Békésmegyei közlöny, 1877 (4. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1877-04-19 / 31. szám

„BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" ÍQII. 22. szÁM. kendertermelésre legtöbb eredeti jó tulajdonokkal, sőt ellenkezőleg, az eredeti jó tulajdonokból egy rész hiányzik is azokból A békés megyei kövér-földek, épen annyi, sőt valamivel több s a kendertermelésre kiválóbb eredeti jó tulajdonsággal dicsekednek; és az itt termett kenderek az igazi fajkender számos tulajdonságait tüntetik fel. Nemkülönben Torontálmegye marosmenti részében termeltek is, az úgynevezett szentpéteriek. Ezért a talajválasztás, gazdag-földű hazánkban nem oly kényes kérdés, mint maga a föld fekvése s megmunkálása, s az okszerű trágyázás. A föld fekvésére nézve igen káros, ha a kenderföldek a lejtőkön, a hol a kender kiválólag terem, felülről lefelé vezettetnek. Ellenben igen hasznos, ha a lejtök aránylagos magasságban kereszthosszban vétetnek mivelés alá. Ez igen természetes, mert a part-élen és a nedves völgyben a kender apró marad, a lejtő-derékon és a völgy kezdetén magasra nő s oly egyenetlen termést ad, a melyben nincs köszönet. Kétségkívül az egyenes fekvésű földek kevés vizenyős teknőkkel, a legalkalmasabbak a kender aránylagos termelésére, azonban a lejtők föntirt előnyeit túl nem szárnyalják. Ha csak vizenyős és száraz természetű földek között lehet választani, az olasz az utóbbit választja; ezért csakis igen elvétve s kevés helyen alkalmazzák az öntözést a kenderföldeken, és nagy szárazságnak kell uralkodnia akkor, a midőn egy napi futólagos öntést adnak földjüknek. S vannak vidékek, a hol az öntözést a kenderre nézve minden időben kizárják. Maga a föld megmunkálása, a fölösleges esővizeknek gondos levezethetésére irányul az olasz kendertermelőknél. Az Olaszországban divó teknős-mivel és a kenderföldeknél legerősebben alkalmaztatik, az 1 méter széles teknőhátak közzé eső árkocskák a vetésnél bár kerultetnek és ezekbe mag nem szóratik, de mégis esik, ós ezek nem kedveznek az olasz kender arányosságának, de ők az innen nyert törpébb laza szálakat úgyis csak kévekötésre használják föl; mindemellett s épen ezért mi részünkről a teknős-barázdákra vezetett kendermivelést csakis a túlvizenyős földeken látjuk czélszerűnek. Hazánk száraz talajú sík földén nem tartjuk azt okszerűnek valamint szükségesnek sem. Az egyenes táblára szántott földek aránylagos termést vannak hivatva szolgáltatni. Azonban annál inkább kell ajánlanunk a sűrű s mély barázdára szántást, mint a eseinek egész súlyát érvényesíti kíváncsi pillantásainkkal szemben s mosolyog; egy futó tekintetet vett a felöltőnkre tűzött árvácskára, mintha azt akarná mondani: én is árva vagyok s a falragaszra néz, melyről azt olvasom : A hihetetlen terjedelmű Eleonóra k. a. Hollandia gyermeke (a falragasz szerint 18 éves) ügyességét kívánja bemubetatni. A mi abból áll, bo^y túltengett hókeblein bármily terhet el tud viselni. 50 kilogramos vasmértéksuly csak gyermekjáték neki. Hölgy, ki faja gyöngédségét levetkőzve, hegyeket emel, falat dönt, ép oly szánandó mint a férfiúnak csúfolt bábu, ki megtanul harisnyát kötni, a kinek a frizőr legnagyobbakat köszön s él-hal egy-egy ujabb hírért, melylyel bejárja a várost. Szegény Eleonóra! Ne sajnáljuk tőle azt a pár hatost, a mit zsebünkből kidolgozik. Ha nincs színházunk, meg kell elégednünk az efféle vásári látványosságokkal s bevárnunk, mig színházunk, melynek falai gombamódra bujkálnak már elő a földből: fölépül s Thália papjai jöhetnek hozzánk is böjtölni, mint azt e virágzó szép hazán mindenfelé gyakorolják, a hol mindenre van pénz, csak arra nem, hogy a szegény magyar színésznek sótalan kenyeréhez adnánk egyebet is — legalább a hiriért. Aztán nem lesz alkalmunk Augsburgra sem haragudni a hol azt merik írni, hogy nálunk nagy a láng, mely lobban, de kevés a tűz, mely melegit. De hiszen minek előre aggódni! Itt nálunk mégis zöldül Thália szent berke, melyben áldozunk. Epén most van munkában egy műkedvelői előadás, föld megmunkálásának egyik fő-főtényezőjét, mert