Békésmegyei közlöny, 1877 (4. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1877-11-29 / 95. szám

IV. évfolyam. 1877. 95. szám. B.-Csaba, október H-éii. f F •• «e Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként kétszer : vasárnap és osütörtökön. Előfizetési dij a „Szépirodalmi Lapok"-kal együtt: egy évre 6 frt félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. A „Szépirodalmi Lapok"-ra kiilön is előfizethetni, egész évre 2 frt, félévre 1 írtjával. Szerkesztőség és : kiadó-hivatal: Vasut-utcza, közbirtokossági épület. Egryes szám ára 10 kr. kapható Biener B. urnái B.-Csabán Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 2& br. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken mindem postahivatalnál 5 kros postautalványnyal. Az érdem jutalma. Al o 11 o : „Szekér oldal, vendég oldal. . Népdal. I. Szarvas Gábor kitűnő nyelvészünk pár év előtt azon fáradozott, miképen lehetne a magyar nyelvből a még most is használt összetett betűket kiküszöbölni s helyökbe olyan uj betűket alkalmázni, melyek által területre nézve sokat lehetne meggazdálkodni? Sőt ily értelemben — ha jól emlékszünk — a „Hon" tárczájában mutatványul önálló közleménynyel is kedveskedett a hirlapolvasó közönségnek. Erről ugyan aligha vett tudomást a gyulai lap érdemes czikkezője, mert a mult vasárnapi szám első czikkében oly vizenyős szóáradatot zudit olvasóinak szemei közé, hogy a káprázat miatt azt nemcsak hogy szószerint vagy sorszámra nem olvasták, hanem megelégelték anynyit tudni belőle, hogy négy tömör hasábra terjed a tárcza fölött, ráadásul pedig még a második oldalnak is majdnem egy hasábját foglalja el, midőn azon végzi, hogy „egyebet már igazán nem tudunk elképzelni." Pedig valóban nagy kár, hogy még néhány hasábon keresztül nem képzelösködöít, ugy sem volt már messzire a stereotyp végsortól: „Felelős szerkesztő etc. etc." Itt aztán akarva nem akarva megszűnt volna a képzelődése. És minderre t. i. hogy a gyulai lap érdemeit hosszan és szélesen feldicsérje, okot adott egy „bárgyuan nevetséges" rövidke közlemény, melylyel nn. a „Békésmegyei Közlöny" mult csütörtöki számában ugy látszik a szeg fejére talált, mert egy, néhány sorból álló közleményre először azt mondani, hogy „bárgyuan nevetséges", azután meg oly hosszú szóáradatba ölni azt a képzeletet, mely végre is oda lyukad ki, hogy már nem tud vagy nem bir még többet is elképzelni : előttünk épen azt látszik igazolni, hogy a gyulai lap nagyon is találva érzi magát ós nem ok nélkül védekezik oly erősen. Egy agg szűzhez méltó elkeseredéssal intonálja, hogy a „gyanúsítgatás, rágalmazás ós megtámadtatások ezernyi megszokott nemei"-vei ostromolják gyenge idegzetét és nyugodt vérmérsékletét. Mintha csak egy csomó kávénénike siránkozását és szemérmes ömlengéseit hallanók oly társalgás közben, melynek „ezernyi megszokott nemei" minden ujabb alkalomnál tág tért nyitnak a megbeszélésre ! A gyermek is csak azt panaszolja, hogy megverték; de hogy miért verték meg, azt nagy bölcsen elhallgatja ! Azonban a gyermek eme bölcseségében is több tanulság rejlik, mint a gyulai lap nn. elleni védelméből, mely mint az üres hordó, bármely oldalról pufogtassuk, mindig üresen hangzik. De hogy komolyan hozzá szóljunk a dologhoz, kiemeljük azt, a mit a gyulai lap czikkirója elhallgatott, vagyis hogy czikkiró szavaival éljünk : a mit nem tudott elképzelni. Tény az, hogy a gyulai lap akkor, midőn a „békósmegyei szabadelvű párt" tömörülésére irányzott nyílt meghívást közölte, egyszersmind a két különböző árnyalatú ellenzőid pártot is sorompóba szólította, miáltal — utóbbi saját beismerése szerint — hivatlanul mint pártlap tolta fel magát. Tény az, hogy azt állította a szabadelvű pártról, miszerint a megyében kisebbségben van és igy, szerinte, nincs létjoga; vagy legalább azt kivánta, hogy várja meg előbb az ellenzéki pártok tömörülését. Hogy erre mi birta: adjon számot saját lelkiismeretének; nekünk nincs szükségünk számadására. De azt meg fogja nekünk engedni, hogy ismerve megyei értein bégünket és ennek a közügyek körüli higgadt ijárását, a mai viszonyok között túlnyomó része a szabadelvű párt körül csoportosul és hogy jelenlegi országgyűlési képviselőink azon nézete, mely netán eltért a megválasztatáskor kiadott programmtól, nyilt igazolásra talál a megyei bizottság nagy többségének amaz elhatározása által, melylyel a pestmegyei föliratot csak egyszerűen tudomásul vette. Hangzatos frázisokkal a népet ámítani, a pártszenvedélyeket mesterkélt szóáradattal és üres szophismákkal felizgatni, hálás foglalkozás lehet olyanoknak, a kik önző czéljaik elérésében a közügyek fölé emelik saját érdekeiket, mitsem törődve a haza zilált ügyeivel, a nemzet tönkre silányult anyagi helyzetével és tehetetlenségével, melyet még ráadásul aranyhegyek Ígéretével fokozni, kedvező alkalomnak kínálkozik azoknak, a kik szeretnek a zavarosban halászni. JSincs távol az idő, mely meg fogja nekünk mutatni, hogy mi legyen tulajdonképen az, & mit a gyulai lap titokszerü méhében rejt, és nem kétkedünk rajta, hogy a majomszeretettel magához ölelt csecsemőt — melynek ugyan még nem adott határozott nevet — előbb-utóbb megfojtja. Egyébiránt kinek-kinek a saját szája íze szerint ; majd megválik : hány embernek fog izléni a salernoi iskolában készült és a gyulai lap által végre is feltálalandó konfekt á lá saison 1 A többiről, a mit róka koma a bundája alatt 'rejtve tartott és csak időnkint nagy dob-szóval hirdetett ki a világnak mint egy-egy pápai bullát, — ráérünk majd közelebb szólani, hiszen a gyulai lap lármája hasonló ama gyermekek fütyörészéséhez, a kiknek éjféli órákban erdőn kell keresztülmenni 1 1 í Jkíngyn Közlöny" tárcsája. A gárda csillaga. — Elbeszélés. — Irta : ifj. Jancsovits Pál* (Folytatás.) Borzasztó üvöltés eredt meg lövése zajára s egész sereg fekete tört elő a sűrűből, százan voltak tiz ellen, bár nyomorult kések s dárdákkal lőfegyverek ellen. Van egy példabeszédünk, mely szerint „sok lud disznót győz", ez itt is teljesült, a lord s többek a szolgák közül körül lettek véve, mig néhány szolga elszaladt s kettő elesett. Littlecarth körülnézett, s látta hogy el van veszve, mindig kisebb lett a kör, töltéseik elfogytak, s most vadászkéseiket kezükbe szorítva, várták az utolsót. Csak az ég segíthetett! Es megküldé az ég a segélyt épen idején. Egy megszaladt szolga a hajó népét értesité a veszélyről és Sándor vezérlete alatt, ki a hajón ldvő kopóíálkát is kibocsáiá, rögtön indultak a vész színhelyére. A kutyák többet tettek a győzelemre, mint az emberek ; az embertől nem félt már a harezban felhevült vad nép, de a kutyától, mit életében soha nem látott, megfutott. Rövid volt a csata, mely a vadak vereségével végződött. A hajó népéből három esett el s néhány megsebesült, mig vagy harmincz fekete esett a golyók s kések áldozatául. A matrózok leszedték a hullák fejéről az azt körítő arany karikát s a struez-tollakat, és halottjaikkal visszamentek a hajóra. Felhúzván a horgonyt, tovább mentek egy mértföldnyire eső kis szigetig, hol megálltak és sirt ástak a kiszenvedett bajtársaknak. Littlecarth s/.ivélyesen köszönte meg Sándornak megmentését. — Ne hálálkodjék sir, legfeljebb „quittek vagyunk" ön megmentett engem a kék-, én pedig önt a feketetengertől. — Nem ugy van uram, én nem veszélyeztettem életemet mikor önt megmentettem a tengerből, hanem ön valóságos hős volt, ki életveszélylyel mentett meg engem. S én csak a haláltól mentém meg önt, de ön megmentett attól, hogy e vadak felfaljanak! *) Majd megmondom én, mikor leszünk quitt. * * # A „Phoenix" folytatta útját. Sok helyt a békés lakosság bámulva nézett a jövevényekre, az utazó palotára, minőt ők még nem láttak soha, s ijedten futott szét, midőn látta, hogy közelükben megáll. Ilyenkor egy zöld galyat mutogatva, visszaédes*) Több hitelt érdenlő hires utazó állítása szerint, a mozambiki partoktól befelé árulják az emberhúst, s a mészárszékekben rabszolgákat hizlalnak. geté őket a hajó népe, s valóságos cserekereskedés lőn az uj isníeretségek eredménye. A hajó gyomra ritka állatbőrök, strucztollak, nemes 'érezek s drágakövekkel és.sok más ritkaságokkal egészen 'megtelt, melyekért egy-egy ruhadarab, apró fegyverek, tükrök, vagy más értéktelen tárgyak adattak cserébe, persze hogy mindig jó vásárt csináltak. Az angol még ment volna a jó ég tudja meddig, de Sándort elővette a honvágy, meg az esős évszakot jelölő szelek is kezdtek megindulni s már néhol látható volt egy-egy sötét felhő. Meggyújtották tehát a kazánban a szént, és Sándor keblét emelkedni érzó azon tudatra, hogy az édes haza felé közeledik. Természetes, hogy az olaszországi partokon történt kihívás el lőn feledve, s a két utas jó barátként szerette egymást. Mire a fiumei kikötőbe értek, már itt hideg tél derengett. IV. Karácson előtti napon egy csengő szán, melyen két hódbundába burkolt férfi ült, siklott be Akáczosra. Sándor és angol barátja szállottak ki belőle a Siinonék udvarán. Mint egyetlen Alicem vőlegénye, épen ott valék, s mondanom sem kell, hogy kellemesebben karácsonestét még nem ünnepeltem. (Folyt, köv.)