Békésmegyei közlöny, 1877 (4. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1877-05-13 / 38. szám

„BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" 1877. 35. sz. 1) Az ipartörvény csupán azoknak engedi meg az ipar űzését, kik az 1, 2, 3 és 4-ik §-inak megfelelni képesek. Mély sajnálattal tapasztaljuk, hogy mezővárosunkban igen sokan képesítés és minden iparigazolvány nélkül különféle, mestersé­geket űznek és mig ezáltal egyfelől a jogos és ré­gi iparosok erkölcsi hitelét megcsorbitják, másfelől nemcsak azokat károsítják meg, hanem az államot is, mert mindenféle adókötelezettség alól, mely az iparűzéssel jár, — iparigzolvány nélkül űzvén mes­terségüket — kibújnak. Tisztelettel esedezünk : méltóztassék az ille­tékes és erre hivatott közeg által ezen panaszunkat megvizsgálni s annak orvoslását azáltal eszközöl­tetni, hogy csupán az ipartörvény 1. 2. ós 3-ik §­sainak megfelelni képes egyének nyerhessenek ipar­igazolványt. 2) Ugyanebből kifolyólag sajnosan tapasztal­tuk, hogy heti- ós országos-vásáraink alkalmával az igazolvány néküli iparosok nemcsak hogy szintén piaczra állanak, hanem bennünket még helyeinkből ki is szorítanak, jóllehet, hogy a törvény értelmé­ben tiltva volna nekik az árulás. Kérjük tehát a tek. közigazgatási bizottságot : méltóztassék oda­hatni, hogy ezen jogtalan és igazolatlan iparosok vagy iparigazolványt váltsanak ós a törvény kellé­keinek megfeleljenek, vagy pedig árulási s iparűz­hetési jogaiktól — a törvény értelmében — meg­fosztassanak. 3) Nemrég a t. szolgabiróság által csempé­szett borokért büntetésképen behajtott 40 forintnyi összeg a helybeli három ipartársulat részére három egyenlő részletben felosztva oly végből lett átadva, hogy azon összeg a törvény értelmében közhasznú iparczélokra fordittassék. Nemsokára azonban miu­tán ez összeget már átvettük, nyugtáztuk és részben el is helyeztük : t. Oinazta Szilárd szolgabíró ur által az visszaköveteltetett és mi kötelességünknek tartottuk azt vissza is szolgáltatni. Miután hasonló esetről tudomásunk még nincs, tisztelettel kérjük a tek. közigazgatási bizottságot, hogy azon összeget, a mennyiben az nekünk t. i. közhasznú iparczélokra volt aaánvoi, hozzánk e végből visszaszármaztatni kegyeskedjék; a mennyiben pedig az említett szol­gabíró ur utóbbi értelmezése szerint azon összeg előbb tőkóvó növesztetnék és csak azután fogna hoz­zánk juttattatni, esedezünk : méltóztassék elrendelni, hogy a nekünk szánt és már nekünk ajándékozott, de később visszakért összegek mint tőkék azon ipar­társulatok neveire kezeltessenek, melyeknek az szánva és már át is adva volt. Kéréseink érdemleges elintézését újból is kérve, vagyunk hazafiúi üdvözlettel : Gyomán, 1877. május 7. Cs. Kiss Dániel, ált. ipart, elnök. Viiicze Gergely, csizm. ipart elnök. AVeiger Mihály, szabó ipart, elnök. Hatvany László, az iparos kör elnöke. MEGYEI KÖZÜGYEK. Békésmegye közigazgatási bizottságának gyűlése. — Május 7-ón. — (Vége.) IV. Következik az adófelügyelői aprilhóról szóló jelentés, mely megjegyzés nélkül tudomásul vétetik. Lapunk következő számában közölni fogjuk. Oláh György gyulai lakosnak Dániel János adószedő elleni alaptalan vádjával megejtett vizsgá­lat után vissznutasittatik. Lamberger Gusztáv 12 frt, Urszinyi Andor csabai lakosnak 41 frt, Kövér László gyulai 25 frt, Bácskai Jakab szarvasi lakosnak 53 htnyi fényű­zési adója leíratik. Gyom a város fagykár miatt 371 frtnyi 64 kr­nyi földadó-elengedésben részesittetik. Pándi István ó-kigyósi lakos javára 8 frt ál­talános jöv. pótadó és Farkas János javára 7 frt 84 kr pót és 14 írt fényüzési-adó leírásba hozatik. Prónay Gábor orosházi lakosnak hátralékos adója megfizetésére kórt határidő f. hó végéig meg­hosszabbittatik. Adófelügyelő ur az adóleirásokat hivatalból felebbezi. Alispán ur kéri utasítani, hogy az uj min. rendelet értelmében 24 óra alatt Írásban indokolt felebbezését adja be. Megtörténik. V. Következik a megyei főügyész jelentése, mely szerint aprilhóbau a per alatt levő ügyek száma sem nem fogyott, sem nem szaporodott, re­mélli