Békésmegyei közlöny, 1877 (4. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1877-12-06 / 97. szám

„BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY." 1877. 100. SZÁM. ember fog találkozni. A társadalomban mutatkozó természet-ellenessógek forrását leginkább a munka és szerzemény, az egyéni tevékenység ós az életélvezet közti aránytalanságban lehet, sőt keli keresnünk. Világosabb leszek. Valamint az erkölcsi világban minden jó megjutalmazza, minden rosz megbünteti önmagát : ugy a társadalomban is minden becsületes munkálkodást szerzeménynek, minden jóakaratú tevékenységet életélVtíketnek kellene követni, vagyis aki nem dolgozik, az ne is egyék, aki fárad, aki munkálkodik

1, áz élvezze, az élvezhesse az életet. De ez nincs igy. A társadalomban a szélsőségek érintik egymást : itt sokan minden munka, minden fáradság nélkül jutnak nagy birtokokhoz és anélkül, hogy akár es'zöket, akár kezöket megerőltették volna, élvezik az élet örömeit; amott töri, marja magát a szegény ember, naphosszant arczának véres verejtékével dolgozik, fárad, emészti testi és lelki erejét és mégis mi a jutalma ? Az hogy alig képes azon betevő száraz falat kenyeret melylyel a maga és rongyokba burkolt családjának életét az óhenbalástól megóvja. Ily körülmények között mi természetesebb, mint az, hogy a társadalomban oly elemek gyülemlettek össze, melyek ép a társadalmi akadályok miatt az általános anyagi és szellemi haladástol elmaradtak és elmaradottságuk következtében a társadalom élő szervezetében mint szervetlen holt anyagok, az egészen szerves működését hol megakasztják, hol ós legtöbb esetben bénítják. Mindenütt érezhetővé tette még magát ez elem, ahol c;ak találtatott és majd mint nyilt megtámadója lépett fel a mostani társadalmi rendnek, majd békésebb uton elméket, elméleteket állított fel, melyek oda czéloztak, hogy a fentebb nevezett a; ánytalanságot a munka és szerzemény, az egyéni tevékenység és ólt-,télvezet között megszüntessék, ha ez lehető, vagy legalább tűrhetővé tegyék, ha a teljes megszüntetés nem volna lehető. Mindezen tanok, mindezen elméletek vagy a kommunizmus és szoczializmus vagy a társadalomtan, vagy a nemzetgazdászat körébe tartoznak. E szó kommunizmus latin szó ós communis melléknévből származik, jelentméaye a magyarban annyi mint közös, a kommunizmus tehát oly tan, mely valami tárgynak közösségét tanítja, mivel pedig a kommunisták leginkább a vagyonnak elközösitését oliajtják, azért kommunizmus vagyon-, birtokközösséget is jelent. A kommunizmus a tiszta, elvont személyiségből indul ki és erre mint alapra fekteti ösz szes tanait, azoknak minden jó, rosz következ ményeivel. A kommunizmus azt mondja, minden ember: ember, legyen az rongyokba vagy bíborba burkolva, a sátoros czigány porba fetrengő rajkójától kezdve az aranyos paloták ezer gonddal őrzött és nevelt gyermekéig. Ezek mindegyikében a személyiség egy és ugyanaz: ugyanaz levén a. személyiség, ugyanoly joga van az életélvezethez, a vagyonhoz, a birtokhoz. Mivel minden ember lényegében egyenlő a másikkal, minden embernek legyen joga a látható világban egyenlőleg ténykedni, egyenlőleg ténykedvén legyen joga a társadalomnak mind anyagi, mind szellemi javaiban egyenlőleg részesülni, legyen joga az élet örömeit is egyenlőleg élvezni. Már most ha mindenkinek mindenhez egyenlő joga van, akkor — senkinek sincs semmije, vagy — mindenkinek van mindene. Ez nem más, mint az egyesek vagyonának teljes megtagadása, végképi ledöntése az enyim és tied elvének és nyilt követelése annak, hogy senkinek se legyen semmi vagyona, semmi birtoka, szóval legyen minden birtok közös. Első tekintetre ugy látszik, mintha ezen tanban mi veszélyes sem volna, sőt az a legtisztább humanizmusnak, a legönzetlenebb emberszeretetnek lenne kifolyása, amennyiben felkarolja az embert a legelvetemültebb söpredékben is, a gazdagoktól, a hatalmasoktól pedig csak a fölösleget látszik elvenni. Azonban, ha komolyabban vizsgáljuk azt, lehetetlen el nem borzadnunk azon következményektől, melyek ezen elv létesítéséből erednének. De mielőtt magokra e következményekre térnéuk át, nézzüii, vájjon a józan ész előtt megáll-e