Békésmegyei közlöny, 1877 (4. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1877-11-25 / 94. szám

IV. évfolyam. 1877. 103. szám. B.-Csaba, deczember 25-én. ZLONY. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként kétszer : vasárnap és csütörtökön. Előfizetési dij a „Szépirodalmi Lapok"-kal együtt : egy évre 6 Irt félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. A „Szépirodalmi Lapolt"-ra külön is előfizethetni, egész évre 2 fi t, félévre 1 frtjával. Szerkesztőség és Iciadó-lxivatal: Vasut-utcza, közbirtokossági épület. Egyes szám ára 10 kr. kapható Biener B. urnái B.-Osabán Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Xyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. árnál és a nyomdában, vidéken minde.f postahivatalnál 5 kros postautalványnyal. Az öcsödi „bankügyi bolondgombák"-lioz. K.— Az öcsödi nemzet-gazda „falusi bolondgombái" a banKügyről, nem ép oly bolondok, mint a minőnek látszanan. Hogy a falusi ember, elzárt magányában, lávol azon köröktől, hol társalgás utján is élesítheti elméjét s bővítheti ismeretkörét, távol a forrástól, hol könnyen szerezheti az anyagot önmüvelésére — el szokott parlagiasodni, vagy hogy öcsödi C7ikkező modorában szóljak : begyepesedik a feje — az kétségtelen s meg is látszik rajtunk. Van azonban helyzetünkből folyó sajátlagos falusi műveltségünknek azon egy előnye, hogy itélőtehetségünk egykönnyen meg nem vesztegethető, mivel elszigeteltségünkben s magányunkban többet gondolkozván, mások befolyása nélkül magunk teremtünk magunknak elveket, melyektől — mint kedvencz szülöttünktől — szívesen meg nem válunk, azért vagyunk aztán esökönösek. Pedig hát ezen elmélkedésünk szülte eredmény, a gyakorlati élet terén gyakran hajótörést szenved. Ismerni kell a történetet, tanulmányozni az ember egyéniségét, politikai s társadalmi fejlődését, az állam életét, az általános és különös szükségleteket, a forgalmat, szóval sok mindent, a mi ebben a mondatban összpontosítható : a gyakorlati élet. Mert mind hiába, — a theória praxis nélkül — a „Magyar Hírlap" stylusában szólva — suvix, és a gyakorlati élet ilyen megismerésére ép a bankügy megbirálásánál van felette nagy szükségünk. Ki tagadná azt, hogy a bankszabadság a legszebb elmélet ? Hisz a szabadság egyben ugy, mint másban az egyén vele született legszentebb tulajdona! Ha valaki, ugy mi is határozott barátai vagyunk a bank-szabadságnak — és mindennemű szabadságnak ; — csakhogy — mivel nincs még ember-alkotta intézmény vagy rendszer tökéletes, ugy a bankszabadság is bir ez idő szerint lényeges, ugy társadalmi mint politikai okokból eredő hátránynyal. A bankok egyik lényeges pénz-raüvelete a jQgy-kibocsájtás; és szerintem a bankszabadság adta ezen jog rejt legtöbb veszélyt magában — nálunk. Emlékezzünk csak vissza a közelmúlt krachos időszakra! Mi lett volna belőlünk akkor, ha a jegy-kibocsájtási-jog megszorítva, szabadalmazva nincs? Ha azok a bankok, melyek elbuktak, (bank)-jegyeket bocsájthattak volna ki ? A krach lefolyását — ugy a mint az lefolyt — leginkább az üzletvilág, a ; pénzemberek érezték meg és sinlik; a nép zöm^ mindössze csak olvasott róla egy és más mulatságos jelenetet. De ha a bukott bankok (bankj-jegy kibocsájtási joggal bírtak volna, mélyen ható siralmas bajt idéz vala