Békésmegyei közlöny, 1877 (4. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1877-03-01 / 17. szám

BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" I877. 17. SZÁM. kell megakadályoznunk, ha azt akarjuk, hogy oda ne jussunk, a mikor már nem lesz vesz­teni valónk. Igaz, hogy az elemi csapások elhárí­tása nem áll hatalmunkbán; de ellensúlyoz­hatjuk azt, ha emberi méltóságunkat át­érezve, öntudatosan, rendszeresen, és kitar­tással működünk azon eszközök előállításán, melyek ezen állapotot enyhítik. Egyik ilyen fontos .tényezőnek tartom mezőgazdasági termelésünk olcsóbbá tételét. Mindenki ösméri azon terhet, mely a kézi munka drágasága miatt mezőgazdasá­gunkra sulyosodik, mely a termelést meg­drágítja, versenyképességünket csökkenti. Kétszeresen érezhető ezen sajnos hely­zet a rosz évek tartama alatt, midőn a gazda silány jövedelmének 55—60%-ját a kézi munkásnak kénytelen adni. Azon kifakadások, melyeket lépten-nyo­mon hallunk ezen tűrhetetlen állapot ellen, egyátalában nem igazoltak a munkás osz­tálylyal szemben ; az időnként megkisérlett munkás hozatal pedig, egyátalában nem, vagy csak ideiglenes enyhítése a bajnak. Egyoldalú gazdálkodásunk természe­tes következménye az, hogy míg nyáron nincs elég munkásnak foglalkozása, s így a munkában rejlő érték a munkatőke ele­nyészik. Ezen félszeg helyzet a mezei munkást természetesen arra kényszeríti, hogy a rö­vid munkatartam alatt szerezze be mind azt, mit a családalapítás által vállalt em­beri kötelezettség, az önfenntartás, a csa­lád jövőjének biztosítása, a tőkegyűjtés, az önállóságra való törekvés szükségessé tesz. Bizton hiszem, hogy ezen természetel­lenes állapoton hathatósan segítene az, ha mezőgazdaságunkban a „helyes arány" ho­nosodnék meg; ámde ettől még távol va­gyunk, erre majd csak a rozsda*) tanit meg bennünket, mivelhogy saját belátásunk és jól felfogott érdekünk sehogy sem akar e részben irányadónk lenni. Gyökeres orvoslását mezőgazdasági ezen nyomorúságunknak a házi-ipar megho­nosításában látom. A házi ipar sokak előtt talán csekély tényezőnek látszik, pedig óriási horderejű lenne meghonosodása. Mert a milyen mérv­ben fejlődnék ezen foglalkozás elterjedése, oly arányban járulna a munka értékesítése s fogyna helyzetünk egyoldalúsága. Az el­*) A rozsdát én a talajkimerités egyik előjelének tartom, ha t. szerkesztő ur megengedi alkalmilag erről is. — (Készséggel, minden időben. Szerk.) kallódó munka értékben nyerne így kifeje­zést, mely a munkás javára válnék, megél­hetését könnyítené s életczéljának elérésében támogatná, A házi ipar meghonosítására, első sor­ban a földbirtokos osztály van hivatva nem csak azért, mert szellemi és anyagi eszközök neki állnak rendelkezésére; hanem azért is, mert hazafias kötelességet teljesít, midőn a közvagyonosodás által a függetlenségi ké­pességet fejleszti s mert birtokának értékét az olcsó termelés által gyarapítja, saját lé­tele biztonságát öregbiti. Bartók} István. Nyilatkozat. T. szerkesztő ur! E hó 25-én megjelent lapjában felhívás in­téztetik „Beküldetett" czikkben ezen iskolaszékhez, hogy számot adjon arról, vájjon a két évvel ezelőtt fellépett műkedvelők előadásaiból bejött tiszta ma­radvány eddigelő miért nem lett kitüntetve az ér­tesítőkben. És czikktízö ezt vagy rendetlenségnek vagy szándékos botlásnak tulajdonithatja. Alólirot­taknak kötelességükben áll ugy a beküldőt, vala­mint az áldozatot hozott közönséget az iránt tájé­koztatni, s igy kinyilatkoztatják, hogy ilynemű pénz ezen iskolai szék rendelkezésére boesájtva nem volt, azért nem is szerepelhetett az eddigi évi értesítők­ben. Mulasztással tehát avagy botlással