ezen tan ? Készséggel elfogadom, hogy minden ember lényegében egy és ugyanaz, vagyis minden ember : ember, tehát mint ember embertársával egyenlő. Ezt csak az tagadhatná, a,vi az embertől vagy az emberek egyik-másik osztályától az emberséget tagadná meg. De ezen személyi egyenlőség csali képzeletben van meg, soha nem a valóságban ; mert amint egy ember személye a látható világba lép, annyi mindenféle egyéni sajátságokba burkolva tűnik az elénk , hogy akarva, nem akarva elfelejtjük az egyenlőséget ós rá mondjuk bizony, hogy akárhányan vagyunk, annyi különféle embert teszünk. Hogy ez nem puszta állilás, hanem kézzelfogható valóság, arról meggyőződünk, ha egymásra pillantunk. Amint nem találhatni két, minden tekintetben egyenlő külsejű embert, ugy nem lehot két gondolkozás- és érzésben tökéletesen egyenlőre akadni. A születéssel öröklött véralkat és az ezzel szoros kapcsolatban levő hajlamom majd a IráTzt és nyilvános nevelés, vagy ennek hiánya a legkülönböző alakuakka öntik az emberek egyéneségeit, ugy, hogy a fennen hangoztatott egyenlőség szappan-buboréknál aligha lesz egyéb, ha mindezt, mint csakugyan kell, komolyan figyelembe vesszük. Láthatjuk tehát a mondottak után, hogy a kommunizmus alapelve, melyen egész társadalmi rendszere nyugszik, nem egészséges, vagyis hogy az emberek nem egyenlők. Ha megtagadjuk, mit most már csakugyan meg kell tennünk, az egyen lőséget az emberektől,, okvetlen meg kell tagadnunk az egyenlő jogot akár a munkához és az ezzel járó szerzeményhez, akár a tevékenységhez és az ezzel járó életélvezetbez. Senkitől nem lehet többet követelni, mint amennyit egyéni tehetségei megengednek, mert akkor lehetetlenséget, erőn felettit követelünk, már pedig lehetetlenségre ki sem kötelezhető. Ami egyiknek testi ügyessége vagy szellemi túlsúlya miatt lehető, nem következés, hogy az a másiknak is lehető ; ki, teszem, testileg lelkileg beteg, vagy legalább nem oly ép, mint amaz és ettől mégis annyi eredményt várni, mint amattól, egy lenne a legnagyobb esztelenség. A kommunizmus pedig azt akarja, ugyanannyi tevékenységet, ugyanannyi munkát követel az egyiktől, mint a másiktól — nagyon természetes, hogy azután jutalmul ugyanannyi élvezetet nyújt az egyiknek, mint a másiknak. MEGYEI KÖZÜGYEKAlispáni jelentés. Felolvastatott Békésmegye közigaz.«. bizottságának f. decz. 3-án tartott ülésén. Méltóságos főispán ur. Tekintetes közigazgatási bizottság! A saját hatáskörömhöz tartozó közigazgatási ág állapotáról szóló havi jelentésem a következőkben központosul. I. Közegésségi viszonyok. A közegésségügyre azehnult hóban az időjárás k dvező hatást gyakorolt. A tavaszi belvizek okozta aga ily, miszerint a nyár folytán tespedés- és gerjedésnek indu landó posványok kigőzölgései váltólázas kórokat idéznek elő, túlzottnak bizonyult be, a mennyiben a megye tiszti főorvosa a mult hónapokban megejtett körútja alkalmával a megye lakosságának egósségi állapotát mindenütt teljesen kielégítőnek találta, Megemlíteni kivánom egyébiránt, hogy a tiszti főorvos urnák ezen kőrútjában szerzett tapasztalatai nyomán tett műszaki javaslatai alapján intézkedtem, miszerint a községekben nagy mennyiségben tartatni szokott ebek ártalmatlanná tételük végett, szájkosarakkal ellátassanak, vagy legalább nappal lánczon tartas. sanak, hogy a védhiinló-oltás sikere a revízióra való pontos megjelenés által, mely az anyák által elhanyagoltatik, biztositassék ; hogy a prostituczió, mely némely községekben a rendőrség által lianyigul elleuőriztetik, a legnagyobb szigorúsággal ellenőriztessék s a hatósági felügyeletet kerülő és kijátszó titkos kéjelgés meggátoltassuk és kiirtassék ; hogy az alsó néposztály az egésségre ártalmas, butító szesz túlságos fogyasztásától gyakori intelmek által visszatartóztassák; hogy a közegésségi törvény azon szakasza, mely a 7 éven aluli gyermekek kényszer-gyógyítását rendeli, szigorúan végrehajtassék, — s az ily kisdedek rendszeres gyógykezelésben részesitessenek ; végre hogy a nyilvános terek, utezák és épületektisztán tartassanak, a kényelmi helyek fertőtlenitessenek ; a folyók és azok partjai minden undorító hulladékoktól menten