Békésmegyei közlöny, 1877 (4. évfolyam) január-december • 1-104. szám
1877-12-09 / 98. szám
IV. évfolyam. 1877. 103. szám. B.-Csaba, deczember 9-én. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. XLo^jelenik hetenként kétszer : vasárnap és osíltörtöltön. Előfizetési dij a „Szépirodalmi Lapok"-kal együtt: egy évre 6 frt félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. A „Szépirodalmi Lapok"-ra külön is előfizethetni, egész évre 2 frt, félévre 1 írtjával. Szerkesztőség és li. i a, ti ó - It 1 v a t al : Vasut-utcza, közbirtokossági épület. Egyes szám ára 10 kr. kapható Biener B. urnái B.-Csabán Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken mindem postahivatalnál 5 kros postautalvány nyal. Nincs köszönet benne. (xy.) A megyei költségvetés visszaérkezett a belügyminiszter úrtól. Megyénk tisztelt főispánja, mint tudjuk, mindent elkövetett, hogy minden igényeket kielégítsen, hogy a megytíbizottság határozatának is érvény szereztessék és a gyulai járás megmaradása is lehetségessé tétesséií, s habár személyes közbenjárásának, atyai gondoskodásának sikerült is a gyomai járás életbeléptetését keresztülvinni és a gyulai járást is fentartatni, de az illető járások egész terjedelmébeni életbeléptetése, illetve fentartása, mint sok más szükséges dolog, kormányunknak a kényszerítő körülmények parancsolta takarékossági rendszerén dugába dült, és habár Gyomán uj járás leend és Gyulán az eddigi fentartatik : ez csak a többi járások egyes hivatalainak megcsonkításával volt keresztülvihető. Az egységes, rendszeres közigazgatás, a rszolgabirónak akadályoztatása esetén egy alszolgabiró általi helyettesítésének elve csak részben vitetik keresztül, mert Csabán, Gyomán és Gyulán, a miniszteri rendelet szerint, alszolgabiró nem lenne. Kígyós, akarata és beleegyezése nélkül, világos érdeke elienére, Gyulához csatoltatnék, tehát Csabától, hol járásbírósága, adóhivatala, dohánybeviteli helye van, elszakitatnék. S mi legfurcsább, Csabán, hol a forgalom és kereskedés, e* megyében legnagyobb, hol a mindenfelé nyiló vasutak alkalmat adnak arra, hogy sokszor az ország valamennyi zsebmetszője találkozást adhat egymásnak, hol jól szervezett fegyveres városi rendőrség nincsen, — megyei rendőrség, rendőrbiztos nem lenne ! iNincs tehát köszönet a miniszteri intézkedésekben. Ha a miniszter ur a többi járások hivatalainak, a jó közigazgatás rovására történt csorbítása, toldás-foldás nélkül a gyulai járást, gróf Almássy Kálmán ur felebbezése folytán fentartandónak rendeli és a fentartásra szükséges pénzt is megszavazza: az ellen természetesen senkinek sem lehetett volna kifogása, mert mindenesetre könnyebb és ennélfogva jobb a közigazgatás ott, hol 7 járásban 7 szolgabíró végzi azt, mit hatban hat végezett volna, de midőn ez csak a többi járások hátrányára történt, midőn itt egy írnokot, ott egy alszolgabirót, emitt egy biztost csípnek el máshonnét, hol arra sokkal nagyobb szükség van, mint Gyulán egy szolgabíró ra: ebben már nincs köszönet, mert igy egy járásban sem lesz elég téve a kívánalmaidnak s különösen a csabaiban a közbiztonság, a tömérdek hagyatéki és bagatell-perek elintézése, a legérezhetőbb csorbát fogja szenvedni. Miuden alkotmányos eszközzel oda kell tehát törekednünk, hogy a gyulai luxus-járás csak akkor tartassék fenn, ha az a többi járások egységes és rendszeres közigazgatásának csorbítása a közbiztonság, az árvák érdekeinek veszélyeztetése nélkül lehetségessé tétetik, illetve, ha e czélra külön pénzt szavaznak meg. Legyen hét járás, elégitessenek ki némely fő urak családi érdekei is — hisz a nélkül nálunk nem megy semmi — ha mind a hét egyforma lehet, ha pénzt adnak, kogs; a- hatod.; u fWn-t nn sék, de legyen inkább csak hat, gyors és jó közigazgatással, mintsem mind a hét adja meg e tekintetben a hetedik járás fentartásának árát 1 — Képviselő-választási ügyekben a kúria közelebb a következő döntvényeket hozta: A felebbezéshez csatolt adófelügyelői, vagy pénzügyigazgatósági kimutatással igazoltatván, mikép az állandó illetmény czimén kirótt államadó 600 frtot haladó évi illetmény után fizettetik, a választói névjegyzékbe való felvétel elrendelendő. A felebbezés melletti adókönyvecskével bizonyittatván, mikép a lefolyt évi adóhátralék f. évi april 15-ig lefizettetett, a választói felvételnek helye van. Ellenkező esetben a kitörültetés helyesnek tekintendő. A névjegyzék kiigazítása iránti kérvény törvényes határidőben való beadás körüli mulasztás mentségeül nem szolgálhat, hogy a kérvényező mint hivatalnok hivatalát a névjegyzék összeállítása után foglalta el; minthogy a választói jogosultság a tisztviselő személyéhez s nem a hivatalhoz van kötve. A felvételnek helye van, ha a felebbezesbez mellékelt czégbejegyzéssel igazoltatik, mikép az illetők bizonyos kereskedő czég beltagjai. A felvétel akkor is