Békésmegyei közlöny, 1877 (4. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1877-12-06 / 97. szám

IV. évfolyam. 1877. 101. szám. B.-Csaba, deczember 6-án. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmi! lap. Megjelenik hetenként kétszer : vasárnap és csütörtökön. * Előfizetési dij a „Szépirodalmi Lapok"-kal együtt : egy évre 6 frt félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. A „Szépirodalmi Lapok"-ra külön is előfizethetni, egész évre 2 frt, félévre 1 írtjával. Szerkesztőség és 4 kiadó-hivatal: Vasut-utcza, közbirtokossági épület. Egyes szám ára 10 kr. kapható Biener B. urnái B.-Csabán Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Hyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken mindek postahivatalnál 5 kros postautalványnyal. Budapest, decz. 3-án. — a— Deczember 3-ika a harcztérről végre török győzelemről hozott hirt. Es erre nagy szükség is volt már mind Konstantinápolyban, mind pedig azon európai körökben, hol még nem veszett ki a hit és bizalom a törökök igaznak elismert ügye iránt. Főleg Sztambul az, hol a már sajnálattal közölt harcztéri kedvezőtlen fordulat a kedélyeket lázas ingerültségbe ejtette. A török nép, de különösen Sztambul lakói a kormánynyál és a kormány intézkedéseinek balsikereivel sehogy sem lévén megelégedve, zajongott, ugyr. annyira, hegy az i erélyes föllépésből következtetve

1, méttan forradalomtól lehete tartani. Murád •Oh • nem csekély számú párthiveinek palotai fondorlatái csak növelték a zavart és szították az elégedetlenség tüzét. Plevna kapitulácziója hiányzott még csak, és Törökország alapjában megrázkódik. Allah azonban, kiben rendületlenül hisz minden igaz muzulmán, ós a török vitézség ismét jobbra forditották a már-már vesztettnek hitt bulgáriai hareztér ügyét, midőn a prawetzi magaslatok elfoglalását megtörténni engedte. E térfoglalás egyrészt ellensúlyozza Orhánie vesztét, másiészt pedig egyszersmind • elhárította, legyőzte Plevna fölmenthetésének legnagyobb akadályát. G-urkó tábornokot tehát épen azon a helyen verték meg, a hol őt a czár megcsókolta. Már most minden csak attól függ, rendelkezik-e Mehemed Ali akkora haderővel, inelylyel Ozmán fölmentésére a siker kilátásával hozzá foghat ? A többire nézve egyelőre nyugodtak lehetünk. A Balkán átjáró szorosain az orosz támadás visszaverésére megnyugtató intézkedések tétettek. A prawetzi győzelem egyébiránt megmutatta Európának, hogy Plevna és Ozmán pasa hadseregének sorsa még korántsem tekinthető eldöntöttnek, avagy épeu veszettnek. Mehemed Ali, a hírhedt szervező katonáiban sem hiányzik a bátorság és a hazaszeretet. ISómi szerencsével — a mi a íiadak történetében tényezőnek bizonyult — a helyzet Bulgáriában még igen Köunyen megváltozhatik; ós ez esetben a hűbéres Szerbiának harczias hangulata is buborékká válik. Szerbia ugyan „több mint bizonyos" hogy részt vesz a harezban; hanem persze majd csak 13-ától küzdve, a mikor is Plevnánál a döntő fordulat már jninden valószínűség szerint bekövetkezett. Hja az'óvatosság a politikában igen kifizeti magárt. — A képviselők közt élénk mozgalom indult meg egy oly képviselői kor létesítése végett, mely nemcsak ugyanegy, hanem különböző pártok tagjaiból is állana. A mozgalom egyelőre arra szorítkozik, hogy a független