Békésmegyei közlöny, 1877 (4. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1877-04-26 / 33. szám

..BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" 1877. 27. szám. azok községeknél lettek letéve, nem pótolja, nem már azért sem, mert a letételről jegyzőkönyvek fel nem vétettek, a letétel aktusa minden szolennitást nélkülöz, azon alkalommal a végrendelkező arra nézve ünnepélyes nyilatkozatot nem tett, hogy a letett végrendelet az ő végrendelete, de ily eljárásra a község minősítve sincs, mert ilyet csak locus credibilis tehet. Csaba városa is kétségben levén követendő lépése iránt, fordult ide, fordult oda, többek közt a megyei közigazgatási bizottsághoz is, hogy a nála letett végrendeletekkel mily eljárást kövessen? Hallottuk s megvalljuk, csodálkozással hallottuk volt, hogy a közig, bizottság a községeket közhatóságnak tekintette, de mivel a kérdés országos természetű, felterjesztést tett mégis az igazságügyi miniszterhez. Most közlik a lapok, hogy a miniszter a dubietást ugy oldotta meg — a mint máskép meg sem oldhatta — hogy községek közhatóságot nem képeznek s igy az ott letett végrendeletek közjegyzőknél lesznek leteendők. Egy másik kérdés is fel van vetve, az: vájjon oly végrendeletekkel, mel.yek magánkezeken vannak és a törvénynek szintén meg nem felelők — mi történjék? Erre határozottan abban a nézetben vagyunk, hogy az ily végrendeletek vagy ujakkal felcserélendők vagy szintén közjegyzőnél leteendők, mely letétel által a hiány, mint az elébb tárgyalt esetben — kiegyenlittetik. S még egy kérdés van : vájjon oly végrendeletek, melyek az 1876. XVI. t. czikk nek megfelelők, őrizhető k-e magánkezekben..? Igenis őrizhetők, a törvény letételüket nem rendeli, de az ovatosság tanácsolja, hogy ily végrendeletek is hiteles helyen letétessenek, mert az örökhagyó halálának bekövetkeztével — ha a végrendelet általa őriztetik — veszélyezve lehetnek. Igenis rendeli a törvény végrendeleteknek közjegyzőnél való letételét a 23. §-ban oly esetben, midőn a tanuk alkalmazására nézve az 1. §. a) és b) pontja meg nem tartatott, azaz: ha a végrendelet hiáuyos, az ily végrendeletek tehát mint az elébbi esetekben közjegyzőnél leteendők. Végre szóban van, vájjon a tanuknak mikép kell az aláirást teljesiteniök ? Erre más válasz nem lehet, mint hogy a 4. §. szerint tan u-m inőségüknek neveik után sajátkezüleg való feljegyzésével. Tehát hivatali minőség, vagy a nevek előtt ezen átaljános kitétel, jegyezze azt bár a tanuk egyike, hogy „előttünk," vagy „előttünk mint tanuk előtt" nem elegendő, minden tanúnak sajátkezüleg kell tanuminőségét neve után jegyeznie. Egyébiránt a tanukra nézve a törvénynek egyéb fontos rendeletei vannak, melyekre azonban ezúttal ki nem terjeszkedünk. Czikkünket befejezendők, nem mulaszt hatjuk el az 1876. XVI. t. czikknek többek közt azon gyarlóságára rámutatni, hogy mig egy részről a formahiányban szenvedő végrendeletekre nézve megmondja mi a teendő, a végrendeleteknek közhiteíességü helyen való letételét átaljában i in p e r a t i v e ki nem mondja, holott hasztalan szerkesztetik a végrendelet minden formák megtartásával, ha elvesztés, megrongálás, meghamisítástól meg nem óvatik, holott a törvény alkotta meg azt a közhiteíességü intézményt, mely hivatva volna fontos okmányok megőrzésére s Holott a magán kézen levő végrendelet s más halál esetére szóló okirat mindig magán okirat marad, mig ellenben a hiteles helyeni letétel által közokirat hitelességűvé emelkedik. A 