Békésmegyei közlöny, 1877 (4. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1877-12-13 / 99. szám

IV. évfolyam. 1877. 101. szám. B.-Csaba, deczember 13-án. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként kétszer : vasárnap és csütörtökön. Előfizetési dij a „Szépirodalmi Lapok"-kal együtt: egy évre 6 frt félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. A „Szépirodalmi Lapok"-ra külön is előfizethetni, egész évre 2 frt, félévre 1 írtjával. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Vasut-utcza, közbirtokossági épület. Egyes szám ára 10 kr. kapható Biener B. urnái B.-Csabán Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken minde.i postahivatalnál 5 kros postautalványnyal. Lakodalmárom. (K.) Lezajlott a lődőzés, kurjogatás idénye. Advent első napjai az élvezetek által kimerült erő helyrepótlására, a magábaszállás és nyugalomnak szentel vek. Itt-ott hallani még a mult napok egybekelt boldog szerelmeseinek édes suttogását, látni az elért czél okozta örömek sápadt arczait és ezzel ad hoc — vége a vigalomnak. Százados szokás szól a népünknél meghonosult lakadalmazás mellett; és ez a százados szokás — melynek fentartását sehogy sem tudom észszerűnek állítani — oly csÖKÖnosen tartja magát, pedig annyi kár és bajnak forrása, hogy aki érveivel ellene Kelni bátor, az vagy komoly roszszalásnak vagy keserű gúnynak teszi ki magát. Ugy hiszem — e feletti értekezésre — az adventi időszaknál kedvezőbbet alig kereshettem volna. A mulatság magával ragadó mámorában aligha hallgatott volna valaki oly érvekre, melyei a bevett rosz szokást kárhoztatnák; mig a testi és vagyoni kimerültség ezen elmélkedésre alkalmas időszakban a meggyőző érvek iránt fogékonyabbá teszik a lelket. Hiszen tiszteljük s tartsuk fenn a régi jó szokásokat, ha azok kár nélkül, észszerűen fentarthatók, ezt a kegyelet is ugy kivánja ; de ne rajongjunk, ne kössük magunkat oly szokásokhoz, melyek kártékony hatását néha egész család boldogsága siratja; legyünk egyszer végre okosak, takarékosak, nagy szükségünk van erre nemzeti szegénységünk mellett. Legyen lakodalom — ha ugy tetszik! És ha valaki, ki elegendő földi javakkal bir s azt jobbra fordítani nem érti, teritett asztala köré egy fél falut meghiv: bár teljék kedve benne, ezért a gondolkodóktól elismerést nem nyer, sőt taláu oktalan bőkezűségéért, azoknak is gúnyját aratja, kik szájokat asztalánál megtörülték. Tessék ! Ok anyagi helyzetök végromlása nélkül eltérhetneK az okosság útjáról; annyiban azonban mégis megróvhatok, hogy szentebb czélra fordítható tökéjök czéltalan elpazarlásával rosz példát mutatnak az okosság és takarékosságból. De nem igy a szegény nép 1 Hogy vagyontalan szegény, vagy igen korlátolt körülmények közt élő polgártársak, kik — Döll szavai szerint: „Nem tudják, mily kevéssel kell kijönmök", egyegy lakodalomra 30—100 családot meghivnak, s két napi dinom-dánomban 100—200 frtot elfecsérelnek — megdöbbentő jelenség 1 Hová vezet ez ? ! Legyen lakodalom, ha már ugy tetszik ; de legyünk okosak ós takarékosak. Mi haszna van abból a szülőknek s az egybekelendő párnak, ha egy lakodalmi nap nagyobb dicsőségére százakat elfecsérelnek minden haszon nélkül ? Mi haszna van abból a társadalomnak, ha egy ilyen lakodalom miatt valamely családapa