sem ezen iskolaszék, sem a lányiskola igazgatója nem vádol­ható. Hivatalosan ennyit, mert a mit magánúton megtudhattunk, és már 1876. tavaszán történt lapi szellőztetés folytán kipuhatolhattunk — de a mi szorosan vett hivatalos körünkhöz eddig nem tar­tozhatott erre nézve a tisztelt rendezők Tuomka Emil és Koeziszky János urak, vagy egyes műked­velők tudnák a közönséget felvilágosítani ós meg­nyugtatni. Mi nem, és pedig azért nem, mert hi­vatalosan értesítve sem lettünk, hogy a tiszta jöve­delem leányiskolánk javára volt szánva, a közönség körében felmerült nézetek ós a közreműködők nyi­latkozata padig még nem elég támpont arra nézve, hogy ily pénzhez igényt tarthassunk. Kérjük ezen tájékoztató nyilatkozatunkat becses lapjában felvé­tetni. Tisztelettel B.-Csaba, febr. 27. 1877. Félix Ákos, isksz. alelnök. Zsilinszky Endre, mint az igazgatósági teendőkkel megbizott. POLITIKAI HÍREK. * A régi Tiszakabinet minden tagja a válság befejezése után újra az illető, ezelőtt birt tárczára miniszternek kineveztetett. — Konstantinápolyban nagy zavar van. Midhát pasa visszahivatása napon­ként várható. — Gyöngyös város Kovács László képviselőjét (a háznagyot) felszólította, hogy az ön­álló bank- és vám mellett foglaljon állást. Példáját Miskolcz követte. MEGYEI HÍREK. — A gyulai járás idei sorozásának ered­ménye a következő. Összeiratott I. korosztályban 286, II. korosztályban 205, III. korosztályban 168. Összesen 659. Ezek közül : felmentetett 57, a ren­des hadsereghez soroztatott 57, a póttartalékhoz 5, a honvédséghez 26, felülvizsgálatra küldetett 5, részint engedélyivel, részint engedély nélkül távol maradt 42; — alkalmatlannak találtatott 467. — A sorozás a legnagyobb rendben f. hó 2l-én fe­jeztetett be. * Gelléri Mór ur sajtó alatt levő a szegedi kiállítást kritikailag ismertető, nagyobb szabású mun­kájában a békésmegyei gyűjteményes kiállításról többek közt ezeket mondja: „A bekésmegyei és ha­lasi gazdasági egyesületek gyűjteményes kiállítása arról tettek tanúbizonyságot, hogy ezen kút egye­sület a mezőgazdaság s azzal összefüggő iparágak fejlesztése érdekében hasznos tevékenységet fejt ki s igyekszik a földmivelő népet a korszerűbb, a hasz­nos intézményekkel, javításokkal, stb. megismertetni Ugyanezen csoportban láttuk a házi szorgalomnak s iparnak jeles készítményeit, melyek különösen" a békésmegyeiek csoportjában tűnt fel. Itt egy szor­galmas, a házi ipar müvelését kezdeményező, ér­telmes lakosságot láttunk bemutatva, mely ha to­vábbra is a kellő helyes irányban neveltetik és fej­lesztetik, a munkásság ós közművelődés terén igen szép haladást tehet, mint tett már eddig is a tár­sadalom kebelében felmerülő minden korszerű eszme lelkes felkarolása által." — A pesti hitelbank akcziái emelkednek. Egy csabai czég, „az igaz mértékhez" egy hozzáig elszédelgett póldánynyal orvosát honorálta, ő „adta," az orvos, „vette"-e vagy szedte-vette" nem tudjuk, de hogy „tartja" az bizonyos. — Egy emberi vázat ástak ki munkások a tis/ai pálya 56. őrháza részletén a töltés oldalából; mellette rozsdás kés volt. A vizsgálat folyik. Váj­jon nem ama békési szolga fiu váza-e az, a ki 8 év előtt nyomtalanul eltűnt? Gazdáját feleletre von­ták volt, de ő nem vallott semmit. Nehéz feltenni, hogy az illető vasúti őr a hulla elrejtéséről ne tu­dott legyen. Emberölés vagy gyilkosság esete forog fenn, az kétségtelen. Az áldozat a mellette fekvő késsel öletett meg s az mint bűnjel a hullával együtt rejtetett el. — Közelebbi számunkban Hamvainak neveztük Halmai urat, a csabai építkezés szellem­dus tervezőjét. Egyébiránt lehet, hogy ő valamely előd hamvaiból kelt ki főnixül, hogy nevét Csabán megörökítse. (?) Gyulán Blayer Ferencz N.