Békésmegyei közlöny, 1877 (4. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1877-11-08 / 89. szám

„BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY." 1877. 100. SZÁM. — A vámszerződésről szóló törvényjavaslat a/, auto­nóm lariffák megállapítása daczára is gondoskodik azon esetről is, ha egyes államok nem részesítenék Ausztria­Magyarországot a legtöbb kedvezményben. - Az ily ál­lamokból eredő árukra ugyanis nemc»ak a vámtariffa té­telei fognak szedetni, de azofelül 10% ; oly áruk után pedig, a melyek vámmentesek, az értékek 5°/ 0-a. — A gyulafehérvári káptalan s a kolosmonostori konvent levéltárai, mint tudjuk, hiteles helyek voltak. A belügyminiszter ezen két levéltárt Pestre hozatja. — A békehírek, melyek egy idö óta felmerültek, az orosz sajtó által legújabban élesen s visszautasitólag tárgyaltatnak. Az orosz lapok nagy hévvel állanak azon elv mellett, hogy Oroszországnak föltétlenül meg kell ez­úttal szilárdítania befolyását a Fekete-Tengeren éú a dél­szláv tartományokban. Természetes, hogy ezt a követelő hangot, csat az utóbbi csekély horderejű orosz harcztéri sikerek keltik, — a melyek azonban még legtávolabbról sem közelítik meg azon mértéket, a mely az orosz sajtót erre a hangra jogosíthatná. Petőfi-Társaság. A magyar közönséghez! A magyar nemzet irodalmát minden időben drága kincsének tartotta s a szeretet féltékeny­ségével őrködött felette. Ha jöttek: idők — és pedig nem egyszer jöttek — midőn az idegen befoiyás nemzeti önállóságunkat romlással fenye­gette, mindig az irodalomból meritett lelkesülést, erőt és kitartást küzdelmeihez. Szomorú idők valának azok, de a nemzet, mely oly nagy bi­zalmat fektetett nyelvébe és irodalmába, l.itéből erőt nyerve, bátran szemébe nézett az eléje tor­nyosuló bajoknak s magyar maradt még akkor is, midőn ellenei már azt hitték, hogy ősi szo­kásaival együtt nemzetiségéből is kivetkőzött. Ne adja az ég, hogy hazánkra valaha még oly szomorú napok viradjanak, midőn e küzde­lem újra szükségessé válhatnék; de mi félünk, hogy az a közöny, mely olvasóinknál néhány év óta az irodalom és különösen a szépirodalmi mü­vek irányában mindinkább mutatkozik, még az idegen befolyás czélzatos törekvéseinél is hatal­masabb tényező lehet arra nézve, hogy nemzeti sajátságainkból kivetkőzve, lassankint a haza­fiasság is csak üres fogalommá, puszta szóvá változzék nálunk. íróink e közöny miatt elcsüggedve, nemes lelkesedésüket már is kezdik elveszíteni, mert fáj látniok, hogy az olvasó-közönség, megfeled­kezve arról, hogy az irodalom pártolása nem csupán szórakozási szükség, de egyúttal az ön­művelődés egyik leghatalmasabb eszköze, s te­kintve a nemzeti lételért való küzdelem állandó­ságát, a melyre nemzetünk kényszerítve van, hazafias kötelesség is, egy idő óta szokatlanul nágy hidegséget tanúsít nemzeti irodalma iránt. Midőn, a „Petőfi-Társáság" alig egy évvel ezelőtt megalakult, czélja az volt, hogy a magyar szépirodalom képviselőit lehetőleg egyesitve, egy részről az irók tevékenységét emelje, más rész­ről a közönség már-már kialvóban levő érdek­lődését uj lángolásra éleszsze, s a magyar elmék termékeinek nagyobb elterjedést szerezzen. A Társaság felhívása nem volt pusztában elhangzó szó, mert felolvasásait mindenkor nagy ós díszes közönség látogatta s irodalmi válla­latai körül a magyar olvasóknak színe ós java csoportosult. E siker által felbuzditva a társaság közelebb tartott közgyűlésében azt határozta el, hogy régi szándékához képest, alapját kiszélesíti s hogy a nagy közönség és az irodalom közti vi­szonyt még közvetlenebbé és bensőbbé tegye, rendes tagjai közé fölveszi mindazon lelkes honfiakat és honleányokat, kik az irodalomnak megkedveltetése, terjesztése körül buzgólkodnak s ekkép a társaság czéljainak elérése körül a tényleg működő irók mel­lett szintén fontos tényezők. Uj alapszabályaink szerint a Társaság ala­pító tagja lehet mindaz, ki a Társaság pénzalap­ját legalább száz forintnyi alapitványnyal ne­veli ; pártoló rendes tag pedig, ki három évi kötelezettség mellett, évenkínt tíz o. é. forintot fizet. Az ilyen tagok a társaságtól oklevelet kap­nak, melynek alapján joguk van a „Petőfi-társa­ság tagja" czimet viselni, ingyen kapják a Tár­saság