csakis ezáltal birjuk az egyenletes trágyázás mellett az egyenletes száltermést elérni. (Vége köv.) Gelléri Mór ur Gyomán. Gelléri Mór ur mint az „Alföldi Iparlap" szerkesztője a „gyomai iparos olvasókör" tiszteletbeli tagjául megválasztatván, ez egyesület által Gyomára meghivatott, hova f. hó 14-dikén dr. Báttaszéki Lajos úrral, örömmel fogadva a bizalmas meghívást, megérkezett. A pályafőnél több iparos várt reá, s Illyés János ur a következő beszédben tolmácsolta iparos társai és a maga jókivánatát: „Tekintetes Gelléri ur! kedves vendégünk! isten hozta körünkbe! óhajtva vártuk becses megjelenését. Adja az ég, hogy azon mag, melyet a hazai ipar érdekében jelenleg közöttünk elvetni szándékozik, termőföldre találjon, virágozzék, s bő gyümölcsöket teremjen! Újra mondom az összes gyomai iparosok nevében: Isten hozta körünkbe! Éljen sokáig !" Erre Gelléri ur meleg szavakban felelt. A pályafőtől az iparos olvasókörbe, innen pedig t. Garzó Gyula ref. lelkész úrhoz jöttek a kedves vendégek; majd ezt követőleg a „gyomai központi kaszinó" helyiségébe, hol lelkes éljenzésekkel fogadtattak. E helyen tartott Gelléri ur egy rögtönözött, de igen szép és jeles beszédet az ipar előhaladását gátoló körülményekről. Élénk színekkel ecsetelte, hogy a közelmúltban is sok oly mulasztások történtek az ipar terén, a melyek a jelen kor iparosaira is kihatnak, de a mely mulasztásokat helyrehozni korunk iparosainak elodázhatatlan kötelességök. Kiemelte továbbá beszédjében, hogy nemcsak a mostoha körülményekben van az ipar fejletlen volta, hanem magukban az iparosokban is, kik a tömörülés helyett kasztokra szakadoznak, s ugy anyagi mint szellemi tekintetben a kor kívánalmait ki nem elégíthetik, semmi üdvös eredményt felmutatni nem képesek, s a hazai ipar fejlesztését előmozdítani nem tudják. Az ipar úgymond, még mai napság is legtöbb helyen, de különösen kisebb mezővárosokban és falukban csecsemőkorát éli, s a csecsemőnek — az iparosokat értve — nincsen jó dajkája, mert midőn talán éppen táplálóeledelre volna szüksége, dalolnak neki, és megfordítva, minek az a kifolyása, hogy az ipar pang, mert a dajka, az iparos, nem érti feladatát, s nem tudja megválasztani a helyes eszközöket czéljainak kivitelére. Ezek után áttért a gyomai ipar-viszonyokra, sajnálattal emelvén ki, hogy az érintett hibák, mulasztások itt helyben is megvannak kisebb és nagyobb mértékben. Majd ezt követőleg ajánlotta a tömörülést, a becsületes munkálkodást ugy az iparosok, mint azok tanonczajnak. Végül megköszönve a pyomai iparosoknak személye iránt nyilvánított bizalmát, s felajánlva szimelyre az előkészületek már annyira fejlődtek, hogy tiszta lelkiismerettel registrálhatjuk: miszerint az előadandó darab már meg van irva, sőt ki is nyomtatva : Feuillet, Sardou, Dumas, Moser, Heckenast és Bagó gyárából. De ez elég arra, hogy várjunk valamit ott, hol ifjú uraink körében még a szinlaposztói szerepre is qualífikált ember vállalkozik. Megvan tehát a lelkesültség, csak egy kell még: egy erélyes rendező, a ki már a hetedik próbán kijelentse, hogy a szerepek megtanulása igen „jó," legalább a 19-ik próba után lehet kilátás arra, hogy tájékozhassuk magunkat, vájjon megtarthatóe az előadás vagy sem? Igy készül a műkedvelői előadás az egész világon. A hölgyek! Soha jobb műkedvelőket! Akár gyöngeségük érzetének, akár becsvágyuk, akár buzgóságuknak tekintsük, egyre megy — a hölgyek hamar megtanulják szerepüket. A férfiak! Isten mentse meg tőlük a jóhiszemű súgót a ki babértalan szerepét azzal az illutióval vállalja magára, hogy a su» gólyukból kényelmesen gyönyörködhetik a felette deklamáló hö gyekben. A hím műkedvelők, férfias önérzetüknél fogva talán — vagy minek is nevezzem azt a hajlandóságot, mely a leczkéjét nem tudó gymnázista gyerekben ép ugy, mint a műkedvelővé nőtt gavallérban egyaránt inogván — elég biztosítéknak tekintik a súgót az előadás sikerére nézve. Igaz, hogy az előadás szereptudás nélkül i „fényesen sikerül" legalább igy lesz megírva a „Cserberegi Közlöny"ben. De vegyük számba a súgót szegényt I a ki az