Békésmegyei közlöny, 1877 (4. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1877-04-26 / 33. szám

IV. évfolyam. 1877. 22. szám. B.-Csaba, márczius 18-án. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként kétszer : vasárnap és csütörtökön. Előfizetési dij a „Szépirodalmi Lapok"-kal együtt : egy évre 8 frt; félévre 4 frt; évnegyedre 2 frt. A „Szépirodalmi Lapok"-ra külön is előfizethetni, egész évre 2 frt, félévre 1 írtjával. Szerkesztőség és ltiadó-hivatal: Vasut-utcza, közbirtokossági épület. Egyes szám ára 10 kr. kapható Biener B. urnái B.-Csabán Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken minden postahivatalnál 5 kros postautalványnyal. Financziáink és a háború. — Budapest, april 24-én. — —a— A politikai események rohamosan követik egymást. Jó lesz tehát figyelembe venni az eshetőségeket ós számot vetni a körülményekkel, nehogy ugy járjunk, mint a rosz gazda, ki elfeledett óvatos lenni, és az áprilisi időjárás szeszélyes változásai által meglepetett. Azon ponton állunk, hol már az optimisták is lemondottak a békés megoldás reményéről, a hol a békére törekvő diplomacziai munkálkodás szünetel. Az égő kanocz az ágyúnak fellőporozott piramidja fölött lebeg, rettegésben tartva mindazokat, kik nem az ágyuk bömbölései közt hiszik elérni a nemzetek békés fejlődésót. Nekünk, kiknek a pénzügyi tengődés általános érzett nyomorai közt a financziális egyensúly helyreállítására kell intéznünk minden törekvéseinket, kétszeres sulylyal nehezedik vállainkra a háború közeli lehetősége ; a háborúé, mely még a legrendezettebb viszonyú államok pénztárán is nagy rést szokott ütni. Nem csudálhatja tehát senki, ha mi, kik hazánk sorsát szivünkön viseljük, idegenkedünk minden komolyabb természetű akcziótól mindaddig, mig az hazánk érdekeinek koczkáztatása nélkül lehetséges. Államháztartásunk mizerábilis volta kizárja külpolitikánk köréből a kalandos és nagyravágyó tervek valósításának lehetőségót. Az évről évre mutatkozó, szűnni nem akaró, s maholnap hagyományosnak mondható deficzitek, — a közös kölségvetés óriási öszszegei — minden gazdálkodási képességünket s hazafias jóakaratunkat igénybe veszik, ha csak az állambukás szégyenteljes ós önállóságunkat veszélyeztető örvényébe sodortatni nem akarunk. Ebben leli magyarázatát azon körülmény, hogy a józan magyar politikusok s azok kik hivatva vannak Ausztria-Magyarország sorsát intézni, e perczig a semlegesség határait át nem lépték. Az ily megfontolt s elvitathatlan érdemű eljárásnak is megvannak természetesen a maga ellenségei, kik az elórhetlen utáni vágyukban vagy a személyes dicsvágy kielógithetésónek reményében hevesvérű természetük egész lelkesedésével küzdenek a háború, az annexió vagy az oroszverés politikája mellett. Mi — nyugodt lélekkel mondhatjuk — első sorban a békét óhajtjuk. Azt óhajtanok még akkor is, ha nem volnának melléktekintetek, melyek a béke elérését kívánatossá teszik. Ohajtuk a békét először magáért a bókért s annak áldásos következményeiért; óhatjuk másodszor azért is, mert — a miként fentebb említők — pénzügyi viszonyaink a háború költségeit hitelünk veszélyeztetése nélkül alig birnák meg; s mert végre (netáni provokácziót természetesen kizárva) minden európai hatalmassággal jó viszonyban kivnunk maradni. Ámde az orosz hódítási törekvések, és az orosz hadsereg átlépése a Pruth folyón oly helyzetet hoztak létre, a melyben azt kell kimutatnunk, mit tartunk e jelen kényszerhelyzetben szükségesebbnek : financziáinkat rendezni, avagy lételünkért fegyvert ragadni. Mert azt tudja mindenki, hogy ha Oroszország lábait a Duna folyam mentén megveti, Ausztria-Magyarország területi épsége a közel jövőben veszélyeztetve lesz. Ezen eshetőség pedig közvetlen veszély a monarchiára nézve, oly veszély melynek előállását minden áron megkell akadályoznia. Ez eseiben pedig, ha a kérdés szerencsés és egyedüli megoldására vezet, nincs magyar, ki a háborút ne óhajtaná. De — és ezt hangsúlyozzuk, —• csak is ez esetben ! Ez pedig annyit tenne, mint megüzenni Oroszországnak, hogy a Pruth átlépése, vagy a párisi szerződésnek kilátásba helyezett — de már el is követett ismételt megsértése monarchiánk részéről casus bellinek fog tekintetni. Ez esetben tehát föláldoznók pénzügyi helyzetünk javítását a háborúnak, de a mely szükségesebb, fontosabb szóval sürgősebb lehet amannál és kedvező esetben kárpótlást is nyújtana a tett Kiadásokért. íme tehát van eset arra is, hogy a békés Ausztria-Magyarország is a fegyverhez, az önállóság e nem utolsó de végzetessé válható eszközéhez nyul és ad súlyt szavainak, akaratának. Bizonyos elégedettséggel, lelki megnyugvással írjuk le e szavakat, mert látjuk, hogy van idő, a miKor a hűségesen megszavazott delegáczionális költségek, a hadsereg harczképességének fentartására hozott áldozatok is — megteremhetik gyümölcseiket. A végrendeletekről. Az 1876. A VI. t. cz. 875. c) pontjában azon végrendeletekre és a visszavonhatlanság kölcsönös kikötése nélkül létrejött halálesetre szóló ajándékozásokra nézve, melyek a törvény megalkotása előtt keletkeztek és alaki tekintetben az idézett törvénynek meg nem felelők — ugy intézkedik, hogy ha azok a törvény meghozatala előtt közhatóságnál le nem tétettek, ez esetben egy év alatt közjegyzőnél leteendők, különben érvényteleneknek lesznek tekintendők. Mivel az országban, igy megyénkben is végrendeletek nagy számban őriztetnek községi levéltárakban, kérdés támadt, hogy tekintve rnikép az igy letett végrendeletek alakilag a törvénynek meg nem felelők, vájjon a községek a törvényben emiitett azon közhatóságok egyikét képezik-e, melyek a végrendeletek hiányos voltát hitelessé emelni minősíttettek azoknak náluk való letétele által? Mi is hozzá szóltunk e fontos kérdéshez és tagadtuk, hogy a községek közhatóságot képezzenek és állitottuk, hogy a végrendeleteknek hiányos voltát azon körülmény, hogy ü „Issigyeí Közlöny" tárczája. Az őrüit grófnő. Beszély. — Irta : Egy tébolyda-orvos. Fordította: Chrlsztó Miklós. (Folytatás.) — En nem félek, tűivel biztonságban érzem magamat. Először is követelem, hogy a mostani társaságokba való járásban ne akadályozzon, s Gritti Cézárról örökre feledkezzék meg. Nehezebben esik második követelésemet kimondani, mely becsületes emberhez nem igen méltó. A gróf megvetőleg szemléié a beszélőt. — Nevezze meg a kivánt árt, s ha titka megérdemli, a pénzt meg fogja kapni. — 10,000 forint gróf ur — mondá Malepieri a legközönyösebb hangon. — Jól hallottam-e ? Ön 10,000 . . . — 10,000 forint — ismétle Malepieri. — Ön egy . . . — Ej gróf ur — vága szavába az olasz, — tapasztalni fogja, hogy gentlemau vagyok, ki nem sokat követelek szolgálatomért. — Mondja csak : mennyire becsüli ön nevének tisztaságát ? A gróf felemelkedett s kevély pillantásokkal móregeté az olaszt. — Nem tréfálok; mennyire becsüli ön nevének tisztaságát ? Sesso gróf elhalványult, szemei elhomályosodtak, s szava elakadt. — Ön szemtelen! —• dadogá. — S még sem akar annak megmentéséért 10,000 forintot adni? A gróf levegő után kapkodott. — Mit tud ön? — kérdé hullámzó kebellel, Malepierinek vállára ütve. — Ej gróf ur, a mit házgondnoka s szakácsa lop, npm sokat árt nevének. Csak egy személy van még önön kivül, ki Sesso nevet hord nem szükség megneveznem. — Nőm ? — rebegé a gróf. — Valóban a grófnő, — viszonzá Malepieri, mintha valami rendest mondott volna. Pár pillanatig mozdulatlan állott a gróf, kezét hamlokára tapasztá s sötéten nézett maga elé. Azután felugrott s iró-asztalának egy fiókját felszakította, s abból egy pisztolyt vett elő, melynek csövét az olasz homlokának szegzé. — Beszéljen ! Malepieri megtartá nyugodtságát. JLapuok mai számaUoz féliv melléklet va,n csatolva.