koldussá lesz ? Nem volna-e észszerűbb, ha szegény szülők a lakodalomra szánt, mindenesetre tiszteletre méltó tőkét, a? ugyancsak szegény uj házaspárnak csonkitatlanul átadnák ? Jó segítség a kezdő szegény családnak 100 frt tőke is! Nem bün-e, egy uralkodó rosz szokás fentartásáért annyi pénzt feláldozni ? ! Itt volna az ideje e tekintetben a népet fel világosítani, meggyőzni s takarékos útra téríteni. Tessék mindenkinek, ki arra esze és állásánál fogva hivatott — befolyását, eszét felhasználva — hatni, hogy a lakodalmi tulkapás egyelőre legalább is már fékeztessék. Hiszen a boldog házassághoz épen nem szükséges a költséges nagy lakadalom, az legfeljebb csak arra vezet, hogy — mint példa vau reá elég — beverjék valakinek a fejét s a szegény lakadalom rendezőt tönkre tegyék. — A közös hadsereg ruházati szállítói a hadügyminiszter .jelentése szerint a Quittuer, Brdik és társai, Marbach és társai, Regen'iart és társai czégek. Ez utóbbi mint magyar posztószállitó van feltüntetve. Az elsőnek a mult évben megújított szerződése 188l-ben, a két utóbbinak 1879-ben jár le. — A pápa betegségéről szállongó hírek folytán, összefüggésben a conclave eshetőségével, a lapok ismételve állították, hogy több európai hatalom kormánya a vatikántói fölvilágositásokat kért az úgynevezett veto-jogra vonatkozólag, mely eddig a pápaválasztásoknál az illető hatalmak képviselője által gyakoroltatott. Azt is állították, hogy a vatikán válasza e tárgyban határozottan tagadó volt. Sem iusztria-Msgyarország, sem más állam kormánya nem kórt eddig semmiféle felvilágosítást, tehát az állítólagos tagadó válaszról szóló hir is teljesen alaptalan. A hatalmak, melyek ezelőtt a veto-joggal birtak, arról semmi körülmény közt sem szándékoznak lemondani. — A Ferencz-csatorna ügye nem sokára a parlament elé kerül. A törvényhozás, mint tudva van, 1873ban 4.018,000 frtot szavazott meg a csatorna kiépitésére egyszer mindenkorra, hogy ez összegből évenkint annyit juttat a kormány a válalatnak, amennyit a tényleg befektetett összeg két ötöde tesz. A társulat azonban 923 ezer frttal fektetett be többet, mint amennyi a törvényben megszabva volt, s most az államtól azt követeli, hogy a befektetési többlethez is az említett arány szerint járuljon. — Miletics pőrének végtárgyalása, mi január 8-án lesz, nagy érdeklődéssel találkozik. Daczára, hogy még 4 egész hét választ el tőle bennünket, a Fortunában máris sokan tudakozódnak belépti jegyek után. A tárgyalást mint elnök Bogisich ur vezeti. A kommunizmus és szoczializmus. Irta: Lévay Imre. II. (Vége.) Hogy tisztán áttekinthessük az egészet, öszszegezzük a mondottakat. A kommunizmus azt akarja, hogy senkinek se legyen birtoka, mindenki dolgozzék a kommunitás által kiszabott helyen és módon, mindenki a kommunistól nyerje a kiszabott helyen és módon élelmét, szórakozást és egyéb életélvezetét. Ezekből folyólag követeli, hogy az egyes magát egészen a kommuuitásnak adja át és annak kezei közt vak eszköz legyen. A Jkssmrai A csabai nép erkölcse. — Haau Lajostól. — A mi a csabai nép erkölcsiségét illeti, arról, hála Istennek! a nélkül, hogy hízelegni akarnók, csak dicsérőleg lehet megemlékeznem. 