23. §-ban tett törv. intézkedésnek, melyről fentebb szóltunk, alig van értelme, mert vagy tudja a végrendelkező mikép kell korrekt eljárnia vagy nem. Ha tudja, a szerint cselekszik s ez esetben a törvény végrendeletének hiteles helyén való letételére nem szorítja; ha nem tudja, ez esetben, mindent rendben lenni vélvén, végrendeletét vagy magánál tartja, vagy leteszi oly helyen, a hol a letétellel a hiány kiegyenlítetlen marad, p. a községnél. De fájdalom, mi sokáig elvajudunk, mig egy-egy novellát is megalkotunk, s megalkotjuk azt hiányosan, félszegül, dubiozus kifejezésekkel. R. MEGYEI KÖZÜGYEK. Adó felügyelői jelentés a f. hó y-dikl közig, bizott. gyűlésből. (Vége.) III. Vegyes intézkedések: A nagyméltóságú m. kir. pénzügyminisztérium mult évi no/ember hó 3-án 54384. sz. a. kelt magas rendelet ós a közadók kezelíséről szóló 1876. évi XV. t. cz. 2 részének első fejezetére vonatkozólag az elért 1877. évi adókivetési előmunkálatok elkészítése és az adókivetés befejezése szempontjából van szerencsém jelenteni hogy Békéstnegyében a házbér és házosztály-adó, a fényűzési-adó, az I. és II. osztályú kereseti-adó, föld-adó és az általános jövedelmipót-adó kivetés valamennyi községekre nézve K.-Tarcsa kivételével, ki az általános jövedelmipótadó kivetéssel még hátralókban van; befejezettnek tekintendők; ez alkalommal van szerencsém habár kellemetlen is, említést tenni, üogy Sz.-Szt.-Tornya ós Sámson községekre nézve az adókivetésre vonatkozó munkálatok tekintélyes részét a község illetőleg az arra hivatott felelős egyén költségére más egyének által a törvény értelmében teljesített, — annál is inkább, mert nevezett, községek ezen kir. adófelügyelő rendelvényeinek úgymint a tekintetes közigazgatási bizottság határozatának eleget tenni elmulasztották, K.-Tarcsára nézve pedig nyert tudósítás alapján a békési szolgabíró már erélyesen és valószínű eredmónynye] is intézkedett. Továbbá van szerencsém az 1876. évi XV. t. cz. 19. §-ára való tekintettel jelenteni, hogy ugyan azon törvény 11. §-ának 3. bekezdése szerint bizottságilag megállapítandó III. IV. osztályú kereseti-adó, bánya-adó, nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek adóját, végre a tőkekamat és járadék-adó kivetési bizottságok a törvényes működésüket, és pedig Gyulán a gyulai adóhivatali kerületre nézve folyó hó 5-én, Békésen a békési adóhivatali kerületre nézve folyó hó 3-án, Csabán a csabai adóhivatali kerületre nézve folyó hó 5-én és végre Szarvason a szarvasi adóhivatali kerülre nézve íolyó hó 6-dikán megkezdették. Az 1876. évi XV. t. cz. 63. szakaszára vonatkozólag van szerencsém jelenteni, hogy a nmltgu m. kir. pénzügyminisztérium f. é. 2656. számú magas leirata következtében f. ó. január bó 7-én kelt 469

7/

87

6 és ezen kir. adófelügyelö jelentése nyomán a közadók behajtása körül 1876. év folyamában sikerrel közre működött és idezárt névjegyzék szerint a községi (városi) közegek részére 395 frt, az állami közegekre nézve pedig „95 frt" és igy összesen „490 frt" pénzjutalmakat a fentérintett névjegyzékben kitett egyénenkénti részletezés szerint a békésmegyei 4 rendbeli kir. adóhivataloknál folyó év február hó 24-én 1333. számú rendeletemmel folyóvá tettem. Az 1876. évi I. évnegyedbeli adófelügyelő hivatali tevékenységéről, és ügyforgalmáról időnként alapos tudomás ós meggyőződés szerzése czéljából szükségesnek látom ezen folyó közigazgatási évnegyed utolsó napján és az adófelügyelői beadványi jegyzőkönyv utmutatása alapján következő adatokat bemutatni, és pedig: az 1876. év illetőleg 1-ső évnegyed végével volt a hátralékban fenmaradt ügydarab száma . 