elő a nép zömében. *) A mi társadalmi általános műveltségi állapotunk, sajátlagos politikai helyzetünk, ma még nem alkalmas a bankszabadság ^meghonosítására. Ezzel nem azt akarom értetni, hogy az osztrák nemzeti szab. bank fentartása helyes, mert mi egy önálló magyar nemzeti, de szabadalmazott banknak vagyunk barátai, még ez idő szerint, — és ha *) Mi o tekintetben t. czikkiró úrral nem értünk egyet, és néze tünk inkább „Öcsöd" felé bajlik. Lehetséges ugyanis, hogy épen ha nem lett volna priyilegiált osztrák nemzeti bank, hanem ha a bankszabadság elvén alapuló bankok léteznek ) hogy az a hires bécsi és magyarországi „krach" be nem következik, mert a bankszabadság elvén szervezett bankok egy ik főkelléke, hogy a kibocsájtott jegyek beváltásaért minden részvényes, nem a részvény értéke, hanem egyetemlegesen, egész vagyona erejéig felelős s igy a czikkező ur által emiitett következmények be nem állottak volna, inert sok bukott ban koknak voltak egyes igan gazdag részvényesei, kik egyebet nem vesztettek mint részvényük értékét, igy azonban egész vagyo nukkal feleltek volna minden karért, s különösen a netal án kibocsátott bankjegyek beváltásáért. S z e r k. azt létesíteni lehetne, s ha valaki egy kész, kivihető tervvel fellépne, mi volnánk elsők kik eddigi meggyőződésünket tévesnek belátva, hozzá szegődnénk, de csak negálni ós az utat meg nem mutathatni, hogy ós

K mikép és különösen, hogy lehetne most, ez id5 szerint, azt az önálló bankot létesíteni, azt hiábavaló észszerütlen küzdelemnek tartjuk, mert mégis csak jobb a valami mint a semmi Általánosan tudva levő dolog, hogy minden üzletnek fő erejét a bizalom adja meg és ezen bizalom irányozza. Miután tehát az e nemű üzleteknél ilyen fontos szerepet játszik a bizalom, nagyon természetes, hogy az egyes bankok által kibocsátott vagy kibocsátandó jegyeknek a bizalom mérvéhez képest kisebb vagy nagyobb árfolyama volna, tehát a (bank)-jegyek különböző értékkel bírnának, — mi a nép zömével — annak műveltségi foka miatt — a jegyek iránti nagy bizalmatlanságot, vagy tömérdek zavart idézne elő ; sőt nagyon indokoltan feltehető, hogy a nép tudatlansága egyesek által kizsákmányoltatván — tömérdek csalásnak válnék forrásává. Az egyes bankrendszerekről pro et contra igen nyomósérveket lehet felhozni, melyek különkülön tárgyalva, a laikust hol egyik, hol másik rendszer javára meggyőznék, és be kell vallani, hogy a különböző viszonyokat figyelembe véve, mindeniK rendszer, már t. i. akár a bankszabadság, akár a bankszabadalmazás, az egy bankrendszer jogosult. Mi — magunk részéről — elvben a bankszabadság barátai vagyuk, a nélkül azonban , hogy a mint már jeleztük is — annak ez idő szerint behozatalát javalnók. Igaza van e tekintetben a bank-szabadság egyik legmelegebb s szellemdusabb védőjének, Wagnernek, ki bizonyos pol. és társadalmi Körülmények közt a bankmonopoliumot indokoltnak találja. A „Békésmegysi Közlöny" tárnája. A gárda csillaga. — Elbeszélés. — Irta : ifj. Jancsovlts í»ál. (Folytatás.) De egy különös feltételt szabott kezének elnyeréséhez, — tudniillik, bogy a gyászév leteltéig Littlecarth távol tartsa magát tőle, nehogy a világ nyelve okot kapjon a nő jellemének forgatására. Igy ő egy félévi utazásra lön kárhoztatva, távol az imádottói, s hazája fehér