tartassanak s az utczákon meggyülemlett poshadt vizek a községekben megsemisitessenek. A hasznos gazdasági állatok közt eddig ragályos kónünetek nem mutatkoztak: — ámbár a legnagyobb óvatosság, és hatósági óvintézkedés mellett méltán tarthatni attól, hogy az Oláhországban, Bukovinában, Szerbiában, Gács, Cseh- és Morvaországokban kiütött és már országunk több megyéjébe, mint Háromszék, Brassó, Fo„illetőleg a mamája ruhája alá" menekül s nagyokat vihogva tetszeleg magának, hogy a „MiKulást" olyan ügyesen kijátszotta. I)e Mikulás sem mai gyerek ám I Kitalálja a kis kópé haditerveit, s előhívja a szék „illetőleg a mama ruhája alul" a haditerv sikerülten ujjongó Gézát s dirmegve dörmögve adja tudtára, hogy ki ő, mi ö, s mi járatban van. Géza megadja magát, s csodálkozással elegy félelemmel tekint az ismeretlen tisztes férfiúra, ki egyszer egy évben jön s oszt igazságot a gyerek-népség sorai között. Mihály pedig összeszedi minden tudományát és bölcsesógót s nagy komolyan inti a kis Gézát meg Matildot, hogy jók és szófogadók legyenek, mert ha nem : jövő esztendőre újra megjön s zsákra szedve őket elviszi magával. Lesz dolga akkor a mogyoró pálezának, melyet a szomszéd erdő cserjéiről vág magának unalmában a vén Mikulás, s ilyenkor nyalábba kötve hoz magával, f zörnyű (!) félelmére az apró népségnek. De minden ijesztésnek is az a vége, hogy Mikulás bátya zsákja fenekére nyul s aranyo> diókkal ajándékozza meg a szófogadást igérő Gézát, Matildot s végig ódalog még egyszer a szép szoba szőnyegén, jó éjszakát kiván s csörgő kolonczait megrázva távozik, hogy végig járja az utczát. Mihály azonban okosabb legény, ki se megy a házból, hanem vissza megy a cselédszobába Zsuzsika leányasszonyhoz , kihez mint a fáma meséli, gyöngéd érzelmekkel viseltetik : s mesével, szép szóval stb. jár a kedvibe. Kis mama nemsokára becsengeti Zsuzsit s leküld vele Mihálynak is egy pohár theát, maradók czitrommal rhuinmal, mikulási érdemei elismeréséül, mit Mibály „urj tempóval•* fogyaszt el Zsuzsijával együtt. Az óra későr?. mutat, a theafőző szeszlángja nem lobog már, édes apa is nyugodni vágy. Gézát Matildkát már lefektette a jó mama a kis ágyba. Puha párnák között álomba merültek a kis bébék. Mielőtt lefeküdne a kis kék szemű fiatal asszony, meglátogatja még egyszer kicsinyeit. Az ágyacska függönyein apió angyalok dúdolnak altató danákat, s a gyermekek mély sóhajaiba belevegyül a kis mama imája is : Jó isten, tartsd meg kis gyermekeimet, küldj boldog álmokat szemeikre s ringasd őket örök szereteted puha karjain ! * * * Veszprém után Csaba lesz az ország közepe jövő esztendőre. Akarva nem akarva (!) szerepet fogunk játszani. Az iparmű-kiállitásra vonatkozó előmunkálatok képezik társadalmi életünk mozgalmának egyik tényezőjét. Az ügy hódit és lelkesít s a na^y lelkesedésben a kiállítási ügy egy másik „hivatatlan prókátora" már neki is ment a falnak. Hiába, gyönge az ember. Mikor legjobban vél cselekedni: fog csizmadiát. Kothurnusába burkolódzva megmarad végre is az a vigas/a, hogy a szándék jó és önzetlen volt. Na de nincsen semmi baj, ilyen okos dolgok nem zavarják meg reményeinket arra nézve, hogy a tervbe vett kiállítás mégis fényesen fog sikerűim, s várot-un piegnans vonásokkal fogja az ipar-történetébe Deinii, kicsinyke bár, de még sem utolsó sorban álló nevét. Ha nem országos érdekű is, de mindenesetre kellemes hangzású ama második hírünk — a mivel hölgyeinknek akaiok kedveskedni, — hogy a piknik-tervek első fecskéje megszületett, sőt ki is röppent már fészkéből. Egy jeles ifjú barátunk — kinek neve körül fordul meg nemcsak városunk, de megyénk története is — piknik rendezéssel óhajt hervadatlan babéraihoz egy ujat szerezni. Tőle magáiól fájdalommal vettük tudomásul, hogy a szegény árva Plútó „csak azért sem lesz meghiva" a kilátásba helyezett estélyekre. Mea culpa, mea culpa ! Mindenesetre keserű vallomás. Most pedig abban jártatjuk az eszünket, hogy absens létünkre mikép ejtsük módját aunak, hogy a piknik tudósításokat otthon, a szoba zugában vezekelve ugy megírjuk, hogy a rendező ur szivét meg is lágyítsa ki is engesztelje a szegény, kifirundczvanczigolt: Plútó.