729 a folyó év I-ső negyedében beérkezett . . 2232 Összesen : 2961 ebből az 1877. év I-ső évuegyedbeu elintéztetett 1737 maradt az 1-ső évnegyed vagy is márczius hó végével elintézetlen ügydarab . . . 1224 mely hátralék találja igazolást ezen kir. adóíelügyelő már több izben a nmlgu m. k. pénzügyminisztériumhoz bejelentett aránytalan munkaerőben, melylyel a felhalmozó számvitel ós közigazgatási munka anyagot kívánatos gyorsasággal feldolgozni iizikai lehetetlenség. Végre van szerencsém az 1876. évi XV. t. cz. 4. §-ának 9. pontja értelmében az 1877. évi márczius hóban általam engedélyezett adófizetési haladékok és megállapított adómentességről szóló jegyzéket ezen jelentésemhez tudomásvétele végett bemutatni, — megjegyezvén, hogy ugyanazon t. cz. 62. §-sa értelmében a községek szolgabirák és polgármester f. ó. márczius havi adóbehajtási menetről szóló jelentéseik külön előadó iveim által a tekintetes közigazgatási bizottság elébe fognak terjesztetni. Kelt Gyulán, 1877. april hó 6-án. Miiller Gusztáv, m. kir. adófelügyelő. Ártatlan elmélkedések. — Gyulai laptársunk egyik utóbbi újdonsága, ban vastag betűkkel kiemeli, hogy főispánunk helyeslé a pankota-békósi vasút eszméjét. Elhiszszük. Sőt meg vagyunk győződve, hogy nincs ember a megyében, ki nem egyes városok, de az egész megye javát szivén hordja, a ki tiszta léFolytatás a mellékleten — E pisztoly segítségével egy szót sem fogl megtudni titkomból. Ereszsze le a csövet. Fogcsikorgatva dobá le a gróf fegyverét az asztalra, s miután emberfeletti erővel minden erejét összeszedte, nyugodtnak látszott. — Beszéljen kérem, s világosítson fel mindenről. Ha szaváért jót áll, a kívánt összeget megkapja, de őrizkedjék hazudni, mert boszum iszonyú lesz . . . — Mig meg nem győződött addig nem kívánom jutalmamat, — feleié Malepieri kevélyen. Azután a gróf füléhez hajolt s gyenge hangon kezdett vele beszélni. A gróf arcza a hallottakra isszonyu lett; hajszálai ég felé meredeztek, szeme kidülledt, s ajka lázasan vonaglott. Mikor Malepieri elhalgatott a gróf felkelt, s hullámzó kebellel egy párszor fel s alá járt a szobában. Aztán Malepieri elé lépett. -- Látni akarom! — mondá. — Adjon egy pár napi időt, s aztán vagy jutalmát, vagy az igért golyót fogja meg kapni. — Az utóbbitól nem félek. Csak készítse el a pénzt, s ne feledkezzék meg az első feltételről, mely szerint azonban nem akadályozand. — Még egyet. Senki sem tudja e titkot, melyet ön nekem epen most elbeszélt ? — Senki. — S ön hallgatni fog ? — Mihelyt kifizetett — sírig, ha akarja, meg is esküszöm rá. — Jól van — elmehet. Malepieri meghajtá magát, s elhagyá a szobát. A gróf szoborhoz hasonlóan még sokáig állott a szoba közepén; aztán mint egy Örült az asztalra borult, hol neje arczképe aranyos keretben feküdt. Majd kezébe vette az arczkópet, s szikrázó szemekkel nézegeté. — Hah! hazug, csaló! Meg foglak gyilkolni a nyomoruttal együtt, ki kötelességedről megfeledkeztetett! De még sem! Mi a halál?! Oly hamar meghal az ember ... s a kin nagyon rövid. Én azt akarom, hogy szenvedj, hogy iszonyúan szenvedj, hogy időd maradjon sorsodat megátkozni, s az órát, melyben a napot megpillantottad !! kedvesed kezem által fog meghalni, neked pedig élned kell, élned, hogy a halált jótékony megszabaditóul tekinthesd ! Földredobá a képet, s borzasztó kaczaj közt rátaposott. (Folyt köv.) 1