Békésmegyei közlöny, 1877 (4. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1877-01-18 / 5. szám

IV. évfolyam. 1877. 3. szám. B,-Csaba, januárlió 18-én. GYE!KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik, hetenként kétszer : vasárnap és csütörtökön. Előfizetési (lij a „Szépirodalmi Lapok"-kal együtt : egy évre 8 frt; félévre 4 frt; évnegyedre 2 frt. A „Szépirodalmi Lapok"-ra külön is előfizethetni, egész évre 2 frt, félévre 1 írtjával. Szerkesztőség: Gyulai-ut, Reök-ház. Egyes szám ára 10 kr. kapható Biener B. urnái B.-Csabán. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. Kiadó-hivatal: Vasut-utcza, közbirtokossági épület. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken minden postahivatalnál 5 kros postautal ványny al. B.-Csaba, január 15. A szegedi országos kiállításon a b.csabai kiállítók által nyert érmek, Csabán a folyó januárlió 14-én, ünno.pélyesen kiosztattak. Ez alkalommal a városháza dísztermében, daczára a kedvezőtlen időnek szép számmal egybegyűlt közönséget s abban a kitüntetett kiállítókat, a megyei gazdasági egylet rendező bizottságának einöke Szemián Sámuel, következő beszéddel üdvözölte: „Mélyen tisztelt közönség! A mult nyáron rendezett szegedi országos kiállítás fényesebben sikerült, a mint azt előre gondolni lehetett. Az idő és a viszonyok. a kiállításnak nem kedveztek. A pénzhiány az ipar terén észrevehető zökkenést okozott. A természet, évek során, a mult évet is befoglalva — mostohán megtagadta talajunktól, hogy az termő erejét, termékeinek eredeti alakját és minőségét bemutathassa, — megtagadta a gazdaembertől, hogy az, saját szorgalmáról tanúságot tehetett volna. Én nem tudom, mit érzett az a néhány lelkes férfiú, kinek nemes felfogásában a kiállítás eszméje megfogamzott? — mit érzett a kiállítás rendezésének fele útjában, a midőn a kimondott „legyen" szó után, visszalépésnek többé helye nem volt, s a közönség hozzájárulási kedve és tehetsége, a közbejött árvizek s a termésre való rosz kilátás miatt — egy megfejthetlen feladvány gyanánt lebegett lelki szemeik előtt. Mit érezhettek azon gondolatban, hát ha a kiállítás oly kisszerűen üt ki, hogy azzal az ország népénél öröm ós megelégedés helyett lehangolást, — irigy versenytársainknál pedig titkos kárörömet gerjesztenek! — A helyett, hogy kétségbevonhatlan haladásunkat jeleznék, — hátramaradásunk, s szegénységünknek magyarázható bizonyságot szolgáltatnak ? Annál nagyobb lehet tehát a kiállítást rendezők öröme, annál fényesebb elégtétele, annál jogosultabb dicsősége, hogy a jó ügyet, — leküzdve a felmerült nehézségeket, — teljes diadalra juttatták. A tisztalelkü hazafiaknak, a közügyek körül kifejtett áldozatért nem lehet nemesebb jutalma, mint a jók elismerése. Ő felsége a király maga legkegyelmesebben elismerni méltóztatott a főrendező Dáni Ferencz szegedi főispán urnák a kiállitás körül szerzett kiváló érdemeit, a midőn ő méltóságát. Lipót-rendjének lovag-keresztjével kitüntetni kegyeskedett. Adjunk mi is, mint e haza polgárai hangot a mi hála- és tisztelet-érzetünknek, melyet a fenttisztelt hazánkfia iránt őszintén táplálunk s fejezzük ki e hangban azon kívánságunkat, hogy őt, valamint buzgó segédjeit Bakay Nándor és Grelléri Mór urakat, e haza javára az Isten sokáig éltesse ! — (Lelkes éljenzés.) Kétségtelen azonban, hogy a rendezők fáradsága nem kevésbé van jutalmazva, azon művészek, iparosok és termesztők készsége által, kik termékeikkel a kiállitás értékét nevelni igyekeztek, — kik a hazafias felhivás hangját megértették, — kik jól felfogták, hogy a kiállitás. nem az egyéni ügyesség és gazdagság hiu fitogtatására szolgáltat alkalmat, hanem, hogy a kiállításon, a magyar ipar fejlődése, a magyar föld termőképessége mutattatik be a magyar hazának, — a hogy bemutatja a háládatos gyermek, neveltetésében nyert előhaladását, a gondos és szerető édes anyának. A kiállításban, a békésmegyei gazdasági egylet által rendezett csoportos kiállitás is helyet