Békésmegyei közlöny, 1877 (4. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1877-01-14 / 4. szám

i .BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" 1877. 4. sz. tetés nélkül, ez oly szokatlan volt, hogy magunkat benne alig találtuk fel. Ám a kiegyezés megtörtént, de azzal egyideiileg született meg a visszavonás, pártoskodás s gazdálkodtunk rosszul, mig végre a jelen állapot megszülernlett, melylyol ezúttal nem foglalkozunk, hiszen azért menekültünk a múltba, hogy tőle kissé megpihenjünk. íme néhány vonásban multunk tükrének töredéke; mily hullámzatos, mily változó volt e rövid időszak fényben, árnyban, jó és roszban, mily nagyszerű egymásutánja az eseményeknek ! És a visszapillantással, mi czélunkat, az enyhülést elértük, el annyival inkább, mert e rövid múltban is mennyi veszélyt láttunk, mely elhárult, sőt maga, bajaink több századon át állandó forrása, az osztrák abszolút hatalom ódon épülete romba dőlt, miért tehát feíteunünk, hogy ép a bajok ez idő szerinti góczcza meg nem oldható ? de enyhülést leltünk a kimagasló események szemléletében is, melyeknek szereplői nemzetünk volt. Széchenyi minderre ismételve mondaná, hogy a proczessust, mely végbe ment s megyen*), láthatod egy fazékban tele rákkal, melyet a szakács a tüzhez felváltva, hol közelebbre, hol távolabbra helyezi, a rákoknak a helyzetnek megfelelő, hol zajgó örömére, hol kétségbeesésére, mignem szegények, a magas hőfok miait — a szakács intencziója szerint — szép pirosra főnek. De nem — nem, ez nincs, és igy nem lehet ; az izgalmat, tüntetést most is szeretjük, ama bizonyos magyar természetet még le nem vetkőztük ugyan, de tanultunk és okultunk- s bár a fazékban körülbelül benne vagyunk, a szakács se hiányzik, hanem a fazekat valahogy szétrúgjuk, a szakácscsal -elbánunk, 'és adja isten, hogy mire állami létünk ezredik évfordulója eljövend, azt Budavárában, alapos örömmel, országvilágra kihatólag, baráti nemzettársak megtisztelő jelenlétében, fennen megünnepelhessük ! MEGYEI KÖZÜGYEK. Békésmegye közigazgatási bizottságának gyűlése. (Januárkó 8-án és következő napjain.) (Folytatás.) Csaba városa a keleti marhavész meggátlására és a marhajáriatok kiadását szabályozó körrendelet megváltoztatását szolgalmazc kérvényének támogatására kiemeli, hogy nagy vásárkor majdnem lehetetlen az ellenőrzés, mely minden behajtott marha megvizsgálását teszi kötelesgégóvó; öt deputáczjóna.k kell a város 5 bejáratán éjjel-nappal működnie, s mindannak daczára előfordulandó esalások meg nem akadályozhatott, mert már hainis járlatokkal jönnek, ugy, hogy a jószág eredeti gazdája ki nem puhatolható, annál kevésbé mert vásárokon, mindjárt helyben egyik kézről a másikra kerül, miért is Csaba városa, szemmel tartván a rendelet azon részét, mely csak az illető helyihatóságot mondja illetékesnek marhajáriatok kiadására, ily vásárokon eladott vagy vett marhákra idegeneknek járlatot nem ád. Nehezteli a kérvény a dijak szedésében elöíoi duló rendetlenségeket, előadván, hogy Csabán 5 krt szednek csak a járiatért míg Gyulán és a megye egyéb helyein 20—40 krt. Kérik tehát, hogy akkor midőn sem a megyében, sem ott honnét a marhák a megyébe behajtatnak, a marhavésznek legkisebb nyoma sincsen: oldassák fel a hatóság ama fárasztó ós majdnem kivihetetlen feladat alol, hogy akkor is minden egyes marhát megvizsgálni kelljen, hogy egyátalán egyöntetűbb eljárás hozassék be, ugy a marnavizsgálatok megejtésónél, mint a dijak szedésénél. — Előadó alispán *) Egy izben sötét gondolatoktól űzetve ezt a hasonlatot mondá közállapotainkról. bzerk. a kérvényt visszautasitatni véleményezi és a kérvényező községet ezen túlra is szabályszerű eljárásra kötelezni, mert az, hogy az illető eljárás fáradságos, nem ok e törvény megváltoztatasra, melynél czélszerübbet alig hozott még a magyar törvényhozás, mert mióta fennáll, a keleti marhavész majdnem elenyészett az országban. Mi pedig azt illeti, hogy idegeneknek passzust vásárok alkalmával nem adnak : utasittatik a község, nogy ezentúl ilyent akadálytalanul szolgáltassam ki, inert ha helyben eladatik, a helyi hatóság az illetékes, és mert máskülönben a szabad forgalom és kereskedés akadályoztatnék. Végre az, hogy mások illetéktelenül nagyobb dijakat szednek mint a törvény enged : visszaélés, mely előforduló esetben orvosoltatni és fenyitetni fog, de ez nem akadályozhatja a kérvényező községet, hogy a maga részéről csakis a törvényben megállapított dijakat szedje. Azon kérdésre, vájjon ha egész fakák hajtatnak be egy gazda által, kell-e mindegyik darabra külön járlat vagy nem, azon felvilágosítás adatik, hogy igen is kell. A közigazgatási bizottság méltányolva a község altal felhozott nehézségeket, a kérvényt főispán ur indityányára a „békésuiegyei gazd. egyesületinek rendeli kiadatni véleményadás végett — de azért elfogadja az előadó alispán határozati javaslatát is, melynek értelmében a község addig is a törvény szigorú megtartására utasittatik. Következett a kir. ügyész jelentése, mely abból áll, hogy ezúttal semmi jelenteni valója nincsen, mert semmi szabálytalanság vagy más említésre méltó körülmény fel nem merült. Következett Müller Gusztáv adófelügyelő ur jelentése, melyet lapunk egész terjedelmében fog közölni. Adófelügyelö ur felkéri a közigazgatási bizottságot, hogy tekintve a leggyőzhetlen munkahalmazt, a szakminiszter urnái hivatala személyzetének szaporítását méltóztatnék ajánlani. A közigazgatási bizottság meggyőződvén az előterjesztett jelenténtésböl, miszerint adófelügyelö ur a legnagyobb pontoság és gyorsasággal volt képes ügyeit elintézni, tekintve azt is, hogy az adófelügyelöi hivatal működési mikéntjéről személyes meggyőződést nem szerzett: a kérelemnek, mint időelőttinek helyet ezúttal nem adhat. (Vége köv.) % Tanfelügyelői jelantás. (Felolvastatott Békéatnegye közigazgatási bizottságának f hó 9-én tartott gyűlésén.) Tekintetes közigazgatási bizottság ! Van szerencsém az 1876. évi XXVIII. t. cz. 6. § — 9. pontja értelmében a békésmegyei népoktatásügy állapotáról és saját eddigi működésemről a követKezőkben jelentést tenni. A békésmegyei tanfelügyelőséget m. évi okt. hó elsején vettem át s eszerint mindössze csak 3 hónapja, hogy e megye tanügyével foglalkozom s azt tanulmányozom. Ez okból ez alkalommal nem is fogom még a megyei elemi tanügynek teljes képét nyújthatni, nem fogok még minden irányban határozott Ítéletet hozhatni, hanem inkább csak azon általános benyomást visszatükrözhetni, melyet e megye tanügyi állapota én reám tett, fősúlyt fektetve e mellett a saját működésemről való számolásra. Az iskolák látogatását október hó 7-én kezdém meg s folytattam (az irodai munka követelte rövid félbeszakítással) november 28-ig. Ez idő alatt az A. alatti mellékletben névszerint megnevezett 26 község, puszta és tanya 135 iskolájának 186 osztályát (tantermét) látogattam meg, ugy hogy a megye legdélibb részében levő néhány község kivételével az egész megyét bejártam. A nem látogatott községek Gyula-Vári, Kétegyháza, Kígyós, Tót-Komlós, Sámson, P.-Földvár, Gerla-Póstelek, Bánfalva. Bár igen óhajtottam volna e néhány községet is meglátogatni: mégis fel kelle függesztenem körutam folytatását, részint az utak járhatlausága, részint irodám elhagyatottsága, részint az ut okozta egészségi állapotom miatt. E látogatás alkalmával a B. alatt mutatványul idecsatolt következő j. könyvmintát használtam az adatok gyűjtésére és észleletek, panaszok, óhajok, hiányok stb. feljegyzésére. Minthogy egész téli hivataloskodásomnak nem lett volna alapja az iskolák ismerete nélkül, azon kelle lennem, hogy még az őszön az egész tankerületet habár csak futólagosan is beutazhassam. Ez okból ez alkalommal nem is terjeszkedtem ki az iskolák belóletének megvizsgálására — hanem inkább csak külső viszonyai felismerésére fordítottam főfigyelmemet. E viszonyok közül felemlitendőknek tartom a következőket. 