közlönyét, évkönyv-kiadványait s részt vesz­nek a Társaság működő tagjainak megválasztá­sában, kik a tisztviselőkkel együtt a Társaság választmányát képezik. A pártoló rendes tag, az alapszabályok szerint, évi diját vagy egyszerre vagy két egyenlő részlet­ben : deczember és junius hónapok folytán tartozik beküldeni a társaság pénztár no kához, s az okieveiért egyszer mindenkorra 2 frtot fizet. A mely pártoló rendes tag a Társaságból a három év letelte után kilépni akar, szándékát az utolsó év vége előtt a titkárnál bejelenteni s oklevelét visszaküldeni tartozik; ellenkező eset­ben a következő három évre is tagjául tekin­tetik a Társaságnak. A megválasztott vagy kilépő tagok nevei a Társaság közlönyében fognak köz­zététetni. Ez uj alapszabályokat felső jóváhagyás alá bocsátotta a Társaság s a jövő 1878. évben már ezeknek alapján működik tovább. Ez okból haza­fiúi bizalommal kéri föl mindazokat, kik a magyar szépirodalom ügye iránt közelebbről érdeklődnek, hogy a Petőfi-Társaság eddigi munkásaival kezet fogva, a Társaság tagjai közé lépni s annak is­merőseiknek körében uj híveket szerezni szí­veskedjenek. A jelentkezések eggelőre Szana Tamás társasági titkárhoz, (Budapest, IV. bástya-uteza 18. sz.) intézendők s legczélszerübben a rovatos iv ki­töltésével történhetnek. A Petőfi-Társaság eddigi tagjai meg vannak győződve, hogy felhívásuk élénk visszhangra talál, s a magyar szépirodalom barátai nagy számmal sorakoznak a társaság kibontott zász­laja alá. Budapest, 1877. október közepén. A „Petőfi-Társaság" nevében : Szana Tamás, Jókai Mór, titkár. elnök. MEGYEI KÖZÜGYEK. ~~ Békesmegye közigazgatási bizottsági ülése. B.-tíyulán, 1877. novemb. 5-én. Jelenvoltak : elnök Beliczey István lőispán, Jancso­vits Pál alispán, Hajóssy Ottó tőjegyző, Nagy Károly árv. elnök, Kertay Zsigmond t. ügyész, Janó Sándor kir. ügyész, Müller Gusztáv kir. adófelügyelö, Bánhegyi Ist­ván tanfelügyelő, Abonyi J. posta- és távirda-igazgató, Hódy Lajos állam építészeti mérnök, gr. Almássy Kálmán, Karassiay István, Pollner Lajos, Szuc.su Béla, Foltényi lgnácz, Szánthó Altért, Farkas Béla, Kalmár Mihály Ambrus Lajos bizottsági tagok. Mindenekelőtt az alispán havi jeleutése olvastatott fel, melyet lapunk egész terjedelmiben hozand, ennek folytán a következők határoztattak : A jelentésnek a közegészségügy állapotáról szóló ré­sze tudomásul vétetvén, ennek kapcsán a mult hóban Csabán egy gazdátlan eb által több személyen ejtett ma­rások alkalmából, melyeknek más komoly következménye nem volt, minthogy egy szintén megmart borjún a ve­szettség jelei mutatkoztak, elhatároztatott, hogy a mely tanyai eb°k koloncz nélkül találtatnak, a csendőrség által agyonlövettessenek. A vadászat törvényszerű gyakorlásának ellenőrzése tapasztalás szerint az illető közegek által a kellő szigor­ral nem hajtatván végre, különösen az orvvadászat meg­gátlása szempoutjából is, a jár. tisztviselők utasíttatnak, hogy közbiztonsági közegeik által ügyeltessenek arra, hogy a vadászati jegy nélkül vadászok m •gbirságoltassanak, inely czólból a kerületi kir. pénzügyigazgatóság is felhi­vatni rendeltetetett, hogy a pénzügyőröket hasonló ellen­őrködésre utasítsa. A közutak építése körül elkövetett helytelenségek vizsgálatának eredményéből az derülvén ki, hogy az il­lető közegek a határozattól eltérőleg a közmunkaeröt nem a kitűzött terv szerint használták fel : az illető kö­zegek ezen helytelen eljárása roszaltatott. A védtöltések megszemléiésóről szóló terjedelmes és tartalomdus jelentés felett megindult tanácskozás ered­ményre nem vezetvén : az alispán megbízatott, hogy e tárgyban a másnapi ülésen határozati javaslatot terjesz­szen elő. A posta- ós távirda-felügyelő jelentése, valamint a kir. ügyész havi jelentése egyszerű tudomásul vétetetvén, a kir. adófelügyelö havi jelentése azonban élénk vitát idézett elő. E jelentésből ugyanis a bizottság értesülvén arról, hogy az adófelügyelő rendeleiéből több községben, külö­nösen Gyulán, Endrődön és F.-Gyarmaton az adóhátra­lékok behajtása végett nagyszámú végrehajtók alkalmaz­tattak a nélkül, bogy erre szükség lett volna : miután a bizottság ezen községek jelentéseiből, melyek hitelessége­ért az ülésben személyesen megjelent endrődi és f.