Békésmegyei közlöny, 1877 (4. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1877-11-15 / 91. szám

IV, évfolyam, 1877, 91. szám. B.-Csaba, november 15-én. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. JVIe^jelenik. liotonUónt kétszer : vasárnap és osü törtökön.. Előfizetési dij a „Szépirodalmi Lapok"-kal együtt: egy évre 6 frt félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. A „Szépirodalmi Lapok"-ra külön is előfizethetni, egész évre 2 frt, félévre 1 írtjával. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Vasut-utcza, közbirtokossági épület. Egyes szám ára 10 kr. kapható Biener B. urnái B.-Csabán Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. ur­nái és a nyomdában, vidéken mindeu postahivatalnál 5 kros postautal ványnyal. A „békésmegyei szabadelvű pírt" közgyűlése. B.-Csaba, nov. 13-án. A „békésmegyei szabadelvű párt" f. hó 12­kén t irtott közgyűlésének eredményét igen rövi­den, néhány szóval adhatjuk elő. Miután volt pártelnök méltóságos Beliczey István ur főispánná történt kinevezése folytán beadott lemondási nyi­latkozatát tudomásul vette a közgyűlés és nekie több esztendőn keresztül tanúsított fáradhatlan ügybuzgalmáért a nem keresett, de azért annál méltóbb és érdemeltebb jegyzőkönyvi köszönetet kimondotta: magyar módon azt határozta a köz­gyűlés, hogy nem határoz — semmit, illetve a „szabadelvű párt" dolgait a „status quo"-ban maradandónak mondá és az alelnökökre bízta a folyó ügyek elintézését. A helyett a közgyűlés, melynek igen számo­san és a megye minden vidékéről megjelent tag­jai közt 7iem megyebizottsági tagok is voltak, a megyei tisztújító választások előkészületeinek meg­tételére egy bizalmi férfit, előbb Beliczey Rezső országgyűlési képviselő urat, és miután ez ismé­telve kijelenté, hogy egészségi állapotja miatt a megtisztelő bizalmat el nem fogadhatja, Karassiay István urat választá meg. A mennyivel kevesebbet lehet a 12-iki köz­gyűlés eredményéről mondani, annál többet mond­hatni annak lefolyásáról és a ki nem elégítő ered­mény okáról. Mint a közgyűlésen történtek higgadt szem­lélői, konstatálhatjuk, hogy a túlnyomó többség­ben képviselt szabadelvű párti tagok, tehát a köz­gyűlés többsége, egy-két „független" szabadelvű vagy konzervatív pártbeli, kivételes állást elfog­laló férfi által a legvalóságo>abban lépre vezet­tette magát. Haviar Dániel szarvasi ügyvéd ur ugyanis, kiről nincs tudva, vájjon a független szabadelvű vagy szélsőbaloldali párt tagja-e (nehéz is volna a határvonalat megjelölni, mert ma egyik ugy opponál mindenben a kormánynak és a kormányt támogató többségnek mint a másik) azt az in­dítványt tevé, hogy a szabadelvű párt ne tömö­rüljön most, ne válasszon elnököt, hanem csak az uj képviselőválasztások előtt tegye meg a teendőket. Szemián Sámuel b.-csabai főjegyző ur pedig, mielőtt az elnökválasztás és egyéb teendőkhöz kezdene, a 3 évvel ezelőtte pártprogramra meg­változtatását, illetve az önálló nemzeti bankról szóló pont kihagyását indítványozza, alkalmat ve­vén magának a kormány eljárása, ujabb közigaz­gatási és pénzügyi törvényeink és a szabadelvű párti képviselők ellen, kik szerinte „ugy szavaz­nak a mint parancsolják" egy oly fajtájú philip­pikát tartani, hogy egyik szomszédunk azt sugá nekünk, ha nem látná, hogy Szemián Sámuel a különben hidegvérű, okos csabai főjegyző beszél, azt kellene hinnie, hogy a „Ludas Matyi" vagy „Lámpás" czimü élczlap ikból olvasnak fel egy czikket az „átkos kormány"-ról. Kérdjük már most, ha van megyénkben szabadelvű párt — és merjük állítani, hogy nagy többségben van és hogy az e közgyűlésre össze­gyűltek is nagy többségben szabadelvű pártiak voltak, kik a kormány eljárását helyeslik és tá­mogatják, — nem kelletett épen Haviar Dani és Szemián Sámuel urak támadó előadása által azon meggyőződésnek megérlelnie benne, hogy ha valaha hát épen most szükséges a pártnak újra tömö­rülnie, ép hogy a közelgő képviselőválasztás ké­születlenül ne találja a pártot, hogy az ily elé­gedetlen elemek a közbeeső időt a szabadelvű párt kárára és a maga előnyére fel ne használ­hassa, hogy addig az párttá ue tömörülve, czél­jait testületileg hathatósabban elő ne mozdít­hassa ? Nincs-e tehát igazunk, ha azt mondjuk, hogy a szabadelvű párt lépre ment ? Egy politikai el­lenfél indítványát elfogadni, kinek érdekében fek­szik, hogy ne tömörüljön az ő ellennézetü pártja: az legalább a mi nézetünk szerint annyit tesz, hogy lépre menni, ;„„ . jelent, be nem látni a kártyába, u nem találni azon szándékot, mely könnyen érthetőleg abból áll, hogy az el­lenfél gyöngesége, |pjetlensóge