Békésmegyei közlöny, 1877 (4. évfolyam) január-december • 1-104. szám
1877-11-22 / 93. szám
„BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY." IB77. 93. SZÁM. részét helyben hagyta; Lanczky Sándort, Gál Endrét, Gál Istvánt, Horváth Ignáczot, Szűcs Mihályt, Csődör Andrást és Bözsi Györgyöt pedig szabadlábra helyezte. — A boszniai fölkelés nem létezik többé. Skobla János boszniai „kormányzó" kénytelen volt kereket oldani s elhagyni Boszniát, hol általános gyűlölet tárgya. Tény, hogy néhány rablón kiviil, kik azzal szépítik mesterségüket, hogy „felkelőknek" nevezik magukat, csupán egy félkelőcsapat létezik még, mintegy 220 emberrel. A legtekintélyesebb „vezérek" azonban elhagyták az országot s maga Petkovics is — ki legtöbb tiszteletben részesült — letelte a fegyvert. Mi az igazi hazafiság ? Még ma is a magyar ember egyik nemzeti hibája, mit azonban némelyek még mindig erénynek szeretnek nevezni, — nagy> lármás szavakban nyilvánitani ki a hazafiságot. Általában öröklött szokásunk a bőbeszédüség, a hangzatos dikczió, a czifra óráczió, karöltve a legtulzottabb pártoskodási szenvedélylyel. Hisz tagadhatlanul szép dolog az és helyén is van, ha egy szabad, alkotmányos nemzet éber figyelemmel és hazafiúi érdeklődéssel viseltetik a hazai közügyek iránt s részt vesz a közszellem nyilvánulásaiban, ez kötelessége is minden jóravaló polgárnak, de túlságba vinni e hajlamot, s a hosszú évek során át folyton csak a politizálással foglalkozni, az ország kül- és beldolgait végezni otthon ugy, mint a piaczon, a község házánál, népgyűléseken, egetverő paszomántos beszédekben opponálni minden fenálló kormányhatalom és intézkedés ellen, éles gyanúsítással vonni kétségbe a szereplő politikai egyéniségek szándékait, jellemeit, minden reform-törekvéseket bizalmatlanul fogni — ez már a mai kor szellemének többé nem felel meg. Mert az az ember, ki mindig a más dolgával foglalkozik, rende-en a magáét hanyagolja el s maga vallja kárát! Nagyot fordult a világ a sarkán. Elmúlt az az idő, midőn az ingyen napszámot egy kis jó kosztért meg lehetett kapni, s midőn derüreborura „ne bántsd a magyart" róvatu rézfokosunk nyelével olyanokat demonstráltunk a kétfejű sasos policzáj boszantására, hogy az egész ország megrendülni látszott belé. Abban az időben hazafiság volt a sok beszéd s ha a kezünk nem is mozgott, legalább a szánkat kell jártatui. De ma már a paszománt annyira lekopott a ruhánkról, hogy a bélése is kilátszik. Még pénzért sem kapunk napszámot, nem hogy ingyért. A henyélés porát az idő elverte rajtunk. Dikcziózhatunk a kormányok s egyik-másik párt ellen, mert azért azt sem kérdik, méltóztatunk-e fizetni vagy nem, s mégis ugy kiolvassák adó fejében esztendő végével a pénzt a zsebünkből, mintha ott se lett volna! És ez nagyon is természetes. Most már önmagunk vagyunk saját sorsunk intézői. Az állam vezetését, fentartását reánk bízták. Azt mondták, hogy Magyarország a miénk, elődeink szerezték meg drága véren, hát mi, hálás utódokul tartsuk is meg azt s fejleszszük anyagilag, szel lemileg a jövő számára is! Bizony pedig, ha nemzet akarunk maradni és pedig magyar, kultur fejlődő állam, közlekedési eszközökkel, vasúthálózattal, népiskolákkal, különböző szaku tanintézetekkel, egyetemekkel, iparral, kereskedéssel akarunk a szomszéd apró társnemzetek fölött uralkodni, ha mi akarunk ez államban a vezérnemzet lenni ós maradni, akkor bizony a valódi, komoly hazafiság nem a semmittevésből, s az olcsó, izgató kortesbeszódekből áll, melynek annyi hatása sincs, hogy egy egészséges magot elhintsen az aratásra, hanem a kitartó, megfeszített munkásságban, jó és rendszeres gazdálkodásban. Régi igazság az, hogy valamint az egyes, ugy egy nemzet és állam csak akkor lehet igazán boldog, szabad és erős, ha gazdag s önmagában bírja a lét fentartására szükséges anyagi forrásokat! Már pedig hogy legyen egy állam, egy ország jólétben akkor, ha az egyesek, a családok, melyek együttvéve teszik a nemzetet, szegénységben, nyomorban tengenek ? Ha gyenge az alap, összedűl az épület! Szeretünk lépten-nyomon Anglia, Amerika, Sweitz szabad intézményeire, politikai szabadságára hivatkozni. Igen, de e