partjaitól. Sándor is sokat elbeszélt élményeiből s kölcsönös barátság fejlett ki lassankint köztük. Igy telt az idő, mig v<<gre a Nilus torkolatához értek. A nap épen föltűnt a Mokattam mögül, midőn hőseink a fedélzetre kiléptek. Elkeltvén csokoládéjukat, illatos havanna-szivarra 'gyújtottak és gyönyörrel szemlélték a körül terülő exczentrikus panorámát. A partot boritó irtatlan ős-erdő mély sötétjéből egyegy oroszlán menydörgő orditásával tört elő, melynek hallatára a fákon ugrándozó majomsereg a legmagasabbra nyúló ágakra szökelt fel, eredeti torzképekkel üdvözölve a hajósokat. Egy zöld kajdáes-család, majd egy édencz röpködött a batanfa ág-bogai közölt, a sás közül pedig egy láugály. majd egy fekete gólya eresztette fel hosszú nyakát, a felröppent ibisz után bámulva. A vízilovak kolosszusai csapaton kint sütkéreztek a sekélyeseken, nagy robbal húzódva a nádasok sűrűjébe, midőn Littlecarth közéjök ágyuztatott. Majd változott a látkép ; a növényzet vadsága szelídült, — pálmaerdők, ültetvények terültek el a parton, s Cairo bontakozott ki a távol ködéből. Nagyszerű látvány, egy óriás világváros, mely négyszáz mecsetet emelt Állati dicsőítésére ; a hátteret képező Mokattam gyönyörű palotákkal volt beépítve, melyek a magasban kaczérkodnak Oairo bevehetlen fellegvárával. A folyam tükrét gőzhajók hasogatták, — a száraron az Alexandriából érkezett gőzmozdony füttye süvölt, — a parton hemzseg a sok munkás és utas. Itt tartottak először pihenőt utasaink. Pár nap alatt megszemlélve a város nevezetességeit, — s felszerelve a hajót minden szükséges uti málhával, bátran indultak regényes utjokra. A látkép változatossága meglepő volt. Egymásután maradtak el utasaink után a városok, azaz csűrök és boglyáknak tetsző épületcsoportok, melyek közül félmeztelen fekete alakok igyekeztek nyílvesszőikkel kárt tenni utasaink hajóján. Folytatták az utat az aequator felé; a növényzet átváltozott, — még soha nem látott kaktusok meresztgetek szét ágaikat a sziklás parton, — illatos óriási lotusok fedték be a viz színét. Majd rengeteg tamarinda-erdő terült el mindkét parton, hol talán még soha sem járt emberi lény. De járt, erről meggyőződtek utasaink, mely meggyőződés majd életükbe került. A kalandos lord soha sem hallotta még hírét a nagy „Jurrach"-nak, mely a négerek közt elterjedt titkos rend — és pedig furcsa kis rend 1 hasonlít sokban a szabadkőrnivesi páholyokhoz : nagy próbákon megy keresztül felvétel előtt minden tag, s csak mint taggá avatott ismeri meg a rend czélját s titkait; a gyűléseket sötét rengeteg mélyében, szabad ég alatt tartják, a darvak módjára őröket állítván fel körül. Jaj annak ki az őr nyíl távolába lép, s ezerszeresen jaj, ki az őrök közt észrevétlen átjutva, a reád valamelyik gyűlésező tagja által vétetik észre; — az ugyan bucsut vehet a világtól ! A lonl egyizben néhány szolga kíséretében a rengeteget járta, tanulmányozva s bámulva a növényzet remekeit, midőn füle mellett egy nyílvessző zúgását hallá, mely egy megette álló raphia-pálma derekába fúródott, — s egy négert vett észre egy pizangfa uiegett, ki épen uj vesszőt illesztett ijjára. Szegény fekete már egy perez múlva nem élt, az angol, ki nem veszté el lélekjelenlétét, nem késet- golyóját az ellenfél fejének boesájtani. (Folyt, köv.)