Békésmegyei közlöny, 1877 (4. évfolyam) január-december • 1-104. szám
1877-11-15 / 91. szám
IV, évfolyam, 1877, 91. szám. B.-Csaba, november 15-én. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. JVIe^jelenik. liotonUónt kétszer : vasárnap és osü törtökön.. Előfizetési dij a „Szépirodalmi Lapok"-kal együtt: egy évre 6 frt félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. A „Szépirodalmi Lapok"-ra külön is előfizethetni, egész évre 2 frt, félévre 1 írtjával. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Vasut-utcza, közbirtokossági épület. Egyes szám ára 10 kr. kapható Biener B. urnái B.-Csabán Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken mindeu postahivatalnál 5 kros postautal ványnyal. A „békésmegyei szabadelvű pírt" közgyűlése. B.-Csaba, nov. 13-án. A „békésmegyei szabadelvű párt" f. hó 12kén t irtott közgyűlésének eredményét igen röviden, néhány szóval adhatjuk elő. Miután volt pártelnök méltóságos Beliczey István ur főispánná történt kinevezése folytán beadott lemondási nyilatkozatát tudomásul vette a közgyűlés és nekie több esztendőn keresztül tanúsított fáradhatlan ügybuzgalmáért a nem keresett, de azért annál méltóbb és érdemeltebb jegyzőkönyvi köszönetet kimondotta: magyar módon azt határozta a közgyűlés, hogy nem határoz — semmit, illetve a „szabadelvű párt" dolgait a „status quo"-ban maradandónak mondá és az alelnökökre bízta a folyó ügyek elintézését. A helyett a közgyűlés, melynek igen számosan és a megye minden vidékéről megjelent tagjai közt 7iem megyebizottsági tagok is voltak, a megyei tisztújító választások előkészületeinek megtételére egy bizalmi férfit, előbb Beliczey Rezső országgyűlési képviselő urat, és miután ez ismételve kijelenté, hogy egészségi állapotja miatt a megtisztelő bizalmat el nem fogadhatja, Karassiay István urat választá meg. A mennyivel kevesebbet lehet a 12-iki közgyűlés eredményéről mondani, annál többet mondhatni annak lefolyásáról és a ki nem elégítő eredmény okáról. Mint a közgyűlésen történtek higgadt szemlélői, konstatálhatjuk, hogy a túlnyomó többségben képviselt szabadelvű párti tagok, tehát a közgyűlés többsége, egy-két „független" szabadelvű vagy konzervatív pártbeli, kivételes állást elfoglaló férfi által a legvalóságo>abban lépre vezettette magát. Haviar Dániel szarvasi ügyvéd ur ugyanis, kiről nincs tudva, vájjon a független szabadelvű vagy szélsőbaloldali párt tagja-e (nehéz is volna a határvonalat megjelölni, mert ma egyik ugy opponál mindenben a kormánynak és a kormányt támogató többségnek mint a másik) azt az indítványt tevé, hogy a szabadelvű párt ne tömörüljön most, ne válasszon elnököt, hanem csak az uj képviselőválasztások előtt tegye meg a teendőket. Szemián Sámuel b.-csabai főjegyző ur pedig, mielőtt az elnökválasztás és egyéb teendőkhöz kezdene, a 3 évvel ezelőtte pártprogramra megváltoztatását, illetve az önálló nemzeti bankról szóló pont kihagyását indítványozza, alkalmat vevén magának a kormány eljárása, ujabb közigazgatási és pénzügyi törvényeink és a szabadelvű párti képviselők ellen, kik szerinte „ugy szavaznak a mint parancsolják" egy oly fajtájú philippikát tartani, hogy egyik szomszédunk azt sugá nekünk, ha nem látná, hogy Szemián Sámuel a különben hidegvérű, okos csabai főjegyző beszél, azt kellene hinnie, hogy a „Ludas Matyi" vagy „Lámpás" czimü élczlap ikból olvasnak fel egy czikket az „átkos kormány"-ról. Kérdjük már most, ha van megyénkben szabadelvű párt — és merjük állítani, hogy nagy többségben van és hogy az e közgyűlésre összegyűltek is nagy többségben szabadelvű pártiak voltak, kik a kormány eljárását helyeslik és támogatják, — nem kelletett épen Haviar Dani és Szemián Sámuel urak támadó előadása által azon meggyőződésnek megérlelnie benne, hogy ha valaha hát épen most szükséges a pártnak újra tömörülnie, ép hogy a közelgő képviselőválasztás készületlenül ne találja a pártot, hogy az ily elégedetlen elemek a közbeeső időt a szabadelvű párt kárára és a maga előnyére fel ne használhassa, hogy addig az párttá ue tömörülve, czéljait testületileg hathatósabban elő ne mozdíthassa ? Nincs-e tehát igazunk, ha azt mondjuk, hogy a szabadelvű párt lépre ment ? Egy politikai ellenfél indítványát elfogadni, kinek érdekében fekszik, hogy ne tömörüljön az ő ellennézetü pártja: az legalább a mi nézetünk szerint annyit tesz, hogy lépre menni, ;„„ . jelent, be nem látni a kártyába, u nem találni azon szándékot, mely könnyen érthetőleg abból áll, hogy az ellenfél gyöngesége, |pjetlensóge által is saját politikai nézeteinek lehető túlsúlyt szerezzen a megyében , melyben eddig határozott kisebbségben van. A megyei szabadelvű párt tehát határozott vereséget ejtetett önmagán, midőn egy nyilvánvaló nem szabadelvű más pártinak saját szempontjából nagyon is előnyös indítványát emelte határozattá. S habár mindenkinek jogában áll saját pártjának diadalát minden alkotmányos eszközzel, észszel, beszéddel és tettel előmozditani: és habár egy tisztességes párt az ellennézetü pártot tisztelni fogja és ez iparkodásában nem háborgatandja: azt már túlzott loyalitásnak tekintjük, midőn még mi mozdítjuk elő czéljait az által, hogy intenczióit mi segítjük elő — semmit sem tevéssel és egy általa természetesen hőn ohajtott további interregnummal ! S mikép, mi okból tőrtént, hogy a szabadelvű párt Haviar Dániel ur indítványát fogadta el ? Azért mert a „szabadelvű" párt közgyűlésén néhány e párthoz nem tartozó egyén is megjelent. Azon sophisztikus felfogás, hogy azért nem lehetett és nem kelletett most pártelnököt választani és egyébként tömörülni, mivel nem párttagok is voltak jelen, intradája, előfelsülése volt a főfelsülésnek, mert ha a közgyűlés az egybehivás alapját vizsgálja, ez akadálynak tekinthető nem lett volna. A párt alelnöke ugyanis a megyei lapokban és a fővárosi szabadelvű párti hírlapokban tisztán a „szabadelvű" párt tagjait hivta össze gyűlésre, s ha netalán egyik vagy másik személyes meghívót kapott is — miről egyébiránt nincs tudomásunk — csak azért kaphatta, mert szabadelvű pártinak tartatott. A gyűlést összehívó alelnök nem nézhetett senkinek se a velejébe, nem vizsgálhatta egyenkint, kinek politikai elve változott meg, mióta 8 évvel ezelőtt a h Jkésmgp Közlöny" társzája. A gárda csillaga. — Elbeszélés. — Irta : ifj. Jancsovlts Pál. (Fol) tatás.) — Mit akarnak önök velem ? — kérdé az ifjú környezetétől, midőn újra magához tért. — Nem engedtük a vizbe halni, — soha se haragudjék azért — felelt neki a lord. -- Kár volt a gondviselés dolgába avatkozniok, — nekem ugy is végem van, — s felszökve újra a vizbe akart ugrani. De az angol vas marokkal szoritá őt le a hajó ülésére, hogy moczanni sem birt. — Eresszen el I — kiáltott Csókaszeghy Sándor, hasztalan vergődve Albion fiának erős karjai közt. — Nem lehet. Ön a gondviselést emlegette, — én is hiszek abban, s áldom a véletlent, hogy egy könnyelmű tett meggátlására annak eszközévé váltr n. — Nem könyelmüség az, a végzet — szólt Sándor komolyan, s csendesen tűrte a fogságot, ks látva, hogy jóakarattal vannak iránta, fékezte keserű indulatainak kitörését. AZ angol szánakozólag nézte védenczét. — Hogy hívják önt uram ? kérdé aztán. — Sándor megnevezte magát. — Ez nem olasz név — ön nem idevaló í — Nem, magyar vagyok I — Látom, hogy ön mivelt uri ember, — s miután a magyar nemzettel különben is igen rokonszenvezek, — most már csakugyan nem engedem meghalni. Nem ér vele semmit, biztosítom, mert a legelső alkalommal kivégzem magamat. — Annálinkább nem bocsátom el. De ha kellemetlen önnek a békó, — fogadja becsületszavára, hogy mig velem lesz, nem tör élete ellen — s akkor eleresztem önt — nos akarja ? fogadja meg. — Jól van tehát becsületemre I A lord azonnal felszabaditá az ifjút. — Most már jól van, — ön becsületszavát adta nekem, hogy mig velem lesz, kiméli magát — s a magyar becsületszava szent! — En tehát — elhatározva, hogy kigyógyítom önt, magammal viszem a fehér Nilus forrásait keresni; — egy fél évig el nem válunk egymástól, — s egy félév múlva ön életkedvvel gazdagon tér vissza barátai közzé. Elhiszi nekem ? — Nem, mert azt meg nem fogadtam, hogy önnel megyek. — De azt moDdom én! — De mi jogon kényszeríthet arra ? — kiáltott indulatosan Sándor, én megkövetelem öntől, hogy a kikötőben engem partra szallittasson ! — Azt pedig nem teszem. Hanem ha ön nem arra adta becsületét, ugy kénytelen leszek önt kényszeríteni reá. — Simon I — kiáltott egyik matrózra — a mint a hajóra érünk, hozzáfogva a mán kához, egy-egy bilincset mérj az én karomra s ez úréra, s egy méternyi lánczczal foglald össze. Ugy kénytelen leend ön velem maradni." E közben egy csinos, könyü gőzösre érkeztek, s csakhamar a fedélzeten voltak. — Uram, reméltem nem fogja különben is erős tréfáját tovább űzni, hanem kitétet engem a pat tra I — Littlecarth Eduárd lord még soha sem másította meg szavát! — De ez nyílt erőszak! ez egyéni szabadságom elleni támadás! — kiáltott fel Sándor - nem tudom, van-e oly törvény, mely erre feljogosítaná önt I (Folyt, köv.)