Békésmegyei közlöny, 1877 (4. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1877-11-01 / 87. szám

IV. évfolyam. 1877. 103. szám. B.-Csaba, deczember 1-én. ¥ W •• •• Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik lieteuként kétszer : vasárnap és csütörtökön. Előfizetési dij a „Szépirodalmi Lapok"-kal együtt : egy évre 6 frt félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Vasut-utcza, közbirtokossági épület. Egyes szám ára 10 kr. kapható Biener B. urnái B.-Csabán Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. A. „Szépirodalmi Lapok'-ra külön is előfizethetni, egész évre 2 frt, félévre 1 írtjával. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Vasut-utcza, közbirtokossági épület. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken mínde.i postahivatalnál 5 kros postautalványnyal. A „babyloni toronyépítés"kérdéséhez.*) A „Békési Lapok" 42-dik számának vezérczikkirója éles (?) kritikai szemlét tart alegközelebb tarjiott megyei gyűlés eseményei felett. S mert előadását e szavakkal végzi: „Most még — mindezek megkoronázásául — az hiányzik, hogy a kormány visszavesse az újból egybeállított költségvetést , akkor aztán újból kezdhetjük a babyloni toronyépítést :" felhiva érezzük magunkat, hogy e kilátásba helyezett toronyépítés kérdéséhez mi is járuljunk legalább néhány őszinte észrevétellel. Valósulni kezd tehát csakugyan, miről a hir suttog, megindult újból az akczió a gyomai járás ellen. Es miért? Azért, mert a gyomai, csabai, szarvasi, endrődi, békési és orosházi bizottsági tagok tábóra, illetőleg a maczedoni király, karddal vágta ketté a gordiusi csomót. S e nem várt eredmény, ugy látszik, épen czikkirónak esik leginkább zokon, holott pedig egyáltalában nem áll, hogy „a jámbor gyulaiak őszintesége, egyenessége ezúttal sem találkozott hasonló viszonzással", miután nagyon is hasonló viszonzás volt, midőn a maczedon király épen a gyulai lap ez ügybeni vezérférfia kezéből kivett karddal vágta ketté a gordiusi csomót. Történt pedig a dolog következőképen. Midőn lezajlott a szeptemberi gyűlés, a „Békési Lapok" vezérczikkirója, hivatolt lap 37-ik számában hősiesen köté fel a kardot, majd kirántva azt hüvelyéből, felvont szemöldökkel kezdett népfölkelést hirdetni a gyomai járás ellen. Holott pedig a megyei térkép és gyomai járás érdekében szót emelt bizottsági tagok, eléggé kézzelfoghatóvá tevék hivatolt járás felállításának szükségességét; mert hiszen — mint a legköze*) Habár ez ügyben lapunk mult számában már felszólaltunk, munkatársunk e czikkét is közölni időszerűnek látjuk. Szerk. lebbi megyei gyűlést megelőző konferenczián is hallók, — a szegény gyomaiak egy tréfás ötletben már arra is fel valának liiva, hogy Gyomrod (t. i. a majd jövőben egy várossá összenövő Gryoma és Endrőd) közös templomának tornyára, a helyzet találó szimbólumául, csillagos kereszt helyett, a tervrajzban is már békát tegyenek. Es ime mégis csak dédelgetett eszmén nyugosznak az ő igényeik, sőt maguk is csupa látszatot kergető fantaszta bolondok, a vezérczikkiró ur perczegős pennája szerinti Sőt még mindez kevés ! A 40-ik számban ismét jónak látta folytatni az offenzívát, s midőn Csabát önrendezési tanácscsal látta el, egyszersmind oly kimondhatlanul ügyesen használta fel jobbik eszének hatalmas ötletét, hogy a gyomai elöljáróság a bókokra talán meg is szédült volna, ha az efféle látványosság vértolulást bírna eszközölni a józangondolkozásu magyar emberben. Méltóztassanak uraim! elolvasni a hivatolt czikkeket. Azt megengedhetjük, hogy az egész járás nem volt beavatva vezérczikkező terveibe; de hogy kelhiereijábóí a'gyomaiak ellen tüzelő ital szét volt mérve, erről a hadi ütegek egyikének nem várt elsülése teljesen meggyőzött bennünket. Mi csoda e szerint, ha a gyomai járás hívei „modus vivendi"-ről gondoskodtak, midőn már-már érezték, Logy poziczióikból ki vannak szorítva ? Ha tehát a „Békési Lapok" 42-ik számának vezérczikkirója kérdőre kiván vonni valaRít a miatt, hogy a gyulai luxus-járás „ragyogó szélmutatója" leüttetett a háztetejéről: siessen mindenekelőtt kérdőre vonni a 37. és 40-ik számok vezérczikkiróját — még ha tükör segítségével történhetnék is ez — s azonnal tisztába fog jönni a felől, hogy „a hasonló viszonzásul" intézett harmadik, illetőleg a hatalmas pokomándi terv szerint végrehajtott roham, a hírlapi kettős támadás természetes következménye volt, mely operaczió következményeiért való felelősség e szerint, távolról sem a mi táborunkat illeti. Ozmán pasa sem hivta az oláhokat Plevnához és a griviczai sánczokba ; s ha mégis kedvük kerekedett támadást intézni, ugy gondoljuk, hogy egyátalában nem Ozmán oka, hogy azt kapták, a mire sem a török, sem pedig ők nem is számítottak. Mindezekből tehát az a bölcs tanulság, hogy ha a „Békési Lapok" vezérczikkirója nem alarmiroz: Care mi collega! hanc repulsam non sentiret .... A babyloni romokról pedig bus sohajtásod ekhója ekként kiált vissza: „ Aki másnak vermet ás, maga esik bele !" Vulkán. — A képviselőház okt. 29-én folytatta a bankügyi vitát. Chorin Ferenez volt az első szónok, mint az egyik különvélemény előadója. Utána Falk Miksa beszélt oly alapossággal, mely az egész ház figyelmét mindvégig lekötötte. Idézte, a miket az elhunyt Horn a bankkérdésről nyilvánított, elítélvén határozottan azt a tervet, hogy kényszerforgalommal állítsunk magyar bankot. — A honvédelmi miniszter körrendeletet intézett a törvényhatóságokhoz, melylyel elrendelte, hogy a jövő 1878. évi ujonczállitásra vonatkozó előmunkálatok f. é. deczember havában foganatositandók. — A pénzügyminiszter okt. 30-án tette le a ház asztalára az 1878-iki költségelőirányzatot terjedelmes exposé kíséretében. A kiadások előirányzata 1878-dikra 233.417,080 frt, a bevételi előirányzat 1878-ra 217.136,000 frt. A deficzit 15.638,838 frt, miből levonva az államadósságok törlesztésére forditandó 8.911,444 frtot, tesz a hiány enélkül 6.523,390 frtot. A javulás 1877-tel szemben 6.873,221 frt. A tőketulajdonosok megadóztatása. A nemzetgazdászok egyik kétségbevonhatlan alapelve az : hogy csak azon állam prosperálhat, i Í1 .i árczáia. 'Halottak napján. Ünnep van ma, nagy ünnep, a kegyelet szomorú ünnepe . . . A nyugalom hazája, a csendes sírkert megnépesül. A holtak országának utczái zajosak lesznek s emlékeiket szines mécsek milliárdja világítja meg. A bemohosodott sírhantok fájó emléket ébresztenek fel lelkünkben . .. Mély gondolatokba merülve állunk meg kedveseink sírköve előtt; keblünk elszorul, egész lényünket fájó érzés járja át . . . A már-már behegedt sebek felszakadnak ; köny permetez végig arezunkon, térdrehorulunk a hideg kő előtt, átöleljük zokogva, keserű könyiiinkkel öntözzük azt ! . . lelkünk visszaszáll a boldog múltba, hol még oly szép volt az élet; ajkuuk nyugalmáért fórró imát rebeg s kegyeletünk zálogául megkoronázzuk sirfáját I Ünnep van ma, nagy ünnep, a kegyelet szomorú ünnepe I . . Van-e valaki, ki ma ne sirna, kinek keble el ne szorulna, ha elvesztett kedvesére gondol ? Van-e valaki, kinek keblében fájó emlékek ne ujulnának fel e napon? Kinek ne volna halottja, kinek szive ne ment volna keresztül a nagy megpróbáltatáson ? Nekem is van egy halottam, ki messze-messze van, kinek porait nem magyar hant fedi I . . . Körülötte a sírhantok talán megnépesülnek ; szomszédjaik további nyugalmáért szeretetteik imája száll a magasba. Egyedül őt nem látszik felkeresni senki ; sirfáját nem disziti fris koszorú, hantjain nem zöldéi virág, annak helyén sivár tövis tenyész. Ki magyarázhatná meg az alkotó végzéseit ? . . Két évvel ezelőtt még örült az életnek, arczáu az iljuság üde virága pompázott s keblét egy kimagyarázhatlan boldogság dagasztá . . . S ma ? . . ma már csak emlékben ól, csontjai sírban porladoznak, áldozata lett egy — vak szerelemnek. Szegény barátom I miért kellett neked annyit szenvedned, vagy miért íratott a sors könyvébe, hogy rád e földön csak fájdalom várakozzék? . . . Miért is ösmerkedtél meg a kebel e legszebb tulajdonával, ez isteni szikrával ? Isten I miért adtál érző szivet, ha nem boldogságra, de fájdalomra teremtettél I vagy miért engeded kinyílni a rózsabimbót, ha nem élvezhetjük annak illatát ? Szerelem . . . szerelem, mily nagy a te hatalmad, mily boldogság van ott hova te költözól, s mily sivár, puszta honnét eltávozál I Zoltán (igy hívták barátomat) keblében is lángra gyúlt a szerelem, már az esküvő is ki volt tűzve, midőn kiábrándult : Beszéljenek helyettem e sorok, miket utoljára hozzám intézett: „Kedves barátom ! Azt, kit bálványoztam, kit jobban szerettem istenemnél, ma hűtlenül egy idegen férfi karjai közt találtam I Hogy mit szenvedtem s mit szenvedek e pillanatban, azt csak az isten tudja. Véget vetek e nyomorult életnek, mely rám nézve csak teher! Neki megbocsájtok, legyen boldog azzal, kit jobban szeretett nálamnál I. . . Fegyverem asztalomon hever csak addig élek, mig e sorokat bevégzem. ., , , Utolsó kéréseim ezek : A sírkert legelhagyottabb részébe temessetek. Síromat ne jelölje csak egy egyszerű fakereszt. Nevem helyett ezt véssétek rá: „A szerelem halottja." Ugy essek vissza közös anyánk kebelébe, mint az erdő énekese, melynek dalát halljuk , de sírját hiába keressük. " Eddig tartottak a sorok. Óhaja beteljesült. Drága porai ott nyugszanak Bécs egyik sírkertjének legelhagyottabb helyén. Sirját csak egy fakereszt jelzi. Cliriszto Miklós. • .. : , 'mü . !i • : ., . •'í . fi •