Békésmegyei közlöny, 1877 (4. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1877-11-01 / 87. szám

„BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY." IB77. 87. SZÁM. hol a tőke, a földbirtok és iparral egyenlő arányban van képviselve. A tőketulajdonosokról akarunk szólani, kiket jól különböztessünk meg az uzsorásoktól. Nálunk, a hol a jövedelem legnagyobb része a földbirtokosból folyik, ipar- ós kereskedelem a nyugati államokhoz képest, némely ágak kivételével, említésre alig méltó szerepet játszik, általános a panasz a miatt, hogy a tökepénzes a földbirtokos, iparos- ós kereskedővel egyaránt nem rovatik meg adóval. Mert mig a földbirtokos-, iparos- és kereskedőnél az évi bevétel nagyobb vagy kisebb voltára, a mint az a kölönböző évek többé-kevésbbé változó konjunktúrái következtében eltérő, nincs elég tekintet, addig a tőkepénzes csak annyiban rovatik meg adóval, a menynyiben tőkéje gyümölcsöz. Egy szakértő igy adja elő e panaszt : „Igazságtalannak és hiányosnak látszik, hogy mig a földbirtok, ipar és kereskedés megfelelő adóval van terhelve, az állandóan megmaradó tőke e teher alól menekszik." Lássuit már most, helyes és alapos-e ezen feljajdulás oly országban, mint a mienk, a hol a pénz kereslete igen nagy s kinálala aránytalanul csekély. Ugyanazon szakértő, a kire fennebb hivatkoztunk, ezeket mondja : „Legtermészetesebb és legigazságosabb eljárás a megrendelt tárgy, vagy munka költségeit azoknak róni terhére, a kiknek javára a munka végeztetik, a tárgy kiszolgáltató, s igy az ezekre eső adókat is azoktól követelni, a kik a tárgyat vagy munkát használják, s a kiknek ezek végrehajtása, bevégzése előnyére válik. S jóllehet, ezen elvet mindenütt következetesen alk ilmazni nem lehet, mindazonáltal törekedni kell azt lehetőleg következetesen foganatba venni." Ha a tényeket tekintjük, csakugyan azt tapasztaljuk, hogy ezen elvet az állam és községek sok helyen nem csak alkalmazandónak ismerik el, hanem egyúttal követik is S ha mélyebben vizsgáljuk a dolgot, azt tapasztaljuk, hogy az állam intézményei, különösen beruházásai, mint : országos ós vasutak építése, közigazgatás és igazságszolgáltatás gyorsítása és egyszerűsítése, iskolák állítása, értelmesebb, munkaképesebb lakosság képzése stb. első sorban azounak válik előnyére, (nem hanyatló, hanem haladó nemzeteket tartunk szem előtt), a kik földbirtokkal bírnak, ipart vagy kereskedést űznek, holott mindezekből a tőke ugy az igazságszolgáltatásnál mint a közigazgatásnál kevés, vagy épen semmi hasznot sem merít. Sőt tekintve, hogy ily intézmények létesítése folytán a forgalom megkönnyítetik, az attól elzárva volt vidékek most mintegy annak hálózatába kerülnek, az eddig ily pontún volt tőke saját előnyének rovására, folyton uj meg uj versenytársakat kap, s kénytelen követelményeivel, ha önnön magát tökéletesen fölemészteni nem akarja, alább és alább szállani. Még szembeötlőbb e viszony, ha nem országos, hanem törvényhatósági intézkedéseket tekintünk, törvényhatóságok beruházásai nem a tőkeA gárda csillaga. — Elbeszélés. — Irta ; ifj. Jancsovits Pál. (Folytatás.) Másnap, midőn a Simon-családdal megismerkedtem, kellemesen hatott reám az a tudat, hogy Csókaszeghy Sándor tévedésben volt — Alicet illetőleg. Egy kedves gyermeket láttam magam előtt, kiről fel sem lehetett tenni, hogy csalódott szerelmes; üde, gyermeteg alkat, s épen olyan kedély kinyomata ömlött el rajta. Ugy csevegett a mult farsangi bálák s a most rendezendő juniálisról, hogy észre lehetett rajta venni .miként gondolatai még nem tévedeznek tovább a táncznál, a virágoknál s a szép zeneszónál. Megígértette velem, hogy a janiálisra el fogok jönni. Midőn megválva tőlök, hazafelé utaztam, szüntelen szőke fürtéi, búzavirág szeme lebegett előttem : szerelmes voltam . . . Midőn kapum küszöbén megdöczczent a székéi", épen kedvenez csillagzaton], az „Ariadné koszorúján" tévedezett szemem ; arról gondolkodáin, miért nem vehetem le onnan, hogy a kis angyal fejére helyezzem ? Fáradtan hajtám nyugalomra fejem, s álmomban pénzeseknek, hanem első sorban a többi osztálynak vannak javára, mert ha egyelőre tőkeszaporodást és versenyt nem feltételezünk is, minden újítás és átalakítás következtében értékükben emelkedett ingatlanok, olcsóbbá vált. forgalom és könynyebbé lett munka mellett, ezeknek hitelképességét emeli, s ennek folytán ismét kénytelen a tőke követelményeivel lejebb szállani. A magánemberek vállalatai, építkezései is nem a tőkepénzeseknek válnak első sorban előnyére, hanem a földbirtokosoknak, iparosoknak és kereskedőknek. Akárhány esitet lehetne Magyarország gazdasági történetének lapjaira feljegyezni, a hol ugy az ingatlan gyümölcshozóvá tétele, mint a kereskedés és ipar ineggyökerezése állami és községi intézkedéseknek, vagy egyesek vállalkozó szellemének tulajdonitható. Mindezekből a tőke semmi hasznot sem merít ; épen ellenkezőt tapasztalunk : a tőke értékében csökken, a tőkepénzes szegényedik, s a kamatláb leszállása miatt többé nem gazdagodhatik oly arányban, mint azelőtt; még a jó és gyors igazságszolgáltatás is hátrányára lehet, mert a hol ez megvan, ott, mint a tapasztalat mutatja, a tőkéiket elhelyezők száma a nagyobb biztosság miatt szaporodik s beéri kevesebb kamattal. A fennebb említett szakértő ezeket mondja : „Magyarországon a felette termékeny föld sokkal csekélyebb értékű és kevésbé jövedelmező (?) mint Németországban a kevésbé termékeny föld ; mig ott (nálunk) még a takarékpénztárak is első helyre adott jelzálogos kölcsönöknél 10—12 százalékot kötnek ki, és magánemberek még magasabbat, addig Németországon az átlagos kamat 5 százalék." Nincs mit hozzáadnunk e tételhez, de kétsógbs vonjuk az indokokat. Nálunk nem a közigazgatás és igazságszolgáltatás bizonytalansága, a közlekedés nehézkessége, állami és községi állapotaink nem európai színvonalon állta okozza a kamatláb magasságát, hanem a külföldi tőkének ellenünk szitott bizalmatlansága s a belföldinek csekély volta, csaknem teljes hiánya. A legújabb közzétett kimutatások szerint magában Ausztriában is, a hol kétségtelenül jobbak a közlekedési eszközök, nagyobb a kereskedés és több az ipar, mint nálumt, a hol csaknem mindenre van már kodifikált törvénykönyv, s azt kiegészítő „Függelék," rendelet stb. a sík földi birtokokat terhelő kölcsönök átlag 12 százalékra vannak kiadva, s a takarékpénztárak a betétek után itt-ott 7, sőt 7 és fél százalékot fizetnek. Oroszországban az úgynevezett lombard-üzletben 10—11 százalék kamatot szednek, s ingatlanra adott kölcsönnél 18 százalékot. S Németország némely vidékén az uzsora ép oly pusztítást vitt végbe, mint nálunk. ;Igy a Rajna vidékén s ha jól emlékszünk, a bajor pfalzi grófságban, Posenben, stb. Azon államokkal, melyeket magunk megett hagytunk, itt nem törődünk, mert nem a roszabbal, hanem a jobbnak állítottál kell magunkat összemérnünk, s ha ezt legyőztük, megint ott jártam Alice mellett; a csókaszegi vadaskertben oly roszszul esett felébrednem 1 Miért oly rideg azóta magányos lakásom ? ! II. Alig lehet nevetségesebb és egy ifjú hölgyre kellemetlenebb, egy túlságosan féltékeny férjnél. Egy nőnél csak megbocsá.jtható gyöngeség, a mi a férfinál inegbocsájhaHan bűn. Sokan ugyan azt tartják, hogy az igazi szerelemmel karöltve jár a féltékenység, de ezt csak a nőkre nézve hagyhatjuk helyben. Egy túlságosan féltél- eny férj a korzikaira emlékeztet, ki háziállatnak tekinti az asszonyt, vagy az izlam követőire, kik fényűzési czikk gyanánt tekintik nejeiket, mert a féltékenység, mint a bizalmatlanság kifolyása, lealacsonyítja féltékenységünk tárgyát, főkép ha az a mi hitvesünk. Feltétlen hűséget különben csakis a feltétlen bizalom szülbet. Otbelló utálatos volt előttem. Sélley Adolf tul tett Othellón 1 Kételkedni tudott azon nő hűségében, ki neki adott szaváért boldogságát áldozta fel. Erezhette ugyan, hogy Etel nem szereti őt, de bár mennyire leskelődött neje után, nem tudta, kire lehessen féltékeny. jobbat keresni magunknál, hogy azzal is sikra szálljunk. A tanúság pedig ezekből az, hogy habár volna min könyeket hullatnunk, nem szabad kétségbeesnünk, hanem felismerve a hiányokat ós hibákat, amazokat pótolni, emezeket kiirtani iparkodjunk. Hibánk a tőkepénzesek ellen táplált gyűlöletünk, s mert részét, az uzsorásokat, nyomorultnak látjuk, azt gondoljuk, mindegyikük az. Felindulásunkban ellenük nyilatkozunk s kijelöljük őket, mint alkalmas forrásokat az állampénztárnak nevezett Danaidák hordója megtöltésére s feledjük, hogy ezáltal épen tisztességes részüket, mely az állam iránti kötelezettségének mindig eleget tesz, lámadjuk meg, s tesszük létre képtelenné ; pedig czélunkat nem érjük el, mert a ki elég lelketlen volt a tudatlan és együgyü ember véres verejtékkel keresett kenyerét elvenni, abban nincs sem isten, sem ember, sem más iránti kötelességérzet. Kijátsza a törvényt — c'est tout. Hiányunk a tőke, melyért annyit lármázunk, de a melynek megszerzéseért nem teszünk elegendőt. E tárgyban már többször felszólaltunk, s bízvást utalhatjuk az olvasót lapunk több számaira. S ha a mai czikk szerint valaki tőkéje értékének csökkenésétől tart, legyen nyugodt, — mire a megvenni óhajtott ingatlan értéke tiz százalókkal emelkedik, észszerű gazdalkodással az ő tökéje husz százalókkal szaporodott s e mellett mint polgár, adófizetői kötelezettségének mindenben eleget tett. A tőke kamatainak megadóztatása igazságos, a tőke megadóztatása annyi, mint ennek fogyasztása. N. L. MEGYEI KÖZÜGYEK. A megyei tisztújításra vonatkozó miniszteri rendelet. A megyei tisztújítás küszöb előtt levén, annak minden mozzanatát élénk figyelemmel fogjuk kisérni s arról olvasóközönségünket kellően értesíteni. Igy ujabban érkezett megyei hatóságunkhoz a belügyminisztériumnak egy rendelete, mely a választás módozata iránt kellő felvilágosításul szolgálván, azt egész terjedelmében köztudomásra hozzuk; igy hangzik: „Az 1870. LX1I. törvényezikk 65. §-a szerint a tisztviselők, a bizottság által és 6 évre választatván: miután a jelenlegi megyei tisztikarnak az idézett törvény által megszabott időtartamra terjedő megbízatása végéhez közeledik, elérkezettnek látom az időt arra, hogy a megye közönsége figyelmét a megyei élet egyik legfontosabb működésére: a legközelebb megejtendő altalános tisztújításra irányozzam. Minthogy a megyei tisztviselők választásának joga a megyei önkormányzat egyik sarkkövét, annak lelkiismeretes gyakorlata pedig ugy az állami közigazgatás sikeres közvetítésének, mint a helyes önkormányzatnak alapfeltételét képezi, meg vagyok győzőrhe arról, hogy a törvényhatóság egyetemét képviselő bizottság áthatva ezen joggyakorlatával járó felelősség érzetétől, hazafias kötelességének fogja ismerni minden igyekezetét oda irányozni, Etel alig érintkezett a külvilággal, s talán egyelen férfi, kivel néha összejött Csókasz.eghy Elemér, unokabátyja volt. Sélley végre erre kezdett gyanakodni, pedig egészen alaptalanul. Etel Elemérben egy vigasztaló jó barátot, egy rokonszivet talált, ki képes volt megérteni őt, s kit ö is becsült. Az életunt ifjú öreg, ki elölt már a nő értéke elveszett, ki nagyvilági nők és könyiivérü divathölgyek között élte ifjúsági javát, Ételben becsülni kezdte a női nemet, mert benne egy példányképét találta fel az emberiség szebb felének. Sélley napról napra ingerültebb lőn, a mint a bizalmasság neje s rokona között növekedet, mit ezek — ártatlanságuk érzetében — nem is titkoltak előtte. Nem volt ő képes annyi jellemszilárdságot feltenni egy nőben sem, hogy férjében csalatkozva, ne keressen támaszt egy szerető s/.ivben, s a férj fokozódó hidegségét ne cserélje fel egy melegen dobogó kebellel. Másrészt ped'g ismerte Etelt, s nem volt képes elitélni őt — puszta gyanú alapján (Folyt, köv.)