szabadelvű párt, a jobboldali ellenzék s a pártokon kivül álló képviselők egy közös (nein pártszinezettel biró) kört létesítsenek, anélkül, hogy pártállásukról az illető képviselők lemondanának. — Két fontos, elvi jelentőségű döntés. A rali ás és közoktatási miniszter egy konkrét eset elintézése alkalmából kijelenté, hogy a közigazgatási bizottság határozatai ellen annak egyes tagjai felebbezéssel nem élhetnek. — A földmivelés-, ipar- és kereskedelmi miniszter pedig szintén egy konkrét eset elintézése alkalmával azt jelenté ki, hogy a vásári helypénz még a heti vásáron kiviili napokon is beszedhető. — A párviadalról szóló fejezetnek volt szentelve a képviselőház decz. 4-diki ülése, k vita eredménye az lett, hogy a ház minden lényegesebb módosítás nélkül fogadta el a fejezetet, a 299. §. kivételével, mely ujabb szövegezés végett az igazságügyi bizottsághoz utasíttatott, mert megemlíti a párbajszabályokat, s eltérők voltak a nézetek arra nézve, hogy milyen szabályok értendők. Az ülés végén Sehvarcz Gyula sürgette meg egy interpelláczióban az állami törvényszéket. A kommunizmus és szoczializmus. Irta: Lévay Imre. I. Tisztelt olvasóim bizonynyal már sokat olvastak, de talán még többet hallottak e két szóról, melyek együttvéve internacziónalénak is nevezhetők. Rettenetes emlékűvé tette ez magát csak nemrég a közelmúltban is — a francziaporosz háború alatt, midőn a zavarosban halászva — a kommün uralmát meg akarta alapítani, de vérébe fojtatott és pünkösdi királyságával vérpirosra festett az emberiség történetében egy lapot, melyet a higgadt és emberies gondolkozású utókor szégyenpirulva fog olvasni. Társadalmunknak ezen titkos ellensége, azt hiszszük, talán mert legyőzetett, már egyszersmind ki is irtatott. Csalódunk. Legyőzetve igen, de megtörve nem, bámulandó kitartással ássa folyton-folyvást sötét aknáit a mostani társadalmi rendszer alatt ós romboló működésének előbbutóbb, de annál biztosabb sikert jósol, minél korhadtabbak csakugyan a mai társadalom alapjai. Remegnek ettől a hatalmak egytől-egyig és van is okuk, mert ezen ellenséggel nyilt csatát nem vihatnak, nem pedig azért, mert ennek csatasoF&it SöIiQÍ SOfJSi : átjék, ;habár az-ok --mégis- mindenütt működnek ép ugy, mint a százados tölgy gyökereiben a férgek, melyek azt előbb-utóbb megőrlik és megsemmisítik bizonyosabban, mint a legerősebb vihar, a legádázabb szélvész. De lássuk, mik azon elvek, melyek oly rettenetessé teszik a kommunizmust; vizsgáljuk meg, vájjon indokolt-e azon félelem, mely az emberiség józanabb részét a kommunizmus név hallatára meglepi ? A társadalom, mint annyi különféle természetű-, gondolkozású és hajlamú embereknek egyesülete, lehetetlen, hogy tökéletesen, lehetetlen, hogy minden tekintetben jó legyen. Visszásság, egyenetlenség, jogtalanság mindig volt, lesz is elég és egy társadalom a tökély legmagasabb fokán ép oly lehetetlenség, ép oly képtelenség, mint az örök béke addig, mig e föld hátán két A Jkfeigyü Közlöny" tárnája. Két hét története. XIX. Mikulás napján, kiállítási előkészületek. A piknik-szezón első fecskéje. Mindenütt jó (a hol jó) de mégis legjobb otthon ! Ha pedig egy szelid vidám nőcskéd, meg egy pár csiripelő-esörömpölö fiad lányod is van : hol akkor a föld hátán az a hely, a melyet fölcserélnél nyájas egyszerű otthonodért? mikor kiút, még a téli ég sötét boltozatán is a csillagok dideregnének, mintha oly hideg van s a sivító szél oly kedvetlenül fújja monoton nótáját, közbeközbe hajbakap a sarki borbély kiakasztott réztányéraival, s ugy elezivódik velük órahosszat, hogy szinte belefárad: az utczai lámpák, melyek egy-egy versztnyire állanak egymástól, pislogva gúnyolják ki önmagukat, s a kizárt házi eb nyöszörögve vonyit a néptelen utczán végig s összekuporodva húzza meg magát szegény, a kapufal sarkköve mögött. A meleg szobában utánozhatlan éden boldog bókéje fogad. A theafőző lángja simán folyja körül az edényt, s a forrásnak indult viz egygyet-egygyet zökkent » leborító födélén. Egy csésze thea, melyet kis nőcskéd oly figyelemmel készített számodra, ugyebár mily jól esik telhetetlen lelkednek ? (Hisz a theázás művelt embernél szellemi élvezet,) annak a nem nyugvó léleknek, mely harmincz éves korodig ösztökélt, sarkalt hevített és keserített a boldogság utáni küzdelemre, melyet végre, valahára s nagynehezen, midőn megnősültél s garszón pajtásaid gyarló fogalmai szerint megsemmisítetted magad, leltél csak meg egy „csésze theában," melyet „ö" nyújt feléd, hófehér törékeny kis kacsóival. Most megragadod a kis fehér kezet, ráöajtod fejedet s életbölcsészeted egész összegét, ambiczióidat, férfi büszkeségedet, küzdelmeid tarka-barka történetét egy forró kézcsókban fejezed ki s oly jól, hogy hiába akarnád azt a kis angyali nővel, holmi együgyű emberi nyelven — jobban — megértetni. Feltekintesz kis kékszemű nődre, s karcsú derekát fogod át, s mintha csak egy égi angyalt marasztalnál magadnál, oly esdőleg nézed szelid vonásait. Az ihlet Yeszta lángja rózsaszínű fénnyel világítja be lelkedet s szemeiddel mondod el a dal sorait: Te vagy kis nőm szép láthatárom Tul nézni rajtad nem tudok, s a boldogság mámorában mintha elmaradhatlan volna szerelmes szived aggálya is, hisz a kincs birtoka mindig annak elvesztését juttatja eszünkbe, lelked húrjait a költő szózata rezditi meg, hogy ; Elhull a virág eliramlik az élet Ülj hitvesem ülj az ölembe ide, Ki most fejedet kebelemre tevéd le, Holnap nem omolsz-e sirom fölibe? Boldogság és aggodalom csodás kéje fogja át szivedet s hányja veti, mint hullám a kis bárkát, mely most indult el messze útra. Eh de, tova-tova aggály, bú; szinte nevetem magam, ha rád fogom azt. Nem ugy van, nem, te egészen boldog vagy. Boldogan éldeled a csésze tartalmát, s hogy az még édesebb legyen : a kis Matildot veszed öledbe; Géza már mamája keblére tolakodott s ott hencsereg a gézengúz gyerek s olyanokat szotit a kis mama nyakán, hogy szinte megsokalja a jó kis asszony a gyermeki szeretet e gyöngéd nyilatkozatait. De mégis tűri a kis zsarnokot s szerelmes turbékolásba elegyedik a gagyogó Gézával, kinek nincs nyugta addig, mig maga nem theázott s a mamája ruháját szerencsésen végig nem öntötte. Hallga mi az! Csörömpölés hallik be az előszobából. Mihály az udvar intendánsa püspöksüveggel fején, hófehér szakállal s csörgő kolonczokkal karján, kopogtat be. Jó meg rosz gyereket keres. Annak zörgő diót, emennek virgácsot kínál s jár föl s alá a szobában, hogy megkeresse áldozatait. Matildka ijedten búvik az apja kabátja alá ; édes apa át is fogja karjaival, hogy ne féljen; Géza a szék