foglalt, — még pedig sikerrel, — miután a közönség szives figyelmében, sőt a magas kormány nyilvános elismerésében is részesült. Nekünk nincsenek gyáraink, — mi, országra szóló nagy kiterjedésű birtokokkal nem rendelkezünk; a mi termékeink, a nagyszerűségtől, a pompától nem ragyogtak; a mi czikkeink, az iparosok szerény műhelyeiből, a gazdaasszonyok éléskamaráiból, a kis-gazdák tanyai magtáraiból kerültek elő — melyeket a jóakarat, az ügybuzgóság, a szives egyetértés, mint meganynyi munkás méh, egy közös köpübe hordott össze. E derék családot óhajtottuk volna egészben üdvözölni ez akalommal, s annak minden tagjával, mint a csatából diadallal hazatért bajnokokkal, egyenként kezet szorítani, — de miután a vidéki kiállítók meg nem jelenhettek, s a részükre jutott kitüntetési érmeket, kiosztás végett, üdvözletünk kíséretében lakhelyeikre küldtük, — itt tehát a csabai kiállítókkal állunk szemben, kik között az érmeket, ünnepélyesen kiosztandók vagyunk. Legyenek önök kedves polgártársaink, lelkünk mélyéből üdvözölve. A fénysugár, mely önök aiczait megvilágítja, reánk is világit, kik büszkén csabaiaknak valljuk maguukat; — mert a figyelemben részesített 119 megyei kiállító között, 90 csabai foglaltatik, kikből 30-an érdeméremmel lettek kitüntetve. Járuljanak önök ide egyenként azon sorban, a mint neveztetni fognak, s fogadják a részükre küldött érmeket, mint a szorgalom, ügyesség, mint a polgári erény hervadhatlan koszorújának jelképét! Szolgáljon ez önöknek ösztönzésül, az ipar és gazdászat terén eddig kifejtett tevékenységüknek fokozására, szolgáljon mindnyájunknak biztatásul, hogy valahányszor a haza érdekében szózat intéztetik a közönséghez, azt megérteni s a kitűzött zászló körül csoportosulni igyekezzünk; hogy a hazaszeretetet necsak szóval hangoztassuk, hanem annak javát tettel is előmozdítani törekedjünk, — mert a haza javára fordított áldozatunkat bizonyosan isten áldása fogja követni. * * Ezt követte az érmek egyéni kiosztása minden felolvasott név után. és az érem kézbesítése előtt, megnevezésével azon tárgynak, melyért az érem adatott. Az érdemérmeket nyertek, lelkes éljenzéssel fogadtattak. Ezzel az ünnepély befejeztetvén, a közönség emelkedett lelki állapotban hagyta el a helyet, hol társadalmi életünk folyama ismét egy szép történeti emlékkel gazdagodott. *) Népies levelek. I. Mi indíttatja meg velem e talán hangzatos czimü leveleket? mi készt arra, hogy azon véleménynek adjak helyt, miszerint tán az „Óh nép" soraiba tartozom?? mi az oka, hogy oly kaptára verjem leveleim irányát, minővel eddig — végig tekintve vidéki lapjaink hosszú során — vajmi kevesen foglalkoztak??? A felelet rövid. Tudja meg megyénk népe azt, a mit mint alkotmányos polgárnak, tudni kell; tudja meg a választott képviselői által alkotott törvényeket és e törvények folytán öt leginkább érdeklő felelős kormánya által közrebocsátott rendeleteket. Népünknek egy sajátságos szokása van; ha lapot vesz kezébe, első azt nézi, hogy mi újság? és végig olvassa a vidéki, vagy heti újdonságokat; — azután előveszi az előtte értetlen, idegen szavakkal tarkázott vezérczikket, ott azután megtudja, a mit már elébb is hírből tudott, ho^y a muszka, meg a török egymással farkasszemet néznek, és hogy tán e czikkben erről van a szó; de törvény, kormányrendeletet: ezek előtte ismeretlenek; — ezeket olvassa a szolgabíró — no meg — a nótárus; — a nép legfeljebb olyankor tudja meg aztán, hogy még ilyen törvény, vagy rendelet is létezik, mikor az ellen vétve, a zsebe kezdi bánni. Es ilyenkor rendes mentség az szokott lenni, hogy „kérem alásan, nem tudtam;" — de a törvényt minden embernek tudni honpolgári kötelessége és nemtudása mentségül senkinek nem szolgálhat. Igaz, hogy a törvények kihirdetése egyátalában nem történik oly módon, *) Ezen ünnepélyes alkalomnak hijját látjuk, s azt részünkről örömmel töltjük be, köszönetet szavazván a hazafias rendező bizottságnak, különösen pedig a buzgó el Iliikének, Szennán S. urnák: