Békésmegyei közlöny, 1877 (4. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1877-04-29 / 34. szám

IV. évfolyam. 1877. 34. szám. B.-Csaba, lpr.il 29-én.. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. IVIegjelenik. hetenként kétszer : vasárnap és ostLtörtöltöii. Előfizetési dij a „Szépirodalmi Lapok"-kal együtt : egy évre 8 frt; félévre 4 frt; évnegyedre 2 frt. A „Szépirodalmi Lapok"-ra külön is előfizethetni, egész évre 2 frt, félévre 1 írtjával. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Vasut-utcza, közbirtokossági épület. Egyes szám ára 10 kr. kapható Biener B- nrnál B.-Csabán Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Jíyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr, Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken minden postahivatalnál & kros postautalványnyal. Pestmegye körlevele. Pestmegye körlevelét Békésmegye is megkapta s az a közelebb megtartandó közgyűlésnek egyik ügy-baját képezendi. Szegény Pestvármegye „szép híredből beh kiestél," „nem ugy van már, mint volt régen," és az időben tetemesen megtévedtél; Békésvármegyéhez fordulni hasonló ügyben most : ez nagy anachronizmus. Századokon át fennállott egy ódon ház, az osztrák politika műhelye; mig állott, azt a házat a magyar, melyből annyi veszedelme került ki, több-kevesebb hévvel, de minden időben ostromolta. A ház, nem ugyan épen ezen ostromától, de elvégre romba dőlt. Nagy volt az öröm, a magyar öröme, s ha ez örömét valami zavart-), hát az az volt, hogy már többé nincs mit ostromolnia, ugy hitte volt Csak később vette észre, hogy ugy járt körülbelül, mint az a huszár-csapat, mely megatakirozta a bakasort. A baka szétfoszlott, de csak azért, hogy egy kartács-battériát demaszkirozzon. Egyszer birtunk megállani a demaszkirozott battéria előtt; azóta retirálunk szakadatlanul, és ne adja Isten, hógy mint honvédeink Vácznál, minket is valamely ponton a muszka kapóra vegyen. Volt idő, midőn minden szál magyar egy-egy politikus volt és erre büszke volt. Ma kisül, hogy nincs magyar ember, a ki a politikával megbirkózhatnék. A politika ma mumusunkká vált, melylyel ijesztenek s ijesztjük magunk magunkat; a politika ma azt jelenti: retirálj! a Tiszáig — meg se állj!! Szomorú dolog ez, ha igy kell lenni. A kereskedelmi- s vámegyezségben engedni kell, igy kivánja ezt a bankpolitika, ia bankkérdésnél engedni kell, igy kivánja a kölcsönpolitika, ne nyilatkozzunk a keleti .kérdésben, ezt kivánja az összmonarchia politikája, esetleg menjünk Boszniába, igy kivánja a „jövő" politikája. A politika, melylyel egykor fennen kérkedtünk, ma vezérünk-e vagy lidérczünk : ki mondja meg ? megvalósitja-e nagy Széchenyink jóslatát : hogy „Magyarország í^em volt, hanem lesz," vagy azt az utat jelöli, melynek végén ez áll : finis Hungáriáé ... ? ki tudja I Egyet tudunk, mert látjuk, tapasztaljuk, hogy az elmék, mondhatnók a jellemek javunkra-e vagy vesztünkre rövid idő óta oly változáson mentek át, melyet előre senki nem sejtett. Magábaszállás ez vagy zsibbadtság, az elmék tisztulás,.",-e vagy csüggedtség, átalakulási krizis-e vagy a sors játékának való fatalisztikus önmegadás . .. ?! Nehéz idők, válságos napoki Sokunknak nem tetszett az első kiegyezés. Ma az a kiegyezés oly bő nekünk, mint a liajpu fiáuak az apja mentéje, nem birjuk betölteni. Van jogunk : mi haszna? van fegyverünk : mi haszna? lesz közös vámterület, egységes pénzünk ; mi haszna ? a monarchia összetartozását hangoztatjuk ; mi haszna? Odaát sokan azt tartják : ubi bene, ibi patria .. . Igaz, qui habét tempus, habét vitáin, ez is vigasztalás. S most itt a pestmegyei levél, szegény Pestvármegye! a titulusod megnyúlt, annál kevesebb a vitulus. — Más idők, más viszonyok. Kiegyezni vagy nem