azonban, hogy a legközelebbi ülésre a leg­több ügynek vógbefejezését fogja bejelenthetni. Vecsei Blankenstein Vilma és Blankenstein Károly gróf — Pilitzer Péter elleni jogosulatlan italmérés iránti ügye, melyre nézve a közig, bizott­ság panaszosokat elutasította, panaszosok által a mi­niszterhez felebbeztetvén, a felebbezés vissautasitta­tik, 1) mert az italmérósi jog szabályozására vonat­kozó miniszteri rendelet febr. 6-án beadott felebbe­zésnek helye és tárgya többé ninesen ; 2) mert ugy is már 3 fokú egybehangzó határozattal — szolga­bírói alispáni és bizottságival van ellátva s igy felebbezésnek egyáltalán helye nincsen. Kovács Mihály szeghalmi szolgabíró ellen el­rendelt fegyelmi vizsgálatra vonatkozó határozat el­len felebbezvén — a felpbbezés Janó Sándor kir. ügyész abbeli érvelésére, hogy ez ugy szólván vád­határozat lévén, az elleni felebbezéstől pedig senkit elzárni nem lehet, minthogy esetleg felfüggesztéssel is jár, s igy jogok csorbításával — elfogadtatik és a belügyminiszterhez felterjesztetni határoztatik. Zsiga Ferencznek, Kőrös Gyula elleni cseléd­bér kiadása iránti ügyében panaszos Zsiga Ferencz felebbezésére, az alispáni határozat, mely a közigaz­gatasi hatóságot illetéktelennek mondotta, feloldatik, és az iratok az ügy érdemleges elintézése szem­pontjából hozzá vissza terjesztetnek, mert oly bog­nár, ki nem darabszámra és nem számlára dolgo­zik, hanem kizárólag a gazdászatban az uraságnak konvenczíó mellett, az cselédnek tekintendő. VI. Következik a főorvosi jelentés, mely sze­rint a közegészségi állapot megyénkben teljesen kielégítő. Született 3246 gyermek, meghalt 1618, véletlen halállal uimult 13 egyén, öngyilkosság 7 fordult elő. VII. Végül következik az árvaszéki elnök Nagy Károly ur kimerítő, kitűnő szorgalommal kidolgo­zott jelentésé a megyei árvatárak kezeléséről és je­lenlegi állásáról. E dolgozat elnök urnák főispáni meghagyásból tett kőrútjában tapasztaltaknak gyü­mölcse és alaposságáról tanúságot tesz az, hogy minden egyes községben az árva-könyvek kivonata és egyéb nevezetes iratok pontról-pontra átvizsgálva terjesztettek a köz. bizottság elé. Ha az árvaügynek mindenhol oly buzgó, lelkes képviselője volna mint a milyennel mi Nagy Károly árvaszéki elnök úrban bírunk, akkor nem képezne az árvaügyek rendezése oly égető kérdést. Az illető terjedelmesebbb, de ér­dekes jelentésnek közlését lapunk jövő száma kezdi. Az árvaügyi referenszeknél a mult hóból 162 drb hátralékban levén, az árvaszéki elnök ur uta­sitattik, hogy délelőtt ós délutánra pontosan szabja meg a hivatalos órásat és azok megtartása fölött őrködjék. E határozatra leginkább alispán ós Kal­már urak felszólalása adott alkalmat; előbbeni ke­reken kimondá, hogy „szégyen" az ily hátralék, mert csak némi több munkával egynek sem kel­lene lenni; utóbbi konstatálta, hogy délután az ár­vaszéki hivatalban sokszor még az iktató sincsen jelen. Az államépitészeti referens Hódi ur az árviz miatt, Foltényi Ignácz, gr. Almássy Kálmán és Ka­rassay István urak más okokból nem jelentek meg ez ülésen. Főispán ur befejezvén egy napi tartam után a gyűlést: a jelen volt tagok elnöküket lelkesen él­tetve távoztak. LEVELEZÉS. A gyomai róm. kath. uj templom alapköve letételének ünnepélye. A Kapriórai Wodianer Albert ur ÓS neje SZŰl. fiazkl Zsófia urnő ő nagyságaik vallásos buzgal­mából épülő róm. kath. uj templom alapköve, f. óv május 1-ső napján, d. e. 10 órakor, fényes egy­házi szertartás mellett tétetett le. A szertartást, mely az ideglenes kápolnában vette kezdetét, majd a sza­bad ég alatt folytattatott, Zay János püspökileg ki­ötven gyerekkel vesződik az egész télen keresztül. Iskolahelyisége egy apró ház, még apróbb szobája legapróbb ablakokkal a környéken. Még szerencse, hogy az egyik nebuló bevert egy tenyérnyi üveg­táblát, melyen a kalendáriu i - papirfolt jócska világosságot bocsát be. Itt remekel Ambrus gazda 30 frt áru tudományával, melyet a tudományszom­jas Fürjes uj nemzedéke között „czélszerü" arányokban oszt ki. Nem régibe megzörgették ablakát. Sötét este volt, zuhogott az