ves közreműködését az iparérdekek tekintetében, beszédét lelkes éljenzések közt fejezte be. Este a „Korona" vendéglőben Hóji Minály ur ízletes kiszolgálása mellett bankett tartatott, hol legelőször Garzó Gyula ur emelt poharat, ékes szavakban éltetvén Gelléri urat, mint az iparérdekek képviselőjét, ós az iparosok nemeslelkü barátját, ki nemcsak szóval, de tettel is bebizonyította, hogy valódi szeretettel karolta fel az ipart, s annak fejlesztését szivén hordozza, melyért ha a szükség ugy kívánja, áldozatokra is kész volna. Ezt követőleg Szerető Imre gyomai jónevü gazdálkodó ürített poharat Szeged varosáért, mint a kézműipar, gazdászat és kereskedelem faktoráért, éltetvén egyszersmind Gelléri urat is. Majd ezután Gelléri Mór ur tartott egy emelkedett szellemű, az ipart, kereskedelmet és gazdászatot keretébe foglaló beszédet, melyben tevékenységre inti az iparosokat, s azzal fejezi be, hogy az iparosok sokáig éljenek. — Ezután következett, D r. Báttaszéki Lajos ur toasztja, mely élénk színekkel ecsetelte, hogy a mai előhaladt kor emberei, nem azt nézik, hogy ki micsoda, hanem azt, hogy ki milyen! Lelkes éljenzések közt azzal végzé beszédét, hogy ki-ki elégedjék meg azon hivatással, melybe a gondviselés által állítva van, iparkodjék, munkálkodjék, s a kívánt siker nem fog elmaradni. Volt még sok talpraesett toaszt, p. 0. a Hatvani László uré, midőn kedélyesen két, a szegedi iparkiállitáson látott kulacsra reflektálva, Bakay és Gelléri urakért ivott. Ezek után gazdag humorral vegyitett toasztokat hallottunk még Garzó Gyula úrtól, végül pedig egy jeles beszédet Gelléri úrtól, a midőn is az óra már 1-et ütvén, nyugodni mentünk. E czikk zárpontjában méltóztassék nekem megengedni, hogy egyéni nézetemet, Gelléri úrról néhány szóban elmondjam. Felettébb kedvesen lepett meg engem azon körülmény, hogy Gelléri ur fiatal kora daczára, a tapasztalatokban megőszült öregek higgadtságával bir, ezt tapasztaltam minden beszédjének elmondása alkalmával, s körünkbeni magaviseletéből. De a mi Gelléri urat mindnyájunk által tiszteltté és kedvessé teszi, az tudománya és nemeslelkülete, melyről alkalmunk volt meggyőződni, s ez utóbbiiól akkor midőn a gyomai iparosok által az ipar terén tett fáradozásaiét ueki ajánlott tőkének kamatját a jeles tanulás és erkölcsi jómagaviselet által többi társai fülé emelkedett iparostanoncznak ajánlotta fel, magát a tőkét pedig valamelyik gyomai ipartársulat pénztárába kívánta letétetni, s 5 egymásután következő éven át kamatoztatni. A hol a tudomány nemeslelküséggel vau párosulva, ott az eszme fényes diadalmat ül előbb utóbb. Adja is a gondviselés, hogy Gelléri ur és a gyomai iparosok fáradozásait kivánt siker koszorúzza !! Pásztor József. előadás alatt annyit sem látott a hölgyekből mint a kis ujjam, pedig ebben a látszólagos előnyben rejlenék annak magyarázata, hogy a műkedvelői előadásra is akad egy-egy sugó — martyrnak. Ifjú barátom, soha se légy sugó ! A hajóká ó egyletbe azonban iratkozzál be, melynek alakuló gyűlése a napokban történt meg nagy pártolás mellett, melyben elvégeztetett, ho_'y zárdaszerü életmódunknak valahára végét vetjük s szakgatunk virágokat, ha más fajtát nem — vízi rózsát, melynek indái gyors evezőnkbe kapaszkodva, menyasszonyi koszorúvá fűződnek szőke Körösünk felett. Kedves olvasó, a ki szives voltál végig evezni unalmas czikkemen, pihenj meg s aludj: mint én elalszom önnön czikkemen s álmodom Morfeus karjai között. „Ködfátyolképek" vonulnak el lelki szemeim előtt, álmodom, még olyat is, hogy a szerkesztőségi biiróban én vagyok a séf a ki itél elevenek és holtak azaz: jó és rosz czikkek felett s már nem kell félnem többé, hogy az efféle tárczaczikkek, mint a mai is — papírkosárba kerülnek. Nagysokára aztán felébredek, mert felkölt a szedő gyerek. Álmosan végig tapogatom magamat s arról győződöm meg, hogy nem vagyok egyéb mint: Plútó, de megnyugvással látom : hogy a czikk arról a „két hétről," mely alatt csak vajmi nehezen „sikerült történnie'' egy czikkre valónak: szerencsésen elkészült.... magam sem tudom hogyan.