Békésmegyei közlöny, 1877 (4. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1877-05-27 / 42. szám

/ IV. évfolyam. 1877. 34. szám. B.-Csaba, lpr.il 29-én.. Politikai, társadalmi, közgazdászati ós vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként kétszer : vasárnap és csütörtökön. Előfizetési dij a „Szépirodalmi Lapok"-kal együtt : egy évre 8 frt; félévre 4 frt; évnegyedre 2 frt. A „Szépirodalmi Lapok"-ra külön is előfizethetni, egész évre 2 frt, félévre 1 írtjával. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Vasut-utcza, közbirtokossági épület. Egyes szám ára 10 kr. kapható Biener B. urnái B.-Csabán Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken minden postahivatalnál 5 kros postautalványnyal. A mi érdekeink. (Budapest máj. 24.) —a.— E kétes természetű tárgyról szólva, nem szabad szem elől tévesztenünk azon sajnos körülményt, hogy e monarchia határain belül érdekeinkre nézve két, ha nem is ellentétes, de egymástól kevésbé lényegileg eltérő nézet nyilvánul. Szükségtelen e két épen nem azonos nézet keletkezésére ós indokaira rámutatnunk, eléggé feltűnt az már a közvélemény hangos nyilatkozataiban egyrészt s másrészt azon politikában, melyet Ausztria-Magyarország a keleti kérdéssel és respektive annak ujabb alakulásaival szemben kifejtett. Magán e jelenségen nem csudál kozunk ; mert eltekintve attól, hogy az egyiK természetéből kifolyólag bagolyt lát ott, hol boldogabb s jóhiszemű embertársa csak verebet kantái, — ily általános érdekű s nagyfontosságú dologban boldog és boldogtalan egyaránt szükségét látja annak, hogy nyilatkozzék. Különösebb azonban az, liogy az illetékesek e két lényegben egy, de módozataiban eltérő nézetnek összeegyeztetéséi az intéző körök és a nemzet óhajainak megfelelőleg mindeddig meg nem kíséreltek. Oláhország hadüzenete például s mind az, a mi ezzel kapcsolatban történt, igen alkalmas volt a jeleztük nézeteltérés tényének földerítésére. A dunai szabad közlekedés beszüntetése sokak előtt ugy tünt fel, mini megsértése a mi kereskedelmi s közvetve közgazdasági érdekeinknek. Mindenki feszült figyelemmel várta, külpolitikánk mit fog mindehhez szólani. Azt tette, hogy nem tett semmit. Természetes, hogy az ily eljárás azután külföldön, de még határainkon belül is sok félreértésre szolgáltat alkalmat, de még bizonyos körülmények közt előnynyel is járhat. Innét magyarázhatjuk tehát, hogy az orosz sajtó nagy része bennünket kétszínűséggel vádol, hogy méltán-e, az ismét más kérdés ! Végre a szerbek nagy hangon hirdetett harczi készülődése s a török nagylelkűség nyújtotta béke kilátásba helyezett megszegése változást hozott be monarchiánk külpolitikájába. A mennyiben az ily harczias szerb szándék valósitássa könnyen magyarázható számtalan okból oly annyira érint bennünket, hogy a mérsékelt természetű külügyminisztérium is megsértését látja benne „jól felfogott érdekeinknek." Wrede herczeg, a 'belgrádi osztrák-magyar főkonzul a szerb fejedelmet ismételten informálta ez érdemben! s uta sitása értelmében elég eréiyesen figyelmeztette kedves szomszédainkat megfontolatlan lépésük komoly következményeire? Hogy szavaira — legalább a látszat után itélve —- Belgrádban nem nagy súlyt fektetnek, s figyelmeztetéseit ignorálják, a kettőzött erővel megindított harczikószülődések is bizonyítják. No de tudjuk, hogy a szt.-pétervári hivatalos dementik daczára honnét fú a szél. Csak azt nem értjük, mi czélja van Oroszországnak azzal, hogy monarchiánkat provokáczióval maga ellen ingerelje. Hozhatnánk ugyan fel ennek magyarázatául egyet-mást, de a melyek, mint puszta föltevések, ez idő szerint semmi reális alappal nem birnak. A szeg azonban előbb-utóbb kiüti magát, reméljük ennélfogva, hogy ha Szerbia észre nem tér, Belgrád révén nyitjára jö vünk a dolognak. Addig tehát csak annyit, hogy a mint a dolgok jelenleg állnak, a mozgósításnak nézhetünk eléje. Békésmegye árvízveszélye. Méltóságos báró Wenckheim László Körös-berettyószabályozási közp. igazgató választmányi elnök úrhoz. (Folytatás.) Minden folyónak megvan a maga vízgyűjtő medre; a Fehér, Fekete, Sebes-Körös és . Berettyó folyónak vízgyűjtő medreül szolgál : a hármas Körös s ennek befogadója a Tisza, ne