elrendelendő, ha a felebbezés mellett kimutattatik, miszerint az illető adózók ingatlanjok után több adót fizetnek, mint a mennyi községükben a legkevésbbé megrótt '/ 4 úrbéri telek után kivetve van. A felszólalás helyesen utasittatik el, ba az nem az illető város vagy község elöljáróságához, hanem közvetlenül a központi választmányhoz nyujtatik be. — A választók névsorába való felvétel megtagadandó akkor is, ha az illető, szintén az egyenes államadók közé tartozó, lőfegyver utáni adóját le nem fizette. — A közösügyi budget brutto-szükséglete tesz 1878. évben 113 millió frtot, mig 1877-ben 117, 1876-ban 121, 1875-ben 113 millió frtot tett. Az 1877. és 1876iki szükséglethez képest tehát a jövő évi szükséglet tetemesen kisebb, de ne feledjük, hogy 1876. ós 1877-ben a közös költségvetést az Uchatius-ágyuknak 16 millió írtban előirányzott kiadása emelte. Ez a költségtöbblet a jövő évre elesik, — s igy a jövő évi budget leszáll az 1875-iki mértékre. — Külországi követeink fizetése. Az összegek szerfölött változók s némelyik nagykövet igen szép sommák fölött rendelkezik. Legnagyobb fizetésük van Oroszország -, Prancziaország- ós Angolországban levő nagyköveteinknek : 78,100 frt. Berlini és olaszországi követeink 53,100 forintot kapnak. A portánál levő nagykövetünk 39,900 frtot, a pápánál levő nagykövetünk 36,900 frtot kap. Bajorországi kö vetünk 16J500 frtot. a bel szagi tY,yUU, a brazíliai es górogorszagi —, niai és étzakameriuai 16,000, a perzsiai 21,300 (!), a portugaii 7000, a szászországi és würtenbergi 4800, a svájezi 14,250, a spanyol 29,900 frt dotatiót kapnak. — A restauraczió dolgában írván a „P. N." egy eszes vezérczikket, a többi közt — mintha csak hozzánk szólana — ezeket mondja : „Ki legyen alispán — az a főkérdés; főjegyző, aljegyzők, szolgabirák, árvaszék következnek sorban. Tisztség és fizetés, becsület és kenyér kívánatos dolgok az emberek előtt, s jó tisztviselő, ki rendben tartja a megyét, vagy járást, akkora jótétemény a polgárokra nézve, hogy nem csoda, ha közrészvét kíséri a választásokat. A különböző érdekek barcza ez. Személyes ambicziók ós egyéni írdekek játszák minden választásnál a főszerepet; családi hagyomány és büszkeség, mely öröklött befolyását fentartani vágyik, gyakran jön összeütközésbe a tehetség és tanulmány önérzetes törekvéseivel. Egy szempont — a jó közigazgatásé — hogy minden üresedő állomás a legalkalmasabb és legmegbízhatóbb emberrel töltessék be, ritkáu irányadó, mert restauracziókon minden jelölt a legalkalmasabbnak mondatik, s a legmegbízhatóbbnak Ígérkezik. Választás után a remények és ígéretek nyomában sántikál agános s a csalatkozás. A megyerendezóssei a municzipálistákA Jfkfagngi Közlöny" Ha. A gárda csillaga. — Elbeszélés. — Irta : ifj. Jancsovits Pál. (Vége.) — A jó isten valóvá tette legszebb álmaimat — sutlogá végre örömkönyek közt. — Édes, édes Etelkém, e pillanat feledteti velem minden szenvedéseimet, most vagyok életemben először boldog! — Ilogy lehettél oly kegyetlen, hogy hirt sem adtál magadról, — ha tudnád, mennyit sirattalak?! — Tudom angyalom, de nem fogsz sírni ezentúl, ha csak nem örömkönyeket, arra lesz életem minden gondolata szánva, hogy te boldog légy I! -— Kedves Sándorom ! — Ah de a szivem ugy ver, — kissé roszul vagyok, — hol van édes anjám? Ibrányiné e perezben jött be, s látta, mint halványodik s hanyatlik hátra leánya. — Hamar hivja át a doktort édes Sándor, Etelke roszul van ismét! Sándor Littlecarthért szaladt, s pár perez alatt a legnagyobb félelmek közt jött ide. Etelka már akkor ágyban feküdt halotthalványan, keble hevesen hullámzott, ujjai görcsösen markolták takaróját. Littlecarth vésztjósló arcza a legnagyobb rémületbe ejték az aggódokat. Etelka felnyitotta szemeit s Sándort kereste, egy mosoly jelent meg szép arczán, aztán a szemek lezárultak, az arcz megszűnt mosolyogni, azután mosolygott ismét — de már akkor a „gárda csillaga" nem élt. — Meghalt! — mondá az orvos. — Meghalt! — viszhangozá kétségbe esve két ajak, s két szív állott közel a megszakadáshoz. A „gárda csillagá"-nak szomorú sorsa villámként hatotta be a vidéket, s mindenfelé az őszinte fájdalom hangját csalta az ajkakra. A temetés a karácson utáni első napra lett kitűzve. Karácson másodnapján Csókaszeghy Sándor hazahajtatott. Bizonyosan fontos okra hagyta el, ha esak pár órára is, kedves halottját. Mind ő, mind Littlecarth hallgatagul ültek egymás mellett, mindkettő saját gondolataival volt elfoglalva. Midőn Sándor lakására letevék bundáikat, Littlecarth megállva házi gazdája előtt, komolyan igy szólt: — Én még ma megölöm a szép asszony gyilkosát! — Kit, Sélleyt? — kérdé megütődve Sándor. — Igen ! — Az nem lehet; — én is e czélból jöttem ma haza, legalább az elsőség az enyém ! — Jól van, megyek tehát és kihívom öt nevedben. Beszél ő ugy-e francziául ? — Igen, menj tehát.