eső. Ki az ? gondolta magában. Kinyitja ablakát, kitekint. Megszólal egy hang : Di­csértessék a Jézus Krisztus ! Testvér bocsás be ! — Két kocsi nazarénus jött hozzá Makóról egy kis lá­togatóba. Ambrus János a „vándor Sion-felé" (mert igy nevezi magát) készséggel tárta fel kapuját a jövevények előtt s szűk hajlókában helyezó el őket, hol az egy igaz hit gyermekei néhány napot töl­töttek. A kerületi ág. ev. lelkésznek L-nek tudomá­sára jutott a nazarénus látogató s alkalomszerüleg kérdőre vonta Ambrust a megmagyarázhatlan ro­konszenv természete iránt. Az tétovázás nélkül vállá be, hogy daczára ev. tanítói minőségének a naza­rénus felekezet híve, s a Jézusért minden szen­vedésre kész. Ujabban ismét kérdést intézett hozzá a neve­zett lelkész, ha vájjon meggondolta-e vallomásának következményeit s akar-e Ígéretet tenni arra nézve, hogy uj — felekezetétől megválik ? Tagadólag vá­laszolt Erre a vizsgálat mult vasárnap meg is ejte­tett Linder kerületi lelkész ur, Németh ós Povázsay tauitó urak alkotta bizottság s nagyszámú szűrös publikum jelenlétében, mely utóbbi köréből néhány hang világosan Ambrus mellett tüntetett, de, bár a gyermekek feleleteiből nem lehetett az uj naza­rénus ujitó intenczióira bukkanni : ujabb nyilat­kozatára, hogy semmi presziónak nem enged, fel­mentetett állomásától. Eredeti volt, midőn a számtanra került a sor. A vizsgát nem a szűk szobában, de egy fészerben tartották meg, a fekete tábla pedig helykímélés te­kintetéből a szoba ajtóra volt szegezve. Kiemelték tehát az ajtót nyikorgó sarkaiból s igy támasztották a fészer deszka-oldulanak. Meg kell jegyeznünk mellékesen, hogy a „ván­dor Sión felé" mióta nazarénus, nem esküszik, rosz szót nem ejt ki, fegyert nem fog kezébe, bort nem iszik (hane.ii törkölyt) egyházi és világi hatóságot nem ismer el, csak a „bibliát" tekinti irányadójául s a feleségét — azóta — soha sem veri meg, de inkább maga hagyja megtépázni magát a béke oká­ért. De nagy haladásnak indulhattak már nálunk is a nazarénus elvek ! Nyájas tavasz, de nagynehezen tudsz szaba­dulni a lucskos tél unalmas kisértgetései elől. Ha május elsején nem riaszt, fel hajnali ál­munkból a „réztrombitás zenekar" elkoptatott An­got-jával, melyet az esőköpenybe burkolt Auróra ő nagysága tiszteletére recsegtetett el : bizony vajmi bajosan sejtenénk, hogy itt a május. Folyton sir az ég, pedig talán nekünk több okunk volna a sirásra az ilyen időjárás miatt. A folyók magasan hordják hullámaikat. (Séta­kertünk alatt ömlő, most elég nagy csapadék pedig a szegény cziczákat, melyeket életük hajnalán ve­tett a cseléd a mozgó sírba.) Itt-ott a megyében kiöntéssel fenyeget a vad áradat s a félrevert ha­rangkongás ritkán jelent tüzet. Szeretett főispánunk — azt hiszem legjobban tolmácsolom e kifejezéssel az egész megye érzelmeit — az áradások mérvéről személyes meggyőződóst szerezni: a vidéken járt a napokban, hogy buzdító jelenlétével és utasításával enyhítse a veszélyeztetett falvak sorsát. Megtörtént kőrútjában a? is vele, hogy Szarvasról Endrőd községébe a véghetetlen rosz utak miatt egy ütött-kopott lélekvesztőn jutha­tott át. Az sem utolsó a maga nemében, hogy utóbb nevezett község „szabadalmat" kér Hódy mér­nök úrra. Mig a tavasz igy mókázik velünk, mi hivata­los stylben tartott jó kedvvel csinálunk magunknak tavaszi örömöket. A gymnázium növendékei csaptak szerdán egy majálest a ligetben, a mi az egész vi­lággal közös uzus szerint inkább a nagy gyerme­kek mulatsága. Az idő következetes volt önmagá­hoz, mert olyan botrányosan viselte magát, hogy hajlandók volnánk „királyi biztost" kérni ellene, ha tudnánk a módját. Találjanak a békésiek vigaszta­lást a közös végzet hosszú levében. A pünkösdi ünnepek alkalmára nagy kilátás­sal nézünk. A csabai fiatal ügyvédek (az 50-esek crémje) tartják meg báljukat, mely alkalommal re­méljük, hogy falaink közt láthatjuk megyénk szé­peit. A lóversenyek pedig gyűjtsék össze megyénk sportsman-eit a porond homokján. Addig is legyen elég egyszerű jelzése, a készülő „mozgalmaknak." Plútó.

Next

/
Thumbnails
Contents