-Váradról ismeretes jeles tánczmester nyitott táncziskolát. Ajánl­hatjuk a tánczolni szerető fi- és nőnövendékek figyel­mébe. melyet sehogy sem vagyunk képesek eltávolítani beesett szemeink alul. Mindenki szomorú, csak egy ember hálálkodik: a báltudósitó. Nem képzelik önök dámáim és uraim, kik végig mulattak vagy tizenkilencz bált, mily ke­seives minderről tudósítást írni, hivatásból unat­kozni. Ha véletlenül nem volnék magam is e fajta, nagyra volnék a Géniusszal ki homlokon csókolta őt s bevallanám, hogy szerénytelenség nélkül hiszem, miszerint a hervadatlan babér, igen jól illenék hom­loka köré, legyen az bár füzfalevelekből is fonva. Az élitebál-tudósitással még adós vagyok. Öröm­mel használom fel az alkalmat, hogy republikánus érzelmeimnek szabad folyvást engedjek és hirdes­sem : hogy szép ólite-bálunk a szabad verseny tere volt; állam kantonális szervezettel. Legalább is tíz bálkirálynő személyére nézve voltak a vélemények megoszolva; egy bálkirálynőről, ki egymaga tartotta valna az est uralmát szép zsarnoki kezeiben nem lehetett szó. Kellem és báj s hű kísérőjük (gyakran támaszuk) a választékos toillette, lebilincselte a leg­hidegebb kedélyt is. Ne vegye tőlem senki rosz néven, hogy a toi­lette „részleteiről" nem referálhatok; nem vagyok divatkereskedő, sem nős ember. De elég fiatal arra, hogy a szép szemeket nézzem s ha kívánnák le is írnám egytől-egyig. Ezt azonban csak szószapori­tásnak vennék. Azok kiket érdekelnek e szép szemek nálamnál hivatottabban szemlélték, ezeket a sok rosz rimre csábító csillagokat, a hölgyeknek pedig van egy ügyesebb ós udvariasabb referensük — otthon. * * * Fogadtuk a szegedieket s nem akartuk őket haza ereszteni. Az „Alföldi iparlap" szerkesztője s az országos kiállítás titkára Gelléri Mór, Nigréuyi Pál gyártulajdonos úrral voltak vendégeink. Öt na­pot töltöttek körünkben, holott látogatásuk idejét csak rövid egy napra tervezték, mely tény magá­ban véve is elég arra, hogy jelenlétük hatásáról — melyet társadalmunk minden körére gyakoroltak — fogalmat szerezzünk. Jeles barátunk Gelléri egy nevéhez méltó fel­olvasással köszöntött be, mely behatóan s buzdító élénkséggel tárja fel a női munkásság megmérhet­len fontosságát vagyonosodásunk tényezői között. Ugy a felolvasás mint személyes érintkezései hasz­nos nyomokat hagytak maguk űtán. Szükségtelen mondanunk, hogy azon házak kéményei, melyekben megfordultak, birminghami kürtökhöz kezdtek ha­sonlítani; gyáraknak is néztük volna, ha üllők és kalapácsok egyhangú zakatolása helyett nem a po­harak vig csengését és champagner-üvegek durro­gását hallottuk volna ki. A kipirult szép háziasszo ­nyok a régi magyar vendégszeretet vonzó képét .mutatták be. Itt mulatásuk idejére esett az izraelita ifjúság tánczvigalma, melynek élinkitésére nagyban járult részvétök. E vigalom, ugy látszik az idén utolsó; ezzel Carnevál ő felsége a hannoveri, nápolyi királyokkal, Don Carlossal meg még egy sereg kiországbolitott fejedelem társaságában fogja szürcsölni a megérde­melt penzió — fekete kávéját. Szerdán a délutáni vonat vetett végett a csa­bai öt vig napnak, mely Kedves vendégeinket rö­pülve vitte tova, Szeged felé. Számosan kísértük ki őket s Ígéretet vettünk tőlük arra nézve, hogy nem­sokára újból szerencséltetnek jelenlétükkel. — Kölcsönös csókolózás és kendők lobog­tatása. — Harmadikat csöngetnek. — A gőzmozdony fütyül. — A fülig begombolt kalauz elkiáltja, hogy: „mehet!" — Isten veled „nagyszerű kolléga!" — Isten veled „fölséges kolléga!" — Au revoir! Plútó.

Next

/
Thumbnails
Contents