1. E megyében minden egyes tanterem egyegy iskolának neveztetik, bár a törvény értelmében csak a 6 évi tanfolyamot magában foglaló intézmény nevezhető iskolának, működjék abban akár 1, akár 6 tanitó s legyenek az osztályok akár egy, akár több épületben elhelyezve. Egyik feladatom volt tehát és lesz még e hóban, konstatálni hány iskola van e megyében ? Az eddig látogatott 186 tantentermet a törvény és a m. ó. 9987. sz. min. rendelet értelmében 135 iskolává vontam össze. Az iskolák végleges számát s egyéb stb. adatait jövő jelentésemben fogom csak közölhetni. 2. A mulasztási naplék rendes vezetésére nem nagy súlyt fektettek a tanitók, még pedig azon okból, mert azon tapasztalást tették, hogy a községi elöljáróságon: a mulasztók bírságolását vagy épen nem, vagy igen ke lvetlenül és hézagosan hajtják végre. E mulasztás egyik sajnos következménye az, hogy a nép már nem igen hajt az iskolai elöljáróságok intésére, és ártalmatlannak tapasztalt fenyegetésére, ugy hogy a tanév is nem egy bizonyos az elöljáróság által meghatározott időpontban kezdődik, hanem 3 havi kínos vajúdás közt szülemlik meg, azon kényszer-helyzetbe hozván a tani tót, hogy a tantárgyak rendes tárgyalását is nem szeptember, hanem deczember elején kezdje s azzal a tanévet is 3 hónappal megrövidítse. Igy — hogy ezt példával is illusztráljam, még november végén az egyik iskolában 145 tanuló helyett 63-at, a másodikban 115 „ 71-et, ismét 124 „ „ 105-öt, ismét 2-39 .. ., 195-öt, s igy például 623 tanuló h. csak 434 tanulót, általában a tankötelesek 2/

3-át találám az iskolában . 8. E bajok orvoslására vonatkozott azon első jelentésem s határozati javaslatom, melyet deczemb4-én a tettes megyei közig, bizottság elé volt szerencsém terjeszthetni s mely szerint a községi elöljáróságok oda utasíttatnak, hogy a náluk feljelentendő mulasztásokérti törvényes bírságolás mikénti végrehajtása felöl minden lii vécével a C. alatt idecsatolt minta szerint jelentést tegyenek a tanfelügyelősógnél. Hogy miként feleltek meg a községi elöljáróságok a tettes közig, bizottság rend dotének, azt a D. alatt idecsatolt melléklet számonként és nevenként mutatja ki; itt kivonatkép csak annyit közlök, hogy összesen csak 11 község tett jelentést, ezek közül is csak hat az előirt minta szerint, 5 pedig a minta mellőzésével. E 11 községben deczember havában 1079 mulasztó lett volna megbírságolandó s ezek közül tettleg inegbirságoltatott 7, mondd hét, ez is itt helyben Gyulán. E körülmény ujabb ós k molyabb intézkedést teend szükségessé. (Vége köv.) Gyula városa képviseleti gyűlése január 10-én. 1. A gyűlést d. e. 10 órakor azon okból, mert a kisorsolt képviselők helyett az újonnan választottak először hivattak meg, megyei alispán ur nyitotta meg; meleg szavakban figyelmeztető a képviselőtestületet az ujabb törvények parancsolta sokféle, az állam- ós község érdekei előmozdítására megkívánt szükségletekre; odaadó munkásságra serkentve a képviselet tagjait, azt a névsor fölolvasása után megalakultnak nyilvánította és a gyűlésnek további vezetésére a polgármestert mint törvényszerű elnököt felhívta. 2. Polgármester az elnökséget átvévén, üdvözli a nagy számmal egybegyűlt városi képviselőket, és mielőtt a meghívóban jelzett napirendre térne, jelenti, miszerint a szegedi országos kiállítás bíráló bizottságától az ott elismerést nyert gyulai kiállítók részére az okmányok, érdem- és emlékermek megérkeztek, az illető Kiállítókat a gyűlés terembe rendelte és ezeket nékiek nyilvánosan kézbesíteni fogja, ami azonnal teljesittetvén, az elismerő okmányok és érmek a képviselők „éljenei" között az illetőknek kézbesittettek.