32 ezernyi lakosság közt, ritkán jönnek elő nagyobb bűnök, például lopások, rablások, és ha igen, azok sem csabaiak, hanem más idegenek és jövevények által követtetnek el. A Gyulán létező börtönben is csabait látni, ritkaság. A lakadalmaknál, disznótoroknál, jóllehet azo'c nagy zajjal és lármával szoktak történni, ugy hogy kivált ősszel, mikor a lakadalmak ideje van, az egész város visszhangzik a fület sértő lármától, még sein hallani soha, de' soha verekedésekiöl, ugy hogy azt lehetne mondani, hogy a csabai tót még ittas korában is józan, midőn mérgét csupán csak a nagy lármázásban adja ki. Okát a csabaiak ezen dicséretes erkölcsiségének részint a vallásosságban, részint a tót nép csendes, szelid terraé-zetében, részint pedig a páratlan dolog szeretetben kell keresni, mely utolsó oly nagy, hogy pld. a kukoricza-törésnél a csabai két nap és két éjszaka egymás után kép^s a munkánál fel lenni, a nélkül, hogy zeinét behunyná; sőt a szomszéd Csanád és arad megyei pusztákat is nagy részt a csabaiak feliből mivelik, részbe pedig elmegy a csabai tót még Világos és Temesvár alá is. Már pedig bizonyos dolog, hogy „utiem est pulvinar Satanie" vagy is minden gonosznak kezdete, a heverés szeretete. Ellenben a mely nép szorgalmatos, dolgos, annak nincs is ideje, hogy roszra gondoljon. — Egyet még is itt megrovás nélkül nem hagyhatok, azt tudni illik, hogy sok gazda el kezdi hanyagolni a gazdaságát, egész napokat tölt a kávéházakban és a korcsmákban, kávézva, liquerozva és billiardozva, a földjét pedig kiadja féléből vagy haszonbérbe. Igy jut ma holnap vagyona kótya-vetyére. Mi lelkészek, a mennyire lehet, küzdünk ez ellen, templomban és privátim, & mint lehet, de tartunk tőle, hogy az elharapódzó fekély mindinkább elterjed ezen szép egyház testén, s hogy a jövő nemzedéket az én utódom nem dicsérheti ugy meg, mint én a mostanit. A másik pedig a mit itt említés nélkül nem hagyhatok, a korcsmáknak a leányok által való vasárnaponkénti látogatása. Alig üti a délutáni három órat, már minden korcsma viszhangzik a legjobb gazdáknak leányai is, vagy tánczolnak a legénységgel az udvaron. Igaz ugyan, hogy még semmi exeessusról nem hallottunk, a mi itt történt volna, de még is csak nem szép az, az űrnapját igy megfertőztetni s a német példabeszéd szerint: Gelegenheit macht Diebe. Ez egyébiránt itt százados szokás, mely ellen hiában küzdünk mi, hiában küzdtek elődeink. Korhely ex professo, a ki mindenét elinni, aránylag nagyon kevés van Csabán. Ennek oka az, nogy a csabai nép nem igen hordat pálinkát, bort a korcsmából, mert hiszen mindez neki is van otthon, mert ha iszik is, inkább iszik bort, mint pálinkát ugy, hogy itt bizony eddig, hála istennek : a mértékletességi egyesületek egótzen feleslegesek volnának. Nem különben in puncto sexti is az erkölcsiség meglehetősen áll nálunk. Jól emlékezem, hogy midőn 1836-ik évben Szeberinyi szuperintendens az egyházat meglátogatta, a templomban dicsérettel emiitette, hegy azon évben egyetlen egy fattyú gyermek sem született. Az 1861-dik évbeu 1136 keresztelt közt csak 15 volt a törvénytelen ágyból származott, ezek is többnyire olyanok, kiknek szüleik (apáik) szabadságos katonák lévén, nem házasodhatnak mig obsitot nem kapnak, de vad házasságban, az az esketés nélkül élnek valami a zenétől s a korcsmák előtt százanként ácsorognak | nővel, később azonban, felszabadulván a katonáskodástól,