legyünk okosabbak nagy mesterünknél a természetnél; kövessük utasításait s legyünk folyóinknak hű ápolói, jó orvosai, ue dolgozzunk ellenök, hanem miként a jó orvos, hárítsuk el a természet útjában álló akadályokat, melyek folyóink képződését saját völgyeikben akadályozzák : egyengessük az utat, hogy rendeltetése helyére, hova, őt a természet törvénye irányitá, kártékony elfajulás nélkül lehető legegyenesebben s lehető leggyorsabban eljuthasson. Ezzel megtettünk mindent, a többit legbölcsebben és leghelyesebben végzi a természet. Ellenkező eljárás sikertelen s csak végpusztulásra vezethet : a természet nem tűr erőszakot. Ezen eljárás képezi, a most követett szabályozási rendszer egyedüli alapelvét. Mely alapelvnél fogva, ott hol a folyó akár azért, mert porhanyóbb talajt találva, akár pedig azért, hogy bedőlt fák, vagy keresztgátak, vagy másnemű akadályokba ütközve — saját völgyében megmaradt ugyan, de annak irányától eltért, s igy magának kanyargós medret vájt, elfajult: a most követett szabályozási rendszer a folyónak ezen elfajulás ellen, melyet egymaga leküzdeni nem volt képes, segélyt nyújtott az által, hogy a kanyarokat átmetszéssel keresztül vagdalta, az egyéb akadályokat pedig részben már is elhárította, részben pedig azok i „Siasgjsí EÉsf árczáia. Két liét története. IX. Körös fölött. Lóverseny. Fiatal ügyvédek bálja. Árviz a Maros mentén. Gyűjtések az árvízkárosultak javára. Azt hiszem, senki sem veszi tőlem rosz néven, ha mindenütt ott akarok lenni, a hol jeggyel s jegy nélkül halandó csak megfordulhat. Hirlaptudósitói dicsvágyam sem engedné sehogysein, hogy bármely esemény vagy pletyka lefolyna anélkül, hogy árjában meg ne fürösztöttem legyen kíváncsi lelkemet. Nyomban midőn meghallottam, hogy a csabai rega'ta szyrénei mult napok egyikén vízre szálltak ékes kék-piros lobogó váll-szalagjaikkal: bár nem vagyok vezérczikkiró, sem vendéglős, rászántam magamat egy vizi-expediezióra s megoldva a kikötőn vesztegető „Najád"-ot — melynek bájos tulajdonosnőjétől itt kérek bocsánatot a merényletért — egy kis kalászat, vagy ha jobban tetszik halászat czéljából útnak eredtem a regatta messze kalandozó Argonautái után. Az evező gyorsan működik, karikázik a hullám, szaladnak a fűzek a part szélén s kis hajóm halad előre. A vágóhíd ylang-ylang illata k

:.sér s kisért egy kilométernyire mígnem elértem a harmadik hidat, melyen túl a legszebb alföldi táj merül elő a kanyarulat mögött. Alighogy kievezek a város rayonjából: a vizben álló odvas füzek megtépett lombjaikkal, a viz szinén messze zöldelő káka-szigetkék s az itt-ott előbukkanó szélmalmok lomha szárnyai elém varázsolják a legnyájasabb idyllt, melynek szelíd fényétől lelkem avarján egyegy érzelem rezgő délibábja ringatózik. (A mi, magam is készséggel bevallom, egyáltalán nem illik reporteri minőségemhez.) „Szép vagy alföld, legalább nekem szép" — dúdolom magamban s hogy gyönyörködjem tovább, a partra köiök ki s kezemre hajtva fejemet várom a regatta hölgyeit. Sehol, sehol. Egy hangot talán elhoz a viz felém, egy alföldi dallam bús visszhangját elkapja egy hullám : várom, lesem. Egy kis madár himbálózik a víztükrére rneszsze boruló galyon, a nesz sem zavarja vig csicsergésében. Majd elhallgat s újra rákezdi azzal a fáradhatlan kis torokkal. Közbe egy unalmas béka szólal meg, kopott melódiákat ismételvén újra meg újra, mire a nagyra terpeszkedett lapú bólintgat el a gyönyörben, dalnoka ömlengésein. Hogy megzörgetem a galyat, megszégyenli magát a vízi énekes s újra csöndes lesz körülöttem, mint egy virágos szép temetőben. Szivarom vékony füstje egyenesen száll fölfelé, mint Ábel áldozata s elfoszló hálójába akad bele s ijedten menekül a zümmögő szúnyog, ki a halálfélelemtől mintegy elalélva ül egy migas fűszálra, hol hosszú lábaival dédelgeti veszélyben forgott szárnyait. Hullám csobban a füzek alatt s fehér habkarikát hagy a kimosott part szélén, H J1 vad nefelejcsek kapaszkodnak egy mentő gyökérbe. Túlnan zöld mező terül, s mosolygó zöldjéből kirí a vad-repeze sárga virága. Egy közeli tanyaház düledező deszkakerítésén elrikkantja magát egy önérzetes kakas. Még kitelik paraszt-természetétől, hogy szembeszáll azzal a berzenkedő