kiegyezni, azaz; .elfogadni az egyezséget és nehéz időnek menni eléje, vagy nem elfogadni s menni neki, a mit még nem próbáltunk... Arczot fordítani a lejtőn, vagy hátrálni lejebb-lejebb meddig? Nem ugy teszünk-e, mint a kit a % ár körülfogott, és hogysem bevárná, mig .elborítja, inkább megelőzi s önkényt ugrik bele? Békésben Pestmegye levele hullámokat felverni nem fog, napirendre térünk fölötte. De igy fog a kérdés eldőlni vagy amúgy, nagyot fohászkodunk majd. ha túlestünk rajta, minek is háborgatnak ... ? Népes lesz-e gyűlés vagy elhúzódunk előle ... minő lesz a gyűlés képe ? Hát olyan mint mikor az ember olyan dolgot csinál, melyről voltaképen nem tudja, jól csinálja-e Vagy nem jól csinálja, vagy: tudja, hogy nem jól csinálja, de jobban csinálni nem tudja. Az e tárgyról szóló jegyzőkönyv minden esetre nevezetes adat marad arra nézve, a ki Békésmegye politikai történetével fog foglalatoskodni. A felolvasás. — Horváth Jánostól. — Ha látjuk, hogy embertársunk beleesett a vizbe s élete veszélyben forog: szivünkben megmozdul a könyörületesség s ugyanh W ú mm Az őrült grófnő. Beszély. — Irta : Egy tóbolyda-orvos. Fordította: CJlirisztó Miklós. (Folytatás.) II. Az utolsó „légyott." Régi bevett szokás, hogy Bécsnek előkelőbb lakói a nyári idényre vidékre költözködnek ki. Sesso gróf nyári laka Neuwaldegben, egy gyönyörű kert közepén feküdt. A grófné — kivéve a mindennapi sétákat és hegyekrei kirándulásokat nagyon ritkán hagyta el e kedves helyet ; a gróf pedig hetenként legfeljebb két vagy három napot töltött itt. Éjfél körül volt az idő. A csinos nyári lak mély csendben látszott nyugodni. A függönyön keresztül, mely az erkély-ajtóról folyt le, keskeny fény játszadozott; a többi ablakok mind sötétek. Az Ízléssel bútorozott kis terem édes illatárral van eltelve, — a lámpa rózsavörös golyója varázsfényt terjeszt szét. A függöny mögött ízléses pongyolában ragyogó szépségű nő hallgatójzik. Jobb kezével a függönyt tartja, ugy látszik, valakire várakozik. Sesso grófné eszményi szép volt. Szőke haja gazdag fürtökben omlott vakitó fehérségű vállaira, sötét szemeiben földöntúli boldogság ragyogott s rózsapiros ajkai szeielmet susogának. Csendes hang üté meg fülét, mely egy kavicsnak az erkély márvány-alapzatára történt leeséséből eredt. Vonásain kimondhatatlan boldogság kifejezése ült. Hirtelen kilépett az erkélyre. A másik pillanatban már egy sodronyból készüit és selyemmel bevont hágcsó gurult le a párkányzatról. A grófnő visszafojtott lélekzettel várakozott. Nem sokára egy férfi alakja mutatkozott, ki átvetve magát a párkányzaton — a szép nőt szenvedélyesen karolá át. A grófnő pár perez múlva kibontakozott az uj Bomeo karjaiból; felhuzá a hágcsót s szerelemtől remegő hangon e szót sugá kedvese fülébe : jöjj velem. Beléptek a terembe. A grófnő alacsony pamlagon foglalt helyet, a férfi elébe térdelt, s átkarolá a szép alakot. A férfi is szép volt; vonásai nemesek, szemei szerelemtől ragyogtak. Az első perez mindig az édes viszontlátásé : ajak ajakhoz tapad, kebel keblen nyugszik. A szép nő hullámzó beblére voná az ifjút, elhaló hangon, könyfátyolo&ott tekintettel súgja kedvese fülébe : — Szeretlek ! — Imádlak ! Hanyadszor teszik már ez édes vallomást ? mindig újnak látszik előttük, ifjú keblöket boldogsággal tplti el. —- Viktor! — szóla a szép asszony gyenge hangon, miközben szomorúan tekinte kedvesére, mIsmet közelegnek a napok, melyek ránk nézve oly szomorúak. Férjem holnap megérkezik, s e hó hátralevő napjait itt fogja tölteni. — Még 8 nap van hátra. — Nyolcz hosszú nap, mialatt nem láthatjuk egymást. — Óh csak irnom lehetne! mennyire könnyebb volna az elválás, ha napról-napra közölhetném veled, hogy mit érzek, s hogy mily kimondhatatlanul szeretlek. (Folyt, köv.)