nemzetek fiai a polgári erények legnagyobbikának a munkát tartják ! Ama nemzetek fiai tudják, hogy nemcsak jogaik de kötelességeik is vannak az állam iránt. Hü védőjének tekinti magát a közrendnek, közerkölcsiségnek. Védője és tisztelője a törvénynek, atyja a családjának s nevelést igyekszik adni gyermekeinek. E végből kitartó szorgalommal lát munkája, keresete után. S tisztes foglalatosságára a legbüszkébb. E czimen jut községében, városában politikai és társadalmi állásokra, tisztségekre, polgártársainak bizalma és tisztelete folytán. A szabad, mivelt népek társadalmai gyűlölik a heréket s nem adnak a közügyekben való részvevősre jogokat nekik. Ama népek hazafiúi kötelességeiknek tartják, az államtól élvezett javakért, közbiztonság, honvédelem, nevelésügy, ipar, kereskedelem fejlesztésére tett beruházások létesítéséért lelkiismeretesen megfizetni adójukat, mert tudják, hogy azon befektetés az ő érdekök és jólótök, vagyonosságuk érdekében történtek. Sőt be sem várva mindenre az állam segélyzését, ők maguk, társulatokká alakulva, emelnek maguknak iskolákat, templomokat, szeretetházakat, színházakat, magtárakat, alkotnak olvasó- ós közművelődési egyleteket. Józan, munkás élet ott az egyesek és a családok alapja, ennélfogva teremtenek és alkotnak ! Francziaország közeli példája is mutatja, hogy nem lehet egy oly nemzetet letiporni, mely tud ós akar dolgozni es munkálkodni. Nem a dikezió, hanem a megtakarított fillérek, a munkaerő és szelleme tette újra nagygyá és hatalmassá Francziaországot \ Legyen a magyar hazafiság is ilyen Véd jük meg — ha kell — vérünkkel, életünkkel hazánk lételét, tartsuk fönn munkás kezekkel jelenét, hogy jövője legyen. Munkaképes vállakon lesz nagygyá a hon. Tegye meg minden polgár a Kötelességét, azon szelesebb vagy szűkebb körben, melyben él s akkor beteljesül nagy Széchenyínk azon jövendölése, hogy : Magyarország nem volt, de lesz ! M. N. N. MEGYEI KÖZÜGYEK. Alispáni jelentés. Felolvastatott Békésmegye közigaz. bizottságának nov. 5-én tartott rendes gyűlésén. (Folytatás.) Ezen adatokat előrebocsátván, a szemle alkalmával szerzett tapasztalataim alapján mindenekelőtt sajnosan kell kijelentenem, hogy miután a szomszéd aradmegyei töltéseken majdnem semmi javítás nem tétetik, a saját töltésein tc által biztosított árterület az aradi töltéseken könynyen kitörhető árvizek ellen megótalmazva nincs. Igaz ugyan, hogy a fekete gyarmati határnál kezdődő feketekörösi védtöltések mintegy 400 méternyire a szőlős kertekig magasittatnak ; azontúl azonban a régi töltéseken az idei árvíz-rongálások sem igazíttattak ki. Hasonlókép a fehér Körös gy.-varsándi töltései a régi állapotban tengenek, mely tétlenség annál inkább meg nem fogható, mert ezen aradi töltések szintén kormánybiztosi gyámkodás alá helyezvék. Az alsó fehér Körös csatorna balparti vonala a gy.varsándi határtól, valamint a jobb parti vonala a gy.-vári határtól az alföldi vasútig Gyula város erejével levén kijavítandó, minthogy e töltések megerősítése nagyobb erőkifejtést igényelt, Gyula város polgármesterét figyelmeztettem, hogy különösen a város körsánczát képező balparti töltések tervszerű megszilárdításának alkalmas időben való es/.közlésére minden gondot, erőt és hatalmat fordítani s felhasználni legfontosabb feladatának ismerje, mely figyelmeztetés után örömmel vettem észre, hogy a védmunkálatok nagyobb mérvben megindultak és befejezésük e hónapban remélhető. A fekete Körös balparti töltésein a vállalkozók által folytatott erődítések és emelések is oly mérvben eszközöltetvén, mely a kívánt eredmény elérésére biztos kilátást nem nyújtott, különösen a sitkn-ördöngösi leggyengébb és legveszélyesebb vonal rosszasága oly aggasztó lévén, hogy e vonal felépítése legsürgősebben mutatkozott : mindezeknél fogva a kormánybiztos urat felkértem, hogy a vállalkozókat nagyobb erő kifejtésére s gyorsabb eljárásra hatalmának egész súlyával kényszeríteni méltóztassék ; mely felhívás folytán tett kormánybiztosi intézkedés a védmunkálatok nagyobb mérvű s gyorsaságú folytatását eredményezte. Az 1876-iki vízálláshoz mérten társulati erővel még tavaly, de nem kellő lábakkal kiépített 965 méter hosszaságu ördöngös-lévai vonal megerősítésére az idén költség előirányozva nem lévén : a társulati mérnök ur figyelmeztetése nyomán e vonal, valamint a békési hidtól a povádig terjedő fehér körösi balparti töltés megerősítésének elrendelésére a kormánybiztos urat felhivandónak tartom. — Ezeken kivül el nem hallgathatok némely szabálytalanságokat, miket a gátrendszer következtében tapnsztaltam. Ezek közé sorozom azt, hogy az alsó fehér Körös csatornán levő vasúti híd mellett a vasúti vonalon átjárók nincsenek, a miért vész idején a töltés-vonalokon a járás-kelés lehetetlen, mi a védintózkedóseket igen megnehezíti. Törvényellenes akadályt képez a gy.-vári híd melletti hullámtérben létező besövényezett temető; a fekete Körös mind a két oldalú hullámtérben fenálló gyümölcsös „Farkaskert" ; ugy a fehér, mint főkép a fekete Körös hullámterének sürü füzes bokrokkal ós fákkal való elboritása, s Hollósi Andrásnénak a fekete Körös szanuzugi hullámterében fekvő lakháza és gyümölcsöskertje, mely akadályok a viz szabad lefolyását gátolva s iszapodását idézve elő, eltávolitandók. Meg kell még említenem, hogy a töltések mentében az ármentett oldalon például a gyulavári határban létező szőlők egész a gát lábáig terjedjenek, mi a szabad járás-kelést akadályozza, a miért e szőlőknek a gát Úthosszát lakadalmas karavánok. Fülszakgató muzsika kétségbeejtő diszharmóniája kiséri mindeniket. Ma már vagy tiszenhatodszor vonul el ablakom alatt a réztrombitás zenekar beharsogva az utczát obligát marsaival, melyekre ugy eljárja a jámbor tótlegény a csárdást, hogy jobban se kell. Lakodalmak szezonját értük meg. Termés volt az idén, borban búzában, s hogy fogyjon, összeadják a derék Gyúró úrfit, a kellemekben gazdag Marka leányzóval, kiket végtelen hosszú lajstromában vasárnap oly szépen hirdet ki a pán otyecz, hogy az atyafiság csak ugy olvadoz bele. A „pocztyiví inlágyenyecz meg a poeztyivá panna" olyan szende arczczal haladnak végig a széles utcza kellős közepén, mintha a vizet se tudnák felzavarni. Az esküvő után aztán álló egy esztendeig „aflektálja" még az uj menyecske leányi minőségét, s ha a csabai hagyományokban járatlan „gólya" már az első évben röpül a háztetőre s megereszti kelepelőjét, az uj mejunkat elfoglalt : be van fejezve s a „közművelődésnek áldozó közbirtokosság" „potom"áron engedi átuj épületének helyiségeit. nyecske majd a föld al i sülyed szégyenletében s az eseményre ugy összesúgnak-bugnak a jó szomszéd asszonyok s ugy „elsajnílkoznak" a peches menyecskén, hogy egy ép hajszálat sem hagynak a szegényen. De nsmesak a földnépébe ütött a házasodhatuám mániája. Az uri rend körében is olyan mozgalom kapott lábra, hogy egy régi czikkemben az 50-ekről kinyomatott soha meg nem történt hírem, kétségbeejtő módon megvalósul. Egy szép reggel azon vesszük észre magunkat, hogy nem is Csabán, de valahol egy uj-hollandi kolónián vagyunk a hol a nők többé nem export hanem import czikkét képezik az élet mozgalmas vásárának. Nincs Csabán leány a ki ne menyasszony volna (!) Olyat is hallottunk már, hogy egy szép kisasszonykát „egy nap-' „ketten- kérték meg, ő meg ő. (Árkádiái állapotok!) Hymen istenke, lobogtasd csak tovább rózsaszínű zászlódat, s mi pedig, a kik elkéstünk, várjuk be, mig az apróbb babák megnőnek. * * * Czikkünk végén egy szomorú kötelességet kell teljesítenünk. Városunk egy érdemekben megőszült jeles és kedves fiának Krcsmárik János jegyző urnák halálát gyászoljuk meg, melynek hire városunk minden körére fájdalmas ujdonságúl szolgált. A munkás és „pótolhatlan" hivatalnokot, a páratlan apác szokatlan részvéttel kísértük ki tegnapelőtt nyughelyére. Legyen neki könnyű a föld s hátrahagyott családja leljen vigaszt a közérzület azon osztatlan nyilatkozatában, melyet városunk tanusit, felejthetlen jegyzője temetésekor. A városháza kapuja fölött csüng itt le a fekeke lobogó, jelezve ama veszteséget, mely a nagy községet érte, igy a „Népbank • is gyászlobogó kitűzésével áldozott legrégibb igazgatója emlékének. A halottak tanyájáról visszatérve: azt kérdeztük aztán magunktól, vájjon lesz-e egyhamar más, ki oly hivatással tudja majd a megürült helyet betölteni ? riút<s.