 2 órai pihenés után, — mi alatt némi élelmet vettek miguiíioz s lovaikat is a gazdával jól tartották, — az endróli utat kérdezve folytatták utjokat. — A rejtélyei litogatók kilétének felderítése czéljábji erélyes nyomozás indíttatott meg. —h. n.— A hűtlen kezeléssel vádolt Tóth Pál elmoziittatisa folytán megürült Szarvas városi adópénztárnoki állásra ideiglenesen Danda Mihály ur lett a városi képviselet által megválasztva; ugyanő ós Meliáa N. ura* tétettek ez állásnak választás utján leendő végleges betiltásén sl kaudidajzióba. Mindkét urat jellemes, megbízható egyénül ismerjük, bármelyik részesülj in a tisstessegbeu, hogy Szarvas város pénztárnokául választatk, gratulálhitunk a választó közönségnek. —h. n.— A szarvasi nőegylet és ovoda saját pénztáraik javára f. hó 27-éu nyilvános tánczvigalmat rendeznek. — Hisszük, hogy e nemes czélu együttes vállalkozást kjzönsógűak tömeges részvétével eredményessé teeudi, annáliukáob, mert e farsang folyamán ugy sem ígérkezik azon tul semmiféle nyilvános tánczvigalom. * Varságh budapesti fényképész (^arságh Béla b.-csabai gyógyszerész ur fivére) nem rég itt nálunk Békósmegyében időzvén, a megyei népéletböl merített kitűnő fényképeket készített, melyeket Muukácsynak küldött el Párisba. — A kik a í'. lió 37-én Gyulán tartandó agarászegy leti bálra tévedésből meghívót nem kaptak és ahoz igényt tartanak, felkéretueii e végből a rendezőséghez fordulni Gyulán vagy Csabán. A rendező bizottság. — A csabai népbank febr. 4-én tartja évi közgyűlését. Ugy hallatszik, hogy házát eladóvá teszi. Jobban is fog az pénzül kamatozni, igy alig hoz be valamit. Jó lesz azt a varosn ik felajánlani, a város használhatja, ha a telekkönyvet elnyeri. — Boszautó sajtóhiba csúszott be a közelebbi számban, ott, a hoJ a megyei alpénztárnoki állás ideiglenes betöltéséről volt szó s azt ezennel oda igazítjuk ki, hogy alpénztárnokká a főispán Kőrös Kálmánt nevezte ki ideiglenesen. (?) (xerebeuics Mátyás gyulai lakos e hó lő-én átjött Csabára dolgait vegzendő. Itt egy korcsmába bevetődött — leittasodott, s ily állapotban társaival összekoczczant, a kik ugy ellátták a a baját, hogy többet sohasem megy Gyulára vissza. (?) Gyulán f. hó 17-én a 8-ií honvéd zászlóaljtól 20 lovas huszár ment kifele a városból, hihetőleg gyakorlatot tartani, de egyik huszár lova megbokrosodik — elfut vele, épen egy kis rozzant fahídon keresztül futott, de itt megbotlik, s elesett a huszár a ló alá került, s egyik lába a szó teljes értelmében kettétört. Irodalom és művészet. * Műkedvelői előadás. (Gyulán január 17-én.) Gyuláról már másodszor van szerencsénk műkedvelői előadásról irkálni. De félre a frázisokkal, Írjunk valamit az előadásról. tíz estén két vígjátékot adtak. Első volt „Emészt" egy kedélyesen mulattató kis vígjáték; cziinszerepét Özlabur Oszkár ur játszotta, alakja ezúttal is kifogástalan volt, és eliez még jó előadásával többszór tapsra késztető a közönséget. Dupiesses ezredes; Kis László ur, szerepét igen helyes felfogással, sikerrel töltötte be, de ugy hisszük, hogy .ugyan e darabban inkább illett volni neki Dumontel Edgárd szerepe, mit Czégényi Gyula ur játszott, kinek viszont jobban illett volna a mord ezredes szerepe, bár mindkettő igen ügyesen, s hibátlanul játszott. Dumontel nője Karolina, Szakái Jolá 11 ka k. a. igen megnyerő csinos alak volt, játékáról szinten igen dicséretest mondhatunk, s előadása igen érthető, tfernier Pai, Bartyik ur, Bernier neje Kis-Kéri Berta k. a. mindkettő kedves jatékukkal egész előadás alatt jól mulattattak a közönséget. Ezt követé „ügy szellemdus hölgy

1 szintén jó kis vígjáték; az egészben á személy szerepel, Jenő, Kiss László ur, ki jól adta a tévúton járt, s később kiábrándított férjet; Jenő neje Bella, JantsovitsJenny k. a. benue az idylii, egyszerű életbon felnőtt s a naivul, tisztán, artatlanuí szerető nőt megtestesülve láttuk; s szerepét is jól megtanulva egész otthonossággal mozgott a színpadon. Szellőst Ilma Németh Lujza k. a. a czimszerepet jatszá. Már megjelenésében is a szellemi élet „iszonyú tevékenységét1 lehetetlen volt fel nem ismerni, Ilma iskolája tanítja meg Jenőt, hogyan kell egy jó feleséget megbecsülni s szeretni. Németh Lujza k. a. Kitűnően játszott, előadás,* szép, hanglejtése mindig a beszéd tárgyához idomul, arczkifejezésében pedig húii visszatükrözve láttuk az előadás bensőségét, mi azt mutatja, hogy szerepébe mélyen bele gondolta magát: aratott is bővon tapsodat. — Előadás után egy kis „közvacsorát'

1 rendeztet a műkedvelők maguk szamára, de erre ajánlkozott több műkedvelő evő is, s igy mintegy 40 teriték lett összesen. — Ez után „ valakinek az az eszméje támadt hisz „jó volna egy kis tancz is'

1 mocsoda ? és reggelig mulattak. Közönség ez úttal is igen diszes (több vidéki) és elég nagyszámú volt. * A „Magyarország és a Nagyvilág" jan. 14-diki második számának tartalma: Szöveg: Eltévesztett utak. Regény. (Vértesi Arnold.) (1. folyt.) — Fekete szemében. Költ. (Márkus József.) — Egy boldogtalan története. (Jack.) .Regény. (Daudet Alfonz.) (I. folyt.) — A Ters-Hane palota Konstantinápolyban, az európai konferenczia színhelye. — Iramszarvas-tanya Laplaudban. — A hárfás leány. (F. J.) — Abdul-Kerim kardja. (F. J.) — Fővárosi tárczalevél: A bál munkásai. (Porzó.) — Színház. — A királyi konyha. — Kűlönfék. — Sakkfeladvány. — Képrejtvény. — Szerkesztői üzenetek. Rajzok: A l'ers-Hane palota Konstintiuápolyban. az európai konferenczia színhelye. — Iramszarvas-tanya Lap landbau. — A hárfás-leány. — Abdul-Kerim kardja. * A „Vasárnapi Újság ' jan. li-diki számának tar talma: Dömötör János (arozképpel.) — Dömötör János költeményeiből. — Néró fáklyái (képpel.) — Hatem bey paripája (foly'-) — Adriai képek (folyt.) — Servadac Hector (folyt, keppel.) — Egyveleg. — Melléklet: Abiul-Kerim disztardja (képpel.) — Kussuth és a czéglédiek. — Titokszerü hangok. — A minek hossza-vége nincs. — Irodalom és művészet. — Közintézetek, egyletek. — Mi újság? — Halálozások. — Szerkesztői mondanivaló. — Heti-naptár. * Beküldetett „Nem ütik a jogászt agyon." Csárdás. Zongorára szerkesztő Tisza Aladár. Kapható Táborszki és Parsch zenemükereskedésében Budapsten, ára öu kr. I_jeguial>t» posta. * Konstantinápoly jan. 19-én A magyar ifjúság a Dolma-Bagdzse császári palotába bevezettettek, hogy szemtanuja legyen a szultán templomba-vonulásának. Ezután a palota termeit annak megmérhetetlen pompájában megszemlélték, oly kitüntetés, minő még idegen halandót nem ért. * A török nagytanács, mely elébe a hatalmak javaslatai terjesztve lettek, jan. 18-án azokat a következő felkiáltással: „Inkább a halál, mint a becstelenség!" visszavetette. Gazdászat, ipar és kereskedelem. — Időjárás. Csabán pénteken délelőtt és délután hóesés fagy nélkül; este erős fagy. Szombaton napfény, az idő ismét enged; este fagy. Egy kellemes éji semmittevés édes érzetével vetemedtem a hazamenés gondolatára. A czigány még húzott egy búcsúztatót s egy kettő, megbomlik minden. A mamák keresik eltévedt lányaikat, az ifjak kalapjaikat, meg táuczosnőjüket egy búcsú (kéz) csókra, a garde-des-robes hasonlít Sebastopol ostromához; — mindnyájan megyünk hazafelé. Dávid király megsimogatja fenn a holdban ezüst szakállát, krakói szabású illatos haj fürtjével a hajnali szellő játszik, csendesen üldögél s gyönyörködik a kornhalléból oszló népén, hol tegnap : „adom" „veszem" egyhangú refrain járta, arra a kevés költészettel dicsekvő valóságra, melynek alku, üzlet a neve s ma senki se gondolt a tavalyi termésre, se a börze árfolyamokra. Dávid király közbe bólintgatott is egyet kettőt; angyalokból alló zenekara múthlabén, gittit s neginóth hangra halk altató zsoltárt zöngett körülötte. Egy sarkon elibem kerül egy bandáját vesztett czigány- gyerek; egy pár hatos reményében ajánlja hogy elhúzza nótámat. Nem tudod te édes fiam az én nótámat. De igenis, ha „onnan felülről" tetszik jönni. És rákezdte a zsidó-gavallérok nótáját a „Tolonczból:" „Sárgán virágzik a repcze, Szép a kis lány szombat este, Bár csak mindig szombat este lenne: Hogy a kis lány mindig vigan lenne." Elkísért hazáig. Még félálomban is mint délibábok a ma-esti szép mulató lánykák tűntek elém s mint szúnyogdongást reggelig hallottam tarkabarka álmaim közt: Bár csak mindig szombat este lenne Hogy a kis lány mindig vigan lenne 1

1 * * * Nem töltené be hivatását Plútó teljesen, ha megfeledkeznék a ma este „Gusztinál" végbemenendő nagyszerű hangversenyről, melyet „entréerei" rendez a sokoldalulag ismert Sch. ur. Mi hallottuk őt s nagyítás nélkül mondhatjuk, hogy széles e Csabán az okárinát nálánál hivatottabban senkise íezeli. Az ő kezében az okárina, krumpli-formája daczára, pacsirtáva, csalogánnyá válik s oly bűvös jájos érzelmek karjain ringatja el a szivet! Mintha egy piros s egy fehér rózsa szerelmetes ömlen " gósót hallgatnók ki; mintha a tavasz első ibolyája a napsugárnak mesélne téli regét (vagy ami egé szen egyre megy, regélne téli mesét,) mintha . . . de ne áruljunk el mindent előre; a ki a valódi műélvezetek iránt fogékony: ma estére jöjjön el Gusztihoz — de ne vacsora után ! Plútó.