-gyar­mati elöljárók kezeskedtek, meggyőződést szerzett arról, ingy ezen községek adóhátralékai a kir. adófelügyelő al­ul a mult havi ülésben Hibásan jelentettek be, ameny­nyiben ezen községek adóhátralékai sokkal kisebbek vol­tak, a miért a kir. adófelügyelő a békési és csabai kir. adóhivatalok főtisztei ellen, kiktől .a hibás kimutatások származtak, fegyelmi vizsgálatot rendelt, mig Gyulán a végrehajtók száma négyre szállított le, addig ugy End­rődön, mint F.-Gyarmaton az adóvégrehajtók eltávolít­tatni. s az adóügy kezelése és behajtása a rendes köze­gekre bízatni rendeltetett. A békési elöljáróság részéről az ottan szintén al­kalmazott nagyszámú végrehajtók ellen kifogás nem té­tetvén, a mult havi ülésben adóhátralékok behajtása tár­gyában hozott határozit megváltoztatására a bizottság magát hivatottnak nem érezte. (Folyt, köv.) Nem tartva igényt magasabb érdekek kielégítésére: jó órát szerzett a hallgatóság tudós ós nem tudós ré­szének. Tárgya az, hogy az ember nincs tökéletesnek te­remtve, sőt vajmi sok azon hiány, mely az emberben lép­ten nyomon kirí. Hogy Éva anyánk a tudás fájanak gyümölcsét meg­izlelé s az isten megtagadta az embeitől az örök életet, rövid pályafutást szabva ki büntetésül, talán mégis ja­vára szolgál az emberiségnek. Számokban fejezi ki felol­vasó azon óriási tömeget, melyre az emberiség fölszapo­rodott volna Ádám óte., hacsak a legmérsékeltebb sza­porodási arányokat vesszük is. Hatezer év alatt 661,180 quintillióra rúgnánk föl s a föld felületén egy négyszög­lábat jelölve ki egy embernek csak 5347 billió férne el heringmódon egymás mellett. Mily nagy lehet hát Josafát völgye, melyben a biblia szerint az isten a holtakat ösz­sze fogja gyűjteni I A mi az ember alkotását illeti ez sem mindenben jó vagy szép. Egy szép virág alakja növése, illata csak­ugyan szebb. Az emberi természet nyilatkozatai sem fe­lelnek meg mindenben az aestetika igényeinek, s szüle­tésünknél fogva gyámoltalanok vagyunk. Egyenes jarásunkra mily büszkék vagyunk; ez is egy előny mely az einben állatot a baromtul megkülön­bözteti. Hány orrabukással adjuk meg az árát? Az egy­szeri csillagvizsgáló se pottyant volna a gödörbe, ha az ízletes füvön négylábon legelészett volna. Egy angol or­vos, ki az ősállapotba visszatérést kísérelte meg magán, négykézláb szaladgált betegeihez. (Alkalmasint a Bed­lambin folytatta kísérleteit.) Hogy természetes fegyvereink karmaink, éles foga­ink s szarvaink nincsenek (felolvasó nem terjed ki a férjek szarvaira,) hátrány, mégis előny. Azon nagymérvű kultura, melyre az emberiség ju­tott csak gyámoltalanságának, gyöngeség érzetéből kifej­lett ravaszság, törekvés, hajlékonyságának kifolyására. Hova lennénk lopatákkal s karunkkal ? S azok az édes „diplomacziai csókok" nem csattaahatnának el, ha Gor­csakoff et consortes agyarakkal lemének felruházva. A társadalmi együttlét érzeti legtökéletesebben az emberben nyer kifejezést. A csalá.i viszony tiszteletben­tartása egyedül az emberben fejlelt ki. (Felolvasó egy megjegyzését, melyet bizonyos házi illatok ebbeli hiányos fogalmaira tesz, érintetlenül hagyjiu.) Szóval megnyugtat arra nézve, hogy az ember bár­mily hiányokkal legyen is alkotva: ezen alkotás juttatta a természeti kiválás proczeszusain a föld urainak magasla­tára. Az előadás folyton derült hangulatban tartotta a közönséget. Visszatérve még egy szóval az előadásokra, ott egy tökéletesen kopasz, hajavesztett egyén lett bemutatva, a kin még Török József cs. k. szab. készítményei sem se­gítettek. A „szép eset" általános érdeket gerjesztett, s a pneziens városunk legfiatalabb doktorának lön „kiadva" véleményadás végett. Még egy felolvasás s a tisztviselők ujboli megválasz­tása után elnök bezárja a gyűlést, melyet ősi szokás sze­rint kedélyes áldomás — bankett — kövjtett. Itt többek közt dr. Béthy a megye főorvosát, az pedig a megye or­vosainak veteránját s Csaba város közönségét, mint a mely legrégibb orvosa személyével úgyszólván összeforrt, köszönte fel. A bankett kedélyes toasztok hosszú sora után „jó délután" lőn befejezve, s a doktorok hamar szétoszlattak, hogy „szabadabban lélegző betegeiket újra rövid pórázra fogják." Dr. Plútó.

Next

/
Thumbnails
Contents