által is saját po­litikai nézeteinek lehető túlsúlyt szerezzen a me­gyében , melyben eddig határozott kisebbség­ben van. A megyei szabadelvű párt tehát határozott vereséget ejtetett önmagán, midőn egy nyilván­való nem szabadelvű más pártinak saját szem­pontjából nagyon is előnyös indítványát emelte határozattá. S habár mindenkinek jogában áll saját pártjának diadalát minden alkotmányos esz­közzel, észszel, beszéddel és tettel előmozditani: és habár egy tisztességes párt az ellennézetü pár­tot tisztelni fogja és ez iparkodásában nem há­borgatandja: azt már túlzott loyalitásnak tekint­jük, midőn még mi mozdítjuk elő czéljait az által, hogy intenczióit mi segítjük elő — semmit sem tevéssel és egy általa természetesen hőn ohaj­tott további interregnummal ! S mikép, mi okból tőrtént, hogy a szabad­elvű párt Haviar Dániel ur indítványát fogadta el ? Azért mert a „szabadelvű" párt közgyűlésén né­hány e párthoz nem tartozó egyén is megjelent. Azon sophisztikus felfogás, hogy azért nem lehe­tett és nem kelletett most pártelnököt választani és egyébként tömörülni, mivel nem párttagok is voltak jelen, intradája, előfelsülése volt a főfel­sülésnek, mert ha a közgyűlés az egybehivás alapját vizsgálja, ez akadálynak tekinthető nem lett volna. A párt alelnöke ugyanis a megyei lapokban és a fővárosi szabadelvű párti hírlapok­ban tisztán a „szabadelvű" párt tagjait hivta össze gyűlésre, s ha netalán egyik vagy másik személyes meghívót kapott is — miről egyéb­iránt nincs tudomásunk — csak azért kaphatta, mert szabadelvű pártinak tartatott. A gyűlést összehívó alelnök nem nézhetett senkinek se a velejébe, nem vizsgálhatta egyenkint, kinek po­litikai elve változott meg, mióta 8 évvel ezelőtt a h Jkésmgp Közlöny" társzája. A gárda csillaga. — Elbeszélés. — Irta : ifj. Jancsovlts Pál. (Fol) tatás.) — Mit akarnak önök velem ? — kérdé az ifjú környezetétől, midőn újra magához tért. — Nem engedtük a vizbe halni, — soha se ha­ragudjék azért — felelt neki a lord. -- Kár volt a gondviselés dolgába avatkozniok, — nekem ugy is végem van, — s felszökve újra a vizbe akart ugrani. De az angol vas marokkal szoritá őt le a hajó ülé­sére, hogy moczanni sem birt. — Eresszen el I — kiáltott Csókaszeghy Sándor, hasztalan vergődve Albion fiának erős karjai közt. — Nem lehet. Ön a gondviselést emlegette, — én is hiszek abban, s áldom a véletlent, hogy egy könnyel­mű tett meggátlására annak eszközévé váltr n. — Nem könyelmüség az, a végzet — szólt Sándor komolyan, s csendesen tűrte a fogságot, ks látva, hogy jóakarattal vannak iránta, fékezte keserű indulatainak ki­törését. AZ angol szánakozólag nézte védenczét. — Hogy hívják önt uram ? kérdé aztán. — Sándor megnevezte magát. — Ez nem olasz név — ön nem idevaló í — Nem, magyar vagyok I — Látom, hogy ön mivelt uri ember, — s miután a magyar nemzettel különben is igen rokonszenvezek, — most már csakugyan nem engedem meghalni. Nem ér vele semmit, biztosítom, mert a legelső alkalommal kivégzem magamat. — Annálinkább nem bocsátom el. De ha kellemet­len önnek a békó, — fogadja becsületszavára, hogy mig velem lesz, nem tör élete ellen — s akkor eleresztem önt — nos akarja ? fogadja meg. — Jól van tehát becsületemre I A lord azonnal felszabaditá az ifjút. — Most már jól van, — ön becsületszavát adta nekem, hogy mig velem lesz, kiméli magát — s a ma­gyar becsületszava szent! — En tehát — elhatároz­va, hogy kigyógyítom önt, magammal viszem a fehér Nilus forrásait keresni; — egy fél évig el nem válunk egymástól, — s egy félév múlva ön életkedvvel gazda­gon tér vissza barátai közzé. Elhiszi nekem ? — Nem, mert azt meg nem fogadtam, hogy ön­nel megyek. — De azt moDdom én! — De mi jogon kényszeríthet arra ? — kiáltott indulatosan Sándor, én megkövetelem öntől, hogy a ki­kötőben engem partra szallittasson ! — Azt pedig nem teszem. Hanem ha ön nem arra adta becsületét, ugy kénytelen leszek önt kényszeríteni reá. — Simon I — kiáltott egyik matrózra — a mint a hajóra érünk, hozzáfogva a mán kához, egy-egy bilincset mérj az én karomra s ez úréra, s egy méternyi láncz­czal foglald össze. Ugy kénytelen leend ön velem ma­radni." E közben egy csinos, könyü gőzösre érkeztek, s csakhamar a fedélzeten voltak. — Uram, reméltem nem fogja különben is erős tréfáját tovább űzni, hanem kitétet engem a pat tra I — Littlecarth Eduárd lord még soha sem másította meg szavát! — De ez nyílt erőszak! ez egyéni szabadságom el­leni támadás! — kiáltott fel Sándor - nem tudom, van-e oly törvény, mely erre feljogosítaná önt I (Folyt, köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents